Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 38. szám

ígérvén, hogy ezen ügyben a legrövidebb idő alatt végérvényesen intézkedni fog. Helyén látom itt egyleti beléletünk ház­tartásáról is említést tenni. — Szomorúan kell constatálnom, ^miszerint egyleti háztartásunk egészen pang, mert a tagsági dijakból 1890. év végéig egy árva krajczár sem folyt be, pedig a tagsági dijakról vezetett törzskönyv kimutatása szerint 1892, évi deczember hó 31-ig 1331 frt 50 kr. van künn. Szemben tehát azon kiadásokkal, melyeket az egylet­nek évenként fedezni kell, csaknem elvisel­hetlen, mert az országos központi egylet évenkénti 27 frt 50 kr. követelese is már annyira felszaporodott, hogy a mult 1892. év végével 247 frt 50 kr. hátralékot kepez. Ehhez járul még, valamint a múltban, ugy a jelenben is felmerült és felmerülendő egy­leti küldöttsegi tagoknak központi költségei és a nagyobb összegre felszaporodott postai költségek is. Tisztelt közgyűlés! Mi korosabb kartársak, ha egy vissza­pillantást vettünk a múltra, látni és tapasz­talni fogjuk, hogy rögös pályánkon, nrgy változás történt ; mert közszolgálatunk terén, elismerésben, a társadalmi téren pedig te­kintélyben részesültünk. Igaz, hogy közszol­gálatunkból kifolyó sok mellék jövedelmező forrást elvesztettünk, de szemben ezen anyagi veszteséggel, erkölcsi és szellemi tekintetben azon niveaura emelkedtünk, melylyel mint testület, közbecsülésben állunk. Azért tehát tisztelt kartársak, egyesült erővel hassunk oda, hogy megyei egyletünket minden áron íenntartsuk, annak anyagi ter­heit viseljük, hogy igy mi is mint egylet, az országos községi és körjegyzők központi egyletének fönntartásához évenként hozzá járuljunk és annak létét ápoljuk és támogas­suk ; mert közös érdekünknek előmozdítása, tekintélyünknek gyarapítása és anyagi hely­zetünknek javításéra egyedül ő van hivatva. Ugy hiszem tisztelt közgyűlés, hogy mindnyájunkat érdekelni fogja a magyaror­szági községi és körjegyzők árvaházi egyle­tének alaptőkéje, mely ma már 19293 frt 86 krból áll, melyben a veszprémmegyei községi és körjegyzők egyletének 302 frt 73 krja is benn foglaltatik. — Hogy pedig országos árvaházi alaptőkénk oly hamar s ily szépen felszaporodott, azt egyedül dr. Wekerle Sándor miniszterelnök ur, úgyis mint pénzügyminiszter ur O nagyméltósága atyás­kodásának köszönhetjük, mert 0 excellentiája kegyes volt az állami sorsjáték jövedelméből az országos központi jegyző egylet árvaház alap tőkéjének fokozódásához 8694 frt 93 krral hozzájárulni. Egyben jelentem a tisztelt közgyűlés­nek, hogy az ezen jelzett kegyes adomány­ért az országos központi jegyző egylet Kun­cze Imre elnöklete alatt küldöttségileg mon­dott hálás köszönetet O excellentiájának, — mely küldöttségnek, csekély személyem is tagja volt. S ugyan akkor, a midőn központi egyletünk küldöttsége köszönetét tolmácsolta 0 nagyméltósága előtt azon nagylelkű ado­mányért, a melyet az országos árvaházunk javára az 1891. évi állami sorsjáték jövedel­méből juttatni kegyes volt, — azon nagy­becsű ígéretet tette, hogy a jegyzői kar a jövőben is számithat, közczélu törekvéseiben a kormány erkölcsi és anyagi támogatására. Tisztelt közgyűlés ! Ezen igéret ösztönözhet minket íoko­zatosabb tevékenységre, s ha a magas kor­mány jó indulatu támogatását kiakarjuk ér­demelni, magunknak is meg kell tennünk min­dent kitűzött czélunk elérésére. Vivmányként jelenthetem tisztelt köz­gyűlés, hogy a belügyminiszter ur O nagy­méltósága kegyes volt egy községjegyző tan­folyamnak berendezese iránt, hozzá engedély­ért folyamodó Bernáth Ágoston