Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-03 / 37. szám

indított. E jelentés folytán az egyesület azután fel is vette programmjába a vidéki muzeumok és könyvtárak létesisését is, s e tervet később a »Felvidéki magyar közművelődési egyesület« is magáévá tette. Kulturális szempontból fontosabb, s a közművelődés érdekében jelentékenyebb és nagyobb horderejű mozgal mat mostanában aligha indítottak, s ha e mozgalomnak meglesz a kívánt eredménye, akkor a vidéki muzeumok és egyébb gyűjtemények, mint a tudomány és kultura megannyi várai és erősségei nagyot fognak lendíteni hazánk közművelődésén. S e mozgalom mind nagyobb és nagyobb méreteket ölt, s mióta Porzsolt Kálmán részéről a kezdeményezés megtörtént azóta az erre legilletékesebb egyének a megyei levéltárnokok és a törvényhatóságok fejei nagy számban csatlakoztak e mozgalomhoz, s alapos a remény, hogy az e tárgyban deczember 9-én Budapesten tartandó országos értekezlet jelentékenyen előre fogja vinni az ügyet. Ennek kapcsán egy javaslattal kívánok e lapok olvasó közönsége elé lépni, s arra legyen szabad ez uton felhívnom az illetékes körök figyelmét. A törvényhatóságok, társulatok és magánosok nemes versenyre keltek a legutóbbi hetekben, hogy minél fényesebben ünnepeljék meg a nemzet nagy írójának ; Jókainak félszázados irói jubileumát. Mintha csak érezné mindenki, hogy az a dicsfény, melylyel Jókait elárasztják, az ő tisztelőire is visszasugárzik, úgy siet mindenki, hogy kifejezze hódolatát a költő iránt, s részt kérjen magának az ő ünnepeléséből. Pápa város közönsége sem maradt el az ünneplők sorából, s azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy Papa város az elsők közé tartozik, kik legfényesebben ünnepelik meg a jubileumot. S ami az ünnepelésnek a fényét megadja, az nem deputáczió küldése, sem díszpéldány megrendelése, még csak nem is a Jókai utcza, hanem azon intézmény, mely Jókai dicsőségét maradandóan van hivatva megörökíteni s mely egyúttal a kultura iránt is jelentékeny szolgálatokat fog teljesíteni: a Jókai kör. A Jókai kör feladatával majdnem egyenlő fontosságú, de azért, egy annak keretén belül megvalósítható másik intézmény volna az, mely Jókai ünneplésének szintén jelentékeny tényezője volna : t. i. egy Jókai muzeumnak felállítása. E kérdés már felmerült a budapesti Jókai jubileum rendező bizottság ülésein is, de ott Komárom városától, a költő szülő földjétől várták ennek felállítását. Komárom mind ez ideig késik a terv megvalósításával, s igy Pápa városára, s közvetve a pápai Jókai-körre vár a feladat megoldása. Komárom után Pápa az, mely első sorban van erre hivatva, hisz azon fényes irói pálya, melynek most félszázados jubileumát fogják megünnepelni, éppen Pápán kezdődött, s a pápai önképzőkör 1. aranyos pályazata, melyen Jókai első babérát aratta, a félszázados irói pályának kezdőpontját képezi. Jókai múltja az emlékeknek egész tárházát képviseli, s e hosszú pálya emlékeiből és ereklyéiből nem lesz nehéz egy egész muzeumot összeállítani, Hogy azonban a vendéglőst mégis kielégítsem, ajánlatot teszek, hogy felöltőmet fogom zálogban otthagyni. Amibe az beleegyezik. Leemelem tehát a hozzám legközelebb lógó felöltőt a szegről és átnyújtom ünnepélyes ábrázattal a vendéglősnek. Ámde ekkor hirtelen odaugrik hozzám egy másik ur és kijelenti, hogy rossz helyre nyúltam, mert ez a kávébarna színű kabát Isten és a világ szine előtt az övé. Mire azzal mentegetődzöm, hogy a felöltő felötlő módon hasonlít az enyiméhez és az überczihák nagy tömege között kezdem felöltőmet keresni, de siker nélkül. Végre eszembe jut, hogy tulajdonképen nekem nincs is felöltöm, mivel azt végrehajtás utján már két nap előtt lefoglalták tőlem. Már ekkor a vendégek mind morogni kezdtek és a vendéglős, hogy botrányt ne csináljon, fölkér, hogy helyiségét hagyjam el és hogy abba többé be ne lépjek . , , Fogtam tehát kalapomat és mentem. Útközben találkoztam egy barátommal, ki azt kérdezi tőlem, hogy hogyan jutottam azon rendkívüli finom párisi czilinderhez, mely fejemen díszeleg. Erre levevém fejemről, figyelmesen megvizsgáltam és csakugyan rájöttem, hogy szórakozottságomban ütött-kopott kalapom helyett egy másikat, legkevesebb 12 frt értékűt eme-tem el. Azonnal vissza akartam fordulni^ hogy a párisit előbbi helyére akasszam, de minthogy a vendéglős helyiségéből kitiltott, kénytelen voltam a cserénél maradni s igy vérző szívvel tartám meg a párisi kalapot, mely egyébiránt nagyon kényelmesen ült fejemen. Minekutánna szórakozott létemre a városban még néhány óráig ide-oda lézengtem volna, végre valahára eszembe jutott, hogy tulajdonképen én hazafelé igyekezem. Elkezdém tehát a lakásomhoz vezető utat keresni. Ugy éjfélkor végre rábukkantam azon házra, melyben lakásom volt. Minthogy a kapukulcs nem volt nálam, csengetéshez fogtam. Tiz percznyi csengetés után végtére megjelent a házőrző cerberus, kulcscsikorgás és ajtónyikorgás közben végezve a megnyitási actust, mely művészi nyitányért nem többet mint 10 krt követelt. »Hej de mikor az az egy is sok Mikor kifizetni egy krajezárt sem birok « énekelte volna Hazafi Verái János, ha hasonló helyzetben lett volna valaha. Bennem azonban nem lévén oly költői tehetség csak prózai szónoklatban (melyet Károlyi István gr. el nem mondott országgyűlési beszédeiből ollóztam ki hasonló esetekre) fejtettem ki előtte pénzbeli viszonyaim miserablis voltát és kértem, hogy legyen türelemmel, mig szobámból a kivánt összeget lehozni fogom. Kérésemre a hálósapkás fej kegyelemteljesen igent; bólintott, de a kezében tarmelyben természetesen Jókai munkái a legfontosabb helyet foglalnák el. Természetes, hogy ez csak egy részét képezné a felállítandó muzeumnak, de minden esetre fontos részét s ugyanott helyet nyernének Pápa városának egyébb ereklyei és régiségei is. Magyarország régi történetében nagyon sokszor találkozunk Pápa város nevével, s úgy tudom, hogy a városi levéltárban nagyszámú és érdekes iratok és emlékek találhatók, melyek nemcsak Pápa történetének nevezetes forrásait képezik, de az ország történetére is fontossággal biró adatokat tartalmaznak. Városunk jeles történésze Kis Ernő tanár ur, ki épen a »Jókai körnek* is tisztviselője, leginkább ismeri ezeket, s dolgozik is Pápa történetének megírásán. Nem volna tehát nehéz dolog az ő szakavatott közreműködésével és természetesen az illetékes közegek engedélyének megszerzése után ezeket kiválasztani és a velük a városi muzeum alapját megvetni, Ha még ezenfelül a »Jókai kör« megkeresné a budapesti Jókai bizottságot, hogy legyen segítségére a Jókai ereklyék összegyüjiéset czélzó mozga^ lom megindításában, akkor azt hiszem rövid idő múlva oly szép gyűjteményt állithatnánk össze, mely méltán viselhetné Jókai nagy nevét, s mely egyúttal méltó megörökitése volna Jókai érdemeinek is, De ezzel nemcsak Jókait Ünnepeljük nevéhez méltóan, hanem egyszersmind a kulturának egy fontos tényezőjét is megteremtettük. Hoffner Sándor. tott lámpával már nem világitá be a III. emelet magasságába vezető utamat. Lassan botorkáltam fel tehát a sötétben a lépcsőkön. Szobám ajtaja nem volt bezárva és én beléptem. Itt kezeimmel ideoda tapogatódzva hatoltam előre, de gondolják csak hogyan megrémültem, midőn az ágyhoz jutva itt egy hatalmas orr és még hatalmasabb bajusz kerül kezeim közé. — Tolvaj, tolvaj — kiáltám teli torokkal ; de a bajuszos sem rest kiugrik ágyamból és velem együttesen kiabál : »Segitség I Gyilkosok!« En a ficzkót torkon ragadom, ő meg engem ragad meg. S igy tartjuk egymást nem valami gyöngéden összeszorított torkokkal, mig végre megjelenik a házigazda gyertyával kezében. — Hol vannak a tolvajok ? — kiáltja ez, egy régi gyiklesőt tartva kezében. — Itt van kezeim között, — mondám én. Ez az 1 — ordítja a másik. Ekkor hozzám fordul a házigazda és kérdezi, hogy mit keresek itten éjfélnek idején ? — Uram! — kiabálom én, nem ismer engem, vagy nem akar ismerni ? Hát nem lakom-e már három hó óta ebben a szo-< bábán ? — Igen ma reggelig benn lakott — válaszolá a gazda, de miután az egész három hó óta egy krajezár házbért nem fizetett, ma reggel egész korányában kitettem szűrét a szabad levegőre,