Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 38. szám

minden kiló selyem után pedig 6 frank segélyképen kifizettetett ; holott a mi tenyésztőink, ep azért, mert a szederfa elégtelensége miatt lombhiányban szenvedtek, — csak csekelyebb mennyiségű gubót termelhettek, ugy, liogy keresetük átlag a legjobb esetben csak 25—39 frankra tehető. És mégis, daczára a selyemtenyésztés történetében meg soha elő nem fordult ily nagymérvű segélyezesnek, ma, a segélyezés második évében ; franczia szalapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy ezen óriási segély elhamarkodva volt, mert a kellő eredméuyt a most már Francziaországban is beállott szederfa hiánya miatt, nem mutatja fel. Ha tehát még mindig volnának, kik a selyemipar jövőjenek egyedüli feltételét nem a szederfa bőségeben találnak, ugy hiszem megfognak erről győződni, ha meggondolják, hogy Francziaországban a hozott óriási áldozat mellett is, mindenek előtt a szederfa szaporítását kivánatosnak tartják és ha számba veszik azon körülményt, hogy mig Francziaországban 141 ezer tenyésztő 7 millió kiló gubótt ermelt, addig nálunk 80 ezer tenyésztő, — egyedül a szederfa hiánya miatt, csak egy millió kiló gubót kepes termelni. De főleg bizonyítja a szederfa hiányát 1893-ban észlelt azon szomorú tény, hogy a selyemtenyésztésre készült családok közül több mint tíz ezer, kénytelen volt a már átvett petét vagy selyemhernyókat a selyemt. felügyelőségnek visszaadni kizárólag csakis azon okból, mert előre látta, hogy nemcsak a késői tavaszi fagyok következtében, de a szederfák csekély számánál fogva is, selyemhernyói felnevelésére a szükséges lombot beszerezni képes nem lesz. Igaz, hogy a selyemiparhoz szükséges nyersanyag előállítása vagyis a gubótermeles, a kereskedelmi és iparkamarák hivatásos működési köréhez nem tartozik. Tekintettel azonban arra, hogy a selvemtenyésztes, egy, hazánkra nezve valóban nagy fontosságú iparághoz a nyers anyagot szolgáltatja : engedje meg a t. kamara remelhetnem, miszerint a selyemtenyésztés ügyét kegyes pártfogásában részesitendi. Ennek feltevésében engedje meg kérhetnem, kegyeskednék minden uton és módon egész befolyásával oda hatni, hogy a szederfatenyésztés nemcsak az állam, a hatóságok es községek, de a magánbirtokosság által is. a legbehatóbban felkaroltassék. Különösen a magánbirtokosság által annál inkább, mert már ma is vannak hazánkban vidékek, hol egy-egy szederfa lombjait a selyemtenyésztők 50—60 krajezárert megvásárolják és bizton bekövetkezik majd azon idő, a midőn a tenyésztők ezen ár kétszeresét sőt háromszorosát is egy-egy szederfa lombjáért megadják. A mi pedig a szederfatenyésztés érdekében az állam és hatóságok által teendő intézkedéseket es a községek által követendő eljárást illeti, lehetetlen meg nem emlékeznem a most eletbeléptetendő mezőrendőrségi törvényről, mely hihetőleg intézkedni fog : 1-szöí: arról, hogy a faiskolák térfogatának mnghatározáöánát vétessék figyelembe, miszerint a községi faiskolákban különösen a selyemtenyésztésre alkalmas vidékeken, a különben áldásos gyümölcsfatenyésztés mellett elegendő terület jusson a szederfatenyésztesre, annál is inkább, mert tekintve azt, hogy a kiültetett szederfák 30 százaléka marad csak meg, míg a másik 70 százaléka elpusztul, a szederfa, ha egyáltalán czélt érni akarunk, bármi más fanemeknél nagyobb mennyiségben tenyésztendő és pedig oly arányban, hogy a termelendő selyemgubó minden kilója után, legalább is egy szederfa neveltessék. 2-szor legyen gondoskodva a mezőrendőrségi törvényben a községi faiskolák gyakorlatilag helyes kezeléséről. 3-szor a községi faiskolák megfelelően erélves ellenőrzéséről. Ha a t. kamara a szederfa szaporítása érdekében közreműködni kegyeskedik és elérjük azt, hogy ezen országban a szederfa mindenki számára, ki selyemtenyésztést űzni kiván, kellő mennyiségben rendelkezésre állni fog: ugy akkor örömmel vállalok felelősséget arra nézve, hogy a selyemipar Magyarországban oly fokra emeltetik, mint e minőt hogy elérhet, ma még csak kevesen sejtik és mit a jelen század közepén működött nagy hazánkfiai is, csak reményleni mertek. Fogadja a tek. kamara hazafiúi tiszteletem őszinte nyilvánítását. Szegzárdon, 1893. deczember hó. Bezerédj Pál, s. k. mKARCZOLATil ÉNEK A HÉTRŐL. ZENGI : PAJKOS. Rég falra festém télapót — Az az, hogy papirosra — S lam arezunk a kemény öreg Csak most festi pirosra í Csak most érezzük, most van itt, Most minden, minden rávall, Csak most van itten igazán Hideggel, zúzmarával ! Hej ! igy van ez, a krónikás, — Szegény feje — mit tégyen, Ha csöndes minden mint a sir S azért krónika légyen ? 