Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 41. szám

Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A tegnapi városi közgyűlés tárgy­sorozata nem nyújtott valami élénkebb vagy érdekesebb vitára kilátást, igy a képviselők nagy része otthon maradt. Mindössze 40 képviselő volt jelen a ta­nácsteremben, akik nem szívesen ugyan, de mégis tudomásul vettek mindent és meg is szavaztak mindent. 3 óra után nyitotta meg O s v á 1 d Dániel pol­gármester az ülést, a mult ülés jegy­zőkönyvének hitelesítésére id. Marton­falvay Elek, Fischer Adolf, Saáry La­jos, dr. Kluge Endre és dr. Kende /idám urakat kérve fel. A kövezet és vasúti vámot 10 évre adta bérbe a mi­nisztérium a városnak, ennek bejelenté­sénél megjegyzi a polgármester, hogy a vámok díjszabása a jövőben sem fog változni. Örvendetes tudomásul szolgál. — Dr. M a t h i a János v. alorvos nagymérvű elfoglaltságánál fogva állá­sát nem képes lelkiismeretesen betöl­teni, és igy a közérdek szempontjából ez év végével megválni óhajt. A köz­gyűlés a lemondást elfogadta és dr. Mathiának eddig kifejtett buzgólkodá­sáért jegyzőkönyvi elismerést szavazott. A megüresedett állást az alispán csak a jövő év elején szándékozik véglege­sen betölteni amikor az uj képviselő­testület megválasztása j.itán amúgy is városunkban fog tartózkodni. Ideigle­nesen dr. Ferenczy Bernát nevez­tetett ki v. alorvossá. — Mészáros Károly rendőrkapitány a közgyűléshez intézett hosszabb előterjesztésben kifejti, hogy a kapitány hivatal a sok uj tör­vény, a számtalan miniszteri és szabály­rendelet által túlságosan tul van ter­helve, ugy hogy feladatának csak nagy sai olvashatók. Valóban kétszeresen szent épület ez, mely kettősen nemes és szent czélnak szolgál. Természetes, hogy a fegyencznők leg­inkább felkelték érdeklődesemet. Kíváncsi voltam a »gyenge nem« ezen erőteljesebb képviselőire, kiket többnyire könynyelmüség Vagy féktelen szenvedély, néha természete­sen ördögi gonoszság juttatott ide. Mondha­tom, hogy legtöbbje nagyon közönséges arcz ; s gyakran még alaposabb szemlélés után sem hinné az ember, mily pokoli lel­kekkel áll itt szemben. A mosókonyhán feltűnt előttem egy kis szőke némber, ki külseje után itélve tán husz éves lehetett, Serényen dolgozott a teknő mellett és kelletlenül tekintett néha Széjjel. Láttára Ágnes asszony jutott eszembe; Ágnes asszony, ki a patakban véres lepe­dőjét mossa. S csakugyan az volt : férj­gyilkos, ki soha sem fogja elhagyni az in­tézet falait. Magas, barna hölgyet pillantok meg. Tartása a kék vászon fegyenczruhában is felőkelő. Nyilván uri nő. Pompás selyem­himzést tart kezében, mely az oltárt fogja ékesíteni. Iszonyú bűn nyomja lelkét: saját édes apját lőtte agyon. Hatalmas üstökben kavarja a forró le­vest egy termetes alak; valóságos vasorrú bába. Hogy miért került ide ? Otthon is szokott volt keverékeket főzni ifju asszonyok számára, kik nem szerették férjeiket. S te vájjon, mit vétettél, kis szentesi Jányka í Megbántad, ugy-e ballépésedet § erőfeszítéssel tud eleget tenni. Kéri te­hát a közgyűlést, hogy jövő évi Julius r -tol fogva a községi bíráskodás Szo­k o 1 y i Ignácz városi tanácsosra ruház­tassék át. Az állandó választmány be­látta a rendőrkapitány kérelmének mél­tányosságát és S z o k o 1 y i beleegye­zésével Mészáros kérésének telje­sítését javasolja. S z 0 k o 1 y i azonban a közgyűlés előtt kijelentette, hogy csak oly kikötéssel vállalkozik a közs. bírás­kodás átvételére, ha az eddig Mészá­ros segítségére beosztott Kiss Mó­ric rend. tollnok, aki már a kellő jártas­ságot az ily ügyekben elsajátította Jul. i-jével ő hozzá lesz áthelyezve és azon­kívül a város egy dijnokot is fogad. Erre Dr Kende sietett megnyugtatni a tanácsos urat, hogy a fizetési megha­gyásokról szóló uj törvény életbelépte­tésével alaposan megcsappan a községi bíráskodás ügyforgalma és könnyen betöltheti mindkét állást. Mészáros újólag elpanaszolja, hogy a városnál a munkafelosztás aránytalan és amig egyik hivatalnok kora reggel­től késő estig csakúgy görnyed a munka alatt, addig a másik kényelmesen élde­gél csekély munkája mellett. Nem szive^ sen teszi, de felemlíti azt is, hogy évek­kel ezelőtt, midőn a tanácsos fizetése oly jelentékenyen emeltetett azon inten­czióval történt ez, hogy a tanácsos munkakörébe a közs. biráskodás is beosztassék, reméli tehát, hogy S z o­k 0 1 y i mint munkaképes fiatal ember nem akarja kivonni magát a reája bí­zandó hivatal alól. Barthalos ha­sonló értelemben és kissé keményebb tónusban szólalt fel, mire Szokolyi