Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-04 / 23. szám

Urbach, Kessler & Comp. Ez, kérem, nem egy firma, hanem gyűjtő fogalom. Urbach úr Krakkóban tartózkodik és áruháza van, Kessler úr szintén ott ütötte fel sátorfáját (tán ugyanabban a házban s tán ugyanabban a helyiségben is!), Comp. úr pedig lakik talán szintén Krakkóban, lakhatik azonban Lembergben is és lakik sok-sok Comp. társával egyetemben Bécsben és Budapesten. Urbach, Kessler & Comp.! — azoknak a cégeknek gyűjtő fogalma gyanánt irtuk ezeket össze, akik elárasztják az ország, sőt az egész kedves monarchia újságjait, hirdetvén mesés olcsó áron mesés olcsó dolgokat. Urbach úr például legutóbb a következő alakú és szövegű hirdetéssel tisztelte meg e a lapot s még vagy 500 társát: 25 koronát nyer e> hirdetés minden olvasója! 4 pár cipő csak 4 K 75 f.! Több nagy gyár fizetésképtelensége miatt azt a megbízást kaptam, hogy egy nagy rakomány cipőt az előállítási áron alul is eladjuk. Árusítok tehát egy pár úri és egy pár női-ftízős cipőt. (I. minőség! fényezett !) erősen szegezett cipőtalppal, tovább egy pár úri és egy pár női divatcipőt a legelegánsabb kivitelben, legújabb fazonra nyárra készítve, igen csinos és könnyű viselet. Mind a négy pár csak 4 K 75 fill.-be kerül. Szétküldés az összeg előleges beküldése vagy utánvét mellett. S. Urbach cipő-kivitel Krakkó 164. Kicserélni lehet; pénzt hiánytalanul vissza is küldjük! Hallottátok, magyarok! 4 K 75 f.-ért, mondd négy korona hetvenöt fillérért négy pár cipőt, füzöset, divatosat, úrit, nőit vegyest szállít neked Urbach úr Krakkóból. Ha nem felel meg, kicseréli, ha a csere sem sikerült, visszaadja a pénzt, visszaadja, vissza bizony, de aki tényleg visszakapta., azt a ritka, azt a boldog embert vásári' panorámában lehetne mutogatni, ha ilyen egyáltalán léteznek a „szűkebb és tágabb" haza területén. De hisz nem a pénzt akarjuk visszakapni. Hisz 4 K 75 f.-ért négy pár cipőt kapunk, amelyet talán nem is az első eső, hanem az első felhúzás mos le lábainkról, amelynek anyaga nem ártatlan borjú hátából, hanem minden valószínűség szerint az ugyancsak Krakkóban működő papírgyárból került ki. Azonban hány 4 K 75 filléreket vág zsebre jó Urbach barátunk, míg az ország minden újságolvasója, aki nincs ugyan eleve tisztában azzal a kész abszurdummal, hogy 4 = négy koronáért, amiért azelőtt négy nyakkendőt lehetett talán kapni, képtelenség ma 4 pár cipőt liferálni, mondom hány 4 K 75 f.-rek fognak „áruháza" érc-kasszájába bevándorolni, amíg tiszi s tudatára ébred, elmerül ismét a természet bájaiba s annak varázsa folytán képei ékesebben szólnak bármily uyelvnél. Egyik legértékesebb, legjobb és legnagyobb koncepciója a „ Tempi passatiAlsó-rendű mulatóhely, benne a talán valamikor előkelő szerepet vivő világfi, ki jelenleg is túl vau már az ital miatt minden érzelemnek hatásán. Az őt hívogató, vele szemben ülő tündérre így hát nem is reagál, holott ugyancsak irigy szemmel néz rá — bár ok nélkül — a másik gavallér, ki Őtet tán vetélytársnak tartja. A gyertya világítása egészíti ki a szük, dohos helyiségben azt a művészi összhangot, mely a képen teljesen uralkodik. Sokat lehet olvasni a képből, festője pedig az emberi léleknek, az emberi életnek