Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-04 / 23. szám

vattyut kellene felállítani, a vizet a mederből kiszivattyúzni és a meder fenekét vízszintesre megásatni. Az elérendő vízmélységet 15—20 méterenként előre meg kell állapítani. A munkát termé szetesen csak az esetben végeztetheti a város, ha a költségek viselésére nézve a jelzett utcarész minden háztulajdonosa kötelező nyilatkozatot ir alá. § Városi hirdetmények. Az 1904. évi III. oszt. kereseti adó kivetési lajstrom Pápa város adópénztári hivatalánál 1904. évi június hó 12 —20-ig, vagyis 8 napon át közszemlére kitéve leend; a netáni felszólalások a kitétel napját követő 15 napon át e hivatalnál beadhatók. — Az 1904. évre kivetett adók előirása befejeztetett, miért is felhivatik az adózó közönség, hogy adókönyvecskéiket az adónemek előirása végett folyó évi június hó végéig alulirt hivatalnál pénzbírság terhe alatt bemutatni el ne mulasszák. Pápa város adópénztári hivatala. TARKA ROVAT. Képek a balatoni kirándulásból. Ősrégi tapasztalat, hogy a legkomolyabb emberek, akik akarva vagy akaratlanul, de nagyon is elmerültek a bölcselkedés szürke tengerébe, ha egyszer a viszonyok kéuyszerítő hatalma folytán belesodródnának a derült hangulatba, akkor nagyon is kitör belőlük a kedélyesség és szinte égig ér. Hát persze ! Minél jobban lendült az inga balra, annál nagyobbat kell neki lendülnie jobbra. Ezt parancsolja a természet örök törvénye. Ez az örök törvény rajtunk is bebizonyosodott a balatoni kirándulás alatt. A tanárgyülés itt Pápán oly jól sikerült, hogy vendégeink úgy mint magunk teljesen megvoltunk elégedve. A konviktuson elköltött ízletes villásreggeli után emelkedett hangulatban sétáltunk ki a vasútra. S ez az emelkedett hangulat a két napos kirándnlás alatt folyvást fokozódott, hogy végre az almádi búcsúzkodás könnyfakasztó pillanatában érje el tetőpontját. ' Ilyen emelkedettt hangulatban a kedélyesség csapongó kitörései elmaradhatlanok. Ragyogó napfényben, illatterhes levegőben szaladtunk Sümeg felé a költői szép tájon át. Egyik kis állomáson aztán a vonat a mi kedvünkért a szokottnál továbbra is pihent. Ezt az időt a társaság jórésze virágszedésre használta fel. Ellepték a szomszédos vetéseket s gyorsan gyűlt össze a sok búzavirág, pipacs s mindenféle virágzó növéuy. Előlmentek a gyűjtésben pápai fiatal kollégáink s csakhamar oly töméntelen virág boldog tulajdonosaivá lettek, hogy bár mindenfelé bőven ontották a virágdíszt, a maradékból az egyik óriási köteget volt kénytelen hátul a nyakára kötni, a másik pedig akkora bokrétát gombolt a kabátja két szárnya közé, hogy a feje sem látszott tőle. Így hát magunk előtt láttuk a nyolcadik világcsodát. Egy mozgó emberi alakot, mely felülről fej helyett óriási bokrétában végződik. Sümegen minden kupé egy csomagot kapott s panorámát tárva elénk azt az alagút nyilásán át. A hóeke munkája, a hold feljötte, az alkony, a hajnal, a puszta, az erdő, a hegy és a völgy, a város, a falú, a szabad természet, a vityilló és műtermének belseje egyaránt fellelhető Holló képein széles foltokban, ha kell finom, lazúros tónusokban s .mindez oly közvetlenül, oly bensőséggel, hog)» érezzük, hogy mindegyik kép szive egy-egy dobbanása, életének egy-egy atoma. Különösen szépek raguzai képei, a görbe utcák, össze-vissza épített házsorok, kiváló