Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 38. szám

nai vasutat, s egy időre hagyjunk fel a czukorgyár tervével. Ha akad vállalkozó, ki egy újonnan létesítendő vasút mentén czukorg árt akar létesíteni, ám létesítse. Répaanyag elég nagy menynyiségben áll rendelkezésére ; a szanyi vidék elég répát termel. De mi jelenleg csak a pápa-csornai vasút ügyével törődjünk, nehogy utóbb még a megyének ujabbi áldozatkészsége is hiábavaló legyen ! Megyei közgyűlés. j\ pápa-csornai vasút ügye végre mult hétíőn került a megyegyülés elé, amennyiben ujabb hozzájárulás megszavazása iránt tett indítványt Barthalos Is./án. A' állandó választmány nevében az ügyet Kolozsváry József főjegyző referálta szaksze-üen, behatóan mutatván ki, hogy ujabb megterheltetés nélkül áldozhat a meg 7e a Pápa vidékére nézve életkérdést képező vasútra. Az ügyhöz először Szabó Imre orsz. képviselő szólt s elismeri a főj

egy

ző áltcl felhozott indokok alaposságát, de azok mellett utal arra, hogy a Kis-Czellben megindult mozgalom a pápa-csornai vasút ellen '*ányul; utal arra, hogy ujabb időben Veszprém és Pápa városoij közt nem érdekellentét, de érdekközösség van, ez nyilvánuljon a pápa-csornai vasútra meg szavazandó segélyben is. Szavazás névszerinti volt és nag/ többséggel (csak ketten szavaztak ellene) a kért 40.000 frc ujabb hozzájárulása megszavaztatott. A közigazgatási bizottság tagjaiu

1 a kilépett tagok B i b ó Dénes, Fenyvessy Ferencz, F i á t h Pál báró, Szabó Imre és Vajda Ödön zirczi apát újból megválasztattak. A központi választmány tagjai köze beválasztattak : P 1 o s s z e r István, P u r g 1 y László, Pados Lajos, Matkovics Tivadar. A Jókai jubileuma alkalmából műveinek diszkiadását a megye könyvtára számára számára megrendelte a közgyűlés és küldöttséget választott a jubi leumra. Egyúttal elhatározta, hogy alapító tagnak belép a megye a pápai Jókai-körbe. A közgyűlés, melyen g/öf E st e r h á z y Móricz főispán elnökölt, elhatározta azt is, hogy József f őherczeget jubileuma alkalmából hódoló felirattal üdvözli. ruhakioszfási iínnepéSye. A pápai »Malbisch Arumim«! (krajezár egylet) az idén is, mint minden évben fényes tanújelét adta a jótékonyságnak az által, hogy 110 tanulót a kellő téli ruházattal látott el. A kitűzött időre szép számú intel ligens, kivált nőközönséggel telt meg az izr. iskola díszterme, kik tanúi akartak lenni amaz általános örömnek, mely a ruhakiosztás alkalmával a szegény tanulókat meglepi, mikor látják, hogy van valaki, ki róluk gondoskodik, hogy a zord téli időben is látogathassák az iskolát. Az ünnepélyt Schor Ármin, mint a tanítótestület elnöke nyitotta meg, kijelentvén, hogy a szokásos ünnepi beszéd megtartását ez évben 'Fischer Adolí ur volt kegyes elvállalni. Fischer Adolf találó szavakban letet, s egyúttal közli velem e munkák névsorát is. S a mint a munkák czime't néhányszor végig olvasom, ártatlanul felkaczagok. A komoly, tudákos Kant a pápai lei íyegyesületben ! . . . Fonák helyzetbe jutott a szegény »Kritik der reinen Vernunft ;« nagyokat fog nézni, mikor tudomány szomjas ifjak, komoly tudósok helyett gyéngéd női kezek fogják lapozgatni, JSS mily kétségbeesett perczei lesznek a nagy philosophus Kantnak, ha a türelmes olvasó helyett egy csintalan leánykárá talál, ki minden tekintélyét és hatalmát megsemmisítve majd sarokba dobja, s nagyban mérgelődik, hogy Marlitt szerelmessel megrakott regényei helyett, ily nehéz gondolatokkal telt, unalmas könyv jutott a kezébe. Hisz előtte még ideális álmok, hizelgő ábrándok lebegnek, minek ő neki az öreg professzor unalmas dikeziözása, mely nehéz ködként üli meg szöszke fejecskéjét. S igy nemsokára a nagy Kantot por lepi meg a leányok könyvtárába búskomorságba esik, azután elindul a vándorútra a nagy kietlen világba fűnek-fának panaszkodva, hogy az ő hatalma letűnt, keservesen legyőzte néhány vidám leányka. . . Mikor e soraimat végigolvasta ön, tisztelt asszonyom, bizonyára maga elé hivatja csinos szobacziczusát, s legott parancsot ad néki, hogy szaladjon l« Rosenthálkörülirta az egyesület életét és létjogát és csak azon sajnálatát fejezi kí, hogy az egylet nem támogattatik kellőképpen, fel is kérte a jelenvolt közönséget, hogy az egyesület magasztos, nemes czélját nagyobb társaságokban is ismertessék, hogy a tagok száma gyarapitassék. Ezután csinosan öltözködött lánykák és fiuk az úgynevezett ruhakiosztók, vették át a ruhakiosztás szer pé: és kiosztottak a lábbeliket és a többi ruházatot a szegény gyermekek közt. Ismét kischer Adolf szólalt fel, hogy íelolvassa azok névsorát, kik az évi járulékon kivül adakoztak az egyletnek, mig végre egy szegénysorsu tanu

1ó, társai nevében megköszönte a jótékonyságot, ígérve, hogy a \e

1ük tett jót sohasem fogják elfelejteni. Ezzel a magasztos ünnepély v '-get ért. A néhoz, a leányegyesűlet elnökéhez s kérje kölcsön a leányegyesület Kantját. A szobacziczus haza hozza a »Kant«ot keservesen panaszkodik, hogy ily nehéz könyvet meg sohasem kért kölcsön a nagyságos asszony ... A múltkori könyv sokkai könnyebb volt, pedig vastagabb volt. Persze, múltkor az ábrándos novelákkal telt »Gartenlanbe«t kérte kölcsön, most pedig a tudományos Kantot sza

r.itotta haza. S ön, szép asszonyom, elkezdi olvasni Kantot, de alig olvasott néhány sort, migrainről panaszkodik . . . azután udvarlóját fogadja . . . főz, süt, harisnyat köt . , . Egyszerre nagyon szorgalmas lesz, csakhogy Kantot ne kelljen olvasnia, mig végre egy szép napon, hogy egy kicsit nyugodtan végig dőlhessen puha pamlagján, visszaküldi a leányegyesületnek »Kant«ot. Pedig ha önnek nem volt türelme végig olvasni, ki oly türelmesen végig tudja hallgatni a .sok vizitelő gavallér bókjait, hogy volna akkor türelme »Kant«hoz a csintalan leánykáknak. De már talán egy kicsit hosszura is nyúlik levelem s Nagysád utóbb olvasatlanul dobja félre ; ezért befejezem s üdvözölve a Kantnak esküdt ellenségeit maradok őszinte hive : Aladár. Tiszteit közgyűlés ! Egyletünk alap-szabálya nem Írja ugyan elő, hogy az egylet mikénti vezetéséről annak szellemi és anyagi ielvirágzásáról, az egyleti elnök a közgyűlésnek jelentést tegyen. Eltekintve ettől én, mint a Veszprém vármegyei községi és körjegyzők egyletének még ez idő szerinti elnöke, a vezetésem alatt levő jegyzői egylet tett működéséről röviden következő jelentésemet terjesztem elő Az 1891 évi április hó 12-én Pápán legutóbb tartott rendkivüli közgyűlésünk jegyzőkönyvének 5-ik pontja értelmeben utasitva lettem, hogy a segédjegyzői, esetleg Írnoki állás szervezése iránt a megyei községi és körjegyzői kar nevében, Alispán ur O nagyságánál kérvényezzek. Tisztelt közgyűlés ! Én a megbízatásomon még tul is mentem, mert az e tárgyban megbizott Kukorelly Ferencz egyleti főjegyző és Kollin Antal egyleti tagtársunk együttes jelenléteben a fenn jelzett kérvényt nemcsak Alispán ur O nagysága távollétében, annak törvényes helyettesének, hanem vármegyénk országgyűlési képviselőinek is egy-egy példányban átadtam, valamint Karg m. kir. pénzügyigazgató ur ő nagyságának is, melyben kértem jogos és méltányos követelésünknek támogatásat. E tárgyban tehát valamint Alispán ur O nagyságának törvényes helyettesétől, ugy a megyebeli országgyűlési képviselő uraktól is, a legmegnyugtatóbb választ nyertem. A midőn kiküldetésem czéljának okát Alispán ur ő nagysága törvényes képviselőjének előadtam, egy alkalommal kértem, nyugdij ügyünknek mielőbb leendő rendezését, és valamint a községi és körjegyzőket, ugy a községeket is terhelő tetemes nyugdij hátralékoknak újból leendő mielőbbi szabályozását és behajtásának elrendelését, E helyütt jelezem, hogy nyugdijunk tőkéje az 1892. évi deczember hó 31-ig 13987 frt 05 kr. Mely alkalommal hangsúlyoztam, hogy az ezen óriási mérvben felszaporodott nyugdij hátraléknak behajtá;a, már annál inkább is égető szükséggé vált, mert a községeket terhelő hányoda, a községi és körjegyzői karból, okozta elhalálozások és több kartársnak a törvényhatóság területéről történt eltávozása, és igy azok felszaporodott nyugdij hátralékainak behajtása roppant nehézségekkel jár. Mind ezen fontos és mindnyájunkat érdeklő nyugdij ügyünkben, mondhatom : Alispán ur ő nagyságának törvényes képviselője a legkedvezőbb nyilatkozatot tette}