Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-18 / 7. szám

II. évfolyam. Pápa, 1894. február 18. 7. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévrei^okr,^ korona) Egyes szám árai5kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. IP .A. P - A. I HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Városunk monográfiája. Nagy ünnepre készül a magyar nemzet. A honfoglalás ezredéves ünne* pén bemutatja ezer éves haladását s tanúságot tesz, hogy mennyi munkára képes egy törekvő nemzet ezer év alatt. Lapunk 1893 évi julius 16-iki számában »Pápa és a millenium« czim alatt közölt czikkünkben már szóba hoztuk a millenium méltó megünneplését, de a városi tanácshoz intézett felhívásunk hatásnélküli volt. Az eszmét hidegen fogadták s a tanács emberei megmaradtak továbbra is édes semmittevésükben. Végre mult héten megtört a jég. De ne gondolják, hogy a városi tanács törte meg a közönynek vaskos jégrétegét. Az ágilis Jókai-kör intézett átiratot a városi tanácshoz, melyben tudtul adja, hogy a v;"iOS monográfiájának megírását elvállalja, s a tanács támogatását kéri. Az ajánlat bizonyára mindnyájunknak örömére szolgál, s hisszük, hogy a város a legnagyobb készséggel felajánlja anyagi pártfogását. Az üdvös eszme a legközelebbi közgyűlésen tűzessék napirendre s a városi tanács ne fukarkodjék az anyagi segélylyel, nehogy a szép terv vontatott munkának essék áldozatul. Alapvető, mélyreható munka valósul meg városunk monográfiájában, mely hivatva lesz élénk színekben feltárni egész multunkat, jelenünket, s a melyből konsequentiákat vonhatunk le jövő felvirágzásunkra nézve is. Előttünk lesz akkor Pápa város egész fejlődése ; iparának és kereskedelmének fokozatos haladása. Látjuk művelődésének apró hangyalépéseit, szellemi életének visszamaradását, és saját magunk jutunk arra a tapasztalatra, mennyit kell még dolgoznunk, munkálkodnunk. Könnyebben megjelölhetjük az utat, melyen az utódok haladva kitartó buzgalommal előkelő, művelt várossá fejleszthetik Pápa városát. Csak a saját kívánságunk teljesült, midőn a monografia ügyét a Jókai-kör tette magáévá, mert tudjuk hogy a munka sikeres megírását illetőleg mindent el fog követni. Elvárjuk, hogy hivatott, alkalmas férfiakra bizzák a monografia megalkotását oly férfiakra, kik kellő avatottsággal forgatják a tollat s éles, mélyreható judiciummal bírnak történeti fejlődésünk hű vázolására. Főleg az lebegjen a Jókai-kör szeme előtt, hogy konservativ, vontatottan megirt művet ne teremtsen, melyben az anyaghalmaz szorgalommal van összehordva, de unalmas és nem élvezhető. Nem gondoljuk, de megtörténhetik, hogy a Jókai-kor egy férfiura bizza az egész mű létrehozását. Mi e tervnek (ha ugyan létezik ilyen terv) határozottan ellene vagyunk. Oly rövid idő alatt, mely bennünket a millenium ünnepétől elválaszt, egy ember nem vállalhatja magára az egész munka megirását. Kis Ernő, városunk jeles historikusa, már évek óta dolgozik Pápa történetén. Természetesen és ez kétséget sem szenved, városunk múltjának történetét ő lesz hivatva megírni a monografia számára, de gazdasági fejlődésünket iparunk és kereskedelmünk történetét, városunk jelenét más-más szakavatott kezekre kell bizni, hogy a munka tökéletes legyen, s a milleniumra okvet* lenül elkészüljön. A munka beosztását, kiállítását illetőleg alkalmas volna, ha a Jókai-kör saját kebeléből egy bizottságot választana, mely hivatva lenne a monográfiának úgy szellemi mint anyagi részéről kellően gondoskodni, s hébe-korba munkálkodásáról a körnek jelentést tenni. Ennyit akartunk etmondani a ké* szülődések előestéjén. Ls most első sorban arra fordítsa figyelmét a Jókaikör, hogy a városi tanács minél előbb napirendre tűzze a monográfia ügyét, a szükséges anyagi áldozatot meg hozza. Igy legalább, ha városunk közvetlenül nem is üli meg ezredéves ünneJP TARCZA. Parisa séták. — A »Pápai Független Ujság« eredeti Lárczája — Irta : TROUBADOUR. Páris, 1894. február 7. Ma, hamvazó szerdán, déli 12 órakor ebredtem fel. Nem is olyan késő, ha elgondolom, hogy tegnap, húshagyó kedden, ejjeli 3 órakor még javában csatáztam a comettikkal a Café d' Harcourt egyik sarokasztalánál. Micsoda homéri háború volt az. Aligvagyok képes kifésülni sürü hajamból ezt a rengeteg sok apró, a szivárvány minden szineivel ékeskedő kis papirkarikát. Egyet rázok magamon s mint a hópelyhek, hullanak ruháimból a confettik. Lesz mit söpörnie szegény Eugenenek. De nem szabad panaszkodnia. Láttam, a kópé, ő is tele marokkal dobálózott a Boul' Mich-en s mikor ma a Hőtel Voltaire 32 szobájából nagy, keserves kinnal kitakarítja a szines papirkákat, elmerenghet ő is a gyönyörök múlandóságán. Szép volt ez a hushagyókeddi farsangi mulatság és érdekes, különösen az idegenek nek. Itt lehet igazán megismerni a franczia karaktert, az örömök, szórakozások, elvezetek mámorában. Itt lehet látni a maga hamisítatlan valóságában, tisztaságában túlzott vidámságát, könnyed, eleven szellemét, könynyelmüségét és léhaságát. uly gondatlanul mulat, ugy odaadja magát a legképtelenebb bolondságoknak és hóbortoknak, mintha sohasem akarna kijozanodni. Rendőrileg meg van engedve ezen az egy napon s egy éjjel a legeszeveszettebb s a legveszedelmesebb tréfa is. A különben is békés hajlamú párisi sergent meg sem próbálja akadályozni pl. azt, hogy a pajkos diákság ne rohanja meg a bérkocsikat s azoknak szekrényét jói össze-vissza rázva, döngetve, 11c fenyegesse agyvelőráz* kódással a bennök ülőket. Köszönjék meg, ha fel nem döntik egészen a nyomorúságos jármüveket. Sokszor megpróbálta már a rendőrfőnök megtiltani a járókelőknek pávatollakkal való simogatását, mert ez az embernek a szemevilágát veszélyezteti. Be is csuktak néha egy-egy camelot-t, ki ilyen tollakat árult. Bizony tegnap minden utczasarkon kettő, három is tele torokkal ordította: »Qui n'a pas ses plumes ? Quatre sous la plüme!« A confettit poharankint mérték. Egy kis po* hár ilyen franczia dynamit egy souba kerül t, Ebből a pehelykönnyű jószágból az ördög tudja, hány mázsát szórtak el tegnap. A nagy boulevardokon némely helyt bokáig járt benne az ember. Tenyérnyi vastagon volt befedve mindenütt a gyalogút, meg a kocsiút. Avval a pénzzel, a mit tegnap Párisban confettire elpocsékoltak, néhány száz éhező családot lehetett volna táplálni heteken át. Számtalan léha fráter megállt egy utczasarkon, berelt maga mellé egy camelot-t s mialatt tele marokkal szórta a lányok és asszonyok arczába a confettit, a camelot egymásután olvasta a fülébe: Un franc 50—55—60. és igy tovább két, három, négy, öt frankig. — A nők mindkét karjukon peluche pompadourokban vagy ridicule-ökben hordják a confettit s oly ügyesen tudják kiválasztani a kedvező pillanatot; mikor a vigyázatlan ifjú hangosan felkaczag, nyitott szájába beledobnak egy jo marokkal. S aztán megkezdődik az ártatlan kartácsháboru ; mindkét félnek saját neme segítségére jön s tart a csatározás addig, mig ki nem fogy a munitió. A kávéházak terrasse-ain ülő hölgy közönség szünetlen ostromállapotban van. Záporként hull reájuk a confetti. A söröket, kávékat és likőröket hiába takarják le kis tányérokkal; a ki iszik belőle, bizton lenyel néhány tuczat aprö szines papirkarikát. Az emeleti salonok ablakaiból, miként;