Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-04 / 5. szám

II. évfolyam. Pápa, 1894. február 4. 5. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre i'Sokr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK eg y e z s é g szerint. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BASTYA-UTCZA 470. PAPAI HIRDETÉSEKET és ELŐ­FIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdeté­seicet elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési iro­dája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. A mi egyleteink és tár­sulataink. Egyesületeink és társulataink min* den év elején pontosan beszámolnak egész évi működésükről s némi képet nyújtanak városunk gazdasági, társa­dalmi életéről. Ez évben is, mint lapunk mult számában meginuk, már két egyesület és egy társulat adott számot mult évi munkálkodásáról. Az izr, nőegylet élén Dr. Lővy Lászlóné áll, ki már néhány­év óta tölti be e tekintélyes állást, s odaadó tevékenységének, buzgó fára­dozásának már többször tanújelét adta. Az egylet kimutatása szerint az 1803 évben 475 frt 95 kr. volt a kiadás, melynek nagy részét szegények gon­dozására, ápolására fordították. Az egylet törzsvagyona 2780 frt 90 krra emelkedett ; s a tagok száma : 335. Mindez, ha tekintetbe veszsziik városunk fejletlen társadalmi viszonyait, nagy hladásnak tekinthető s kedvező fényt vet az izr. nőegylet működésére. Legyen szabad azonban az izr. nő­egyletnek egy mulasztására reámutat­nunk, mely mulasztás a második nő­egyletet is terheli Városunkban óriási a szegények létszáma, kik kénytelenek házról-házra járni, hogy valami meleg ételt kaphas­sanak. Ezeknek táplálására vonatko­zólag ugyan üdvös intézmény lenne, ha a két nőegylet egymással karöltve egy kisebbszerü népkonyhát állítana fel. Egy ily kisebbszerü népkonyha felállítása véleményünk szerint nem járna vagy költségekkel, s hihetőleg a város is hozzájárulna némi szubvenczióval. Kí­vánatos volna, hogy ez ajánlatunk mind­két egyesületnél komoly megfontolás alá vétetnék, s tevékeny elnökeik a népkonyha nemes eszméjének minél előbb propagandát csinálnának, A pápai »Wahrmann Mór« egylet ís a mult héten tartotta évi rendes tisztujitó közgyűlését, Ez a csendesen működő, szerény betegsegélyző egye­sület is minden évben büszkén számol­hat be sikeres munkálkodásáról ; tagjait betegség esetén gyámolitásban részesí­tette s gyógykezelésükről gondosko­dott. Az egylet orvosa ; Dr. Steiner József, ki az egylet erdekében mindig emberbaráti odaadással működik s gon­dos gyógykezelésben részesiti az egy­let tagjait. A jótékony egyletek közül másik nőegylet s a Vörös keresztegylet fiókja ez évben még nem tartották meg be­számoló közgyűlésüket. De számos éven át folytatott működésük után indulva bátran elmondhatjuk, hogy mindkét egyesület kellő komolysággal fogta fel hivatását s működésével állandóan oda­hatott, hogy városunk szegénysorsu la­kóit megfelelő támogatásban részesítsék. Bálokat, mulatságokat, hangver­senyt rendeztek, hogy a közönséget szórakoztassák, s egyúttal a szegény népnek a befolyt jövedelemből ruhát, táplálékot adjanak, s felszárítsák sze­mükben a nyomornak könyeit. A jótékony egyesületek mellett fontos szerepet visz társadalmi életünk­ben a Lloyd társulat. Mint évi jelen­tésükből kitűnik, a társulat bevétele az 1893 évben 1465 frt 10 kr, kiadása pedig 1404 frt 50 kr. volt. A Lloyd­társulat, mint