Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 41. szám

Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A tegnapi városi közgyűlés tárgysorozata nem nyújtott valami élénkebb vagy érdekesebb vitára kilátást, igy a képviselők nagy része otthon maradt. Mindössze 40 képviselő volt jelen a tanácsteremben, akik nem szívesen ugyan, de mégis tudomásul vettek mindent és meg is szavaztak mindent. 3 óra után nyitotta meg O s v á 1 d Dániel polgármester az ülést, a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére id. Martonfalvay Elek, Fischer Adolf, Saáry Lajos, dr. Kluge Endre és dr. Kende /idám urakat kérve fel. A kövezet és vasúti vámot 10 évre adta bérbe a minisztérium a városnak, ennek bejelentésénél megjegyzi a polgármester, hogy a vámok díjszabása a jövőben sem fog változni. Örvendetes tudomásul szolgál. — Dr. M a t h i a János v. alorvos nagymérvű elfoglaltságánál fogva állását nem képes lelkiismeretesen betölteni, és igy a közérdek szempontjából ez év végével megválni óhajt. A közgyűlés a lemondást elfogadta és dr. Mathiának eddig kifejtett buzgólkodásáért jegyzőkönyvi elismerést szavazott. A megüresedett állást az alispán csak a jövő év elején szándékozik véglegesen betölteni amikor az uj képviselőtestület megválasztása j.itán amúgy is városunkban fog tartózkodni. Ideiglenesen dr. Ferenczy Bernát neveztetett ki v. alorvossá. — Mészáros Károly rendőrkapitány a közgyűléshez intézett hosszabb előterjesztésben kifejti, hogy a kapitány hivatal a sok uj törvény, a számtalan miniszteri és szabályrendelet által túlságosan tul van terhelve, ugy hogy feladatának csak nagy sai olvashatók. Valóban kétszeresen szent épület ez, mely kettősen nemes és szent czélnak szolgál. Természetes, hogy a fegyencznők leginkább felkelték érdeklődesemet. Kíváncsi voltam a »gyenge nem« ezen erőteljesebb képviselőire, kiket többnyire könynyelmüség Vagy féktelen szenvedély, néha természetesen ördögi gonoszság juttatott ide. Mondhatom, hogy legtöbbje nagyon közönséges arcz ; s gyakran még alaposabb szemlélés után sem hinné az ember, mily pokoli lelkekkel áll itt szemben. A mosókonyhán feltűnt előttem egy kis szőke némber, ki külseje után itélve tán husz éves lehetett, Serényen dolgozott a teknő mellett és kelletlenül tekintett néha Széjjel. Láttára Ágnes asszony jutott eszembe; Ágnes asszony, ki a patakban véres lepedőjét mossa. S csakugyan az volt : férjgyilkos, ki soha sem fogja elhagyni az intézet falait. Magas, barna hölgyet pillantok meg. Tartása a kék vászon fegyenczruhában is felőkelő. Nyilván uri nő. Pompás selyemhimzést tart kezében, mely az oltárt fogja ékesíteni. Iszonyú bűn nyomja lelkét: saját édes apját lőtte agyon. Hatalmas üstökben kavarja a forró levest egy termetes alak; valóságos vasorrú bába. Hogy miért került ide ? Otthon is szokott volt keverékeket főzni ifju asszonyok számára, kik nem szerették férjeiket. S te vájjon, mit vétettél, kis szentesi Jányka í Megbántad, ugy-e ballépésedet § erőfeszítéssel tud eleget tenni. Kéri tehát a közgyűlést, hogy jövő évi Julius r -tol fogva a községi bíráskodás Szok o 1 y i Ignácz városi tanácsosra ruháztassék át. Az állandó választmány belátta a rendőrkapitány kérelmének méltányosságát és S z o k o 1 y i beleegyezésével Mészáros kérésének teljesítését javasolja. S z 0 k o 1 y i azonban a közgyűlés előtt kijelentette, hogy csak oly kikötéssel vállalkozik a közs. bíráskodás átvételére, ha az eddig Mészáros segítségére beosztott Kiss Móric rend. tollnok, aki már a kellő jártasságot az ily ügyekben elsajátította Jul. i-jével ő hozzá lesz áthelyezve és azonkívül a város egy dijnokot is fogad. Erre Dr Kende sietett megnyugtatni a tanácsos urat, hogy a fizetési meghagyásokról szóló uj törvény életbeléptetésével alaposan megcsappan a községi bíráskodás ügyforgalma és könnyen betöltheti mindkét állást. Mészáros újólag elpanaszolja, hogy a városnál a munkafelosztás aránytalan és amig egyik hivatalnok kora reggeltől késő estig csakúgy görnyed a munka alatt, addig a másik kényelmesen éldegél csekély munkája mellett. Nem szive^ sen teszi, de felemlíti azt is, hogy évekkel ezelőtt, midőn a tanácsos fizetése oly jelentékenyen emeltetett azon intenczióval történt ez, hogy a tanácsos munkakörébe a közs. biráskodás is beosztassék, reméli tehát, hogy S z ok 0 1 y i mint munkaképes fiatal ember nem akarja kivonni magát a reája bízandó hivatal alól. Barthalos hasonló értelemben és kissé keményebb tónusban