kiváló ismerője. Másik képén is látszik ez, melyen egy „ Vén tudós"-1 mutat be, sajnos igen erőtlen gyertya-pislogásnál, ki elvonul a világtól, könyveinek él és könyvmolyként igyekszik kitűzött problémáját megfejteni. S ha ez sikerül is, mit ér az, ott a másik, harmadik, egész a végtelenig, s tudósunk okos, kifejező, most még túlságos piros arca, sápad, fonnyad, mig elfogy végképpen . . . Valódi poézis, igazi rege a Vihar után c. kép, melyen a csak most elcsitult tenger hullámai roncsolt hajó töredékeit és egy ifjú leány, talán menyasszony holttestét vetették partra. Mit beszél a holt arc reményről, szerelemről, életről, ki várja őt dobogó kebellel, ölelő karokkal, de hiába — azt a szemlélő úgy is kitalálja. Igen kedves dolog a Merengés, ahol nem a halott, hanem az élő arca beszél, egész környezetével, a zöld fákkal, galambokkal, sík tengerrel, derült éggel s repülő bárányfelhőkkel. Két kedves zsáner-képéről is meg kell emlékeznünk, a tában lesznek vele, hogy az osztrák sógornak nincs más célja, mint néhány fővárosi és vidéki szegény mesterember elől, kik becsületes munkájokért becsületes díjjat is várnak, elhalászni a keresetet s kicsi, de sűrű adagokban saját gyomrába tömni. Azonban jön Kessler úr. Ez igen jeles úr. Urbachnak versenytársa, még pedig specialitás a versenyzésben, — mert felfelé veri az árú árát s úgy konkurrál. Ö tudtára adja neked szintén klasszikus tömörséggel fogalmazott „Gyors kiárúsítás" című hirdetésben, hogy ugyancsak 4 pár cipőt, ugyancsak úrit és nőit vegyest, bátran mondhatni ,,gúnyárért" hajlandó neked küldeni, a cserét ő is megengedi, a pénzt — ha úgy kívánod — ő is visszaküldi. Azonban kér mindezekért 25 fillérrel többet, mint Urbach kollégája, kér érte kerekes 5 koronát! Érted-e ezt a csalafintaságot, magyarom? Ő öt koronát kér a négy cipőért, ami utóvégre is már kerek szép összeg és egy fél cipőért nem is lenne olyan nagyon sok s a maga kerekségében valószínűvé teszi, hogy ez a két nagy kiviteli világ-cég tán őrült konkurrenciában van egymással s ezért verték le ennyire az árat. Persze, hogy a konkurrensek közül inkább a 25 fillérrel olcsóbbhoz fordul mindenki és igaza van, aki az olcsóbbhoz megy, mert ugyanazt kapja Urbachtól, amit Kessler kiild. A tökeletesen egy alakit és nyomású körlevélből és borítékból ugyanis ama alapos gyanút merítjük, hogy Kessler úr és Urbach úr egy és ugyanaz, hogy Floridor az Celestin és' Celestin az Floridor. Hátra vannak még a Compok. A Compok más iparág terén kalózkodnak, így különösen a szabóipart kultiválják. Potom árért (18 K!) angol szövetű ruhát kínálnak neked, amely igen jól mutat kézben, de a felvétel után több a lyuk rajta, mint a ruha. A Compok legelőbbkelő osztálya azonban a tisztességes kereskedő-osztályt akarja megrontani. Itt neveket nem említünk, mert míg Kessler és Urbach szitáján a legtöbb hazai lap átlátott s alig egy-kettő lett állandó hirdetéseikkel állandó népbolondítóvá, addig a budapesti és bécsi nagy forgalmi árúházak hirdetéseitől csak úgy hemzsegnek az összes fővárosi és vidéki lapok. A legfinomabb portékát, 10 darabot, 20 darabot, akár 30-at is ígérnek neked 1 kor. 60 vagy 2 kor. 15 fillérért, s tetejébe egy fmom evőeszközkészletet ingyen! Hogy micsoda rongyokat