Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.
1893-04-23 / 5. szám
már a közgyűlés is elfogadott, és most jóváhagyás végett a vármegyéhez terjesztett fel. E szabályrendelet értelmében minden férfi 20—40 éves korig tüzoltóköteles, kivéve a testi hiányban szenvedőket, a kereskedő-iparossegédeket és hivatalnokokat. Reméljük, hogy a vármegye minél előbb jóváhagyja e szabályrendeletet s a városi tanács azután mindent elkövet, hogy a rendeletnek érvény is szereztessék. Végül még egyet. Gondoskodjunk róla, hogy a városoknak, községeknek mindig elegendő viz álljon rendelkezésre. A hol folyóvíz nincsen, fúrassanak minél több kutat, hogy tűzvész idején ne szenvedjenek vízhiányban. Jó gépek, a tűzoltóság szervezése, s elegendő viz a három főkellék a tűzvész gyors elhárítására. Ásphalt vagy czement ? — Szakértői vélemény. — Nagyon sok oly városunk van, meiy ha a kor igényeinek megfelelő járdát akar, azt mesterségesen előállított anyagból kénytelen elkészíttetni, azon egyszerű okból, mivel közvetlen közelben olcsó és jó kövezeti anyagot nem képes beszerezni. Ezen anyag megválasztása általában mindig nagy nehézséggel jár kissebb városokban. A kövezeti anyagok hasznavehetősége és tartóssága felől ugyanis nincsenek kellőleg tájékozva és az ilynemű munkálatoknál nincsen meg az okvetlen szükséges szakképzett felügyelet. Fősúlyt az árak meghatározása és olcsósága képezi és legtöbb esetben a protekczió a mérvadó tényező. Az ilyen városokban— és ezekközé Pápát is " számítom — legelső sorban arra kell tekintettel lenni, vájjon a vállalkozó, ki az ily munkálatokkal megbizatik — képes e a városnak hoszánnyira elütnek egymástól születés és jellem tekintetében, kiket oly messze vetett egymástól a kor, melyben éltek, és a kultura, mely nagyságukat dajkálta, — akkor, midőn arról van szó, hogy életük és gondolkodásuk rövid foglalatát adják, nem tudnak mást mondani, mint hogy születni szerencsétlenség, az élet egy végzetes tévedés, melyet helyrehozni a halál, a végmegsemmisülés van hivatva. Szomorú dolog, hogy a pessimistikus Világnézet, mely élősdiként rágódott minden társadalom gyökérén, és a melyet a multak legmagasztosabb s leggyöngédebb, ép ügy, mint a legkicsapongóbb s legerőszakosabb Szellemei ismertek a magukénak, oly széles körű kiterjedést nyert a mi korunkban is. Ma a pessimismus általánossá lett; a mi eddig csak a nagyon finom szerkezetű lelkek sajátja volt, átment a köztudatba. A társadalom el van vele telve ; tanai — tudatosan vagy tudatlanul — ott vannak a lelkekben, ismerőseinkben és magunkban, az életben és az irodalomban. De ép mert ily általános, nem oly mély a mai pessimismus. Midőn oly óriásit nyert kiterjedésében, nem keveset vesztett intensivitásából. Az a sugártalan, sötét világnézet, melynek a mult századok szenvedélyes és égbetörő szellemei hódoltak, a sokaság niszabb időre megfelelő jótállást nyuj" tani. A kövezeti anyag megválasztásánál pedig első sorban azt kell szemelőtt tartania a közigazgatási hatóságnak, hogy a kiválasztott kövezeti anyag hasznavehetősége és tartóssága felől már a legrövidebb időtartam alatt teljes és alapos meggyőződés szereztessék. Kétségtelen az, hogy a legjobb kövezési anyag a keramikkő vagy keramiklemez, ezek azonban drágaságuk miatt nálunk nem alkalmazhatók, és igy e helyen csupán az asphalt- és czementkövezetről akarok néhány igény telen megjegyzést koczkáztatni. Ugy az asphaltból mint a czement-' bői lehet jó és rossz járdát készíteni, a külömbség csak az, hogy a czementbetonnál a középszerűség tulajdonképpen ki van zárva, mivel az úgynevezett középminőségü czement hiányai a legrövidebb idő alatt, legtöbb esetben már néhány hó múlva, legkésőbben pedig a legelső tél letelte Után észrevehetők. A jó és szolid módon készített portland — czement — beton tehát már az első hideg tél után, ha rajta romlás nem mutatkozik, kiállotta a tüzpróbát, és a jövőre nézve is a kellő biztosítékot nyújtja tartóssága, és romlatlansága tekintetében ; azon czement járda, mely egy télen át jónak bizo^ nyúlt csaknem elpusztíthatatlan és nem igényel semmiféle javítást. Leginkább bizonyítják ezt a százéves czementjárdák és czementutak Angol- és Franczíaországban, továbbá a harmincz évi czementirozás Németországban valamint a nagyon régi czementjárda és czement ut az egyetemi épület előtt Lipcsében. Nem kevésbbé