a Kolozsvári fellegvár, a Győri püspökvár, a Cseszneki rom, Maré mortale, Salzburg, Szőlőhegy, Z'ilai ház stb., stb. Szóljunk még a pápai jól ismert művész tanárnak Herz Dávidnak képeiről, a Beteg és Bajos elszámolásról ? Herz ismerős mi előttünk, képei a mi szerény elismerésünk nélkül is azok, amik voltak, szépek, jók és igazak. — Betege arcának derűt ad a csendes megnyugvás, mely az egész képen — kivéve a beteg kezének színeit — elárad. A Bajos elszámolás humoros epizód a magyar paraszt-család életéből, hol a gazda belefáradva a számvetésbe, nem respektálja felesége magyarázatát, bizonytalanúl, hogy mi következik, a szemlélőre néz. Becsületes rajz, élénk szinek jellemzik mindkét képét, csak* a szoba összhangját zavarja a második képen elhelyezett ágy perspektívái megoldása. — Kár, hogy derék művészünk képeivel gyakrabban nem jön a nyilvánosság elé. A két vidéki művészt pedig ezúttal ismételten szívesen köszöntjük, s kívánjuk, hogy ne legyen okuk és joguk megbánni, hogy Pápán az úttörés nehéz munkájára vállalkoztak. benne pompás ozsonnát. A jó falatok után persze megszomjúhoztunk. De inni nem lehetett, mert nem volt mit. Ez — mint később kitűnt — kiszámított raffinéria volt a kirándulás bölcs rendezőitől. Mert amint berobogtunk a tapolczai állomásra, ott az az örvendetes hir várt bennünket, hogy az összes 130 főnyi társaságot terített asztalok várják egy volt pápai tanulótársunk és kedves barátunk szívességéből. Az asztalokon a legfinomabb badacsonyival telt üvegek meredtek ránk sűrű sorokban. S mi ezeket az ütegeket valódi japán elszántsággal rohantuk meg. De meg is látszott ám a hatása. Rövid tiz perc múlva a társaság táncra perdült. Megtáncoltatták ott jó barátunknak a szép fiatal feleségét; megtáncoltatták a feleségének a szép barátnőit; de megtáncoltatták még a napát is. Ha ugyan ott volt. Azt gondolják sokan, hogy ilyen kedélybeli föllendülés után már nincs emelkedés. Pedig dehogy nincs! A nagyszerű fogadtatás, melyben keszthelyi kedves kollégáink, a premontrei rend nagyhírű és nagyműveltségű tanárai részesítettek bennünket, mindenkinek lelkét őszinte meghatottsággal töltötte el. Könny szökött szemeinkbe, amint hallgattuk a Szózatot és Himnuszt, ezeket a szent énekeket, amiket a főgimnázium ifjúsága énekelt. Az üde gyermekhangok belopóztak sziveinkbe. Ha valamikor, hát most mélyen éreztük, hogy mi magyarok mindannyian édes testvérek vagyunk. Isten ellen való vétek volna, ha erről az édes testvériségről megfeledkeznénk azért, mert nem egy templomban imádjuk mindnyájunknak kö/.ös jó Istenét. A kedélyi komoly elragadtatásnak ily magas oka után természetesen az ingának igen messze ki kellett lengnie a másik oldalon. így hozza ezt magával a természet örök törvénye. Tizenegy óra tájban kedves alelnökünk komolyan felszólalt, hogy tekintettel a hajó korai indulására, jó lesz lefeküdni. Ez azonban csak a hölgyeknek szólt. Bizalmasan ki 'lett adva a jelszó, hogy a férfiaknak jobb lesz ébren maradniok. Mert hát ki ébreszti fel a hölgyeket, ha ők is elalusznak ? Ekkor következett be még csak az igazi testvériség ! Hogy az álom istenkéje túlságosan erőt ne vegyen a Hullám szállodán, hát úgy éjfél után két óra tájban szerenádot rögtönöztünk az épület előtt a Balaton óriási víztükrétől környezve, mely ragyogott a holdfénytől. Legalább 'úgy