Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-18 / 7. szám

pünket közvetve mégis részt vesz ab­ban, s nem mutat hideg közönyt a magyar nemzet legnagyobb, legmagasz­tosabb ünnepe alkalmával. Pénzintézeteink. • i. A »Pdpa városi és vidéki takarék­pénztár,« Városunk eme pénzintézete beszá­molván mult évi működéséről, minap adta ki az 1893. év zármérlegét. E ki­mutatás, mig egyfelől feltünteti az in­tézet vagyoni állapotát és a lefolyt év üzletforgalmát, másfelől kellő anyagot szolgáltat a szakszerű ügymenet és ügy­vezetés tárgyilagos megítélésére. Feladatunk körén kívül esik, hogy a mérleg minden egyes tételével fog­lalkozzunk és kimerítő részletességei üzolgáljunk, elég constatálnunk, hogy a mérleg megczáfolhatatlan számokkal bizonyítja, hogy az igazgatóság kitű­nően kezeli és kitűnően érti az üzletet és hogy szolid alapon gondoskodik ugy a betevők mint a hitelkeresők és rész­vényesek kielégítéséről, olyannyira,hogy minden fentartás nélkül hozzájrulhatunk amaz elismeréshez, melyben az intézetet nemcsak elfogulatlan szakkörök, hanem az érdekelt felek is részesitik, A mint a vett zármérlegből látjuk: a forgalom és az intézet státusa ugy positive mint aránylag a legörvende­tesebb jelenséget mutatja, az imézet minden rendelkezésére fordítja, minél fogva az intézet iránti bizalom nőttön nő. Az 1893. évi vált óforgalom 30í678 frt, a bekebelezett kölcsön 129711 frtot tesz, mig a betétek ösz­szege 395412 frtra rug, mely tételek elegendők, hogy az intézet szakszerű vezetéséről tanúskodjanak. Mindezeket örömmel és szívesen constatáljuk, azon reménynek adva ki­fejezést, hogy az intézet már a legkö­zelebbi jövőben a már régen tervbe vett folvó számla-üzletet létesitendi, mi által egyrészt a helyi ipar- és kereske­delem érdekét támogatná és előmozdí­taná, másrészt a forgalom nagyobbá válnék és kivált a kereskedelmi osztály és az intézet közti viszony élénkebb és bizalmasabb alakot nyerne. A villamvilágitás ügye. A villamvilágitás ügyében, mult kedden d. u. f. hó 1 3-án látogatott ér­tekezlet volt Hanauer Béla elnök­lete alatt. Hanauer Jenő mérnök, előadó indítványt terjeszt a gyűlés elé, hogy a magánosokhoz aláírás végett, ivek bo­csátassanak ki. egyszersmind szakszerűen megvilágítja a kérdést és a könynyebb megérthetés kedveért indítványához ma­gyarázatot csatol. Harmos Zoltán és K r a u s z József czéíszerűnek látnák, ha előbb több vállalkozótól javaslat kéretnék be. Antal Géza dr. pártolja az előadó javaslatát és tájékoztatás szempontjából szükségesnek látja a lámpák jegyzésére való felhívás Kibocsátását. Hasonló ér­telemben szól Hanauer Béla és S a á r y Lajos is, mire'a közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy a felhívást és a Ha­nauer Jenő által készített terjedelmes magyarázatot kinyomatja és a városban szétkiildi. Az előjegyzések a felhívás kibocsátása után 8 nap múlva veszik kezdetüket. A ref. főiskolai igaz­gató-kD ács ülése. — Saját tudósítónktól. — Az ev. ref. főiskola igazgató ta­nácsa mult pénteken, f. hó 16-án tar­totta gyűlését a főgymnasium nagyter­mében. A gyűlésnek, melyen Darányi Ignácz orsz. képviselő és Czike Lajos főisk. gondnokok elnököltek, legfőbb tárgya a küszöbön álló főiskolai épít­kezés ügye volt. A főgymnasium uj épületének terv­rajzára beérkezett pályaművek megbi­rálásával, tudvalevőleg, a Magyar Mér­nök és Építész Egylet volt megbízva. Darányi Ignácz megnyitván a gyű­lést előterjeszti nevezett egyesület hiva­talos átiratát, melyet a hozzácsatolt bírálati jelentéssel együtt Kiss Ernő, az ígazg. tanács jegyzője olvasott fel. A jelentés szerint a kitűzött hátáridőig összesen 1 3 pálymű érkezett be, melyek közül a Magyar Mérnök és npitész Egy­let bíráló bizottsága az első dijat Ba­lázs Ernő budapesti építész tanár, — a másodikat pedig Bloch Leo és Ho­licser Leo szintén budapesti építészek pályaműveinek ítélte oda. Az igazgató tanács a jelentést jó­váhagyólag tudomásul veszi. Minthogy azonban a pályanyertes tervrajz is né­mely aprólékos módosításoknak vetendő még alá, az építkezés megkezdése ismét későbbre marad. Az ülés további folyamát az épít­kezés részletének megbeszélése és egyéb kisebb érdekű ügydv elintézése vette igénybe. á nyilak, röpködnek a sokszínű, kígyózó pa^­pirszallagok. Az ügyesen hajított serpentin rátekerődzik a fákra, a czégtábiákra ; a fiuk és leányok leszaggatják és kölcsönösen be­csavarják, behálózzák vele egymás fejét, nyakát, testét, derekát, hogy alig tudnak belőle kibontakozni. Egyik másik pajzán leány egesz színes oroszlánysörényt csinál magának a serpentinekből. A nyakát meg a ficzkók vörösre csiklandozzák, dörzsölik a pávatollakkal és különféle mucz-muczokkal. Berthe, Lisette meg én jól összeft> gózkodtunk, hogy az ár el ne sodorjon ben­nünket. Daczára annak, hogy az omnibus közlekedés be van szüntetve s a nép ott hullámzik a járdán és a széles chausséen, minden pillanatban akkora torlódás keletke­zik, hogy kénytelenség egy lépéssel is előbbre haladni. A leányok sürü fátyollal Védték magukat a confetti zápor ellen. A maszkok tréfái ellen nem lehet védekezni. Még csak haragudni sem szabad, ha egyik másik megölel, megcsókol bennünket. Ezen a napon minden meg van engedve. Két Pierrot belénk kapaszkodott s ga­loppal tánczolva hátrafelé hurczolt bennün­ket, mikor mi előre igyekeztünk. — Tíz kukta körülöttünk körbe tánczolt s addig el nem eresztettek, mig egyiket alaposan föld­höz nem vágtam. — Egy dragonyos tiszt­nek öltözött álarezos rendkívül látszott ér­deklődni Lisette egészsége iránt. »Tu vas bien, nrgnonne ?« »Igen — szólt ez én kis barátnőm — pompásan érezném ma­gam, ha hamarjában elvinne téged az ördög.« — Egy sereg clovon fölfogadott néhány trombitást s az utcza közepén potya circus előadást rögtönöztek. — Komoly, meglett emberek föltettek egy kék pápaszemet, meg egy rettenetes hosszú vagy vastag görbe orrot s hajlongva bókoltak fiatal bakfis leánykákaak. — Egy St. Antoine barát, ki egy nagy fakutyát czipelt maga után, az egész Bouleverd des Italiens-sen végig ud­varolt Bertuskának. Rég nem kaczagtam annyit, mint ezen az éjszakán. A leányok azt mondják, hogy még százszorta szebb, érdekesebb, mulatsá­gosabb lesz a micaréme márczius elsején. Az még csak aztán valósággal a bolondok ünnepe. Akkor is van maskarádé, contetti meg serpentin dobálás, de van még egyébb is. Gyönyörű cavalcade-ök, virágokkal dí­szített kocsik, szekerek, diszmenetek felvonu­lása a nagy boulevardokon. A diákok már pár hét óta készülődnek az ő nagy cortége­ükre. A diszszekéren fog ülni csatlósai közt a rózsaleány — a Quartier Latin legszebb cocotte-ja, ki virágokat szór a nép közé. A mosónék cavalcade-ja is erdekes lesz. A minap volt a nagy választó közgyülésök, melyen az összes párisi mosódák szép leányai közül kiválasztották a legszebbet ; az lesz a királynők királynője, a »reine des reines«. Öt is diszszekéren fogják meghurczolni a városban. Versaillesban húshagyókedd napján fel­ujjitottak egy regi szokást, mely még Egyp­tomból ered s mely kezd kimenni a divat­ból. A »kövér tehén» megkoszorúzását. Te­hén O Felségét virágokkal es szalagokkal díszítik fel s diadalszekéren viszik keresztül a városon. A menetben reszt vett a város elite-je is, elen a polgárm steriel. A szép leányok és csinosabb legények XIV. Lajos korabeli costume-ükbe öltöztek, s mialatt a zenekar valami diadalmi indulót játszott, virágokat, bonbonokat, confettiket szórtak a sorfalat képező közönségre. Este fényes bál volt a városháza dísztermében s a szünórában, a tombola főnyereménye az a hizlalt diszökör volt, melyet a délutáni felvonuláskor meg­sétáltattak. A szerencses nyerőnek rögtön el kell vinnie a hely színéről a dicső barmot ; ha az illető erre nem hajlandó, 1000 frankot kap helyette. A bálnak és a tombolának minden nyereségét a varos szegenyei elvezik, A francziák sohasem feledkeznek meg a nyomorultakról es a jótékonyságról, bár egy kicsit zenekari kísérettel csinálják is. És mégis, az anarchisták gomba módra szapo­rodnak. Örökösen jajgatnak, lármáznak, ordí­tanak, pedig ez a szenvedő emberiség pom­pásan mulatott húshagyókedden. A kinek volt annyi esze, hogy confettít árult, tudom, nem kellett éheznie. Szegény, szerencsetlen Vaillant. Okosabban tett volna ő is, a helyett, hogy bombával dobálózott, mzgvárta volna a mareigras-t s confettikkel dobálózhatott volna. így meg se érte a hushagyókeddet. Deibler ur az ő tejét használta confettinek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom