Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-01-02 / 1. szám
valamint a város egyetemére nézve messze képzettség az általános műveltséghez tartozik. A kiható fontosságát a tájékozatlan szem is könnyen észreveheti. Már pedig hiába, évezredes igazság, hogy az a valóban üdvös, aminek üdvét nemcsak egyesek, de közönség is könnyen felismeri. Hogy ne csak felismerje, de üdvösnek is tapasztalja, biztató, szép reménységünk az új esztendőre, melynek küszöbén annak a hő óhajunknak adunk kifejezést, hogy szellemiekben úgy mint anyagiakban szálljon bőséges áldás városunkra! Pápai zeneiskola. A Pápai Hírlapnak éppen legutóbbi számában nagyon találóan mutatott reá a városi miueum tárgyában irott cikk arra a meddő törekvésre, mely Pápából minden áron gyárvárost akar csinálni. Jogos büsz-^ keséggel hivatkozott a cikk ezzel szemben' vett e volna. zene a nemzeti műveltséghez integráns része, a i'aji érzésnek és gondolkozának egyik legközvetlenebb kifejezése. A nemzeti zene és dal ép olyan drága kincse a nemzetnek, mint a nyelv, amelyben él és a költészet, amelyben megnyilatkozik. Nem csak nyelvéhen és költészetében él a nemzet, hanem zenéjében és dalaiban is. A zene és dal ősidők óta nélkülözhetetlen szükséglete minden embernek, még annak is, akitől az anyatermészet a zenei képességet megtagadta. A zenének nagy pedagógiai hatása alól senki magát ki nem vonhatja. De ha ez áll, akkor arra kell törekednünk, hogy az a zene, amely napi szükségletünket alkotja, ügy általános emberi, mint nemzeti szempontból a legkedvezőbb irányban szolgálja művelődésünket. És ezen törekvés a magyar társadalom körében — örömmel konstatálhatjuk — évről-évre hódít. Alig van nagyobb és intelligensebb városa az országnak, mely a zene-ügyet s első sorban a zeneoktatás ügyét gyakran nagy áldozatok árán ne rendezte, vagy annak rendezését tervbe ne kulturális intézményeinkre, meiyek számának ismét egy ujabbal gyarapítását célo/.za az a memorandum, melyet Köveskuti Jenő, Gáthy Zoltán, Sarudy Ottó és Kiss József zenetanárok nyújtottak be a városi tanács útján a képviselőtestülethez. Pápa város zenei életét egységes mederba terelni, művészi képzettségét emelni, szegényebb sorsú szülőknek is megadni a módot arra, hogy zenei tehetséggel megáldott gyermekeiket könnyű szerrel k i k é pe z t e s s é k, vau hivatva a Pápai Zeneiskola, amelynek tárgyában megindított mozgalmat részünkről örömmel üdvözöljük. A hozzájárulás, mit a zeneiskola alapítói a várostól kérnek,, csekély, mert hisz helyiségül a város bizonyára oly iskola termeit —- péld. az ovodáéit — fogja kijelölni, melyek az esti órákban, mikor az előadások tartatnak, úgy sincsenek elfoglalva. — A zeneiskola program rajáról szóljon maga az emlékirat, melyet itt egész terjedelmében közlünk : Kulturális haladásunkkal egyre általánosabbá válik a köztudatban az a felfogás, hogy a zenei Városunk azonban, amely mögött oly nagy múlt, s amely előtt oly szép jövő áll, a zene oktatás ügyének rendezésével még tartozik önmagának. Nem ócsároljuk azon érdemes zenetanítók és tanítónők tiszteletreméltó munkásságát, akik eddig, gyakran házról-házra járva a zene-oktatást ellátták, akik nehéz viszonyok között, csekély eszközökkel igen figyelemre méltó eredményeket értek el s akiknek szolgálataira a város közönségének a jövőben is szüksége