liferálnak aztán ezek neked, arról nem is érdemes beszélni. Mire azonban az egész világ rájön a turpisságra, akkorra már ezek a hirdetés-bajnokok már régen meggazdagodtak s mint vagyonos tőkepénzesek a nyugalom és köztisztelet öblébe eveztek be. Arról, hogy ezek a „forgalmi irodák" j a hírlapoknak nem fizetik meg a hirdetéseik árát, mivelhogy nevük alatt egy hónapos szoba található, míg az árúkat szállító nagy-bolt egész más cég alatt díszeleg, arról nem beszélünk. Ez a nemi Bányász búcsúja és Játszó gyermekekről. Mindkettő napsütéses, árnyékos kép, melyen a napnak a fák ágai között átsziirenkedő sugarai mesteries, erőteljes, biztos kézzel, bravúros technikával vannak megfestve. Az elsőnek, a Bányász búcsújának tárgya megkapóbb; az induló legény egyszerű arc.ín az indulatok árja dúl, ki sem tudva fejezni azokat, némán nézi kedvesét, kinek arcán a biztató „szerencse fel" bizonyára feltűnik annak a jó fiúnak, ha másnak nem is és igy a vándor bár búsan, de reményuyel szivében indul a bizonytalan útnak. Ilii uuk meg egy percre a Fürdő nimfák és Fiészeg faunok előtt, mely utóbbin különösen az antik kor lehelletét érezzük még a fákon, sziklákon, felhőkön is. A két faun igaz arca és alakja, a reájuk leső, tőlök megrettent najádok feltünte minden módon biztosítja a képnek a tartalmasságot és igazságot, legfeljebb az egyik faunnak önmagáról nagyon is megfeledkezett helyzete az, ami a művész Ízlésével könnyen elkerülhető lett volna. Ha a fürdő nimfák testére a búcsúzó nap néhány sugara ráesik, mindjárt derültebb, aranyosabb lesz a kép hatása. Elénk áll egyszerre egy szép, fiatal asszonynak Arckép-e, melyen egész tudását, finom lelkét kifejezte a művész, úgyszintén Éoike c. képén is, amely egy üde gyermek-leányt mutat be. A valőrök biztossága, a szin- és árnyéktónusok gazdagsága, az alakok bájos elhelyezése szinte megszólaltatják mindkét képet. Ha még megemlékezünk Benesnek Idill c. szép paszteiljéről, melyen egymást ölelő fiatal pár — ifjú leány és fiatal pásztor — mélységes érzelme, ragaszkodása, boldogsága tárul elénk, előttünk áll Benes, mint figurális festő, az arcnak, a népies zsánernek és a vidám és borús életképeknek fizetés a hirdetéseknek fölülő újságoknak legprivátabb fényes bevételi forrása, de hogy azoknak az 1 k. 60-ok és 2 k. 15 filléreknek révén hány ezer és ezer forint vándorol ki a tisztességes kereskedők zsebéből, arról igenis érdemes és kell szólani. A tisztességes hazai ipar s a tisztességes hazai kereskedelem védelme elsőrendű kötelessége minden magyar sajtó-organumnak. S ha Urbach, Kessler & Comp. ügyét e helyén szóvá tettük, tettük ezt azért, mert a törvény paragrafusaival az ily hirdetésekkel űzött visszaéléseket sújtani alig lehet. Ezek ellen más orvosság nincs, mint hogy a közönség becsapását célzó ily törekvéseket a sajtó, ahol pedig ez elmulasztja, maga a közönség visszautasítja. A sajtó erélyén, a közönség józanságán megtörik Urbach, Kessler & Comp. kártevő hatalma. —őr— A VAliOSHÁZÁRÓL. § A katonabeszállásolási dijak. A város útnak indította immár a belügyminiszterhez intézett fellebbezését a katonabeszállásolási dijak felemelése, illetve a régi dijak visszaállítása tárgyában. A törvényhatósági bizottság tudvalevőleg