Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-05-21 / 21. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Hozott Isten! Az országos református tanáregyesület pápai kongresszusa tisztelt tagjaihoz. Veszprém, 1904 május 12-én. Kik nemes missziótok, tövises pályátok új irányait megállapítandó — találkozóra gyűltök egybe ősi vármegyénkben, legyetek üdvözölve tiszta szivünkből! A Balaton és Bakony népe szűkszavú. S mert századok óta elementáris csapásokkal küzködik, s ez országban legközvetlenebbül érzi a rosszlelkü szomszéd nép nyomását: rég elfeledte az öröm mosolyát is. Ám ha szófukar is, s nem is kiséri minden lépésteket hangos örömriadallal, a testvéri összetartozandóság ihlett érzetével vesz körül benneteket, 8 hogy íme keblére ölel — bizonyára érzitek forró szive áldó melegét . . . S annyival inkább, hogy méltányolni tudja alapvető munkálkodástok szent céljait. A jövő Magyarország új nemzedéke előtt ti világítjátok be a még ma oly reménytelen, setét ösvényeket, 8 mint a szellemiség utászai, kiegyengetitek előtte a szakadékos talajt a jobb jövő felé ... Ah bizonyára megszentelt helyen bontottátok ki dicső zászlótokat, ott a pápai ősi kollégium előtt, honnan egykoron a magyarság annyi fényes csillaga, s két ragyogó meteorja emelkedett fel a magyar Ég zenitjén, soha ki nem alvó tüzet gyújtva a nemzet késő nemzedékei szivében — agyában . . . Petőfi és Jókai első múzsahajlokánál! Nemzetünk e két nagy héroszának halhatatlan szelleme ott lebeg felettetek, s megihleti ama magasztos munkát, amelyekért annyi messze vidékekről jöve, ide zarándokoltatok. E megszentelt földön, e nagy elődök elenyészhetlen* lábnyomát), a közös anyai ház szerető testvérei által legyetek szivből üd vözölve . . . Hozott a jó Isten! S ha majdan szellemi munkátok a Bakonyság metropolisában véget ért, szenteljetek néhány percet a vármegye másik része népének, a Balaton-partok lakóinak ie. Tekintsétek meg az örökös sorscsapásokkal kiizködő, s mégis csüggedetlen lelkű testvéreitek munkáit, melyekkel a nemzet legnagyobb nemzetgazdasági eszményét, a Balaton-kultuszt szolgálja, hogy a világ legnagyobb gyógytaVát, kincses Balatont valóban neve értékére emelje. Puszta, kietlen avar volt itt még pár év előtt is az egykor borággal ékesen körített szépséges Balaton-part. Húszezer holdnyi virágzó szőllő ültetvényt tarolt le itt alig pár év alatt a magyar húmus legrettentőbb dúvadja — a filoxera, 8 ezer meg ezer boldog családot tett Ínséges koldussá. De mégsem tett földönfutóvá. Kitörülte az égő könnyűt szemeiből, 8 a vándor bot helyébe újból megragadva kérges tenyerébe a földtúró szerszámot — felvette az élet-halál küzdelmet föld alatti megölő gyilkosával. Az amerika-láznak nem az a kórsága lepte meg, mely sebeire kivándorló-passzust ragaszt, hanem az, amely amerikai ojtványokkal gyógyítja nyavalyáját — itthonn. Eveken át folyt azután itt a létért való küzdelem, verejtékes, kevés reményű hangya szorgalommal, — de a magyarok Istene mégis meghallgatta a benne bizók esdő szavát, s megáldotta a mentés nagy munkáját. A nép elei pedig ugyanakkor a századok óta kiaknázatlan »édes« magyar tenger kultuszára irányították a partlakók figyelmét. Hogy ne szóljon örökké a vád arról, miszerint ha ez a kincsestó az angolok, vagy a yankeek kezén volna: a világ legbecsesebb gyöngyszemévé értékesítenék azt. ív

vos hát, dolgozzunk egyszer mi is anglus, meg yankee módra. Pató Pál ur már rég megtanult volna arabusul — ha rászorult volna. Valóban úgy van, hogy az Isten csapása, az életmentés ösztöne s az életért való küzdelem válságos kényszere: voltak azok a munkatársak, kik a Balaton-kultusz első apostolait megsegítették nehéz munkájukban. Az ideális prédikátorok érvéül nyomós latba esett a nyomor reális súlya .. . s a letarolt Balatonparti éden partja új virágzásnak indult. Míg évszázadokon át csak BalatonFüred kultiválta a nagy gyógytó higiénikus értékét — pár év óta Balaton-Almádi nyomán már 22 új fürdő élénkíti a partokat. Tiz év előtt alig 1600 túrista járt évente partjainkon, ma már 50—60 ezer honfitársunk találna itt üdülést, gyógyúlást, . . . ha nem a külföld reklám fürdőire, de ide a mi partjainkra jönne. De hát az eddigi fáradozás, a sok munka, a milliónyi befektetett tőke még