Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-01-14 / 2. szám

' A legközelebbi közgyűlésen vegyék tárgyalás alá a villanyvilágítás ügyét, s elvárjuk, hogy ott minden városatya kellő komolysággal és őszinteséggel lép a sorompóba e mélyreható eszmék és tervek megvitatásánál ! — mint megírtuk — a győri kamara nem ajánlotta jóváhagyásra. Ezt az előadó következő előterjesztéssel okolta meg : »A bemutatott alapszabályok az 1891. XIV. t.-cz. II. és III. fejezetében foglal határozmányoknak nem felelnek meg s azok jelen alakjukban az 1891. XIV. t.-cz. 28. §-ának 6. pontja alapján működő magánegyesületi pénztár alapszabályaiként el nem fogadhatók. A csatolt iratokból egyébiránt az sem tűnik ki világosan és határozottan, vájjon a kérdéses egylet tényleg az 1891. XIV. t.-cz. keretében mint nyilvános jellegű, avagy csak mint az idézett törvényen kivül álló magánegylet óhajt-e tovább működni ? Mig ugyanis a m. kir. belügyminisztériumhoz 1892. évi november 19-én 91840. sz. a. beadott kérvényben kifejezetten az 1891. XIV. t.-cz. 28. §-ának 6. pontjára történik hivatkozas, addig ugyan e kérvényben idézve van a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák Sopron vármegye alispánjához 1892. evi junius hó 13-án 36450. sz. a. kiadott elvi jelentőségű határozata is, mely viszont a törvény intézkedésein kivül álló magánegyletek tovább fennállhatására nyújt felvilágosító intézkedéseket. Mig továbbá a kérdéses egyletnek Pápa város tanácsához f. évi augusztus hő 3-án 3976. sz. a. beadott kérvénye több helyütt hangsúlyozza, hogy a pápai mulnáripartársulat »magán segélyegyletet« óhajt létesíteni, addig ugyané kérvény végpetituma odairányul, hogy e magánegylet tagjai ne legyenek kénytelenek a pápai kerületi pénztár tagjaivá lenni, mely kérelem viszont azon vélelem mellett szól, hogy a kérdéses egylet mégis az 1891. XIV. t.-cz. alapján álló nyilvános jellegű betegsegélyző pénztár szervezését kívánja. E zavar eloszlatása czéljából az áttett iratok azzal terjesztendők vissza Papa város polgármesteréhez, hogy a pápai molnár-ipartársulat kebelében fennálló betegsegélyzőegylet elnökségét határozott nyilatkozat tételére hívja fel az iránt, hogy mily jellegű pénztárt óhajt létesíteni s egyúttal utasítsa a nevezett egyletetet, hogy amennyiben az 1891. XIV. t.-cz. 28. §-ának 6. pontja alapján, mint magán egyesüles utján letesitett, nyilvános jellegű pénztár óhajt működni, alapszabályait az idézett törvény 73. §-a értelmében a II. és III. fejezet szigorú szem előtt tartásával dolgoztassa át s terjessze újból az illetekes iparhatóság elé ; amennyiben pedig az idézett törvény keretén kivül csupán magánegyletként óhajt továbbra is fennállani ; ezen esetre figyelmeztesse az erdekelteket, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 1892. évi jnnius hő 13-án 36450. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozata értelmében valamely magánjellegű betegsegélyző pénztárhoz való tartozandóság nem menti fel az érdekelteket azon kötelezettseg alul, hogy egyidejűleg a pápai kerületi pénztárba is belépni s igy kettős járulékot fizetni ne tartoznának. Amennyiben tehát a szóban forgó egylet a nyilvános jellegű pénztár letesitése mellett nyilatkoznék, az ahhoz képest átdolgozott és 4 példányban bemutatott alapszabályok e kamara elé lesznek terjesztendők ; amennyiben azonban az egylet nyilatkozata a magánjellegű pénztár fentartása mellett szólna, az esetben az alapszabályok felülvizsgálata a kamara hatáskörén kivül esvén, az iratok a m. kir. belügyminisztériumhoz terjesztendők feL« A főiskolai igazgató-tanács ülése. — Saját tudósitónktóli — A pápai ev. ref. főiskola igazgató tanácsa csütörtökön ülésezett városunkban. Ez alkalommal a tanácskozásokban Darányi Ignácz orsz. képviselő, C z i k e Lajos gondnokok, Antal Gábor ácsi lelkész, Körmend y Sándor kiérdemelt esperes és S e g es dy Ferencz balatonfüredi járásbiró vettek részt a vidékiek közül. Az uj főiskolaépület ügyében nem volt határozat hozható, mert a beérkezett 13 pályamű felett csak e hó vége felé mond szakvéleményt a magyar mérnök és épitész egylet és igy e tárgyban ujabb gyűlés lesz egybehívandó. A Pápán felállítandó tanitói képezde szóba kerülvén, a gyűlés azon óhajának adott kifejezést, hogy lehetőleg a másutt, például Csáktornyán vagy Csurgón létező állami képezde helyeztessék át városunkba és ez esetben az ö kollégium helyiségében internátus létesíttessék a képezdészek számára. Az igazgató tanács végül azt fogja javaslatba hozni az egyházkerületnek, hogy a pápai gymnasium a jövőben ne legyen felekezeties jellegű és 4 tanszék az állam által töltessék be, mert igy remélhető, hogy e négy tanár javadalmazásáról az állam gondoskodik és a főiskola ekkép jelentékeny állam segélyben részesül. Egyéb városunkat érdeklő ügyekkel a gyűlés nem foglalkozott. A debreczeni egyetem. A magyar cultura ügye rohamos léptekkel halad előre ! Mintha csak néhány rövid évtized alatt akarna elérni oda, hova a nyugot európai müveit nemzeteké századok folyamán jutott. Gigászi, szinte lehetetlennek látszó munka, — de hogy mégsem lehetetlen, bizonyítja a tapasztalás. Bizonyítja nemzetünk lelkesedésének és nemes buzgalmának azon fényes eredménye, mely Karácsony és újév Parisban. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Párls, 1894. január 8. Kz a két szép ünnep az egész világon az öröm ünnepe. De sehol sem zsákmányolják ki annyira az emberek, mint itt Párisban. Mintha az egesz évet komoly munkával töltenék, s egy napot sem szánnának az élvezetnek, ugy dobja bele magát egesz Páris az év végén a szórakozások es gyönyörök tengerébe. Ugy mulatnak, ugy örvendenek, ugy ugrálnak jó kedvükben, mintha 360 napon át kellett volna ezekre az élvezetekre éhezniök s most egyszerrre uj 12 hónapra akarnának velük jóllakni. A csodával határos, a mit karácsony és újév táján ez a hevülékeny, könnyelmű népség müvei. Az embereknek és az egész városnak képe ki van cserélve. Az idegen, ki ilyen tájban kerül a franczia fővárosba, első pillanatban vagy azt hiszi, hogy farsang van, a mikor minden túlzás elnézésre tarthat számot vagy hogy valami rendkívüli örvendetes esemény történt, a mi mindenkinek félig-meddig elvette az eszét. Sokszor elnézem a tomboló, ujjongó tömeget s egyegy pillanatra azt kell hinnem, hogy a la* kosság zöme megbolondult, olyan képtelendolgokat cselekszenek. Tegyünk csak egy kis sétát a »Grands boulevards«-okon a Madeleine-től a Bastilleig. Esti 5 órától mikor kigyúlnak a villamos Ívlámpák, egész éjjeli 3 óráig oly óriási néptömeg hullámzik a járdákon, a bérkocsiknak, omnibuszoknak, fogatoknak, velocipédéknek oly rengeteg raja tolong a chaussée-n, hogy minden pillanatban megakad a közlekedés s gyalogjáró és kocsis teljesen képtelen egy lépést tovább haladni. Egész sereg rendőr fáradozik a rend fenntartásán. Majd az emberek aradatát tartóztatja fel, hogy a kocsik átjárhassanak a keresztutezákba, majd a kocsikat állítja meg, hogy a gyalogosok életveszély nélkül juthassanak át a jarda túlsó oldalára. ü,s mi vonzza ezt a beláthatlan tömeget ide ? A ragyogó, szemkápráztató, tündéri kirakatok, s a járda mentén sűrűn egymás mellett százával felállított bódék, barakkok* sátrak, emelvények, hol jeles torkú kikiáltók, elárusítók kínálják tetszetős, csábító, kívánatos, értékes és értéktelen, hasznos és haszontalan, komoly és tréfás áruczikkeiket. A ki nem látta az itt felhalmozott dolgok változatosságát, az eladók élelmességét, ügyességét, ékesszólását, szünetnélküli deklamálását, azt a kíváncsiságot, azt a látni és költekezni vágyást, azt az őrült pénzpazarlást, a mit férfiak, asszonyok és gyermekek véghez visznek, annak erről halvány sejtelme sem lehet. A játékszerek és bibelot-k milliónyi fajtája mind megtalálja a maga Vevőjét. Égy ember 50 féle csecsebecsét, haszontalan apróságot összevásárol ma1 gártak, feleségének és gyermekeinek* A legtöbb olyan, a minek soha életében hasznát nem veszi

f a mellre soha életében szüksége nem volt és nem lesz, melyet soha életébert eszébe nem jutott volna megvásárolni, ha éppen a szeme előtt nem látja. Meg aztán oly végtelenül, oly nevetségesen olcsó minden. A legtöbb áruezikk 2— 3 sou. Miért ne venné meg. Ha 50-et összevásárol, az egész summa nem tesz ki többet 5 franknál. Ki is tudna egy camelot-nak ellenállni, mikor avval hoz kísértetbe, hogy két sou egy amerikai füstölő. Két sou egy cancan-t tánezoló Paprika Jancsi. Két sou egy japáni virágváza. Három sou egy orosz bőrerszény. Három sou egy féltuczat arany inggomb. Kiáltó vétek volna meg nem venni ily hallatlan olcsóságokat. Akad is jó sereg hivő, ki mérget vesz rá, hogy a füstölő amerikai, a váza japáni, az ers2ény orosz bőrből készült s az inggombok hamisítatlan aranyból valók. S miért ne photographirozhatná le ma® gát az ember, mikor 12 kép egy frankba kerül ? Igaz, hogy ezeken a képeken minden ember egyforma — egy -fekete folt; — az is megesik, hogy egyik-másik egy orangutánghoz hasonlít — de hát ki törődik ilyen csekélységekkel, mikor úgyis csak egyszer egy évben van karácsony meg újév. Minden képzeletet felülmúl, mennyi bonbont és ezukrászsüteményt fogyasztanak el a párizsiak karácsonytól az újévet követő vasárnapig* (Mert a dinom-dánom két teljes hétig tart szünetlenül.) Ilyenkor talán a legutolsó koldus is crémes csokoládét eszik Mindenki, de mindenki meglepi szerettei^ egy-egy doboz bonbonnal s mindenki viszo