Pápai Hirlap – Mutatványszámok I. évfolyam – 1903.

1903-12-24 / Második mutatványszám

gyobb nyomás esik a kutak vizére, vagyis a legkedvezőbb esetet véve is fel, kerek 2 mi'lió liter viz terül el naponként a lábaink alatt a vízhatlan rétegeken és ömlik javarészt azon pincékbe, melyek ezen vízhatlan rétegnek éppen útjában állanak. Ez az egyedüli ok és csakis ez az ók, amiért a pincék tellenek, s amiért azokban nő a viz. S ha ezt így hagyjuk nem is hosszú ideig — nem szeretek rossz dolgot megjósolni — az történik majd, hogy városunk mélyebben fekvő részeiben, tehát a Főutcától és Jókai-utcától nyugatra eső részeken a házak falai rövidesen megrepedeznek a sülyedés miatt és az alámosás következtében beomlanak. Ez szomorú jóslás, de való ténnyé válhatik, ha sokáig gondolkodunk ! Itt — éppen a város fekvésénél fogva — alagcsövezés, vagy valami más kezdetleges dolog nem ér abszolút semmit! Csakis radikális intézkedéssel segíthetünk és kerülhetjük el még talán a bajt, s ez: a rendszeres csatomázás. A talajvíz növekedését olyképpen megakadályozni, hogy a vízhasználatot a napnak csak bizonyos részére szorítanák, még gondolatban is kétségbeejtő' s valóságos abderita bölcsesség lenne, mely egészségi szempontból sem engedhető meg. Soha sem láttam még annyira beigazolva igazmondást, mint a mi viszonyainknál, egykori vizépítéstani professzoromét Kovács S. Aladárét, aki azt mondta, hogy : „Uraim ! Jegyezzék meg jól, hogy a vízvezeték és csatornázás egymás nélkül: szörnyszülöttek. Keresztül erőszakolt lehetetlenségek, melyek megboszulják magukat. E kettő nek annyira szerves összefüggésben kell egymással lenniök, mint az összenőtt ikreknek". Tényleg, akár műszaki, vagyon- és közbiztonsági, akár pedig egészségi szempontból vizsgáljuk is állapotainkat, arra az eredményre jutunk, hogy az előbbi citátumom mi nálunk főképpen beigazolódott. Kimondom tehát, hogy a csatornázás elodázhatlan kötelességünk s végtelenül sürgőssé is vált. Kötelességemnek tartottam szót emelni a köz érdekében s elmondani ezeket. Különben lesz még alkalmam erről az érdeklődőkkel többet is beszélni, mert a „Szabad Liceum"-i előadásomat is erre fogom felhasználni, s általában nem fogok ennek tárgyalásáról addig elhallgatni, amíg csak azt nem látom, hogy a hivatottak komolyan gondolkoznak és cselekesznek a megvalósítás érdekében : a város létérdekéért. Noha a villamos közvilágítás szintén szükséges, s az óriási áldozatokkal létrejött vicinálisok is érhetnek majd idővel valamit, mégis ki kell jelentenem, hogy mindezek elmaradhattak volna még egy ideig, de a csatornázásnak már előbb meg kellett volna mindezeknél történnie, most pedig már elodázhatatlanná lett, elkerülhetetlen ! Erről napról-napra mind jobban és jobban győződünk meg. S ezért a köz érdekében ismét előállók, s addig fogok érte beszélni, tenni, dolgozni, mig csak el nem lessz érve a cél : a háztulajdonosok és lakosok vagyonának és egészségének sikeres megvédése. Nagyon örülnék, ha felvilágosító és intő szavaim a lakosság érdekében elérnék azt a hatást, melyet ezen ügy méltán megérdemel, mert ez városunkra valósággal életkérdést képez. A VÁROSHÁZÁRÓL. Szomorú számok. A városi regále-bizottság ülést tartott a héten, amelynek szomorú mozzanata volt a városi jövedéki hivatal főnökének jelentése a f. év harmadik évnegyedének eredményéről. A jelentés ugyanis az idei év harmadik negyedének eredményét a múlt év ugyanezen szakának eredményével összehasonlítva tüntette fel s bármennyire nem volt meglepő az összehasonlítás eredménye, mégis lehetetlen szó nélkül elmennünk e tárgy mellett s ide igtatjuk a főbb adatokat. Kövezetvám Helypénz Husfogy. adó korona