elutasította a várost ez irányban tett előterjesztésével. I Elutasította azon a cimen, hogy annak idején, mikor a leszállítás megtörtént, nem fellebbezték meg s hogy nagyobb dijjak fizetésére nincs fedezet. A fellebbezés ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a vármegyei gazdaközönség a különböző súlyos terheket, melyeket a természeti csapások is jelentékenyen növelnek, viselni alig birja ; a beszállásolás, mikor neki saját marháját, lovát kell szabad ég alatt tartania, a vele járó kellemetlenségeken ki vül néha érzékeny kárt okoz, mit a,mostani dijak távolról sem pótolnak. A beszállásolási pótadót a vármegye egész közönségével együtt fizetik a gazdák is, de a beszállásolás terhét — megfelelő kárpótlás nélkül — egyedül ok érzik. Érdeklődéssel nézünk a felebbezés sorsa elé, ami remélhetőleg még ebben az évtizedben eldől. § A Tapolca medrének tisztogatása. Erről az évről ugyan elkésett már, de mint olyan ügyet, amely kétségtelenül érdekli közönségünket, megemlítjük azt a kérvényt, melyet Sült József kir. közjegyző több Jókai-utcai háztulajdonostársával egyetemben nyújtott be a polgármesterhez a Tapolca medrének tisztogatása tárgyában. Minthogy a most szokásban levő tisztogatási mód mellett nem tudják a medret az iszaptól megszabadítani, kérik, hogy a város végeztesse egységes módon a tisztogatást a városmalomtól a halpiacig s költségét aránylagosan vesse ki a háztulajdonosokra. Török János v. mérnök szakvéleménye szerint a cél — a kellő tiszta vízmélység — elérése céljából a jövő évi Tapolca-tisztogatásnál a halpiacnál sziegyaránt hivatott festője. Két pasztell tájképéről s olajfestésű, ökrösszekeres, tehéncsoportos tájairól is elismerőleg kell szólnunk, kiemelvén, mint legkiválóbbakat, a Szántóvető, ujfalusi-ut, Esthangulat, Kicsi pásztorok, Tél a Tákón stb., de különösen nagy Tengeri táj-át. Néhány rajz- és vizfestménystádium, mint a művész jegyzetei egészítik ki Benes kollekcióját és visznek bennünket át Holló Alajosnak, az akvarell mélyérzésű emberének művészetére. A színfoltokkal biztos rajzot adni a képnek, a legkevesebbel sokat mondani, sokat kifejezni, a valóság szin- és forma-tömkelegében megtalálni az igaz utat, amelyen aztán az akvarellista, mint bársony pázsiton, oly könnyedén járhat, a szin- és vonalperspektiva szabályait meggyőzni, ha kell a legmerészebb és legbravurosabb eljárásokat alkalmazni — a kép igazságának veszélyeztetése nélkül, sőt annak fokozásával : ezek azok, amely jó tulajdonságokkal emineuter jeleskednie kell az akvarellfestőnek. Es Holló Alajos, ez a matematikus piktor ezekben valóban — szinte tobzódik. Igaz ugyan, hogy ecsetje némely helyen beletéved a levegőtlen fekete akkordjaiba, különösen a közeli sziklák árnyékhatárának kifejezésénél, az is igaz, hogy egyik-másik festményén kis területen is túlsókat akar mondani, mégis felötlő érdeme, hogy éles, kritikus szemét nem kerüli el a legegyszerűbb tájék sem, mely talán mivel éppen a legegyszerűbb, a legalkalmasabb ecsetje alá ; viszont biztos tudását hatalmas, technikáját nem rettentik vissza a legzordonabb természeti jelenségek sem, mint a kíméletlen Hófúvások, a Tajtékzó tengeri viharok, a Czuha völgye s az ottani emlék, melyet alagútból fest meg, mint kedves