bevált a czementjárda Austria-Magyarországban nevezetesen Innsbrukban, Salzburgban, Bécsben, Budapesten és más városokban, A próbaképen készült czementjárda a Salzer-féle ház előtt különben eléggé mutatja a czementjárda hasznavehetősé^ vellált érzelme lett. Mert, hogy valódi pessimista legyen az ember, szükséges, hogy lelkében a viharzó szenvedélyek hatalmas csatája dúljon, szükséges, hogy elégedetlen és lázadó legyen ; akár faja révén, mint Byron, születésénél fogva mint Burns, akár pedig neveltetése és életkörülményei folytán, mint Shelley és Leopardi. Igazi pessimista csak rendkívüli, erőszakos szellem lehet, mely a cant vagy a nélkülözés, az elnyomás és a kényszer bilincseit érzi tagjain, türelmetlenül zörgeti lánczait es nem talál más szabadulási utat, mint a halált. A mi korunk, kicsinyes érzés és gondolkozás módjával, elgyengült erejével nem lehet társa e merész és erőteljes lelkeknek ; az ő pessimismusuk lázongó- és követelő, a mienk szelid és lemondói A kifejezés hangjának változása az érzelem körének átalakulását jelenti. A század első harmadának pessimistái titánok voltak, duzzadok az őserőtől, kik szerencsétlenségük forrását a külvilágban, a társadalomban keresték és ezt tették felelősse gyászukért. A mi korunk Íróinak felfogása szélesbiilt; saját keserveik mellett nem feledkeznek meg a névtelen milliók szenvedéseiről sem. Gyászolnak ők is, miként elődeik ; de gyászuk nemcsak a sajátjuk, hanem az egész emberiségé, gét, czélszerüségét és tartósságát. Ez azonban csak akkor állítható teljes bizonyos -ággal, ha a készítés módja szolid ! vállalkozóra van bizva, Az asphaltnál nem oly gyorsan vehetők észre a hiányok, mivel csak későbben, talán csak öt hat év múlva mutatkoznak a rossz alap és rossz vegyítés okozta károk és hiányok és ez esetben sem szigorú télen, hanem leggyakrabban a nyári forróságban. Ezen teljesen tárgyilagos fejtegetések után egészen világos lehet min* denki előtt, milynemü járda volna a legelőnyösebb pénzügyi tekintetben. Felemlítem azt is, hogy bármely rendszer alkalmazásánál üdvös volna, ha a czementszegélyek vagy összekötő kövek, amennyiben nem keramik véfce^ tik használatba, ne az utczai munkálatok közben, hanem már előzetesen a gyáí^ ban készíttessenek el, mivel ezen gélyek a szilárdulási protzessus ideje alatt, mely legalább 4 hétig tart, a legkisebb sérülés által elromlanak. A czemenc beton járda munkálatainak módozatairól legközelebb. Vélemények a Jókai körről. IV. H szerkesztőség felhívásának engedve, néhány szóval én is hozzászólok a tervezett Jókai körhöz, tán nem mondok ujakat, de legalább föntartom az érdeklődést Midőn az athenei görög ember áthaladt a propileumokon ; ott találta magát a természet s művészet szépségeitől ragyogó akropolison ; fölötte a ra^ gyogó tisztaságú, átlátszó kék ég, alattá a végtelen messzeségbe vesző, imádkozó csendességü tenger, mellette s előtte a színes szárnytalan Nike temploma, távolabb a hatalmas dór oszlopaival erőt s komolyságot kifejező Parthenon, vele szemben részben a vidámságot s eleggansságot feltüntető ion oszlopokon nyugvó, részben a karcsú kerytiadokon Gyászolják ők a vallást, melyet a mai tudomány megtosztott tekintélyétől; gyászolják e tudományt, mely elég erős volt kiirtani a szivekből a hitet, de nincs hatalma uj támaszt adni a lét emésztő harczához ; gyászolják mindenek fölött az embert, kinek bálványai a porba hullottak, ki nélkülözni kény" telen a hit vigaszát, könyörtelenül ki vall téve a sors csapásainak, segély nélkül téve= lyeg, néha borongva keresi az Istent, leg» többször azonban az élet izgalmai közé vetve magát, a socialis állapotok mostohásága és a létért vivott ádáz harcz közepette egészen megfeledkezik róla t És a mint tiZennyolcz századdal ezelőtt a kereszténység alakulásakor, vagy a buddhísmus első idejeben—huszonöt századdal ezelőtt — a tűrhetetlen elnyomás, az egyén megsemmisítése, a határtalan kétségbeesés megszülte az emberek szivében az önmegtagadás, irgalmasság, gyöngéd szeretet, szelídség, alázatosság, emberi testvériség vallását, ugy tünt föl a közelmúltban két igazi óriás, korunk legnagyobb és legmélyebb ket szelleme: Ibsen és Tolstoj, hogy a tartóztatás, a megbocsátás, a felebaráti szeretet és teljes önfeláldozás dicső elveit hirdessék. Hogy szavuk nem hangzott el a pusztában, hogy eszméik a lángelmének nem iso*