be­adta a derekát — Szladik János vég­rendelete olvastatott fel ezután, melynek végrehajtásával a v. tanács bízatott hogy árulóddá ne legyen megölted szived magzatát ? Lesütöd szemed s hallgatva is­mered be bűnödet. Szivemből sajnállak, sze­gény elbukott leány ! Egy magános czellához érve, hirtelen gyermeksirás üti meg fülemet. Kissé külö­nös. — Vagy tán csak rosszul hallottam. De nem ! Valóságos, igazi gyermeksirás ez ; olyan, minőt a pólyákból szoktunk hallani. Itt a fegyházban születtek a kisdedek ; szi­vök alatt hozták ide őket anyáik. A fegyencznők iskolaterme fölötte ér­dekes látvány. Üreg, pápaszemes kávénéni­kék, kik között egyik-másik epedve vágyó­dik kis unokái után, csendesen, majdnem szótlanul üldögélnek egymás mellett, mig a szemközti padsorból csinos, tűzről pattant menyecskék és leányzók vetnek feléd paj­zán, kaczér tekintetet. Hiába, a nő a fegy­házban sem tagadja meg magát ; s a szé­gyenlős pirulást, melyet némelyik arczon észleltem, csakhamar felváltja, kivált a fia­talabbak és szebbek között* a felcsillámló hiúság tetszvágya. A teremben az épen ott időző taní­tónő fogadott ; Feliczia nővér volt, vagy Veronika ? Nevét elfelejtém ; de mintha még most is előttem állna e Madonna-kép. Való­ban az volt. Szende méltóság ült szép, ha­lovány arczán s világoskék szemei mintha meghazudtolni akarták volna közönyösnek látszó tekintetét, melyből ép ugy lehetne bánatos lemondást, mint vigasztaló meg­nyugvást kiolvasni. Vájjon mit rejt e női ke* ? Reménytelen szerelmet talán ? Ne ku«» meg. A tanács miután a leányárvaház az ajándékba kapott házban a közel jövőben nem állitható fel, az elhunyt házát Burghardt Lipót budapesti tanács­birónak adta ki 300 frt évi bérössze­gért. — A városi tisztviselők fizetés­emelése nagyobb vitára adott alkalmat. K o c z k a László a helybeli kereske­dők és iparosok szánalmas helyzetét ecsetelte és ez okból nem szavazza meg a fizetésemelést. Bognár Gábor szintén szomorú képet festett a város lakosságának sze­génységéről és a lakbér szerfeletti olcsó* ságáról ; nem helyesli a fizetésemelést. Barthalos erre a két előtte szóló kép­viselőt igyekezett agyonczáfolni. Ö nem látja oly sötétnek a helyzetet, ellenke­zőleg a város haladását tapasztalja és a tisztviselők fizetésének felemelését nem tartja igazságtalan dolognak. Steinberger, Dr* Kende és Hor­váth Lajos melegen pártolták a tisztvi­selők kérelmét és a közgyűlés egyham gulag kimondta, miszerint a polgármes-^ ter alapfizetését 1200 frttól—^oofrtra emeli, a számvevő fizetését ezúttal 50 frttal, a főjegyzőét 200 az aljegyzőét 100 frttal javítja, a jegyzői földet to^ vább is ők élvezik, ennek ellenében a jegyzők a bizonyítványokért a közön­ségtől dijat nem fogadnak el. Az ösz­szes fizetés javítás 860 frtban állapitta-' tott meg, amiből a 700 frton aluli fi­zetésekre 5 °/o emelés jut A városi virilisták névjegyzékének fel­olvasásánál Horváth L. szoba hozza, hogy a társasczégek jogosítva vannak magukat a czég egyik beltagja által képviseltetni, mire elha­tároztatott, hogy Lang Mayer és Társa, Braun és Toch, Pollák Testvérek részéről egy-egy tag a virilisták közé felvétetik, A gyűlés egyébb határozatairól híreink között emlékezünk meg, tassük. De azt miért hallgatnám el, hogy szívesen megcsókoltam volna e »kedves testvért« és nem tudom, vájjon a csók a boldogságos szűz Anyát, vagy pedig egyik bájos cousine-omat juttatta volna e eszembe. Bármiként legyen, ha tán e sorok Mária­Nostra kies völgye felé vennék utjokat, bo­csássa meg a jámbor nővér az idegen utas­nak, hogy képét még el nem felejtheté, # Nem zárhatom be szavaimat a nélkül, hogy különösen ki ne emeljem azon kiváló fontosságot, melylyel hazánk fegyintézetei magyar nemzeti szempontból birnak. S ez annyi különböző nemzetiség által lakott ál­lamban, minő a mienk, nagyon természetes. Százával kerülnek be fegyházainkba oly egyének, kik beszállításuk idején egy árva szót sem értenek magyarul s ezek, mire ott­honukba visszatérnek, majdnem kivétel nél­kül megtanulják nyelvünket, mint országos intézeteink hivatalos nyelvét. Valóságos nemzeti missío az, ámit 6 tekintetben derék fegyháZi tanítóink, a nem­zetnek e zajtalanul működő napszámosai tel­jesítenek. Leljék fáradságuk jutalmát hasz­nos és hazafias mőködésök felemelő tuda­tában s törekedjenek lankadatlan buzgalom­mal oda, hogy fegvházaink is fennen és mindenki előtt hirdethessék azt, aminek ügyét szolgálni hivatva vannak : hazánk kul­turális fejlődését és haladását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom