Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-03 / 37. szám

A pápai Wahrmann Mór egyesület jubileuma. Tiz éve mult, hogy a pápai »Wahr-* mann Mör« egyesület megkezdte jóságos működését és vett értesülések szerint f. hó 10-én házi körben tartja tiz évi jubileumát. A humánitás tényeiben és a jótékonyság gyakorlatában az értelmi és anyagi haladásnak sikerét látván, szívből üdvözöljük a pápai »Wahrmann Mór« egyesületet jubileuma alkalmával. A ki figyelemmel kisérte az egyesület áldásdús működését, érteni fogja a jubileum okát és méltányolni fogja az ünnepély fontosságát. A kiknek nemcsak az élet javaiból és kényelmeiből, de még a létfentartásra szükségesekből sem jutott elég, azok hálatelt szivvel emlékeznek vissza az egyesület tevékenységére és az elmúlt évtized eredményére. A közönség java hiven támogatta az egyesületet törekvésében. Az egylet elöljárósága sok ügyességgel és lankadatlan buzgalommal működött a kitűzött feladat nehézségeinek elhárításán. A lefolyt tiz év sikerének érdemét az egyleti orvostól kezdve az utolsó tisztviselőig mindegyike vivta ki. Ezekhez pedig még egy örvendetes jelenség járul, hogy a »Wahrmann Mór« egyesületet jótékony működésében mindig a jótékonyság nemtői, a pápai nők is pártolták. Büszkén tekinthet az egyesület múltjára, mivel < gy évtizedes küzdelme, működése által fényesen bizonyitá be létjogát. Midőn tiz évvel ezelőtt az egylet megalakult és az egyesület tagjai filléreikkel hozzájárultak a kitűzött czél eléréséhez, szegény betegeket segélyezni, sokan nagy elvető hangon szóltak az Most kezdett derengeni agyamban. Oh igen, hisz mai napon a deli órákban már más lakást béreltem egy közeli utczában. — Hanem, — kérdém hirtelen, — ha már nem lakom itten, hogyan jön az én kalapom ebbe a szobába? — Az én kopottam t. i. ott lógott a falon egy szegen. Mire bajuszos utódom igy felelt: — • Ez ma este egy vendéglőben . . . azonban mit látok ?! Hiszen az én czilinderem meg az ön fején van ! Most feloldódott a rejtély. Kicseréltük a kalapokat, én engedelmet kértem az éjjeli háborgatás miatt s elhagyám a szobát. A kapubejáratban a házmester már nagyban zugólodott, s lévén ő a Venczelek és Boleszlávok hazájából, ily forma dörmögéseket hallatott: De már hol az ürclög marad a ficzkó a hatosval ? — Kedves barátom, — mondám neki, miulatt mindjobban az ajtónyiláshoz közeledtem, nagyon sajnálom, de pénztáram végkimerülésben szenved, azaz magyarán kimondva : csehül áll nagyon. Majd máskor. — Ismerjük már eztet, — szakitá félbe a házmajszter, — hatos nélkül nincs kinyitva — és ezzel felhasználva azt, hogy a kapun kivül álltam, becsapá orrom előtt az ajtót és markába nevetve, utjának indult. Ö persze nem tudta, hogy szívességet egyesület jövőjéről, de az orvos, az egyesületi választmány megmutatták, mennyire vihet a komoly és becsületes akarat egy álclásdús eszmét. Tisztelettel és igaz elismeréssel beszél ma minden jóravaló ember a pápai »Wahrmann Mór« egyesületről. Az egyesület elöljáróságának buzgó és áldásos tevékenysége, jótékony működése távolabb körökre is kiterjedt és a felebaráti szeretet egész nagyságában és méltóságában mindenhol nyilvánul, hol a »Wahrman Mőr« egyesület működik. Szívből üdvözöljük ez egyesületet humánus működésének jubileumán, s azt kivánvánjuk, hogy az egyesület jövőben is fokozódó mértékben működhessék az emberszeretet terén és hogy működése elismerést és támogatást nyerjen a társadalomban. Pályakérdések a pápai ev. ref. főiskolában az 1893—94. tanévben. Főiskolánkban már kitűzték az e tanévre szóló pályakérdéseket, még pedig következőleg : A főiskola pályakérdései: I. P é c z e 1 y - d í j r a »A légköri csapadékok képződéséről.« j\ legjobb munka jutalma 33 frt 33 krajezár. II. Deáky-dijra a) hittani szakból : »A 4-ík evang. theologiai jellege.« b) jogi szakból: »A magyar országos vallás- és tanulmányi alapok jogi természete.« c) bölcsészeti szakból: »A 18. száAzonban hova menjek most ily késő éjjel, Morpheus általános uralmanak idején. Itt a sark körül kell lenni ama háznak, melyben lakást béreltem, mondá valami homályos visszaemlékezés. Mert szórakozottságomban elfeledtem az utcza nevét és a házszámot feljegyezni s azt sem tudtam mi főbérlőnek a neve. Vaktában egy házhoz mentem, mely sok csengetyühuzóval volt ellátva és az elsőt, mely kezembe jutott meghúztam. Azonnal kinyilt egy ablak és egy lágy édes női hang szólalt meg halkan: »Kedves Károly, te vagy az ?« — Igen — lehelém fel, Károly a nevem. Holnap délután a városligetben ! fuvolázá a kedves hang tovább, férjem holnap reggel elutazik. Azonban itt a pénztárczád, melyet tegnap este itt felejtettel. Viszontlátásra ! és halkan ismét betevődik az ablak. A tárcza szorosan mellettem pottyant le. Felemeltem és a zsebembe csúsztattam. — Ön foglyom — hangzott ekkor mellettem egy durva hang, mely az előbbivel nagy ellentétben állt. Egy rendőr m. kir. torkából fakadt az. Az őrséghez vezettek. — Hogy hijják ? — kérde tőlem az inspekeziós. — Vagy ugy, hogy jer ide, vagy ugy, hogy jöjjön ide — felelém szóra* keaattanj zad ráczionalismusának története Németországban.« A viszonylag legjobb munka a szerző javára kinyomatik. III. Nagy József-féle dijra »Vonass ék párhuzam r. Jósika Miklós és B. Kemény Zsigmond regényei között történeti felfogás, szerkezet és nyelv tekintetében.« A legjobb mű jutalma 33 frt 33 kr. IV. K e s z i Hajdú Lajos-féle dijra »Melyek azon okok és tények, melyek magyar hazánknak ezredéves életét Európában biztosították és még jelen korunkban is fentartják.« Jutalma 15 frt. Az idegen kézzel leirott, jeligés levélkével ellátott pályamunkák 1894. év május hó 15-ig adandók be az akadémiai igazgatósághoz. * Az ifj. Képzőtársulat pályakérdései: j t t. Oda; jutalma 2 arany. 2. Népdal; jutalma 10 frt. 3. Beszély; első dij 3 arany, második dij 2 arany. 4. Műfordítás (latinból) ; jutalma 10 frt. 5. Ballada; jutalma 12 frt. 6. Festőköltemény; jutalma 12 frt. 7. Irodalmi értekezés (a tragikum Kemény Zs. regényeiben); jutalma 25 frt. 8. Törté' nelmí értekezés (Tököli fölkelése és jellemzése); jutalma 20 frt. 9. Egyházi beszéd; jutalma 12 írt. * A theol. Önképzőkörnek pályakérdés el : 1. Ima, ö-év utolsó délutánján, jutalma 4 frt. 2. Egyházi beszéd Ezsaias 1. 16-17 v. alapján jutalma 10 írt. — De mi neve ? — mordult rám a Mihaszna-főnök dühösen, Erre észretértem és megnevezém magamat. — Tudja magát igazolni ? — Oh igen. Itt vannak irataim. — S szórakozottságomban az épen előbb kapott tárczát veszem ki zsebemből és nyújtom át a rendőrfőnöknek. Ez egészen elképedt láttára. Hogyan jön ezen tárczához ? — kérdé félig fehéren az ijedtségtől és félig vörösen a dühösségtől. — Kerem nem én jöttem a tárczához, hanem a tárcza jött én hozzám — felelerm S gondolataim tiz perczig tartó rendezése után, elbeszélem neki a dolog egész folyamatát. Mire ő félrevezet és kér, hogy csak hallgassak az egész kis epizódról és teljesen igazoltnak nyilvánit. Ekkor elhagyom az őrséget, és — ismét az utczán állok. Hogy ekkor hova indultam és hogy egy általában hol töltöttem az éjszaka hátralévő részét, arról nincsen tudomásom, az már teljesen kiröppent fejemből. Nos ugye bár igazam van, ha azt mondom, hogy — óvakodjanak a szórakozottságtól. K. A.