ur, valamint hasonlóczélu intézmény létesítése tárgyában hozzá benyújtott torontálmegyei jegyzői egy­let kérelme fölött, — véleményadásra hjyni fel országos központi egyletünket. Továbbá megnyugtatására szolgálhat a megyei jegyző egylet tisztelt karának, hogy állásunk fon­tosságáról a jelenlegi belügyminiszter ur u nagyméltósága teljesen tájékozva van. — Központi egyletünk küldöttsége előtt tett azon fontos nyilatkozatot, hogy a jegyző ma —- bár működése nem gyökeredzik tételes törvényekben, — minden téren fontos tenye­zőkent szerepel s ez okból oda fog hatni, hogy közigazgatásunk e hasznavehető szer­vének történelmi fejlődésen alapuló műkö­dése törvényszerűvé tétessék és hatásköre az alkotandó községi törvényben körvona­lozva legyen, s hogy ezen szándékát sike­resen oldhassa meg, figyelemmel kisérendi országos központi egyletünk működését, s a községi törvény alapelveinek megállapítása czéljából összeülendő ankettre az országos központi egyletet is meghívja. Íme közéle­tünknek erre leghivatottabb tényezője ismeri el a jobb jövőbe vetett hit alaposságára a legkecsegtetőbb kifejezésekkel, állásunk fon­tosságát. Ily körülmények között tehát tisz­telt közgyűlés, csüggednünk nem szabad, sőt jelszavunk legyen a munka és kitartás! Tisztelt közgyűlés ! Megemlitendőnek találom Alispán ur Ö nagyságának 10022/893. szám alatt kelt hoz­zám intézett azon megkeresesétöl a tisztelt közgyűlést értesíteni, melyben felhívott arra, hogy én mint a jegyző egylet vezetője, He­gedűs János torontálmegyei aljegyző (jegyzői almanach) czim alat általa kiadott szakkönyv beszerzése tárgyában a megyei jegyzői egy­let 1892. évi vagyoni állagát vele közöljem. Fájdalom tisztelt közgyűlés, Alispán ur I O nagyságának szives megkeresésére, azt kellett válaszolnom, hogy egyletünk pénztára egy krajczárral sem rendelkezik, hanem igen is az 1890. évi deczember hó 31-ig bezáró­lag 911 frt 50 kr. befizetetlen vagyoni állaga van. — Ugyan Alispán ur Ö nagysága 20441/892. számú megkeresésében a köz­ségi elöljárók időrendi tudnivalóiról és teen­dőiről szerkesztett táblázatot a megyei jegy­zői egyletnek pártolás végett megküldte ; melyet a tisztelt közgyűlésnek melegen ajánlok. Végre Alispán ur O nagyságának 18897/892. számú nagybecsű megkeresesében felhívott arra, hogy Hegedűs János torontál­megyei aljegyző es az ottani jegyzői tanfo­lyam egyik előadójának, hozzá intézett ab­beli kérelmét közölte velem, felvilágosító je­lentés tétel végett; hogy a veszprémvárme­gyei jegyzői egylet mióta áll fenn, hány tag­ból, áll, mennyi az évi egyleti tagsági dij, kik a megyei jegyzői karban a jegyzőket vizsgáló szigorló bizottságnak tagjai az egy­let fennállása óta, hány segédjegyző tett szigorlatot, s mily eredménynyel és hogy hány szigorló vétetett vissza és hány nyert képesítést és végre mennyi a jegyzői nyug­díj alap ? Én e tárgyban tisztelt közgyűlés Alis­pán ur 0 nagyságának kimeritő érdemleges jelentésemet megtettem. Évi jelentésem keretébe tartozónak ta­lálom azt is a tisztelt közgyűlésnek tudomá­sára hozni, miszerint egyletünk a mult 1892. évig 72 rendes tagból állott, kik közül 8 segédjegyző és 3 tiszteletbeli tag ; pártoló tag nincsen. — Egyidejűleg szomorú köte­lességet kell teljesítenem a tisztelt közgyű­lésnek, akkor, a midőn Schill Manó duciari, Böcskeí Sándor várpalotai és Omböli András marczaltői kartársainknak a legszebb férfi korban történt elhalálozásukat és igy karunk veszteségét be jelentenem kell. Tisztelettel hozom tudomására a tisztelt egyleti közgyűlésnek, hogy a megye terüle­tén működő segédjegyzők közül; 1888. év­ben 4, 