Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-30 / 6. szám

vádló és vádlott újra szemben állnak egymással, a munkások gyakran gyilkos erőszakkal kegyetlen önkénynyel állnak boszut, vesznek elégtételt. A hatalom és nyomor küzdelme elvégre eltörpíti a hatalmat, és viszont kicsinyiti a nyomort ; igy az emberiség nagyranőtt factorai kiegyenlítik egymást. Csakhogy erre idő kell. A socialismusnak le kell hántani magáról vészes kinövéseit, a nihilismushoz közelálló rombolási kedvét fékeznie kell, s a véres fanatismus elhagyásával szelidebb formában kell jogait követelni a tőke hatalma előtt. És addig is, mig mindez bekövetkezik, álljunk résen minden órában a kor vészes eszméivel szemben. Hagyjuk fellélekzeni az elkeserült munkásnépet, melynek lelkébe az ösztön vad elégedetlenséget lehelt, s felnyitotta szemét az élet nevetséges ellentétei előtt. Május elsején, mikor a munkásnép újra gyűlésekre jön össze s ünnepet tart jövő boldogságának előérzetével, vonuljanak magukba a tőke és vagyon büszke hatalmai, s hallgassák meg az elégedetlen tömeg keserves panaszát. Május elsején fel-fel ujul mindig a Csekély munkabérért dolgozó tömeg kinos jajszava -— május elsején szívlelje meg mindenki, hogy a gazdagság előzékenység és jótett nélkül gyarló hatalommá válik. Ha a hatalom, a tőke enged büszkeségéből, korlátlan jogaiból, a socialismus romboló tanai is idejüket múlják. Ezt sugalja a józan ész> ezt tanítja a történelem pontos logikája. A veszprémi egeiteknek. Véghely Dezső úrtól, megyénk alispánjától a következő sorokat kaptuk : 9858 X. 1893Veszprém vármegye alispánjától. A „Pápai Független Újság" tekintetes szerkesztőségének Pápán. Abból az alkalomból, hogy a I veszprémi tűzkár osultaJc felsegélyezése ezéljából gyűjtést in di tani és ! ennek eddigi eredményeként 49 frt 50 krt (negyvenkilencz forint, 50 krt) hozzám beküldeni szíveskedett, foI gadfa a tek. szerkesztőség és egy!. úttal adakozó közönsége őszinte köszönetem és hálám kifejezését. Veszprém, 1893. évi ápril 25. VÉGHELY DEZSŐ, kir. tanácsos, alispán. Dunántuli dalosszövetség. — Saját tudósítónktól. — A Dunántúl dalegyletei szövetségre lépnek ; az alakuló gyűlést f. évi május hó 20-án, vagyis a pünkösdi ünnepek alkalmával tartják meg Sopronban. Erre vonatkozólag a Soproni férfidalkör és a Győri ének- és zeneegyesület, melyek e nagyarányú mozgalomnak tulaj donképeni megindítói voltak, közös memorandumot szerkesztettek, melyet most kezdenek szétküldeni az érdekelt egyletek közt. Egyúttal kidolgozták a megalakulandó dalosszövetségnek alapszabályait is, A Dunántuli dalosszövetség a maga körébe fogja vonni a Dunántulnak összes dalegyesületeit, azokat is, a melyek nem tagjai az orsz> daláregyesiiletnek. A dalosszövetség mozgó központtál fog bírni, melynek kormányzó közegeként egy minden dide ha a benyomások meghajlithatják, ha érzése ni ég ki nem hallt, nem talál megnyugvást e sivár gondolatokban. Reviczky megkisérlette az elsőt, és cselekedett az utóbbi értelmében. Cynismusának legerősebb emlékét az a két elbeszélés képezi, mely tollából kikerülve a megvetésben és a harmónia hiányában ritkitja párját. — De a hangulat lelki életében csak átmeneti állapot jele ; bármint meg is legyen győződve az élet semmis voltáról, menekülni óhajt e fagyasztó bölcsesség elől és a boldogság eszmejeről nem tud lemondani. Lelke büszkeségének keli betudnunk, hogy a pessimista cinismus oly erős hullá mokat vert benne ; de ugyanekkor lelkének másik fele, az intensiv érzés nem engedte, nem tűrhette, hogy a kétségbeesésnek jusson az utolsó szó. »Schopenhauer olvasása közben« czimü költeménye élénk tanuja, hogy a költő gyengéd lelke miként nem tud kibékülni azzal a komor kétségbeeséssel, a mi a pessimismust jellemzi és hogy miként küzd a felszabadulásért. Bár az igazság lakik a komor, nagy eszmékben és bár jogosult a mély, egyhangú bánat, lelke mégis ugy szeretne örülni világnak és bár legyen igaz, hogy a teremtés elhibázott, gyönge és hitvány teremtmenye az ember, vérének és a körülményeknek rabszolgája, legyen bár álom a boldogság, mindegy : ». , . ha nem leszek is soha boldog, Szeretek^ álmodom, rajongok « J Valóban csakis az