korona korona 1902. III. negyed 1903. III. negyed 7866-60 5648*58 6681-68 5707-64 7035-76 5931-53 Csökkenés 2218-02 974-04 1104'23 A karácsonyi ünnepek hangulatát megrontó rekriminációkat el akarjuk kerülni ezúttal s ezért csak egyszerűen közreadjuk e megdöbbentő eredményt, mely annál szomorúbb, mert hiszen köztudomás szerint már az 1902. évben is mindezen jövedelmeknél is már apadás volt észlelhető. Azt azonban lehetetlen elhallgatnunk, hogy e szomorú számok nemcsak a város jövedelmének apadásáról, de határozottan a városi lakosság szegényedéséről is tesznek tanúságot, hiszen mi sem igazolja ezt jobban mint a husfogyasztási adónak és így természetesen a húsfogyasztásnak is jelentékeny leapadása. Nem is lehet ez máskép, mikor városunknak egész forgalmát, kereskedelmét és iparát egyaránt már közel egy éve bénítja a vásárok elmaradása Különös figyelemmel ajánljuk városunk képviselőtestületének figyelmébe. Akik városunk ügyeit intézni hivatvák, lehetetlen, hogy a számokból azt a tanulságot le ne vonják, hogy a város terheinek és kiadásainak megszabása körül szigorúbb mértéket kell tartaniok. Közgyűléseink bőséges tárgysorozatainak alig van egy pontja, mely nem jelentene ujabb kiadást is, holott sajnos, ujabb jövedelemforrás alig-alig mutatkozik. A szigorú és következetes takarékosság elvét kell tehát minden irányban érvényesítenünk a városi gazdálkodás körül. Ez a tanulsága e szomorú számoknak. § Városi szabályrendeletek. Három negyedéve már, hogy a városi közgyűlés elfogadta azt az indítványt, hogy az űjjáalkotott városi szervezeti szabályzat a felsőbb jóváhagyás megérkezése után kinyomattassék és a képviselőtestület tagjai között kiosztassék. A jóváhagyás ugyan már régebben megérkezett, de a városi tanács máig sem hajtotta végre a határozatot, amelynek még egy irányban való kiegészítésére hívjuk fel a városi tanács figyelmét. Városunk képviselőtestülete már a régi községi törvény életbelépése óta a 70-es évektől a mai napig a különféle szabályrendeletek egész seregét alkotta meg, de ezek jórésze rendezetlen régi irattárunk poroi aktái között el van temetve, úgy hogy még a városi tisztikar sem ismeri azokat, anuál kevésbbé a közönség, amelynek pedig a szabályrendeleteket ép úgy kell ismerni, mint az országos törvényeket. Nagy szolgálatot teljesítene, sőt régen elmulasztott kötelességet hozna helyre a városi tanács, ha gondoskodnék összes érvényben levő szabályrendeleteink összegyűjtéséről és azoknak kinyomatásáról. § A gyermektelep-bizottság folyó hó 30-án d. u. 3 órakor a városházán tartja alakuló gyűlését. § Az elektromos mű ipartelep-engedélyezési tárgyalását f. hó 29-én tartják meg a telep színhelyén. A tárgyaláson jelen lesznek Hlavács Kornél ker, iparfelügyelő, Iglauer István főmérnök, a város szakértője, Székely Miksa, a Ganz-gyár mérnöke, továbbá Szokoly Ignác rendőrkapitány, dr. Steiner József főorvos, és Bikky Sándor tüzoltóalparancanok. § Iparliatósági megbízottak. Az iparhatósági megbízottak választása folyó hó 21-én d. e. történt a városházán Csoknyay Károly v. főjegyző elnöklésével. Megbizottakul megválasztattak a városi tanács, mint I. fokú iparhatóság mellé : Ádám János cipész, Bezenbach Károly építő, Bornemissza József csizmadia, Bikky Sándor kocsigyártó, Braunstein Márkus szabó, Bódai Gyula fodrász, Bárka József rézműves, Csapó János cipész, Dienstman Tamás szobafestő, ifj. Edelényi József kovács, Eőri Lajos lakatos, Kondor Ferenc szabó, Magyar Gyula kefekötŐ, Muli József asztalos, Néhraan Gábor szíjgyártó, Nóbel Ármin könyvkötő, Rozs Ferenc csizmadia, Szeift István bádogos, Oszváld János és Barna Ignác kereskedők ; a szolgabírói hivatal mellé : Andrasits Boldizsár takács, ifj, Biró Károly bognár, Bőhm Móric mészáros, Blum Izidor kékfestő, Gyuk Nándor asztalos, Czirfusz István kovács, Csillag Ferenc kádár, Füstös István csizmadia, Horváth József ács, Marton Antal cipész, id. Németh Mihály csizmadia, Horváth István hentes, Deutsch Dávid sütő, Rumpold János szabó, Tóth Ferenc cipész, Szalmai Vilmos kőmives, Tóth Sándor kötélgyártó, Trauner Lipót lakatos, Vincze József esztergályos, Zsilavi József fazekas. Midőn megemlítjük, hogy az új megbízottak f, hó 30-án tartják a városházán alakuló gyűlésüket, kötelességünknek ismerjük, hogy figyelmüket azokra a fontos teendőkre felhívjuk, melyek reájuk a tanonciskola látogatása, a műhelyek, gyáraknak egészségügyi, munkarendi stb. szempontokból való vizsgálata, az iparlajstrom revíziója stb. terén hárulnak. Nincs kétségüuk felőle, hogy a választottak meg fognak- felelni az irántuk megnyilváuult bizalomnak és működésükkel elősegítik az iparos munkásosztály ügyét. A VÁRMEGYÉRŐL *) Főispánunk üdvözlése. Kolossváry József főispánhoz még mindig érkezuek az üdvözlő táviratok, melyek eddig is több százra halmozódtak fel. Ezenkívül nap-nap után személyesen is nagy számmal fejezik ki szerencsekivánataikat az új főispán előtt. A testületek közül legutóbb a veszprémi állami polgári és felső kereskedelmi iskola tanári kara tisztelgett, melynek élén Udvarhely Gyula igazgató szép beszédben üdvözölte az új főispánt, kérvén támogatását a két intézet s a közművelődés azou szerény munkásai számára, kiknek főcéljuk a modern állam és társadalom gerincét képező művelt, hazafias érzésű és gondolkodású polgárosztály megteremtése. Kifejezést adott továbbá ama meggyőződésének, hogy a vármegye, Ősrégi alkotmányunk ez őrtornya, a főispán gondozása alatt mint a múltban, úgy ezentúl a jövőben is erős bástyája lessz a magyar nemzetiségnek, a magyar nemzeti műveltségnek, a magyar nemzeti állam önállóságának. A hatásos üdvözlésre Kolossváry meleg szavakban válaszolva, ígérte, hogy ez intézeteket a jövőben fokozott mérvben fogja támogatni. *) Rendkívüli vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága — mint veszprémi tudósítónk bennünket értesít — Kolossvártf Józsefnek az alispáni állásról való lemondása és az ezzel kapcsolatos kérdések tárgyalása, valamint a a főispáni ünnepélyes beiktatás iránt szükséges intézkedések megtétele céljából január hó 4-én rendkívüli közgyűlést tart. EGYESÜLETI ELET. = Jókai-köri háziest. Élvezetes háziestéje volt f. hó 21-én a Jókai-körnek. A változatosan Összeállított programm elsó' pontjaként Galamb Laura adta elő Az esküvő után c. monologot. A kör szürke dobogóját ez alkalomra pompás kis budoárrá alakították át, mely kedves keretéül szolgált a műkedvelőnél szinte meglepő rutinnal és színpadi biztossággal, de amellett megnyerő bájjal és üde közvetlenséggel előadott monolognak, mely a közönséget valósággal elragadta és végül zajos tetszésnyilvánításokra késztette. Hasonlókép igen nagy sikere volt egy fiatal zongoristának, Rechnitz Dezsőnek, ki ezúttal először szerepelt a nyilvánosság előtt, de oly módon, hogy valóban érvényesítette a „nonum prematur in annum" elvet. Meglátszott a hosszú és gondos előtanulmány, mely a fellépést megelőzte, a jeles technikában és alapos zenei tudásban, — kotta nélkül játszott egy Mozart-fantáziát. A felhangzó nagy tapsra még egy Scherzo-ráadással kedveskedett. Zúgó taps fogadta most a Jókai-kör régi, kedvelt felolvasóját, Kis Ernő főgimn. tanárt, ki valóban lebilincselő szép előadásban ismertette Somló várának viszontagságait, beleszőve előadásába Jókainak és Kisfaludy na k a Somlóról szóló regéit. A történet-