Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-03 / 37. szám

3. Az igaz vallásosság és a fele­kezeti türelmetlenség kizárják-e egy­mást ? Értekezés, jutalma a Ns. Darányi Ignácz főiskolai gondnok ur által direct e czélra adott 20 koronás arany. 4. Értekezés, ugyancsak Ns. Darányi Ignácz főisk. gondnok ur által adott 20 koronás arany nyal jutalmazandó a kör által kitűzendő themára. 5. Versenyszónoklatra Dobos Já­nosnak ; »Mire kell vigyáznunk, hogy mi és házunk népe az urat tiszteljük« czimü egyházi beszéde. Jutalma 5 frt. A selyemtenyésztés. — Két czikk. — I. Mottó: Krajczárból lesz a fölint. Azon közgazdasági kezdeményezé­sek sorában, melyeket a győri keres­kedelmi és iparkamara tevékenységi kö­rébe fogott, ujabban a selyemtenyész­tész ügye kezd kidomborodni. Lapunk mult számában közöltünk e tárgyban egy czikket s úgy az ügy kiváló fon­tossága mint az ujabban rendelkezésünkre jutott adatok szakszerűsége és ügyes csoportosítása mintegy kötelességünkké teszi, hogy az ügygyei ismét foglal­kozzunk. Bezerédj Pál, a földmivelési mi­niszternek a selyemtenyésztés emelése czéljából kiküldött meghatalmazottja vá­laszolva a kamara évi jelentésében ( fog­laltakra s külön megkeresve, a kö­vetkező körirattal felelt: * * * Legújabb időben az ország kereskedelmi és iparkamarái a selyemtenyésztés és a se­lyemipar érdekében, a nagymelt. kereskede­lemügyi minisztériumhoz különféle irányban javaslatokat terjesztenek fel, mely javaslatok a nagymélt. földmivelesi minisztérium utján tudomásvétel végett nékem kiadatnak. Gondolatok. Szomorú, de igaz, hogy zilált társa­dalmi viszonyok között nem a szeretet, ha­nem a képmutatás a békesség angyala. * A mily mértékben vesziti a nő a sze­mérem zománczát, olyan mértékben sajátitja el a tettetés és hazudozás u-'dok művészetét. * Ártatlanul könnyet fakasztani ép oly vétek, mint ártatlan vért ontani. * A nők elég ügyesek űgy intézni a vi­lág folyását, hogy akaratuk legtöbbször tel­jesedésbe menjen s a felelősség mindig min­ket terheljen. A nap le ne menjen a ti haragotokon. Az irás e parancsolatját leginkább megtart­ják a szerelmesek. Örmagunkról sokat beszélünk, keveset gondolkozunk. A szívbajosok rendesen jószivüek. Ha szivünkben két szenvedély él egy­szerre, egyik sem tud hatalmasra nőni. Ladányi. A kereskedelmi és iparkamarák ezen jelentéseikből, őszinte örömmel cs az ügy ne­vében őszinte hálával tapasztalom azon elénk érdeklődést, a melyet a t. kamarák a selyem­tenyésztés és illetve selyemipar meghonosí­tása iránt mindinkább nyilvánítani szívesek. Ezen hazafias érdeklődés által felbáto­rítva, időszerűnek vélem, hogy az ügy érde­kében a következő kérelemmel forduljak a t. kamarákhoz. Kétséget nem szenved, hogy a selyem­tenyésztés és a selyemipar meghonosítása a következő sarkalatos feltételekhez van kötve ; ugyanis : 1-ször. Kell, hogy a selyemtermelők az emberileg előállítható legjobb minőségű pe­tével láttassanak el es pedig egyelőre nem magán vállalkozók, hanem az állam által; 2-szor. Kell, hogy a selyemtermelők, a tenyésztés körüli eljárásban megfelelő szak­értelemmel bíró egyének által gyakorlatilag oktatva és ellenőrizve legyenek : 3-szor. Kell, hogy az állam nyújtson biztosítékot az iránt, miszerint a termelők selyemgubóikat méltányos áron lehetőleg gyorsan értékesíthessék, és hogy a gubók kilónként meghatározott ára, még a legrosz­szabb üzleti conjunkturák mellett is, egy bizonyos minimumnál olcsóbbra ne tétessék ; ellenben, ha az üzleti conjunkturák javulnak, ugy akkor fizessen az állam a tenyésztőnek gubóiért annyit, a mennyit az állam saját költségeinek fedezése mellett fizetni képes. Az esetben pedig, ha a fentebbi irány­ban tett intézkedések folytán a selyemte­nyésztésből jövedelem mutatkoznék, ugy ak­kor ezen jövedelem fordittassek az ügy ve­zetése jövedelmi forrásnak, vagy üzletnek. Ezen elvekkel fogadtam el megbízatá­somat a nmélt. földmivelésügyi minisztéri­umtól 1880-ban és ezen elvek alapján mű­ködött az orsz. selyemt. felügyelőség mai napig mely elvekhez való ragaszkodása .ak köszönhető, hogy mig a régebbi időben egy századon át folytatott legjobb törekvések eredmenye az volt, hogy habár az országban 1841-ben 180,201 kiló selyemgubó termel­tetett, ezen évi termés 1879-ben 2700 kilóra csökkent : addig az országos selyemt. felü­gyelőség működésének II-ik évében, egy millió kilót meghaladó mennyiségű gubó termeltetett, mely mennyiségnek emelkedése, mint az például 1891-ben volt — vagy csök­kenése, mint 1892-ben és fájdalom az idén is, — kizárólag csupán azon körülménynek tulajdonitható, hogy az egyes helyeken ren­delkezésünkre álló nagyobb mennyiségű sze­derfákat teljes számban már használatba vet­tük és igy most már a több vagy kevesebb termelés csakis a tavaszi időjárástól fügy ; mely ha kedvező, a szederfák több levelet fognak adni és igy a gubötermés is nagyabb leend, mig ellenben egy kedvezőtlen tavaszi időjárás folytán a szederfák kevesebb lomb­termése, a gubótermés mennyiségének csök­kenését fogja maga után vonni. Ebből folyólag méltóztassék meggyő­ződni, hogy Magyarországnak ma már egy millió kilóra tehető évi selyemgubótermése ; — mely mint nyers anyag is 3 és fél millió frank értéket képvisel, mi feldolgozva, ke­rekszámban legalább is 83,000 kiló selyem­nek felel meg ; a selyem kilóját pedig 60 frankkal számítva, négy millió 980 ezer frank értéket képvisel. Ez azon eredmény, melyet az orsz. selyemt. felügyelőség működésének II-ik évében elért. Mely eredmény aránylag ahhoz, mit elérnünk lehetne, habár parányi, mégis azon felette fontos tényt igazolja, miszerint hazánk, ugy égalji mint gazdasági viszonyainál fogva a selyemtenyésztés és selyemipar megho­nosítására alkalmas ; mert ha a kezdemé­nyezés első 10—12 legnehezebb évei alatt, évi selyemgubó tért ésüaket egy millió kilóra e síelni gépesek vonunk, ez valóban legfé­nyesebb bizonyítéka annak, hogy a selyem­tenyésztés es selyemipar alapfeltetelei ha­zánkban csakugyan megvannak és hogy nem csalódtak azok, kik már ezen század első felében a selyemipar meghonosítását Ma­gyarország közgazdaságának emelésére, hat­hatós tenyezőül ismerték fel. Ebben rejtik komoly fontossága az eredménynek, melyet eddig felmutathatunk. A mi ezen ipar jövőjét illeti Magyar­országban, 14 évi működésem alatt szerzett tapasztalataim és beható tanulmányaim alap­ján állithatom, hogy tnkintettel arra, misze­rint az ország négyötöd része selyemterme­lésre alkalmas, — évi gubótermésünk 15 mil­lió kilóra felemelhető, mely mint nyers anyag 52 mlillió 500 ezer frank értéknek felel meg, iparirig feldolgozva pedig mint selyem, millió frank értéket képvisel. Tudom, hogy vannak, kik e2en ügyet csak felületesen bírálgatva még ma j.s azt állítják, hogy Magyarország egyáltalán nem alkalmas a selyemipar gyakorlására már csak azért sem, mert népessege nem eléggé sürü, hogy a selyemipar nagyobb terjede­lemben űzessék. Ezen felületes állitások ellenében utalok mindenek előtt azon tényre, hogy Franczia­országban, daczára már három század óta virágzó és világszerte nagy jelentőséggel biró selyemiparának, selyemtermelői szama 1892-ben 141,487 volt, kik által 7 millió 50 ezer kiló selyemgubó termeltetett; mig ná­lunk Magyarországban rövid egy évtized alatt 80 ezerre szaporodott a selyemter­meléssel foglalkozó családok száma, kik azonban a szederfa hiánya miatt csak egy millió kiló selyemgubót voltak képesek termelni. Ha most már meggondoljuk, hogy ezen növekedése a selyemtenyésztőknek a kezde­ményezessel járó nehezsegek és annak da­] czára mutatkozott, hogy az épp ezen idő­szakban volt rosz selyemárak miatt a te­1 nyésztők csak igény szerény keresetet re­mélhettek, ugy azt h i s z e m, kétséget nem szenved, hogy ezen ipar fejlődésével a tenyésztők száma Magyarországban Franczia* országhoz képest könnyen megkétszerezhető. (Folytatása köv.) Bezerédj Pál, s. k. p^KARCZOLATjgj ÉNEK A HÉTRŐL. ZENGI: PAJKOS. Hol is kezdjem csak? . 4 . nos igen, Megint plakátot láttam, Ufy tetszik szenved a világ Most meg hangversenylázban! Hangverseny itt, hangverseny ott, Hangverseny egyre-másra, De művészetért oly kevés A lángoló szív már ma. Jó csillagzatja hozta-e A művésznőt ez útba ? Ki volt szerencsés hallani (Ha van ilyen) az tudja. Hogy megláttam a meghívót,. A falon persze, ottan ; Nem azért mondom, hogy talán . . , — Csak ottan láttam, ottan. Hogy megláttam a meghívót. Megvallom, jót nevetcem, — Ott voltak négyen — gondolám — Ezt meghallgatják ketten! De jó kedvemnek én bizony Az árát majd megadtam ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom