Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-03-18 / 11. szám

n. felolvasása követett, ki Balogh Dénes I. é. p. n. növendéknek olvasta fel egy kis rajzát, illetve epizódját a szabadságharczból. A lelkes hangon irt kis munka szerzőjét is zajosan megéljenezték. C s o m a s z Dezső VII. oszt. tanuló Illés Bálint szép ódáját: »Emlékezés 1848. márt. i5-re«' szavalta, jól átérezve, tűzzel és művészi árnyalással. Ha kritikát Írnánk, bizonyára övé volna az est legszebb koszorúja. Gyönyörű szónoki tehetség, — szép reményeket füzünk hozzá e téren ! — S végre befejezte az est programmját a »Hymnusz«, előadta a vegyes énekkar a főiskolai zenekar kísérete mellett. Elismerés illeti meg Gáthy tanár urat a többi darabok betanításáért is, hanem ezért különösen. Annyi instrumentumot és hangot oly szép összhangzásba hozni, nem kis fáradságba kerülhetett. Egész kis tábor kar állt a pódiumon. Meg is kapták a legények is, meg a generális is a megérdemlett elismerést, mely zajos tapsokban nyilvánult. Az előadást, mint rendesen, most is társasvacsora és táncz követte, mely azonban, daczára a szép számmal egybegyűlt riatalságnak - - utriusque generis — korán sem volt oly vidám s — kimondhatjuk — oly sikerült, mint az előbbi évek mulatságai. Hiányzott a közönség legnagyobb részében az igaz jókedv. A Turinból érkezett szomorú hírek ott csengtek folyton a fülekbe s bár biztosat senki sem tuddott mondani, —- csak végig-végig szállt a leverő hir a termen : «Kossuth meghalt«. Az első négyest 46 pár tánczolta. A jelen volt díszes hölgy koszorúból a következők neveit tudtuk följegyezni : Leányok: Baly Jolán, Bock Miczi, Doktorics Jerta, Domonkos Jolán, Dreisziger nőverek, Frank Mariska, Jakab Gizella, Harmos nővérek, Horváth Irén, Kakas Margit, (S. Vásárhely), Kakas Margit, Kisfaludy Izabella, Kluge Mariska, Kiss Mari, Kiss Lujza, Lazányi Roza, Lőbl Mariska, Magyari Vilma, Malics Gizella, Márffy . Mariska, (P. Teszér.) Nosztriczius Mariska. Niesner nőverek, Perlaky nőverek, Szabó Margit, Sebestyén Juliska, Szily Adel, Szekeres nővérek, (Takácsi), Szente Elza, Unger lzbella, Weisz Terez. Asszonyok: Csizmadia Károlyné, Doktorics Samuné, Dreisziger Károlyné, Frank Ignáczné, Fekete Istvánné, Harmos Zoltánné, Horváth Lajosné, Hammer Károlyné Kakas Ferenczné, Kakas Károlyné (S Vásárhely), Kiss Józsefné, Kiss Károlyné, Kisfaludy Miklósné, Matkovics Pálné. Perlaky Gézáné Riedt Károlyné, (K. Czell), Rechntcz Edéné Sebestyén Dávidné, Szente Jánosné, Szekeres Mihályné, (Takácsi) Siposné, Vajdits Károlyné, Veszter Henrikné, Weisz Sámuelné, Női proletáriátus. (m.) Van ám ilyen is. Egy ujabb társadalmi kórtünet, mely napról-napra jobban terjed s romboló hatásával már is nyílt sebet ütött a társadalom testének épen azon felén, mely hivatva volna az erősebb nem csorbáit is kiköszörülni. A rohamosan haladni akarás korcsszülötte ez, s ha ideje-korán eleje nem vétetik, aligha több bajnak nem lesz kútfejévé, mint a férfi proletáriátus. Ez utóbbi ellen a társadalom maga védekezhetik, s eljön az idő, el kell jönnie azon kornak, midőn erélyes rendszabályok fogják támogatni a jobbak ethikai érzését s útját állják a romboló árnak, mely piszkos hullámaival kavargó iszapjával bemocskolja a társadalom testét. Az elsőt még nem tekintik nyilt ellenségnek, sőt egyáltalán számba sem veszik, —* nem kicsinylésből — de mert nem akarják, nem tudják észre venni. hogy ez ügy sürgős voltát beláthassa, akkor talán nem lesz hiábavaló a polgáriskola érdekében kifejtett buzgölkodásunk. Az ifjúság ünnepélye. — Márczius 15. — Ev. ref, főiskolánk ifjúsága méltó kegyelettel és fénynyel ünnepelte meg az idén is a magyar szabadság hajnalhasadásának nagy napját : Márczius idusát. A kegyeletes, szép ünnepély csütörtökön este 7 órakor kezdődött a városi színházban, melyet ez alkalomból előkelő és számos közönség töltött meg. Megnyitóul Verdi egy szép indulóját (J. Lombardi) adta elő a főiskolai zenekar, Gáthy Zoltán főisk. zenetanár vezetése alatt, dicséretre méltó ügyességgel. Ezután a »Talpra magyar «-t (énekre Boldis lgnácztól) énekelte el szép összhangzással a főiskolai énekkar, majd ugyancsak a »Talpra magyar»-t szavalta Szabó Zsigmond 111. é. p. n., mely után Borsos Károly, a társulat alelnöke, tartott ügyesen összeállított emlékbeszédet a márcziusi nagy napról. L a mpérth Géza emelkedett hangú szép alkalmi költeményét (»Márczius tizenötödikén «) Gálfy Géza megbetegedése folytán Vörös István VIII. o. t. olvasta fel, a mely körülmény természetesen igen sokat levont a sikerből, de a szép poéma azért igy sem tévesztette el hatását. Szerzőt a vers elhangozta után zajos tapsvihar hivta lámpák elé. — Ez után ismét a főiskolai éneklőkar adott elő egy csinos darabot (Norman dala — Kückentől), mit Csiba Imre 1. é. p. Beteg az én uram« — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Rajz. Vendégek jöttek özvegy Kéry Mózesnéhez. A nemzetesasszony betessékelte a komámasszonyokat az első szobába, melynek fehér ablakfüggönyein keresztül beszürődöt ta májusi nap fenye, melege. A leánya szép fehér sávos abroszt teritett az asztalra, foszló puha kalácsot tett rá, azután ki fordult. Nem birta hallgatni, mint szólja gyalázza az urát az anyja. Hejh nem igy volt az csak egy éve is. Istenem, gonosz embernek mondja most a nemzetes asszony Bálint Gyulát, ki az ő lányát szerencsétlenné tette, pedig egy esztendeje is még azt hajtotta, hogy nincs az ő vejenél derekabb vő a Balaton mentén. Kéry Jolán kiment a kis kertbe, leült egy gyepágyra. A kert alatt a Kapolcs csevegett, csacsogott vidáman. Fodros tükörén röpítette azt a kis csónakot, mit libapásztor lányok csináltak csuhából valahol az Agyagos alatt. Kis méhek zümmögtek a virágokon, melyeknek édes illatát elszórta a szellő mindenfelé. Tele volt a levegő virágillattal, mint a Kéry Jolán szive keserűséggel. A nagy körteián két kis fecske csicsergett vidáman ; reájuk se nézett. Mit ér neki most a patak moraja, a virág illata, madár dala. Szép barna fejecskéjét belehajtotta ket kezébe es elgondolkozott a múltról. Eszébe jutott minden mi két év óta vele történt. Alig volt tizenhat eves, mikor eljött egyszer hozzájuk Monostorról Bálint Gyula a mostohabátyjaival. Szép, délczeg legény volt és ugy tudott beszélni, hogy a kisleány szivét elrabolta. Kijött azután többször, hozott neki mindig valamit, hol aranygyűrűt, fülbevalót, hol mást, mig vegre megkérte kezét az édesanyjától. Keryne nemzetes aszszonyom megörült a gazdag vőnek, meg az is tetszett a hiúságának, hogy leányát nem olyan sült paraszt veszi el, hanem ertelmes ember, a kivel még az alispán is szóba áll. Az öreg tiszteletes ugyan mondogatta Kérynének, hogy ne adja meg Jolánt férjhez mit tud az a gyerek leány szerelemről, de a nemzetes asszony hajthatatlan maradt. Meg volt az esküvő, az őrsi csigányok húzták a talpalá valót, hivatalos volt az egesz falu, mert hát Kéry Mózes leanyának lakodalma nem eshetik meg ugy suttyomban. Azután Bálint Gyula hazavitte a feleségét. Boldog volt a menyecske. Az az szerette, — az volt a szó, hogy nagyon is szerette ; kimentek a kajári szőllőkbe es ott turbékoltak, csókolóztak a lugas alatt mint egy pár szerelmes galamb. Az öreg Bálint Mózes meg, a nazarénusok papja es a felesege, az a jó áldott asszony tejbe, vajba fürösztötték volna az ő kis menyüket. Á fiatálok gyakran átmentek Gyertyámosra meglátogatni Jolán edesanyját, meg sokszor a menyecske egyedül is. Egyszer csak, — egy ev mulhetott el — azt rebesgették, Monostoron, hogy Bálint Gyuláné azért jár oly gyakran haza, hogy Tóth Bénivel a szeretőjevei találkozzék. A féltékeny férj elhitte a pletykákat, egyre faogatta a felesegét, mig az apró csete-pátéból végre nyilt harcz lett. Az ember egyszer kezet emelt az asszonyra., meg is ütötte s másnap Jolán haza jrient. Sirva panaszolta el anyjányak, hogy mint bánik vele az ura és a büszke nemzetes asszony a helyett, hogy a férj gyanúját eloszlatta volna, otthon fogta a leányát, hogy mindörökké otthon maradjon szalma özvegynek. A férj gyakrabban ment át^ Gyertyámosra, hivta a feleségét haza, de az anyja nem eresztette ; azután nem is jótt többé. És most itt ül és sir, sir, keservesen Kéry Jolán, mert még most is szereti az urát, bár az nagyot vetkezett ellene. Sokszor elindult már, hogy át megy Lonostorra, de az anyja haragos képe, meg a büszkeség is, — mert egy kicsi az is volt benne — visszatartotta. A gyerLyámosi toronyban 7-et ütött az óra. A postásasszony meghozta a leveleket Hegyeskálláról es a mint meglátta a menyecskét a kertben, belepett a kiskert ajtón és odaszólt a szomorú szép asszonyhoz : »Levelet hoztam ifj' asszonynak«. Kéry Jolán mohón kapott a levél után és az asszony köszönését se fogadva remegve szakította fel. Az ipa irta. Kuszált vonású öreg betűk merednek rá a levélből ; ezt olvasta belőle ;