emlékszem. Elragadtatás költözött belénk! A i banda kísérete mellett tőlünk telhető érces hangon zengtük : „Óh Tihanynak riadó leánya . . S hiszem, hogy nem volt élő lélek a szállodában, aki erre föl uem ébredt volna. Ekkor már komolyan azt mondtuk, hogy lefekszünk. De azért nem feküdtünk le. A történtek után más nem következhetett a természet örök törvénye szerint:, mint a tánc. A hölgyek azonban aludtak, fiát ez is akadály ? Hát Kinizsi talán hölgyet keresett a Kenyérmezőn, mikor diadalmámorábau a hangulat kellő magaslatára emelkedett? Férfi férfit kapott ölre s úgy járták az ősmagyar táncot. Jó példával meut elől a kirándulás főrendezője. Elkapta a kollégium legkisebb termetű tanárat s megpörgette, hogy annak a lába mindig közelebb járt az éghez, mint a padlóhoz. De magasztalására legyen mondva, azért nem lett semmi baja. S az a bámulatos, hogy ilyen erős természtű embert mellőztek a sorozáson. Pedig mily szép szerep várt volna rá a katonai léghajós osztálynál ! De hát mindenféle mulatságnak vége szokott lenni. Ez is bevégződött az éjszakával együtt. A többség arra a gondolatra jött, hogy jó lesz egy kis rövidke nyugalom. Sokan egyenest a hajóra sétáltak, mások azzal tettek kísérletet, hogy a „HuNám" milyen szép álomba tudja őket ringatni. Fél halkor azonban mindenki a hajón volt. Mindenki ? Mikor már épen indulóba n lettünk volna, a hajós kapitány, ez a tapasztalt tengeri fóka, aki velüuk együtt küzdötte át az elmúlt éj zivatarait, búsan ingatta meg a fejét s még búsabb hangon kérdezte : Hát hol a főrendező ? Riadtan tekintettünk szét. Oh mi gondatlan népek, kik még főrendezőnkre sem tudtunk eléggé vigyázni ! Nála a „nervus rerum gerendarum" s nála vannak a mindenféle jegyek. De ha ez mind itt volna is, csak nem hagyjuk el őt? Soha! Nossza, legügyesebb futárainkat küldtük ki, hogy kutassák át a két balatonparti szállodát. Föl is fedezték a szomszédos szállodában egészséges álomba merülve... Ott ugyanis csendesebb nyugodalmat remélt és talált, mint a „Hullám" túlságosan zajos karjai közt. Örömriadal fogadta a várva-várt főpátronust. Most már hajónk csakugyan el kezdett mozgolódni. De nagyon kedvetlenül indulatoskodott. Köhögött, zubogott s csak nem akart neki iramodni a nagy viz sima tükrének, amint mi szerettük volna. Igen ám, mert még nem volt itt a legfőbb patrónus Ováry Ferenc képviselő úr. A hajóról jól láttuk, amint a megkésett vonat végig siklott a Balaton parton, be a keszthelyi állomásra. Pár perc múlva egy csónak indult el a keszthelyi kikötőből. A hajó gőzkürtje iszonyú bömböléssel üdvözölte a csónak utasát, a matrózok pedig örvendő arccal bocsátották le a lépcsőt. Csakhamar ott állott közöttünk a legfőbb patrónus s ettől kezdve ő volt a társaság lelke. Fáradhatlan kedvességgel és kedélyességel igyekezett még feledhetetlenebbé tenni ezt a gyönyörű napot. S ez sikerült is. A Balaton kultuszának egész sereg uj apostola indult el az nap estélyén Almádiból széjjel az országba. Ií. HETI ÚJDONSÁGOK. — Űrnapja. Áhítatos kegyelettel ülte meg csütörtököu városunk lakossága a katholikus egyház nagy ünnepét, a szentségimádás nagy napját, Űrnapját. A máskor oly fényes, virágokkal ékes körmenet a — sajnos! — borús, esős idő miatt elmaradt, illetve a maga egészében a plébániában tartotta meg Kriszt Jenő plébános, ki előzőleg a misét fényes segédlettel celebrálta. — A ferencrendiek templomában s az Anna-templomban vasárnap tartják meg az ünnepi körmenetet. — Személyi hirek. Bauer Antal, az ugodi kerület orsz. képviselője f. hó 6-áu családjával együtt Riminibe (Olaszországba) utazik tengeri fürdőre. Bauer képviselő két hét multán visszatér, mig családja két hónapig ott fog maradni. — Horváth Lajos, m. kir. anyakönyvi felügyelő a héten városunkban tartózkodott. