Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-02 / 1. szám

nyugdíjának biztosítása iránt beadott indítvány. 3. A főispán beiktatása iránti intézkedés. 4. A veszprémi állami gyermekmenhely csatornázási ügye. 5. Költségvetések és számadások. *) Megyebizottsági tag választás. December hó 28-án vármegyénk két községében volt megyebizottsági tag választás: Vörösbevényben és BakonyJSJánán. A vörösberényi választókerületben egyhangúlag Kaczvinszky Kálmán kir. pénzügyigazgatót, a bakony-nánai kerületben pedig szótöbbséggel Hamvay Antal jásdi plebáuost választották meg.—Jákón december hó 30-án tartották meg a megyebizottsági tag választást, amely alkalommal G1 szavazattal Tóth Kálmán jákói körjegyzőt választották meg megyebizottíági taggá. *) Az új főispáni titkár. Főispáni titkárunk : dr. Ghiczy Tihamér segéd fogalmazó a napokban fog Veszprémbe érkezni, hogy állását elfoglalja. *) Pénzügyigazgatósági kinevezések. A pénzügyminiszter a vármegyétől egy év előtt állami szolgálatba átlépett számvevőségi és pénztári tisztviselők közül Szőke Ignác, volt vármegyei főpénztárnokot II. osztályú, Kovács Gyula, volt főkönyvvivőt III. osztályú számvizsgálóvá, ifj. Hets Ferenc volt m. könyvvivőt pedig első osztályú adótisztté nevezte ki, s előbbieket a veszprémi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, utóbbit a veszprémi kir. adóhivatalhoz osztotta be. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai-kör folyó hó 3-án d. u. 6 órakor háziestélvt rendez, melynek műsora itt következik : 1. Grieg: Dal. Zongorán előadja Kis Ilonka. 2. Erdélyi történet. Irta s felolvassa Köveskuti Jenő. 3. Jön a vőlegény. Irta Nagy Endre. Előadja Józsa Margit. 4. Magyar dalok. Hegedűn játsza Losonczi Lajos. — Szabad Liceum. „p^gy nagy nemzet bukása" címen rendkívül érdekes szabad előadást tartott múlt vasárnap a Szabad Liceumban Győri Gyula, főgimnáziumi tanár. A görög nemzetnek Makedóniai Fülöp ellen folytatott szabadságharcát ismertette, nem száraz históriai adatok felsorolásával, hanem a görög szellem és görög erkölcsök hanyatlásának hű és tanúságos rajzával, amely ép úgy lekötötte a hallgatóság figyelmét, mint azok a következtetések, melyeket a görög szabadság elveszésének és a nemzet bukásának okaihoz — saját nemzetünkre vonatkozással — fűzött. A lelkes előadást zajos tapssal honorálta a nagy számban megjelent közönség. = Felolvasás. A pápai önképző leány-egye^sületben 1904. január hó 3-án délután 4 órakor Schór Ernő fog felolvasást tartani. — A katliolikus kör felolvasó-estélye* A kath. kör legutóbbi felölvasó-estélye nagy közön" ség előtt folyt le és nagy sikerrel ^ződött. A változatos műsor a hallgatóság igényeit teljesen kielégítette. Elsőnek Szita Gyula szavalta el Molnár Kálmánnak, lapunk tehetséges költő-munkatársának „Karácsony este" c. versét és Csengey Gusztávnak „A fogoly lengyel" cimü költeményét mély átérzéssel és sikerült hanghordozással. Ezután Cziller Péterné adta elő zongorán Székelynek „Erdélyi hangok" cimü poétikus darabját, kész művészi technikával. Majd ifj. Mátz József igazgató-tanító lépett a dobogóra, s tartott felolvasást „A vándorló sziklákról". Az érdekes természeti jelenségről vonzó előadással, szórakoztatóan adta elő észrevételeit, melyekkel a közönséget mindvégig lekötötte. Ezután Cziller Péterné és Ádám líezső adtak elő zongorán és hegedűn egyveleget nagy hatással; a felhangzó sürü tapsra ráadást is kellett adniok. A programm utolsó pontja Mészáros Mariska szavalata volJ, aki Kuthennek „Vén kofa" cimü humoros költeményét adta elő találó színezéssel, általános derültségben tartva a hallgatóságot. A kör legközelebbi felolvasó-estélye január 10-én lesz. = A Cion-egyesület f. hó 3 án délután 1/