tudjuk, a pápai kereske­dővilág központja ez van hivatva életet önteni városunk közgazdasági viszo­nyaiba. Jól megfontolva a dolgot, épen­séggel nem állithatjuk, hogy a Lloyd­társulat fontos hivatásának teljesen meg­felel, a kereskedelmi élet terén legtöbb­nyíre passiv szerepet visz, s nem fejt ki kellő buzgóságot a kereskedelem felvirágoztatása körül. Számos fontos ügyben felkértük már a Lloydtársulat pártfogását, s a megpendített eszméket legtöbbnyire még vita tárgyává sem tették. Felhívtuk a figyelmét, hogy fiókposta felállítása tárgyában tegye a szükséges lépéseket, nehogy a kereskedőknek a városon majdnem kivül eső főpostára kelljen minden perezben küldeni. Szóba hoztuk ? telefon kérdését azon alkaloinbol, ama MT0 TÁRCZA 1 iilíXra Emlék versek. (Egy kis lánykának.) I. Mi az emlék ? Mult időnek fája, Koronája örökké virul ! Lelkünk — méhként — el-elröpiil rája S édes mézet szed virágirul . . . Szivünk' ha már semmi nem heviti, S az öregség fürtinkre havaz, Bíis napjaink' a mi édesiti : Emlékezet édes méze az I n. Futva fut a patak habja, Völgy ölében megpihen, A rét szende kis virága Fölé hajol szelíden . . . Nyugvó habra uj hab tolul S_ néki újra futni kell ! De a szép kis virágszálat Nem felejti soha el 1 . . Futó patak kicsiny habja, Fáradt habja vngyok én, S te kis lányka ; rét virága Patíik parton, völgy ülíii I , , III. Harmat, ha rezg a liliomlevelen, Nap sugara < elcsókolja hirtelen . . . — Könyhannatos ha lesz arezod leányka.' Legyen, a ki forró csókban Felszárító sugarai küld reája I LAMPÉRTH GÉZA A Jékal-kör díszelőadá­sairól. — A »Pápai Független Ujság« eredeti lárczája — Első est Zsúfolt ház, mint az Pápán már ilyen alkalmakkor szokás ; feszült várakozás, ün­nepi hangulat. A iüggöny felgördül .. . . s előttünk egy egész művészcsoport, a minőt csak Pápán lehet összehozni Rázenditik Erkel F. jubiláris »Hunyadi László«-jának gyönyörű nyitányát, melynek elhangzása után a közönség zajos tapsokkal adózik a geniális zeneköltő szellemének s az ügyes előadásnak. Most Komócsy József a Petőfi­társaság alelnöke jön a lámpák elé s előadja Jókaihoz irt ódáját, mivel ha tán nem érte el a várt eredmenyt, annak oka az, hogy versét nagyrészt ugy olvasta, a mi az ódiktts hév teljes kitüntetését és érvenyrehozását szinte lehetetlenne teszi. Taps és babérkoszorú azért kijárt a Szeretettemeltó költőnek, a ki, K i s József zongora játéka után újra a pódiumra lépetc s ujabb verseiből szavalt el néhányat az előbbit messze felülmúló sikerrel. A költői melegséggel és ihlettel megirt s művészi ár­nyolással előadott szép költemenyek nem tévesztették el hatásukat. Minden darab el­hangzása után óriási éljen-riadal tört ki, melyben kevesebb volt már az udvariasság s több az őszinte, igaz érzés, mert igaz köl­tészet melege csapott e szép poémákból szi­vünkbe, itt mutatta be magát igazán Ko­mócsy ! . . S most következett az est legnagyobb érdeklődéssel várt darabja, a H a r m o s Zoltán vigjátéka. A kis darab műkedvelő munkája rövid szórakoztatásra szánva, mit el is ért s ez a körülmény fölment bennün­ket a további kritikától. Néhány ügyesen alkalmazott, bár éppen nem uj, élez s egy erős reminisczenczia (a mérgezési jelenet a »Gazdag szegények«ből) különben a kis da­rab fény és árnyoldala. A szereplők : Ha­ftauer Sarolta, Harmos fítelka úrhölgyek és Varga Re?sö, Kiss Tivadar urak elég ügye*

Next

/
Oldalképek
Tartalom