Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-23 / 5. szám

már a közgyűlés is elfogadott, és most jóváhagyás végett a vármegyéhez ter­jesztett fel. E szabályrendelet értel­mében minden férfi 20—40 éves ko­rig tüzoltóköteles, kivéve a testi hiány­ban szenvedőket, a kereskedő-iparosse­gédeket és hivatalnokokat. Reméljük, hogy a vármegye mi­nél előbb jóváhagyja e szabályrende­letet s a városi tanács azután mindent elkövet, hogy a rendeletnek érvény is szereztessék. Végül még egyet. Gondoskodjunk róla, hogy a váro­soknak, községeknek mindig elegendő viz álljon rendelkezésre. A hol folyóvíz nincsen, fúrassanak minél több kutat, hogy tűzvész idején ne szenvedjenek vízhiányban. Jó gépek, a tűzoltóság szervezése, s elegendő viz a három főkellék a tűz­vész gyors elhárítására. Ásphalt vagy czement ? — Szakértői vélemény. — Nagyon sok oly városunk van, meiy ha a kor igényeinek megfelelő járdát akar, azt mesterségesen előállí­tott anyagból kénytelen elkészíttetni, azon egyszerű okból, mivel közvet­len közelben olcsó és jó kövezeti anya­got nem képes beszerezni. Ezen anyag megválasztása általá­ban mindig nagy nehézséggel jár kis­sebb városokban. A kövezeti anyagok hasznavehe­tősége és tartóssága felől ugyanis nin­csenek kellőleg tájékozva és az ilynemű munkálatoknál nincsen meg az okvetlen szükséges szakképzett felügyelet. Fő­súlyt az árak meghatározása és olcsó­sága képezi és legtöbb esetben a pro­tekczió a mérvadó tényező. Az ilyen városokban— és ezekközé Pápát is " számítom — legelső sorban arra kell tekintettel lenni, vájjon a vál­lalkozó, ki az ily munkálatokkal meg­bizatik — képes e a városnak hosz­ánnyira elütnek egymástól születés és jellem tekintetében, kiket oly messze vetett egy­mástól a kor, melyben éltek, és a kultura, mely nagyságukat dajkálta, — akkor, midőn arról van szó, hogy életük és gondolkodásuk rövid foglalatát adják, nem tudnak mást mondani, mint hogy születni szerencsétlenség, az élet egy végzetes tévedés, melyet helyre­hozni a halál, a végmegsemmisülés van hivatva. Szomorú dolog, hogy a pessimistikus Világnézet, mely élősdiként rágódott minden társadalom gyökérén, és a melyet a multak legmagasztosabb s leggyöngédebb, ép ügy, mint a legkicsapongóbb s legerőszakosabb Szellemei ismertek a magukénak, oly széles körű kiterjedést nyert a mi korunkban is. Ma a pessimismus általánossá lett; a mi eddig csak a nagyon finom szerkezetű lelkek sajátja volt, átment a köztudatba. A társa­dalom el van vele telve ; tanai — tudatosan vagy tudatlanul — ott vannak a lelkekben, ismerőseinkben és magunkban, az életben és az irodalomban. De ép mert ily általános, nem oly mély a mai pessimismus. Midőn oly óriásit nyert kiterjedésében, nem keveset vesztett intensi­vitásából. Az a sugártalan, sötét világnézet, melynek a mult századok szenvedélyes és égbetörő szellemei hódoltak, a sokaság ni­szabb időre megfelelő jótállást nyuj" tani. A kövezeti anyag megválasztásá­nál pedig első sorban azt kell szem­előtt tartania a közigazgatási hatóság­nak, hogy a kiválasztott kövezeti anyag hasznavehetősége és tartóssága felől már a legrövidebb időtartam alatt tel­jes és alapos meggyőződés szerez­tessék. Kétségtelen az, hogy a legjobb kövezési anyag a keramikkő vagy ke­ramiklemez, ezek azonban drágaságuk miatt nálunk nem alkalmazhatók, és igy e helyen csupán az asphalt- és cze­mentkövezetről akarok néhány igény te­len megjegyzést koczkáztatni. Ugy az asphaltból mint a czement-' bői lehet jó és rossz járdát készíteni, a külömbség csak az, hogy a czement­betonnál a középszerűség tulajdonkép­pen ki van zárva, mivel az úgyneve­zett középminőségü czement hiányai a legrövidebb idő alatt, legtöbb esetben már néhány hó múlva, legkésőbben pedig a legelső tél letelte Után észreve­hetők. A jó és szolid módon készített portland — czement — beton tehát már az első hideg tél után, ha rajta romlás nem mutatkozik, kiállotta a tüz­próbát, és a jövőre nézve is a kellő biztosítékot nyújtja tartóssága, és rom­latlansága tekintetében ; azon czement járda, mely egy télen át jónak bizo^ nyúlt csaknem elpusztíthatatlan és nem igényel semmiféle javítást. Leginkább bizonyítják ezt a száz­éves czementjárdák és czementutak Angol- és Franczíaországban, továbbá a harmincz évi czementirozás Német­országban valamint a nagyon régi cze­mentjárda és czement ut az egyetemi épület előtt Lipcsében. Nem kevésbbé bevált a