szólalt fel, mire Szokolyi beadta a derekát — Szladik János végrendelete olvastatott fel ezután, melynek végrehajtásával a v. tanács bízatott hogy árulóddá ne legyen megölted szived magzatát ? Lesütöd szemed s hallgatva ismered be bűnödet. Szivemből sajnállak, szegény elbukott leány ! Egy magános czellához érve, hirtelen gyermeksirás üti meg fülemet. Kissé különös. — Vagy tán csak rosszul hallottam. De nem ! Valóságos, igazi gyermeksirás ez ; olyan, minőt a pólyákból szoktunk hallani. Itt a fegyházban születtek a kisdedek ; szivök alatt hozták ide őket anyáik. A fegyencznők iskolaterme fölötte érdekes látvány. Üreg, pápaszemes kávénénikék, kik között egyik-másik epedve vágyódik kis unokái után, csendesen, majdnem szótlanul üldögélnek egymás mellett, mig a szemközti padsorból csinos, tűzről pattant menyecskék és leányzók vetnek feléd pajzán, kaczér tekintetet. Hiába, a nő a fegyházban sem tagadja meg magát ; s a szégyenlős pirulást, melyet némelyik arczon észleltem, csakhamar felváltja, kivált a fiatalabbak és szebbek között* a felcsillámló hiúság tetszvágya. A teremben az épen ott időző tanítónő fogadott ; Feliczia nővér volt, vagy Veronika ? Nevét elfelejtém ; de mintha még most is előttem állna e Madonna-kép. Valóban az volt. Szende méltóság ült szép, halovány arczán s világoskék szemei mintha meghazudtolni akarták volna közönyösnek látszó tekintetét, melyből ép ugy lehetne bánatos lemondást, mint vigasztaló megnyugvást kiolvasni. Vájjon mit rejt e női ke* ? Reménytelen szerelmet talán ? Ne ku«» meg. A tanács miután a leányárvaház az ajándékba kapott házban a közel jövőben nem állitható fel, az elhunyt házát Burghardt Lipót budapesti tanácsbirónak adta ki 300 frt évi bérösszegért. — A városi tisztviselők fizetésemelése nagyobb vitára adott alkalmat. K o c z k a László a helybeli kereskedők és iparosok szánalmas helyzetét ecsetelte és ez okból nem szavazza meg a fizetésemelést. Bognár Gábor szintén szomorú képet festett a város lakosságának szegénységéről és a lakbér szerfeletti olcsó* ságáról ; nem helyesli a fizetésemelést. Barthalos erre a két előtte szóló képviselőt igyekezett agyonczáfolni. Ö nem látja oly sötétnek a helyzetet, ellenkezőleg a város haladását tapasztalja és a tisztviselők fizetésének felemelését nem tartja igazságtalan dolognak. Steinberger, Dr* Kende és Horváth Lajos melegen pártolták a tisztviselők kérelmét és a közgyűlés egyham gulag kimondta, miszerint a polgármes-^ ter alapfizetését 1200 frttól—^oofrtra emeli, a számvevő fizetését ezúttal 50 frttal, a főjegyzőét 200 az aljegyzőét 100 frttal javítja, a jegyzői földet to^ vább is ők élvezik, ennek ellenében a jegyzők a bizonyítványokért a közönségtől dijat nem fogadnak el. Az öszszes fizetés javítás 860 frtban állapitta-' tott meg, amiből a 700 frton aluli fizetésekre 5 °/o emelés jut A városi virilisták névjegyzékének felolvasásánál Horváth L. szoba hozza, hogy a társasczégek jogosítva vannak magukat a czég egyik beltagja által képviseltetni, mire elhatároztatott, hogy Lang Mayer és Társa, Braun és Toch, Pollák Testvérek részéről egy-egy tag a virilisták közé felvétetik, A gyűlés egyébb határozatairól híreink között emlékezünk meg, tassük. De azt miért hallgatnám el, hogy szívesen megcsókoltam volna e »kedves testvért« és nem tudom, vájjon a csók a boldogságos szűz Anyát, vagy pedig egyik bájos cousine-omat juttatta volna e eszembe. Bármiként legyen, ha tán e sorok MáriaNostra kies völgye felé vennék utjokat, bocsássa meg a jámbor nővér az idegen utasnak, hogy képét még el nem felejtheté, # Nem zárhatom be szavaimat a nélkül, hogy különösen ki ne emeljem azon kiváló fontosságot, melylyel hazánk fegyintézetei magyar nemzeti szempontból birnak. S ez annyi különböző nemzetiség által lakott államban, minő a mienk, nagyon természetes. Százával kerülnek be fegyházainkba oly egyének, kik beszállításuk idején egy árva szót sem értenek magyarul s ezek, mire otthonukba visszatérnek, majdnem kivétel nélkül megtanulják nyelvünket, mint országos intézeteink hivatalos nyelvét. Valóságos nemzeti missío az, ámit 6 tekintetben derék fegyháZi tanítóink, a nemzetnek e zajtalanul működő napszámosai teljesítenek. Leljék fáradságuk jutalmát hasznos és hazafias mőködésök felemelő tudatában s törekedjenek lankadatlan buzgalommal oda, hogy fegvházaink is fennen és mindenki előtt hirdethessék azt, aminek ügyét szolgálni hivatva vannak : hazánk kulturális fejlődését és haladását.