leend : mindazáltal be kell látni mindenkinek, hogy zeneoktatásunk jelenlegi s fentebb érdeme szerint méltatott zeneoktatásnak, a dolog természeténél fogva mégis olyan fogyatkozásai vannak, amelyeket csak egy, szakértők által vezetett, egységes és pedagógiai elvek alapján megállapított tanterv szerint működő, minisz terileg nyilvánossági joggal felruházott zene-iskola iskola szüntetne meg. A közügy szeretete indít bennünket arra, hogy mi, akik városunk zenei oktatásában erőnkhez képest eddig is tevékeny részt vettünk s akik a nagyobb és komolyabb zenei vállalathoz megkívántató formai kvalifikációval is bírunk, egymással szövetségben, egymás támogatásával, Pápán nyilvánossági joggal kell, mert az a szegény beteg assszony nem birná ki ezt a nagy hideget. Ő még csak elviselheti, hiszen fiatal! Lám, ez a szél meg se árt neki, ha fázik is egy kicsit. De az a gyönge testű asszony ! Annak meleg étel, meleg szoba kell. Miből szerezné meg ezt magának, mikor nincs senkije? Egyedül van, akik elhagyták, ott feküsznek a hóborított kis halmok alatt csöndesen. Milyen jó is azoknak ! Nekik már nem kell meleg étel, nyugodtan pihenhetnek, nem háborítja semmi, de akik itt fönn vannak, azok fáznak és éheznek. Hát még az a szegény, tehetetlen asszony hogy fáznék — de annak nem szabad! . . . 0 megelégedhetik egy kis kenyérrel, vagy ha nincs, hát ellehet anélkül is, de annak az összeesett, beteg asszonynak nem szabad éheznie. Ezért kellett neki egész nap szaladgálni. Tanított itt is, ott is; csak késő este vetődött haza, akkor meg tanulni kell, máskor nem ér rá. Pedig de hideg volt otthon. Az igaz, hogy kinn az utcán fúj a szél, de néha mégis eláll, hanem itt benn folytonos egyforma hideg van; aztán nem is mozoghat, ülni kell. — Borzasztó is ez a hideg tél ! Fára nem telik, mert akkor fáznának ott abban a messze faluban. Minden kis papírdarabot összetett, berakta a kályhába s olyan jóleső érzéssel tartotta föléje dermedt kezét. Csakhogy az a papír hamar elég, aztán olyan kevés meleget ad, hogy még csak ki se enged a fagyás összegémberedett ujjaiból. Hanem azért úgy éhesen, dideregve csak nekifogott a tanulásnak. Ilyenkor ér csak rá ebben a hideg éjben s még hidegebb szobában. Néha-néha odatartotta dermedt kezét a lámpa fölé s aztán bújta a könyveket. Hisz neki kellett még az anyját is eltartani, mert az a szegény asszony beteg, ugyan mivel segíthetné, — csak imádkozott érte. S ezt meg is tette. Azokból az öregbetiis levelekből ez sugárzott ki; mindig örömmel is tanult, mikor egy-egy ilyen szeretettől lángoló levelet kapott. Majd azután magának is szerezhet jó meleg ruhát, puha kenyeret, fűtött szobát; majd akkor nem kell a lámpa fölött melengetni fagyos kezét. De volt még más öröme is. Mikor úgy késő éjjel lefeküdt abba a hideg ágyba, olyan boldog volt. Tudta, hogy most abban a messze faluban nem fázik, nem éhezik az a szegény asszony, az ő anyja. Csak azért imádkozott ilyenkor, hogy gyógyuljon meg s éljen még soká. Hisz azt a falatot olyan örömmel vonja el magától, olyan könnyen nélkülözi azt a meleg ruhát — csak annak ne hiányozzék semmi, legyen meg mindene. Csak küldte hát haza his pénzét — ő meg éhezett, fázott tovább. De azért kárpótolta valami boldogító öntudat s az édes, nyugodt álom, amelyfelruházott s a budapesti Nemzeti Zenede mintájára, de a mi helyi viszonyainknak megfelelő módon szervezett zene-iskolát állítsunk és tartsunk fent. Azon gondolat lelkesít bennünket, hogy akik a zene oktatás terén eddig egymástól különváltan, egymástól elszigetelve is bizonyos sikerekre hivatkozhatunk: ha közös eszme által vezéreltetve közös célban egyesülünk, városunkat egy nagy hivatású kulturális intézménnyel gazdagítjuk, mi által részletésen felsorolva a következő szellem 1 és anyagi javakban részesül a város közönsége : 1. Minthogy iskolánk mint nyilvánossági joggal felruházott intézet jogosítva lesz rendes bizonyítványokat is kiadni : a város ifjai és leányai nem csak zenei műveltséget, de formai kvalifikációt is nyernek s így azok, akik arra reá lesznek utalva, a mi intézetünkben nyert végbizonyítvány alapján városi, színházi, katonai zenekaroknál zenészi, karvezetői, zene-iskoláknál zenetanítói és tanítónői állásokra igényt tarthatnak. 2. Kinőhet intézetünkből idővel egy városi zenekar, amely míg egyrészt ójabb kulturális intézménnyel gazdagítaná a várost, nem egy tehetséges ifjút juttatna megfelelő keresethez. 3. Kifejlődhetik idővel egy hangversenyzenekar, nemkülönben egy városi daloskör, melyeknek hiányát Pápa város művészetkedvelő közönsége eddig is érezte. 4 Megfelelő támogatás és pártolás mellett okvetlenül kifejlődik intézetünk működése nyomán a művészet nagyobb megértése, megbecsülése és szeretete s ezeknek következményekép a zenei, sőt művészi élet, melynek pedagógiai és erkölcsi haszna kiszámíthatlan. Az intézetnek a nagym. belügyminisztériumhoz, nemkülönben a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz engedélyezés végett fölterjesztett Szervezetét és Tanulmányrendjét azzal a célzattal csatoljuk ezen emlékirathoz, hogy abból a képviselőtestület a tervezett intézet komoly pedagógiai és művészeti céljáról, magas és a legnagyobb figyelemre méltó színvonaláról meggyőződést szerezzen. Nem kételkedünk abban, hogy a város kulturális emelését célzó törekvéseinket a városi tanács valamint a képviselőtestület is méltányolni fogja. ^ Ámde az ilyen kulturintézetnek szervezése, fölszerelése és fenntartása olyan anyagi kockázatben mindig anyját látta egészségesen, meggyógyulva. Imádkozzatok ! A lovak patkói csattognak az utca kövezetén s pompásabbnál-pompásabb fogatok gördülnek egymás után a fényes palotához. A kiszálló vendégek körül egész sereg lakáj hemzseg és segíti kibontakozni prémes bundájokból, azután vezeti be őket a pompa s a kényelem minden gazdagságában ragyogó, fényes termekbe. A gazdagság összehordott ide minden nagyszerűt, minden ragyogót. Az ezer fényt lövellő csillárok mesés színekben tüntetik fel a káprázatos műkincsekkel telt termeket. Pompás művű kandallókba szobrászat remekei s a festők világhírű alkotásai mind együtt vannak itt. A vendégsereg megbámulja a falak freskóit, a művészek alkotásait — és siet a hatalmas miniszter üdvözlésére. Igazi talentum. Maga emelkedett ki a homályból, maga szerezte meg nevének az ország bámulatát s most a király legkedvesebb embere. Nagy úr és hatalmas. Hízelegnek is neki. Ezek a gőgös nagyurak, akik büszkék őseikre és családjuk fényes, hosszú múltjára, meghunyászkodó alázattal köszöntik. Kezében van a hatalom, az erő. Az a hatalmas miniszter meg hideg arccal fogadja bókjaikat; valami unottság, keserűség