1889. évben 4, 1890. évben 6, 1891. évben 10 és 1892. évben 4, összesen 28 tett szigorlatot. Ezek képesítést is nyertek. Nem mulaszthatom el a zirczi járás jegyzői egyletnek elismerésemet kinyilvání­tani, ama magasztos emberbaráti szeretet iránt tanúsított jó indulatáért, melylyel bol­dog- emlékű Vágó Ferencz volt központi egy­leti főjegyző síremlékének költségeihez 13 trtnyi kegyes adományával hozzá járult; mely összegről Kovács Gyula monori körjegyző mint központi pénztárnok 1891. évi április hó 26-án a szabályszerű nyugtát köszönet nyilvánítása mellett megküldte. Elodázhatlan kötelességemnek tartom, a tisztelt közgyűlésnek tudomására hozni, hogy a mult 1891. évi április hő 12-én Pá­pán tartott rendkívüli közgyűlésünk jegyző­könyvének 3. pontja értelmében, kiküldeté­semhez képest az országos jegyzői közponil egylet, a közigazgatás állomositása tárgyá­ban, az országgyűlés elé terjesztett törvény­javaslat 265. és 273. sérelmes §§-ai ellen, a képviselőházhoz kérvényét benyújtotta. Midőn tehát egyleti beléletünk mozza* natairól, évi jelentésemet a tisztelt egyleti közgyűlésnek beterjesztvén, ez alkalommal a tisztelt kartársaknak eddig is irányomban érdemem felül nyilvánított megtisztelő bizal® máért hálás köszönetemet nyilvánítom ; en­gedjék meg kijelentenem, hogy mind addig, mig én a jegyzői karnak tagja leszek, nerrl szűnöm meg annak érdekeit, bármily minő­ségben, tőlem telhetőleg szolgálni. Adja a mindenható, hogy a közjó elő­mozdítására irányzott egyleti törekvéseinkefe siker koronázza, s közigazgatásunknak a kor igényelte színvonalra való emelese által tör­vényhatóságnnk boldogságát, a jegyzői kstf minden egyes tagja sorsának s jóletének, biztosítását elérnie sikerüljön. Végre, miután ugy az én, mint kartár­1 saim s a válás tmány tagjainak megbízatása lejárt, a mai napon letett állásunkat ezennel a tisztelt közgyűlés rendelkezésére bocsájtjuk. Hazafiúi üdvözlettel maradtam a mélyen tisztelt egyleti közgyűlésnek alázatos szolgája Schill János, mj. elnöki A selyemtenyésztés. — Két czikk. — II. Mottói Krajczárból lesz a fotfrlt (Folytatás és vége,) Akik még mindig kételkednek a se­lyemipar életrevalóságán hazánkban, legyen szabad figyelmeztetnem még a következőkre : Nálunk Magyarországban a selyemipar újra megteremtve és az évi selyemgubó ter* més egy millió kilóra emelve lett az állam­nak majd csak azon segélyezese mellett, hogy a selyemt. felügyelőségnek, üzleti kiadásai fedezésére a szükséges forgó tőkét kamat nélkül előlegezte. Hogy az államnak a czélhoz képest aránylag ily csekély áldozata méllett a fen* tebb jejzett eredmény mégis elérhető volt t csak annál inkább tanuskodhatik a mellett, hogy mennyire vannak meg ezen ipar alap­feltételei Magyarországban, ha meggondoljuk, hogy Francziaország ugyanazon időben minő nagy anyagi áldozatokat volt kénytelen hozni nem azért — hogy mint mi egy uj ipart te­remtsen, hanem, hogy a már századok óta viruló selyemiparát a beállott végzetes válság daczára fenntartsa. Francziaország ugyanis, — látván azon krízist, mely a selyemipart az utóbbi évti­zedben komolyan veszélyezteté, 1892. évi január hó 24-én törvény utján intézkedett a selyemipar felsegélyezése iránt és egymás­után következő 6 évre 6 millió frank évi se­gélyt utalványozott, mely csakhamar 7 milli­óra emeltetett. Ezen segélyösszeg aránylago­san felosztav lett, részint a gubótermésre, részint a gubó ipari feldolgozására oly for­mán, hogy ezen években a selyemtenyésztö guböi után nyert rendes keresetén felül aaí államtól külön 27 frank segélyben részesült:

Next

/
Oldalképek
Tartalom