Pápai Hirlap – Mutatványszámok I. évfolyam – 1903.

1903-12-24 / Második mutatványszám

\ De egyelőre elég lessz helyiségül egyetlenegy tisztességes szoba is. A gyűjtemény első anyagát pedig képeznék mindazok a történeti vagy ipari becsű tárgyak, melyek városunk birtokában vannak. Például régi oklevelek, céhládák s azok tartalma . . . stb. A város polgáraihoz intézett lelkes felhívás azután meghozná a többit. Bizonyosan nem vonná meg támogatását a nagyméltóságú gróf Esterházy család sem. Náluk pedig sok olyan történeti, művészeti vagy iparművészeti tárgy heverhet, melynek birtokára semmi súlyt nem helyeznek, egy városi múzeumban viszont méltó helyet foglalhatnának. Ily módon elkezdve s a munkát lelkesen folytatva, elérhetnők azt, hogy tiztizenÖt év múlva városunknak egyik főnevezetességét képezné az ő múzeuma, mely akkor már állami segítséggel épült szép palotában fog állani. líorsos István. Mért nő folyton a víz pincéinkben ?j Irta: Révész Arnold oki. mérnök. Napról-napra szaporodik azon panaszt tevő háztulajdonosok száma, kiknél a pincék megtelnek vizzel. Xagyon komoly baj, melyből veszedelem lehet s ezért érdemesnek tartom vele foglalkozni s rámutatni azon kétségen kívüli és megcáfolhatatlan okokra, melyektől ez ered. Senki sem tudja azt tagadni, hogy ezen pincevizek azóta észlelhetők, mióta városunkban a vizmű létesült. Hogy egy pillanatig se értsenek félre, kijelentem előre is, hogy nem a vízvezeték, mint ilyen, hanem a vízfogyasztás az ok. Ráfogok térni ezen állításom helyességének számadatokkal való beigazolására. Pedig a számok, s főleg ezek a mi adataink, — sajnos — eléggé beszélnek. Mielőtt azonban erre rátérnék, kénytelen vagyok egyet s mást az előbb használatban volt kutainkról s általában a kutakról elmondani. A föld belseje egymást metsző s egymás mellett levó' vékonyabb és vastagabb, lazább és keményebb szövetű rétegekből áll. Ezen rétegek egynémelyike vízáteresztő, a másika pedig vizátnemeresztő. A viz (légköri csapadék : eso, hó) ezeken át mindaddig juthat lefelé, míg csak egy vizhatlan rétegig el nem jut. Ezen akadályon át nem haladva, kénytelen a mindig ferde rétegek lapjain és azok irányában tova folyni. Itt is mindig a legmélyebb helyeket keresve összegyűlnek, s a föld szine alatt patakokká, folyókká egyesülnek. , Ha ezen ferde réteg a föld legszélső földrétegéig : a föld felszínéig halad, akkor ezen összegyűlt viz a felszínen mint forrás, patak, folyó stb. jelenik meg előttünk. Ha azonban mi a föld kérgét s az alatta levő többi rétegeket átfúrjuk, míg egy vizhatlan rétegre bukkanunk, akkor a lyukban olyan magasan fog összegyűlni a viz, amilyen magasan van a kútban a vizhatlan réteg lapjának és a kút falának felső metszési vonala. Ezen vonal a kút depressziója (nyomási magassága), melynél magasabbra a viz a kútban sohasem jöhet. Ha nem merjük is a kutat, akkor sem emelkedhetik a viz magasabbra, mert a fölös viz, mely nyomást gyakorolhatna a kút vizére, — mint azt később egy példával illusztrálni fogom — kénytelen a vizhatlan rétegen elfolyni. Lássuk, mi történik most nálunk a régi kutakkal Pápán? Miután azt állítom, s ez megdönthetetlen fizikai tény, hogy a depressziós pontnál a viz feljebb nem emelkedhetik, azt kérdezhetné valaki, hogy akkor mért nő mégis a pincékben a viz ? Hiszen ez ellenmondás ? Pedig nemhogy ellentmondás lenne, hanem inkább ez a magyarázata e tüneménynek, vagyis helyesebben bajnak. Ugyanis a kutak nem használása folytán azokban a víz állandóan az elérhető legnagyobb magasságban van, most pedig ezenfelül jórészt mi magunk vezetünk bele szennyvizeket, részint — .<? ez fő dolog — a beszivárgás, melyet azelőtt a kutakból naponta kimertünk s mint a földrétegek által megszűrt vizet elfogyasztottuk, el nem használtatván, felszaporodik és nagy nyomást gyakorol a kút vizére. Minden liter 1 kgr. nyomást fejt ki és a depressziós vonal fölött meg nem maradhatván : a kisebb ellentállás irányában, vagyis József megkötötte a szamarat kívül egy törpe fügefához, aztán bement az istállóba. Néhány öl szalma volt még a korhadt jászol mellett, az is nagyon törmelékes. József elhintette a szalmát a fal mellett s puha fekvőhelyet készített belőle. — Feküdj ide, Máriám, s pihenj addig, amíg befutom a várost meleg szállásért. Nem sokára visszatérek. És József elsietett. Máriát pedig csöndes szender fogta el a fáradalmak után. Kün ez alatt leszállt az est. Hűvös szellő támadt a tenger felől, melytől a közeli terpentinfák ágai halkan bólintgattak. Egészen sötét volt, mikor József visszaérkezett. — Nem kaptam szállást — mondta csüggetegen — az egész város tele van idegenekkel, nincs egyetlen üres zúg. Itt töltjük az éjszakát Máriám. Mária szelíd megadással tekintett reá. Aztán betakarván aráját széles köpönyegével József, maga is ledőlt a szalmára, miközben bozontos bajszát, szakállát szerelmesen hozzáérintette Mária márvány homlokához, alabrastom-vállaihoz. A hold előbujt egy felhőfoszlány mögül, s lassan haladt végig a tiszta égen. Rezgő fénye beáradt az istálló félig elkorhadt ajtaján át, s oda világított a Mária szelíd, szép arcára. Józsefnek nem jött álom a szemére, csak nézte azt a szépséges arcot, amelyen most mintha valami fájdalmas vonaglást vett volna észre. Szíve, valami titkos sejtelemtől úgy dobogott . . . — Hajolj ide, József, mondta Mária. Aztán súgott valamit a József fülébe. József fölkelt és ingadozó léptekkel kiment az ajtón. Szivére oly kimondhatatlan súllyal nehezedtek a perc sejtelmei. Oda kün feltekintett a vakító fénnyel ragyogó csillagokra, s felsóhajtott : Ó

; erős Jehova Isten, tekints jámbor szolgáidra ! Egy ideig ott állt az ajtó előtt szorongó szívvel, elfojtott lélekzettel ; majd oda támaszkodott az istálló falához s olyan aggodalom szállta meg. A percek lassan, kinos bizonytalanságban teltenek. Körülte néma csend, csak néha zörrent meg egy-egy fügefa-ág, melyet a fához kötött szamár valamely száraz kóróért nyultában megérintett. Nagy távolságból és roppant magasból mintha énekhangok szűrődtek volna át a szürkeségen. De József nem oda figyelt most. Belülről csöndes zaj, könnyű sóhaj, aztán szokatlan sirás hangzott. Oda rohant az ajtóhoz, sietve nyitott be, letérdelt a szalmára, s egy szőke, kékszemű síró gyermeket szorított kebeléhez. Boldogsága betöltötte az egész istállót, nem, az egész mindenséget. Sokáig nézte a gyermeket, s úgy hallotta, mintha oda kün az a csodás dal erősebben hangzanék. Anyja mellé helyezte az újszülöttet s kiment, hogy meghallgassa azt az a kútfenék vizátnemeresztő ferde rétegén szerte folyik. Pld. Ha egy kútban van 10.000 liter viz, s ezen 10.000 liter éppen a legnagyobb nyomási magasságig tölti meg a kutat, s most meg 2000 liter vizet engedünk bárhonnan e kútba, akkor e 2O00 liter viz 2000 klgr. nyomást fejt ki, mely — több nem maradhatván a 10.000 liternél a kútban — kénytelen a kút fenekén a vizhatlan rétegen szerte oszolva szétfolyni, mindaddig, amig valamely mélyebb helyre nem jut. E mélyebb helyek nálunk a pincék. Ezekben aztán összegyűl és bármilyen nagy lenne is a szárazság és bármilyen kicsiny lenne is máskülönben a talajviz állása, itt mindig összeraktározódik az említett módon. A vízvezeték létesítése előtt a patakok nem voltak képesek ellátni a lakosság szükségletét, úgy hogy egy rész kénytelen volt a fertőzött folyóvizet használni, sőt még a városon kívül eső majorokból is szállították a vizet be a városba. Ekkor körülbelül 30 liternyi fogyasztás esett fejenként és naponként. Most pedig csaknem megötszöröződött a vízfogyasztás, azonfelül a talajból nem veszünk ki vizet, azt most bent hagyjuk a földben. És egészen más helyről — a vezetőkből — kiveszünk naponként 17.000 lélek részére 17.000X140 litert. Itt meg kell jegyeznem, hogy beleértem a főzést, mosást, fürdést, utcaöntözést, szarvasmarhák és egyéb állatok fogyasztását és a pazarlást. Mert hogy pazarlunk, az bizonyos ! Akinek 1 pohár viz kell, leereszt 10-et, hogy hidegebb legyen, akinek 1 korsóra való kell, leenged futni előbb háromannyit. S ezen elhasznált viz ismét a földbe kerül. Lássuk csak számokban mennyi ez meglehetős nagy pontossággal! Csak 140 litert véve fel lelkenkint. (Budapesten a vízvezetékek legutolsó havi kimutatása szerint 220 litert fogyaszt egy személy minden előbb felsoroltat beleértve.) A kutakban levő, jelenleg ki nem merített viztömeg 17.000X30 liter = 510.000 liter a jelenlegi fogyasztás 17.000X140 liter — 2,380.000 liter 2,890.000 liter, összesen tehát 2 millió és 380 klgr. súllyal naéneket. Az égi magasságból törtek elő azok a hangok s egyre közelebbről hangzottak. Égi szeráf-ének hangjai voltak azok. József elbűvölten hallgatta. Jámbor pásztorok jöttek e közben a szomszéd völgy felől. József feléjök ment és arca úgy ragyogott. — Hova mentek jámbor pásztorok ? Nem halljátok ezt az égi szeráf-éneket ? — Halljuk, jó ember, s éppen ennek az éneknek a hivására siettünk erre. / — O, akkor jöjjetek jó pásztorok, jöjjetek be ide, ebbe az istállóba. íme, itt, ez órában egy kis gyermek született, s akkor kezdődött ez a csodás ének. S úgy hítta, vezette őket. A pásztorokat valami titkos bűvölet is vonta az istálló félé, melynek korhadt ajtaját József kitárta előttük, 8 bementek oda. A kis gyermek ott feküdt a szalmán, vékony lepelbe burkolva. Arca fénylett, mintha a fent ragyogó hold összes sugarait neki kölcsönözte volna. A pásztorok letérdeltek, leborultak előtte bámulattal, s mindegyik egy kis bárányt fektelett lábaihoz. Az égi dal e közben elhangzott a magasságban — — — — — — Oda kün Arábia felől szürkülni kezdett a hajnal. Csend volt a tájon, csend az istállóban ... A szamár oda kün egykedvűen ropogtatott egy száraz bogácsot.