czementjárda Austria-Magyar­országban nevezetesen Innsbrukban, Salzburgban, Bécsben, Budapesten és más városokban, A próbaképen készült czementjárda a Salzer-féle ház előtt különben eléggé mutatja a czementjárda hasznavehetősé^ vellált érzelme lett. Mert, hogy valódi pes­simista legyen az ember, szükséges, hogy lelkében a viharzó szenvedélyek hatalmas csatája dúljon, szükséges, hogy elégedetlen és lázadó legyen ; akár faja révén, mint By­ron, születésénél fogva mint Burns, akár pe­dig neveltetése és életkörülményei folytán, mint Shelley és Leopardi. Igazi pessimista csak rendkívüli, erőszakos szellem lehet, mely a cant vagy a nélkülözés, az elnyomás és a kényszer bilincseit érzi tagjain, türelmetle­nül zörgeti lánczait es nem talál más szaba­dulási utat, mint a halált. A mi korunk, ki­csinyes érzés és gondolkozás módjával, el­gyengült erejével nem lehet társa e merész és erőteljes lelkeknek ; az ő pessimismusuk lázongó- és követelő, a mienk szelid és le­mondói A kifejezés hangjának változása az ér­zelem körének átalakulását jelenti. A század első harmadának pessimistái titánok voltak, duzzadok az őserőtől, kik szerencsétlenségük forrását a külvilágban, a társadalomban ke­resték és ezt tették felelősse gyászukért. A mi korunk Íróinak felfogása szélesbiilt; saját keserveik mellett nem feledkeznek meg a névtelen milliók szenvedéseiről sem. Gyászol­nak ők is, miként elődeik ; de gyászuk nem­csak a sajátjuk, hanem az egész emberiségé, gét, czélszerüségét és tartósságát. Ez azonban csak akkor állítható teljes bizo­nyos -ággal, ha a készítés módja szolid ! vállalkozóra van bizva, Az asphaltnál nem oly gyorsan vehetők észre a hiányok, mivel csak későbben, talán csak öt hat év múlva mutatkoznak a rossz alap és rossz ve­gyítés okozta károk és hiányok és ez esetben sem szigorú télen, hanem leg­gyakrabban a nyári forróságban. Ezen teljesen tárgyilagos fejtege­tések után egészen világos lehet min* denki előtt, milynemü járda volna a legelőnyösebb pénzügyi tekintetben. Felemlítem azt is, hogy bármely rendszer alkalmazásánál üdvös volna, ha a czementszegélyek vagy összekötő kövek, amennyiben nem keramik véfce^ tik használatba, ne az utczai munkálatok közben, hanem már előzetesen a gyáí^ ban készíttessenek el, mivel ezen gélyek a szilárdulási protzessus ideje alatt, mely legalább 4 hétig tart, a leg­kisebb sérülés által elromlanak. A czemenc beton járda munkála­tainak módozatairól legközelebb. Vélemények a Jókai körről. IV. H szerkesztőség felhívásának en­gedve, néhány szóval én is hozzászólok a tervezett Jókai körhöz, tán nem mon­dok ujakat, de legalább föntartom az érdeklődést Midőn az athenei görög ember át­haladt a propileumokon ; ott találta ma­gát a természet s művészet szépségei­től ragyogó akropolison ; fölötte a ra^ gyogó tisztaságú, átlátszó kék ég, alattá a végtelen messzeségbe vesző, imádkozó csendességü tenger, mellette s előtte a színes szárnytalan Nike temploma, tá­volabb a hatalmas dór oszlopaival erőt s komolyságot kifejező Parthenon, vele szemben részben a vidámságot s eleg­gansságot feltüntető ion oszlopokon nyugvó, részben a karcsú kerytiadokon Gyászolják ők a vallást, melyet a mai tudo­mány megtosztott tekintélyétől; gyászolják e tudományt, mely elég erős volt kiirtani a szivekből a hitet, de nincs hatalma uj tá­maszt adni a lét emésztő harczához ; gyá­szolják mindenek fölött az embert, kinek bál­ványai a porba hullottak, ki nélkülözni kény" telen a hit vigaszát, könyörtelenül ki vall téve a sors csapásainak, segély nélkül téve= lyeg, néha borongva keresi az Istent, leg» többször azonban az élet izgalmai közé vetve magát, a socialis állapotok mostohásága és a létért vivott ádáz harcz közepette egészen megfeledkezik róla t És a mint tiZennyolcz századdal ezelőtt a kereszténység alakulásakor, vagy a buddhísmus első idejeben—huszonöt század­dal ezelőtt — a tűrhetetlen elnyomás, az egyén megsemmisítése, a határtalan kétség­beesés megszülte az emberek szivében az önmegtagadás, irgalmasság, gyöngéd szere­tet, szelídség, alázatosság, emberi testvériség vallását, ugy tünt föl a közelmúltban két igazi óriás, korunk legnagyobb és legmélyebb ket szelleme: Ibsen és Tolstoj, hogy a tar­tóztatás, a megbocsátás, a felebaráti szeretet és teljes önfeláldozás dicső elveit hirdessék. Hogy szavuk nem hangzott el a pusz­tában, hogy eszméik a lángelmének nem iso*

Next

/
Oldalképek
Tartalom