álomban kereshetett ő vigasztalást. Tőle ered a schopenhaueri formula genialis átirása : »a világ csak hangulata Értéke csak annyi, mint egy spontán áloméi Reviczky hiába törekedik szépet álmodni, szomorú sorsa nem kedvezett a derült álmoknak ; csak későbben pessimismusának fejlődése folyamán találta meg az irt szenvedéseire a szeretetben, mely elve volt egykor egy vallásnak és a mely felé a legmodernebb szellemek tövekvése irányul. A mai pessimisták általánosan körvonalazható története ismétlődik az ő esetében is. — A nyomorban, a börtönben, a szenvedések özöne között olvadni érzi az ember a szivét. A szeretet virága felfakad a pessimista érzelmekből ; a szenvedésben kimerült lelket a szomorúság mellett a szánalom, a fájdalom mellett a szeretet érzelme tölti be. A mély szomorúság arnyában szelíddé válik a haragvó sziv és a szenvedések hulló, meleg véréből az égi irgalom s a részvét csírázik. Reviczky erős' subiectivitása folytán személyes fájdalmát általánosította, tapasztalatainak szürke fátyolával vonta be az egész mindenséget, és most is az ő enyhitő szerét hirdeti az egész világ remediumául. Számos költeménye ad kifejezést e mindent átölelő, egyetemes szeretetnek, mely a szenvedő köitő megsebzett szivéből kel ; de egyben sem oly tökélylyel és tisztasággal, mint a »Pán halálá«-ban. E költemény az Ar^ny János halála utáni magyar lyrának jazás nélküli választmany sz^JP^ elne. A tagegyesületek dijai, a rendezendő közös hangversenyek bevételei, s az alapító és pártoló tagok járulékai képeznék a szövetség jövedelmét. Az alapszabályok a következőkép körvonalozzák a szövetség célját: 1. a dalmüvészet ápolása és a Dunántúlban a művészi érzék nevelésére közös hangversenyek rendezése ; 2. a közös hangversenyek iránti érdeklődés emelése végett a közreműködő tagegyesületek jutalmazására pályadíjak kitűzése ; 3. a dal- és zeneirodaom fejlesztése végett pályadijak kitüzise és négyes énekkarok kiadása. A Dunántuli dalosszövetség. tehát nem kiván ellenlábasa lepi az országos daláregyesületnek, sőt hm is válik ki az utóbbinak kötelékébe;, hanem ezen belül egy szűkebb körlen uj központ körül akarja tömöríteni a művészi erő* ket. A memorandum legaább azt mondja ; de hogy tulajdonképen mégis csak az országos daláregyesületiránt sűrűen felhangzó elégületlenség £ kiinduló pontia, a mozgató ereje ennek az önnálóságra törekvő, egészséges trozgalomnak, az egészen evidens dolog A kibocsátott menorandu^i nem ís késik pálcát törni az országos daláregyesület sikertelensége felett. Elmondja egyebek közt, hogy LZ országos daláregyesület 26 éves mdtja nem felel meg a hozzáfűzött várakozásoknak, mert a lefolyt hosszú idő foK-amán részint szervezetének nehézkessége, részint kívüle álló okok (melyek aíok ?) folytán alig tett valamit céljának még csak megkö* zelitésére is. Huszonhat év alatt összesen tiz országos dalsrünnepélyt rendé-* zett, a nélkül, hogy tzek az ünnepélyek a magyar dalmüvés;<etet csak néhány lépéssel is előbbre fitték volna. A daláregyesiiet által képviselt valószínűleg legkiválóbb terméke, és bizonyára legszebbek egyike, melyeket irodalmunk felmutathat. Alik és tartalom csodás összhangba olvadnak benne, és a mily kitűnő a forma, ép oly negkapó a tartalom. Az antik világ egy regejének képében adja Reviczky gondolkozáiának mintegy végkövetkeztetését. Elsiratá benne a régi világot, melyben az öröm i vidámság uralkodott, melynek jelszava : »xJjen a kedvnek xi&mora, gÖZe, Éljen a vágy« . . Volt, elmúlt e kor ; meghalt a nagy Pán, a természetes, állati jókedv és »A föld mátul ridíg, zord, néma, árva ; Nem élnek rajt' t játszi istenek. A természetből elizállott a lélek ; Eztán a földön isién nem mullat. Nem lesznek töbj>é gondtalan kedélyek, . . . « De vigasz meg is maradt, a szeretet érzelme és a szenvedés %kéje, mely megszentel és jobbá tesz : »Az erdő hallgatag, szelid magánya A búsulóknak lt|sz vigasztalása. Édes gyönyör ljszen hullatni könnyet. A szenvedők brják eztán a földet. Ki szomorú nejn volt, az mind pogánya ... ty?szeretet <?s szenvedés e nemes proklamálásában adja'Reviczky lyrája az utolsó, kiengesztelő hangot; költészete benne olvad föl végleg. STERN ERNŐ.