2 három órakor a szent egylet dísztermében közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. Titkári jelentés. 2. Tisztújítás. 3. Indítványok. — A Leány-egyesület estélye. A múlt szombat esti leányegyesületi estély a maga gazdag és élvezetes műsorával szinte még nagyobb nyilvánosság elé kívánkozhatott volna, mint amekkorát a kör helyisége magába képes fogadni. Nagy és az előadásokat nemcsak tapssal, de ami ennél fontosabb, figyelemmel is honorálni tudó közönség hallgatta végig s kisérte tetszés nyilvánításaival Gutstein Mariska ügyes zongorajátékát, azt a kedves és ötletes dialógot, melyet a szerző: Farkas Gizi és Rosenfeld Margit hatásosan adtak elő, valamint Nobel Henrike finoman árnyalt zongorajátékát. Rendkívül nagy sikere volt a következő számnak: Weisz Hermanné énekének. Két Schumann-dalt és egy magyar népdalt adott elő a változó érzelmek kifejezésére és művészi szinezésére képes, gyönyörű alt-hangján tomboló tetszészajt váltva ki a közönségből. Az énekhez Kohn Hermina szolgáltatott disztingvált zongora-kiséretet. Ugyancsak ő és Barna Ilonka négy kezes zongoradarabjuk finom és könnyed előadásával szintén nagy hatást keltettek. Az estélyt nagy érdeklődéssel várt oontja Dóczi „Petőfi és Arany" cimü kis vígjátékának előadása volt, melyben Szűz Elza a szentimentális kisasszouyka szerepének helyes felfogásával és ügyes megjátszásával, Koritschoner Margit biztos fellépésével, finoman pointirozott előadásával és bájos közvetlenségével, Nob ' Jozefa a tanárjelölt — helyes megfigyelésen alapuló — jó ábrázolásával s végül Kövi Angéla, ki ritka önmegtagadással vállalta el a uagymama szerepét, kedves derültséget keltő érdekes maszkjával és jól színezett előadásával egyaránt megérdemelt nagy sikert arattak. Hegedűszóló fejezte be az estélyt, Fischl Oszkár adott elő szép sikerrel egy Dancla-koncertet Lukács Jenő ügyes zongorakisérete mellett. TARKA ROVAT. Az ujság-jóslatok. Ki látta teljesedni már Egy újság jóslatát, Amelyet mindig persze szent Meggyőződés hat át? Mit a riporter-képzelet Jósolni vakmerő, Ki azt meglenni látta már, Az álljon most elő. Nyugodtan, nem remegve úgy, Miként a kocsonya, Álljon ki placcra s mondja meg: Volt-é karácsonya, Amely fehér volt, ha a lap Fehéret hirdete S fekete volt, ha jósolá, Hogy lészen fekete? Őszinte vallomást tegyen, Hogy színház, bálterem, Hol lenni némelykor gyönyör, Máskor meg gyötrelem, Vaj' mindig, vájjon annyira S olyankor volt tele, Midőn a üajtó jós szava Ilyesmit feste le? Ha — bimm-bamm! „A tettes megkerül, Hisz a rendőrség, a dicső, Nyomán van emberül," Nem lőn-e légvár ez, mit a Riporter alkota S a biztos ős-kudarc után Nem kelt-e hahota? Ha uniszónó szólt panasz, Hogy: „ó mily enyhe lég,

0 A korcsolyázóknak taván Mégis nem lett-e jég? Ha „egyelőre sajna még Villanyra nincs remény," Tündérszépen nem gyúlt-e ki Szilvesterestre fény? Morál: Ne hidd a jóslatot Mit az újság zeneg, De az ellenkezőt se hidd, Mert olyat érne meg Ez esetijen becses füled Amit nem is remél: Nagyot durran véletlenül S elsül a — kapanyél! zeng a hírharang Hí' HETI ÚJDONSÁGOK. — Olvasóinknak és munkatársainknak boldog új évet kívánunk. — Az első villanyfény. Midőn pedig a teremtés idején világosság lőn, vala még a föld puszta és néma, midőn ellenben 1903 dec. 31-én az első villanyfény kigyúlt Pápa városában, örömujjongás zaja reszketteté meg a levegőt. Váratlanul, meglepetésszerűen nappali világosság áradt szét már öt óra tájban az utcákon és tereken s a tetszés zúgó moraja között vette kezdetét az elektromosság dicsőséges uralma. Nagyobb lelkesedéssel győztes hadvezért nem üdvözölhetnek, mint üdvözölték a vakító kékes szinben ragyogó ívlámpákat s az aranyos fényű izzólámpákat. Utcák és terek megteltek járó-kelőkkel, akik nem győztek eléggé gyönyörködni abban a valósággal impozáns világításban, melynek minden várakozás ellenére részesévé levének. Mert mikor még az nap, még a Fő-utcán falak feltörésével, lámpakarok felerősítésével, sürgölődő alakokat lehetett látni, mikor az a — tényleg igaz — hír is elterjedt, hogy a dinamó gépet — a nagyobbikat — nem lehet beszállítani, mert nincs járómíí a városban, mely a nagy, 100 métermázsa súlyú érckolos^zust egy darabban beszállítsa, hogy merte volna gondolni bárki is — ha hallotta is a tókertek felől a gőz sistergését s látta a kéményből előgomolygó füstfelhőket, — hogy estére már — kigyúl a villany. És ime, a hihetetlen megtörtént. Mintegy varázslatra kigyúlt az elektromos fény: a Ganzék remek kisebbik dinamója, .s a Langék pompás, ugyancsak kisebbik ! gőzgépe, a munkavezető közegek erélye és nagy rutinja, megtették magukét s a városi közönséget nagy-hirtelen ül gyönyörű látványosságban részesítették. Ha az első szó, mely mindenkinek ajkáról elröppent az öröm szava volt, a második már az elismerésé volt. Magasztaló tirádák hallatszottak a világítás fényerejéről s különösen az izzó lámpák, — melyeknek ki tudja minő? — alapon rossz hirét költötték, voltak nagy elismerés tárgyai. Az ívlámpáknál mindenki azt kapta, amit várt, az izzólámpák messze fölülhaladták a várakozást. Mint halvány mécsesek pislogtak mellettük a halálra szánt szegény, ferdeoszlopú petróleumlámpák. Az elektromos fény pedig izott és tündöklött ifjú pompájában ... Öt óra folyásáig nem győzte bámulni a város a villany szépségét és ekkor . . . egyszerre, hirtelen . . . ismét a régi szürkeség, az ősi félhomály. Mint üstökös jött és távozott a villanyfény, de nem századok múltán jő vissza ismét, hanem megjön és véglegesen átveszi birodalmát tiz nap leforgása múltán. Addig pedig legyen elég nekünk az első villanyfénynek, a próbavilágításnak ragyogó emléke! — Szilveszter-est. Az év utolsó napját, azét az évét, melyet a babonások, kik még a számjegyek összegét —• 13! — is felhasználják komor következtetések levonására, de amelyről Szilveszterre kiderült, hogy bút nem hozott — az igaz, hogy örömet sem — többet, mint a többi nem tizenhármas esztendők, vidám társaságok derűs kedvben búcsúztatták városunkban. Köszöntötték egyszersmind az újat, melyről mindannyian reméljük, hogy pótolni fogja áldásban mindazt, amit annyi elszállt esztendő elmulasztott. A Kaszinóban megtartott szilveszteri estély látogatottság és vidám hangulat tekintetében mi kiváuni valót sem hagyott fenn. Az újonnan alakított hátsó terem nagy patkósasztalát egészen ellepte az a szép társaság, melyet széppé a hölgyek tettek, kik immár egészen „polgárjogot nyertek a kaszinói Szilveszter estéken. Őket illette a pezsgő jókedvben