1 Hát előrukkol hamarost A nyárral, vagy a téllel S mást mit tehet — gyárt rímeket Aztán közibök béllel! Lám most is most is mit tegyek ? Mi történt lantra méltó ? Bár egyre vártam, nem esett (Hogy megdaloljam) még hó ! Mi történt ? tárgyat hol vegyek ? Senzáczió nincs egy se, Nem találtak a heten föl Repülő szekeret se 1 Megvan 1 . . . örömet hirdetek: Kijavítva a csorba Hej ! nincs már semmi, semmi baj, Örvendezz Pápa s Csorna ! Panaszkodás, sopánkodás Tőlünk ez egyszer félre! Lesz vasutunk, zönázhatunk Éjszakra eztán s délre ! . . . Örvendezzen ifjú, öreg 1 Nincs már baj, nincsen semmi : A korcsolyatér is megnyílt Lehet már jégre menni! . . . , . . Művésznő járt a héten itt, Művésznő a javából, S ez egyszer ime — oh csoda ! — A krónikás se vádol 1 Szép publikum volt . . . Haladunk ! Már hogy is ne haladnánk ? Rosszat már csak az irigység, De még az se foghat ránk 1 Műkedvelőnk is megint Már készülődnek nagyba, Hogy kitegyenek magukért Ha eljövend a napja. Es ki is tesznek, hiszem én, Nem lesz ott semmi szégyen ! Csak aztán majd a publikum Csak majd az is kitegyen 1 Hogy tele légy: 1 majd a ház, Ne csak igy-ugy de szépen ! Mert ott tűnik a virtus ki És nem ott künn a — jégen ! . . . ||Ígir HÍREK. BjÉjH — Telefonhálózat a megyében. Lapunk egyik régebbi számában említést tettünk már arról az üdvös mozgalomról, melyet a kereskedelmi miniszter a távirat és telefon intézmény fejlesztése czéljából indított, a midőn »közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózatok* létesítésére hívta íel körrendeletileg a vármegyéket. Örömmel jelenthetjük, hogy a legutóbbi megyei közgyűlés ; méltányolva a fontos újítás előnyeit, Óvári Ferencz orsz. képviselő indítványára elhatározta, hogy a megye járási székhelyeit telefonnal összekötteti és a költségvetés elkészítésével az alispánt bízza meg. — Az ezredéves orsz. kiállítás pápai helyi bizottsága következőleg alakult meg : A kerületi bizottság tagjai: Koczka László szabó, Szeleczky Ferencz czipész, Schlesinger Ferencz pipagyáros. Az ipartestület részéről: Néhman Gábor elnök, Nagy Károly jegyző, Altstádter Jakab czipész, Boskovits Samu pipagyáros, Gaál János asztalos, Hajnóczky Béla sütőmester, Horváth József ács, Kreizer József kályhás, Takács Antal asztalos, Tanczer András késes. A város polgármesterének jelölésére: Szokoly Ignácz városi tan, Valter Sándor asztalos, Bánóczy Pál építész, Brenner Ferencz kályhás. A kamarajelölésére: Vajdics Károly kamarai kültag, Reguly Nándor, Kohn József cze mentgyáros, Voyta Adolf építész. Továbbá a lapok szerkesztői: Körmendy Béla, Gold Lajos és Polatsek Frigyes. — A dunántuli közművelődési egyesület ígazg. választmánya tegnap délelőtt 10 órakor alakította meg az egyesület irodalmi szakosztályát, melyben egyesíteni igyekezett mindazon írókat, kik vagy a Dunántulról származnak vagy ott laknak, vagy egyáltalán a Dunántul kulturális ügyei iránt érdeklődnek. — Jókai ünneplése. A Jókai jubileuma alkalmából Budapesten tartandó ünnepségeken a veszprémmegyei kör testületileg vesz részt és ezt illetékes helyen hivatalosan be is jelentette. -— Tifusz. Az emberpusztitó járványok szép sorjában felkeresik városunkat és a difterítisz rettegett betegségén kivül immár a tifusz is szedi áldozatait, és okoz sok szomorúságot és bánatot a lakosság körében. Kétséget nem szenved, hogy a rosz ivóvíz hordja magában e betegség csiráit, amint a hatóság a hét elején dobszó utján figyelmeztette is a lakosságot, hogy a Tapolcza vizének élvezésétől (!) tartózkodjék. Hisszük, hogy a város intéző körei a halálozások és megbetegedések nagy számából a vizkérdés gyors megoldásának szükségességét belátják és ez ügyben végre cselekedni is fognak. Vízvezetéki viz, jöjjön el a te országod |