Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-04 / 5. szám

A czukorgyár. eV Mult szombaton, jan. 27-én cl. u2 órakor folyt le a czukorgyár érde~ kében összehívott gyűlés, a városháza nagytermében. A gyűlésen, melyen Ihász Lajos elnökölt, tömegesen jelentek meg Pápa- és vidéke nagy- és kisbirtokosai és bérlői. A czukorgyárnak városunkra és vidékükre kiterjedő hasznát és fontosságát hosszas beszédekben fejtegették Feny vess y, Ferencz dr.,orsz. képv., L ő v á r d y Alajos b.-koppányi plébános, B a r t h a 1 o s István ügyvéd és Egyed y Arthur, egyedi nagybirtokos. — E beszédek elhangzása után a nagygyűlés kimondta a czukorgyárnak Pápán leendő felállítását. Majd elhatározta, hogy a gyár által feldolgozandó czukorrépa termelésére szükséges 4—5000 holdnyi terület biztosítása végett aláírási iveket bocsát k'i, a következő »Felhivás« kíséretében : Alulirattak mint Veszprémmegye gazdasági egyesületének kiküldött bizottsági tagjai, a Pápán létesítendő czukorgyár ügyben folyó 1894. január hó 27-én nagygyűlést tartottunk, Pápa és vidéke számos birtokosa, s nagy gazdaközönsége megjelenése és élénk érdeklődése mellett. A nagygyűlés egy czukorgyárnak Pápán mint legalkalmasabb központon fellállitását, Pápa és nagyvidéke részére hasznosnak, szükségesnek és kivihetőnek állapította meg. Ennek folytán megbízta a nagygyűlés alólirottakat, hogy mindenek előtt a czukorrépa szükséges mennyiségbeni termelésének biztosítása végett hívja fel a Pápa és vidékén lakó gazdaközönséget : jegyezze be mindenki a mellékelt ivekre : mekkora területet fordíthat czukorrépa termelésre. Azután ha ezen uton azon terület össze jön, mely egy czukorgyár folytonos üzemben tartására elég répát szolgáltat : tegye magát érintkezésbe a kínálkozó pénzerőkkel, kik azután ezen biztos alapon készek lee.ndenek Pápán, mint alkalmas központon czukorgyárat felállítani. Felhívjuk tehát az igen tisztelt érdeklődő gazdaközönséget, méltóztassék : az alábbi aláírási iveket a nagy és kis termelőknek minél nagyobb számban aláírni, hogy igy a szükséges répaterü^ let minél előbb biztosítva legyen, mert ez az egyedüli alap a nékünk gazdák* nak annyi hasznot hozó, óhajtott czu^ korgyár felállithatására. Mert ha ezen egy czukorgyár működésére elég répát termő földterület aláírás utján nem biztosíttatik, a czukorgyárnaknak Pápán felállítása lehetetlenné vált. Jónak látjuk különösen a kisbirtokosokat figyelmeztetni, hogy a czukorrépa termelésére szánt terület bár milyen is lehet, csak az köttetik ki, hogy legy aláírási íven a felajan| lott tér 1000 négyszög ölnél kevesebb i nem lehet. Több kisbirtokos összeállva ezen répatermő helyet könnyen biztosithatja. A répa termőhely nagyságát azért állopitottuk meg ily tág szabadsággal, hogy módot akartunk nyújtani a kisbirtokosoknak arra, miszerint ők is részesülhessenek a czukorrépa termelés nagy előnyeiben. Az aláirási iveket a midőn ezennel bizalommal ki bocsátjuk, azoknak beküldését folyó 1894. február 28-ig Pápára, a bízottság jegyzője : Kör m e n d y Béla czimére kér^ jük ajánlott levélben. A mennyiben egyes községek elöljárói azt óhajtanák, hogy a termelés biztosítási ivek minél sikeresebb aláirhatása végett alólirt bihogy a törvényhatósági gyűlés a megye székhelyének a járási székhelyekkel telefon utján leendő összeköttetését határozta el. Ekkor felhívtuk a Lloyd figyelmét, mint a mely társulatnak tagjai majdnem leginkább vannak érdekelve, hogy városunk a fővonalokkal telefonösszeköttetésbe hozassék s a Lloydtársulat ezen ajánlatunkat sem vette figyelembe, Pápa kereskedelmi érdekeinek előmozdítását nagyon lényegtelen dolognak tartja. Több életet, s a reformok iránt nagyobb lelkesedést kellene tanúsítania,, hogy a sok panasznak egyszer már vége lenne. A közmővelődési egyesületek között nagy dicséret illeti az . ujjonnan megalakult Jókai-kört és a leányegyesületet, melyek mindegyike kiváló mértékben előmozdítja városunk szellemi haladását. S ha a műveltség nagyobbodik, városunk szellemi élete jobban felvirágzik,'a dicsőségtől mindegyik egyesület részt kérhet magának, mert valóban fáradhatatlan lelkesedéssel igyekszenek terjeszteni lakosságunk körében a tudományt és műveltséget. S végül az egyesületekről, társulatokról szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pápai kaszinót és az ifjúsági kereskedelmi önképzőkört. A kaszinó a modern társadalmi eszmék kiindulópontja városunkban, melytársadalmi kérdéseink terén úgyszólván hangadó szerepet visz. Ilyen virágzó egyesületek és társulatok mellett a társadalmi, szellemi életnek okvetlenül fel kell virágzani városunkban és vajha ezzel karöltve anyagilag is a határozott haladás terére lépnénk. Szellemi és anyagi téren harmonikus haladás: ez képezze ideálját városunk minden igaz polgárának . . . sen forgolódtak, bái egyrészről kissé több elet és elevenség, másrészről pedig valamivel több higgadtság s a komikum finomabb nuancirozása csak emelte volna a hatást. VERUS. A második est. Szintén premiér-rel kezdődött, Gáthi Zoltán főisk. zenetanár kedves »Magyar nyitányával. A melodikus, szép darabot, mely a derék szerző szép tehetségének ujabb tanújele, műkedvelőink kifogástalan preczizitással adták elő. A fülbemászó, magyar zamatu muzsika valósággal elragadta a közönséget, mely szűnni nem akaró tapssal hívta lámpák elé a szerzőt. Szilágyiné Bárdossy Ilona, a m. kir, opera tagja enekelt, Aggházy Károly zongora kíséretében, nagy hatással. A Jókai-kör szép babérkoszorúval lepte meg a művésznőt. Barthalos Olga Mikszáth ismeretes rajzát olvasta fel Jókairól. Az ő szerepe igen háládatlan volt, a mennyiben Mikszáth rajzát a közönség nagy része már ismeri az újságokból (nem is értjük, mert vették föl a programmba !) de meg a hosszú reczitálás eges en kifárasztotta, ugy, hogy a vége felé már csak a közvetlen közelben ülők hallhatták a különben értelmes, szép felolvasást. Aggházy Károly bravourral előadott zongora darabját a közönség megújrázta s a Jókaikör babérkoszorúval tisztelte meg a művészt, Ezután Nagy Gabriella szavalta Jókainak »A holt költő szerelme« cz. melodrámáját mély érzéssel s művészi alakítással, majd Szilágyiné B. Ilona énekelt ismét, zajos tetszést s újra egy gyönyörű koszorút aratva, mire az est legérdekesebb pontja a Kemény Gyula táncztanitó altal rendezett »Virág-négy es» sikerült, szép bemutatása következett. Oly szepek, kedvesek voltak a virágok valamennyien s annyi bájjal lejtettek a rythmikus szép tánczot: Cyklamen, Szegfű, Hóvirág, Vadrózsa, Ibolya, Szelencze, Gránát, Százszorszép, a Róssakirályné s szárnyas kis apródjai, hogy igazán nem tudnók hamarjában melyiknek ítélni az aranyalmát. Osztozzanak meg rajta, a hogy megoztoztak a bőséges tapson s adjanak belőle egy

r kicsinyt — lepkéiknek is ! . . . — a. Jótékony gyilkosság. — Francois Coppélöl. — Pierre Masson kiszolgált altiszt volt. Csekély nyugdiján kivül boltocskája jövedelméből élt, a melyben dohányon és italokon kivül még sok mindenfélét tartott. Egy juniusi este kint ült az üzlete előtt, mikor a falu másik végéről a plébánost látta jönni, a ki nála szokta burnöt-szükségietét fedezni. Masson apó meg a plébános már régóta összebarátkoztak s a plébános, barátságos köszöntés után leült a vén katona mellé és beszélgetni kezdett. Ma azonban Masson cipó feltűnően hallgatag volt. A plébános, akármennyire is dicsérte a cseresznyefák idei bő termését, a vén katona egyre csak hallgatott. Szinte ugy látszott, mintha a plébános rossz időben jött volna. — Plébános ur, mondotta vegre, ön engemet sohasam lát a templomban. De ön e miatt nem neheztel reám, mert jól tudja, hogy egymagamban vagyok s hogy üzletemet le nem csukhatom. Utóvegre nekem íá van vallásom s ha egyszer közeledni érzem majd a végemet, bizonyosan elküldöjc önért s békességben fogok a mennybe bevonulni, mert megbocsájthatatlan bűnt sohasem követtem el. De egy eset mégis sokat foglalkoztat s már gyakran akartam önnek elmondani. — Ezt könnyen megteheti válaszolt a lelkész, a kit meglepett Masson apó komoly hangja. Minden szombaton 5 óratol 6-ig a gyóntatószékben vagyok. — Oh nem, szakította őt félbe Masson. Akárhányszor kérdezem magamtól, életem legrosszabb, vagy legjobb tette volt-e . . . El akarom mondani. De köztünk marad ? — Bizonyosan, válaszolt a plébános. A gyóntatószeken kivül is hallgatok. És ha ön azt hiszi, hogy a vallomás megkönnyíti a lelkiismeretét, akkor . . . — Hát isten nevében ! kiáltott Masson, De a dolog borzasztó I ɧ számitpk arra^