Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-01-14 / 2. szám

előtt immár a külföld is kalapot emel ! S ez a körülmény igaz örömmel töltheti el minden honfi szivét ; mert ez az átér, melyen még legtöbb tenni valónk van. Mert a magyar cultura diadala leend ezredéves nagy ünnepünkön, a magyar nemzet igazi és legszebb diadala! Olvasóinknak bizonyára van máitudomásuk azon mozgalomról, mely a legmagyarabb városban, Debreczenben egy uj Egyetem felállítását, illetve a már meglevő jogi és theologiai fakultások kibővítését czélozza. Legközelebb Kiss Áron püspök, gróf Degenfeld József és Simon ffy Imre lelkes hangú felhívást tettek közzé ez ügyben, melyből közöljük a következő sorokat; »Azt hisszük, hogy a midőn nemzeti szellemtől indíttatva hazafias czél valósításában fáradozunk : bizalommal és a gyámolitás reménységével fordulhatunk távolabbi vicl'-ken lakó honfitársainkhoz is, hogy részvételökkel erősítsenek és áldozatkészségükkel segítsenek nagy törekvésünkben. Egy város magában nem elég erős ily nagy alkotásra ; a vidék szeretete és buzgósága sem nyújthat annyit, mennyi a nagy czél teljes valósítására elegendő. Főiskolánk homlokán lévő feliratból olvasható ma is, hogy ez ősi intézet colossalis épülete magyarországi egyes jóltevők adakozásából épült. E forrásból fordulunk bizalommal, hogy e főiskola fejlődését és megujulását a nemzettől nyervén, legyen szelleme, mint volt mindig, valóban nemzeti és szabad ; jótékony hatása, mint a forrás, melyből megujul, édes hazánkra egészen kiterjedő. A nemzeti Génius ihletésére buzdultunk fel lelkesedésre a nagy czél iránt, e Géniusz szelleme hassa át honfitársainkat, nozza. A mamáknak alig kell ebédet főzniök, Ugy jóllaknak a gyerekek a sok édességgel. A czukrázdák reggeltől éjfélig tömve vannak nyalakodökkal ; mintha mindannyian egy évre megakarnák édesiteni az életüket. És a színházak, kávéházak, mulatóhelyek, hangversenyek, café concertek ? Szóval karácsony előtt minden szék, minden zug el van adva. Rogyásig telve van a számtalan színház. Es a közönség mintegy delíriumban tapsolja a legostobább darabokat, melyeket valaha szinpadra hoztak. A café concertekben együtt éneklik a szereplőkkel a népszerűbb chansonokat s annyit újráznak, hogy az előadás rendesen egy óra tájban ér véget. Maga a kaiácsony ünnepe meglehetősen ki van vetkőztetve abból a meleg kedélyes, családias jellegéből, mely nálunk ennek az ünnepnek oly különös varázst kölcsönöz. Aránylag csak nagyon kevés családban állítanak a gyermekeknek karácsonyfát. Megkapják ők az ajándékaikat az utczán séta közben. Es nem járnak rosszul, mert igy többet kapnak. Az engedékeny szülők megvesznek nekik mindent, a mit a szemük lát, a mit a szájuk megkíván. Egyszerű munkás emberek 10—20 frankos, selyembe, bársonyba öltöztetett babákat vesznek leányaiknak, olyan gyönyörű elragadó szép párisi bábukat, a milyeneket (először) nálunk nem is láthatni, vagy ha láthatni is, leginkább grófoknál és herczegeknél. A brácsonyestét a párizsiak a »révehogy támogatásunkra siessenek ! A hazafiság szent érzelme tegye lehetővé, hogy főiskolánkra, a nemzeti szellem és közművelődés teljesen kifejlesztett és megerősített ezen ős védvára vethesse fényét nemzetünk ujabb ezeréves életének hajnala ! Tisztelettel kérjük az igen tisztelt czimet, hogy nemzeti és hazafias nagy czélunkat szíves figyelmére méltatni, iránta a méltánylást, gyámolitást saját körében terjeszteni és erősíteni, szives adománynyal vagy alapítványával elősegíteni és becses adományát a főiskola helyi felügyelőjéhez, Kiss Áron ev. ref. püspökhöz (Debreczen) küldeni mél* tóztassék.« Melegen ajánljuk a nemes ügy gyámolitását olvasóink figyelmébe. Emeljünk emlékszobrot Klapka György tábornoknak! Dicső szabadságharczunk egyik legfényesebb alakjának, Klapka tábornoknak, jeltelen sírjára hiván fel honfitársaink figyelmét, egy felállt tandó síremlék költségeire való gyűjtés megindításakor oly széles körben megnyilatkozott a kegyeletes hála érzete az elhunyt halhatatlan hős iránt, hogy a bizottság a sokoldalú biztatásnak engedve elhatározta, miszerint a gyűjtést immár kiterjeszti a Klapka tábornoknak Komáromban, fényes hadvezéri szereplése színhelyén emelendő emlékszobor költségeire is. Klapka György szelleme nem szorul ugyan emlékre. Örök időkre világit az, mint a nap, mely kisugározza áldásos fényét és melegét. Halhatatlan a névtelen hős is, ki életét a szabadság illon«nal ünneplik. Éjfélig muzsikálnak, énekelnek, szavalnak, tánczolnak, akkor aztán egy gazdagon teritett asztalhoz ülnek s vidám hangulatban megesznek egy második ebédet, melynek »souper« a neve. A lakoma, végeztével az összes vendégek, ismerősök és ismeretlenek, megcsókolják egymást. Ez a szokás divik a legelőkelőbb salonokban is, Ugyanilyen ünnepséget rendeznek Sylvester este. Esznek, isznak, énekelnek, tánczolnak, kivílágos kivirradtig. És mivel három nemcsak a magyar, de a franczia igazság is, a három királyok éjszakáján megcselekszik ugyanezt harmadszor, azzal a kü lömbséggel, hogy a soupernál feltalálják a Király pogácsát. Ez egy nagy köralaku, tortaíéle lapos sütemény — finom vajas leveles tészta — melybé a pék egy iczikepiczike porczellánbabát rejt el. Az apa szeletekre metszi az óriási pogácsát, szalvétával letakarja s mindenki találomra választ egy darabot. A kinek jut a bábu, az a király. O választ magának egy királynőt, kit háromszor megcsókol s aztán együtt fogadják az összes jelenlevők hódolatát. Ha bort isznak, az egész társaság lelkesen kiáltja : »Le roi bőit! La reine bőit !« s oly hangosan kaczagnak, hogy ő felségeik képtelenek egy kortyot is lehörpinteni. A legbohókásbb tréfák napirendre kerülnek s mikor végre a pajkosabbak átöltözködnek, a fiuk leányok — a leányok fiu ruhába, a fesztelen jókedv eléri tetőpontját. A két hétig tartó dinom-danomot egy hatalmas J.unch fejezi be

p szent eszméjének szentelé ; minden idők előtt nagy az ő neve, ki ezreket vezetett, buzdított és lelkesített a világeszme érdekében. Ő nem szorul emlékoszlopra, de igenis szükségét kell, hogy érezzük mi, kik az élet realismusában rászorulnak minden emlékre, hogy lelkünk impulsust, elménk örök tanúságot merítsen a multakból. Klapka tábornok, Komárom hős védője hazája földjében jeltelen sírban nyugszik. De kegyeletünk ott őrködik a sírnál, kegyeletünk nemcsak síremléket, de fényes emlékszobrot is fog emelni a dicső elhunytnak. E szózat tetté fog válni és nem kétkedünk benne, hogy minden magyar hazafi hozzá fog járulni ama óhajunkhoz 1 Emléket a halhatatlan hősnek, emléket Klapka tábornoknak ! Hogy a gyűjtés szigorúan ellem őrizve legyen, a bizottság akként intézkedett, hogy a gyüjtőivek számoztassa^nak és a budapest-terézvárosi pénztár bélyegzőjével megjelöltessenek. Tehát egyedül az a gyüjtőiv tekinthető hivatalosnak, mely a nevezett pénztár bélyegével van ellátva. A gyűjtött összegek átvételére egyedül a budapest-terézvárosi takarékpénztárt hatalmazta fel a bizottság. Hazafias tisztelettel kérjük tehát, a pénzt közvetlenül a »Budapest-terézvárosi takarékpénztár, Budapest, Andrássy-ut .54 szám« czimére elküldeni. Azonban az ellenőrzés csak akkor ejthető meg pontosan* ha a számozott gyüjtőivek a bizottsághoz visszakerülnek. Azért kérjük a gyüjtőiveket a »Klapka-emlék bizottság irodája« czimére, Budapest, V. Gyapju-utcza 10. alá ha üresen is, ajánlott levélben viszszaküldeni. a melyen mindenki kedvére áldozhat Bacchus oltárán. Az én Sylvester estém feledhetetlen lesz nekem mindörökre. Annak az édes es szeretetreméltó franczia családnak körében töltöttem, melyet — sz rencsés sorsom ugy akart, — hogy Párisba jöttöm első hetébe?) megismerjek. Megismertük és megszerettü egymást; Mr. és Mme Rény — engem* aü idegent — gyermeküknek, leányai testvérük nek tekintenek. Ugy hivnak, hogy »nou petit frére.« Újév előestéjén fényesen SÍK rült hangversenyt rendeztünk, Lisette keik mes, csengő hangon énekelte el a treiafe »Rondeau«t a Kis herczegből, Berthe, ez a2 aranyos kis angyal, utólérhetlen kedvesség* gel szavalta el a »Bál után«t az én franczia fordításomban. Befejezésül eljátszottam Ro* meo és Juliette nagy keringőjet, meg néhány magyar népdalt, melyet franczia hallgatóim többször megismételtettek. Aztán tánezra perdültünk. Én megtanultam a francziás keringőt, a leányok megtannlták a magyaros csárdást. A porczellánbaba a Berthenek jutott, s a kis királyné engem választott királyul. Többre becsülöm ezt a választást egy királyságnál, sőt még egy akadémiai tagságnál is. És azok az édes csókok ! Lehetetlen, hogy ez az esztendő mást hozzon nekem, mint édességet, örömet — boldogságot. TROBADOUR,