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület f. hó 28-án rendkívüli közgyűlést tart, melynek csupán két tárgya lesz: A zsinat-tartási királyi engedély előterjesztése és ennek alapján a zsinati képviselők választása iránt való intézkedés. 2. A főisk. igazgató tanácsnak az iskolai ügyekre, különösen a tanítónőképző intézetnek tovább fejlesztésére vonatkozó előterjesztései. — Eljegyzések. Őszinte örömmel vettük az itt következő eljegyzési jelentést, mely Saáry Lajos, helybeli tekintélyes ügyvéd, társadalmunk oszlopos tagja s előkelő családja öröméről ad hírt: „Saáry Lajos és neje Harczi Leona örömmel tudatják leányuknak Saáry Leonkának, vönöczki Péntek Zoltán m. kir. honvéd huszár hadnagygyal, özv. vönöczki Péntek Gáspárné, sz. szentgyörgyi gróf Hugonnai Irén és néhai férje vönöczki Péntek Gáspár fiával történt eljegyzését." — Hasonló jelentést adott ki a vőlegény családja is. Dénes Vencel m. kir. csendőrőrmester, jákói őrsparancsnok múlt hó 26-án eljegyezte Csiszár István jákói lakos, erdész leányát Csiszár Katica kisasszonyt. — Szép kitüntetésben részesült dr. Hanauer Árpád István a budapesti szeminárium lelki igazgatója, midőn a budapesti tudományegyetemen tiszteletbeli doktorainak sorába vette fel. A ritka kitüntetésre városunk jeles szülötte kiváló tudományos munkásságával szolgált reá. — Tanfelügyelői jubileum. Papp Sándor kir. tanfelügyelő 30 éves szolgálati jubileumát nagy ünnepség keretében f. hó 8-án ünnepli meg Veszprémben, vármegyénk tanítósága, a hatóságok és a társadalom részvételével. Á jubileumi ünnepségről s a vele kapcsolatos tanítóegyesületi közgyjlésről, valamint arról a nagyszabású hangversenyről, melyet ez alkalommal állami tanítóképezdéuk rendez Veszprémben, jövő számunkban részletes tudósítást közlünk. — Újoncok felesketése. Holnap vasárnap nagy napjuk lesz huszárainknak. Ekkor esküsznek fel az idén bevonult katonák a haza és király iránti hűségre és katonai szolgálatuk hű teljesítésére. Ez alkalommal a kaszárnya melletti téren tábori misét mond dr. Jankovich Tihamér káplán s felesketés után ugyanő beszédet intéz az újoncokhoz. — Köszönetnyilvánítás. Veszprémvármegye s Pápa város nagyérdemű hatósága és nemes közönsége az országos református tanárgyűlés alkalmából annyi jóindulatot és oly lekötelező szives figyelmet volt kegyes irántunk tanúsítani, hogy a hálátlanság jogos vádja nélkül el nem mulaszthatom a dunántúli ev. reform, egyházkerület és a pápai főiskola nevében ez úton is kifejezni legmélyebb köszönetünket Veszprémvármegye s Pápa város nagytekintetű hatósága s mindazon fenkölt szellemű polgártársaink iránt, akik ünnepi örömünkben részt venni, vendégeinknek uri otthonukban lakást és azok jöttekor a vasúthoz fogatokat adni, városunk nevezetességeinek megnézésénél tájékozással szolgálni kegyesek voltak. Pápa, 1904. junius 2. Németh István egyh. ker. főjegyző, biz. elnök.