meddő. Még mindig a külföld fürdőinek mondvacsinált bája kápráztatja a magyar társadalmat és reális tőkegyümölcs helyett a türelem rózsáival és töviseivel kell beérniök a Balaton-kultusz önzetlen munkásainak. Jöjjetek ide, szellemi munkátok végeztén hozzánk, hazánk értelmiségének mentorai— ami újjászületett Balaton partjainkra és lássátok, hogy az ezeréve elhanyagolt közép-európai nagy kincsestó partjait im ismét arra a fényre emeljük, amiben volt a római légiók idejében, mikor hét kasztrumeredjük védte itt, az ezernyi kéjlak édenét. Ezernyi villa és nyaraló és a modern higiénia tudomány minden vivmánya rendelkezésre áll ma már itt nemzetünknek. Csak élnie kellene véle! Ti bizvást majd megtartjátok lelketek tükörén, a mi kultur munkánk látományát, s majdan hazatérve — szellemi missziótok pályáján sokszorosítói és szószólói lesztek annak. Az lesz ami munkánk legbecsesebb gyümölcse! — A ti Önzetlen méltánylástok fogja emelni a Balaton-kultusz nagy nemzeti eszményét megérdemlett fényes nívójára. Ünnepünk lesz idejöveteletek napja a Balaton partokon. Hozzon ide, boldog Isten! Dr. Óvári Ferenc, országgyűlési képviselő. Pápa hajdan és most. Irta : dr. Lővy László. Igen szerény szerepe jutott Pápa városának hazánk történetében. Világra szóló események itt nem voltak, de sőt olyan is kevés történt, mely országra szólott volna. Két izben szállották meg a XVI. század végén és XVII. század elején a törökök; második Rákóczi Ferenc szabadság harcának dunántúli része főkép Pápán folyt le, mert városunk volt a kurucok fő tanyája. 1809-ben francia sereg tartotta hónapokon át megszállva. Az 1848—49-iki szabadságharcból városunk bőven kivette a részét, amennyiben a 11. zászlóalj többnyire pápaiakból állott és nagyobb ueákok csaknem mindnyájan önkéntesen szolgáltak a magyar hadseregben. Sokkal fényesebb volt Pápa városának szerepe hazánk kultúrtörténetében. A reformáció Pápán már 1530-tól fogva igen sok követőre talált és a felvilágosodás, mely ennek folytán városunkbanelterjedt, egy magasabb iskola felállítását eredményezte, 370 éves viszontagságteljes története van az itteni református főiskolának, de mai napig megtudta őrizni szabadelvű szellemét, folyton haladt a korral és ami tudományos szellemét illeti, a legelőkelőbb iskolák között vívott ki magának helyet az egész országban. Harmad fél századon keresztül folytak a vallási küzdelmek hazánkban, míg az 1791-iki törvényhozás a vallásszabadságot biztosította. Ezen hosszú idő alatt igen változatos sorsa volt Pápán is a protestánsoknak és ezek legféltettebb kincsének a főiskolának. Ha igaz a latin közmondás :i inter arma silent leges (háborúban szünetel a törvény) akkor még igazabb, hogy a polgárháborúban szünetel a tudomány. De mihelyt a béke helyre állt, ismét a múzsák hajléka lett a pápai kollégium. A múlt század elején már megépült a dunántúli református egyházkerület kétemeletes főiskolája, a jelenleg is fennálló ó-kollégium. Az 1850-es években ez már szűknek bizonyúlt, ezért új iskolát építettek a Széchenyi téren, a jelenlegi leányinternátust, míg a tanulók létszáma s a tanítás igényei annak az impozáns, modern kétemeletes palotának építését nem tette szükségessé, mely immár 10 esztendeje áll fenn. Igaz, hogy a múlt század első évtizedében csak 3 tanár működött a főiskolában. Ezen korszakban a tudomány minden ága fejletlen volt úgy, hogy egy jeles tehetségű ember megtanulhatta a középiskolában tanítandó összes tárgyakat. Ha az egyházkerület csak kevés tanárt alkalmazott, de ezeket nagyon is megválogatta. Ezekre igazán ellehet mondani „non numerantur, sed ponderantur"; nem a szám teszi, hanem azoknak súlya, jelentősége. Ekkor tanítottak itt Márton István^ Stettner Ignác, Tarczy Lajos, Váli Ferenc, Bocsor István és Kerkápolyi Károly, mind megannyi fényes csillag a magyar tudományosság egén. Ezen kiváló főiskola mellett, melynek alkotórészei a gimnáziumon és theol. akadémián kívül a múlt század 70-es éveiben megszűnt jogakadémia ós tanítóképezde is voltak, még meglehetős számú, a műveltséget terjesztő iskolát tud városunk felmutatni. Van négy hitfelekezeti elemi iskola; a katholikus leányiskola apácák vezetése alatt. Van három polgári leányiskola; az egyik állami, második az apácáké, a harmadik a refor-