Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 32. szám

és kérte, hogy az értekezlet elnököt és jegyzőt válaszszon, mire az előbbi állásra Dr. Kend e, az utóbbira Dr. H e r c z o g Manó egyhangúlag megválasztattak. Dr. Kende ezután a részletes terveket adta elő szép és hatásos beszédben, melyet módunkban van egész terjedelmében a következőkben közölni : Igen tisztelt értekezlet! Mielőtt azon kérdést, hogy Pápán önsegélyző egyleti szövetkezet felállittassék-e vagy nem, bölcs elhatározásuk alá bocsájtanám, engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy ugy a szövetkezetek általános közgazdasági jelentőségéről, mint egy segélyző egyleti szövetkezet Pápán leendő felállításának elodázhatlan szükségességéről néhány rövid megjegyzést tegyek. A nemzetgazdák akkor gondolkoztak először szövetkezetek felállításáról, midőn a munkafelosztás és a gépek nagymérvű elterjedése folytán a nagy tőke a kis ipart tönkretétellel fenyegette. Ezen áramlattal szemben a kis iparosok szövetkezésenek eszméje szolgált óvszerül, mely önvédelemszerü mozgalom csakugyan meg is mentette a kis ipart azon veszélytől, mely őt a nagy tőke részéről fenyegette. Mert mig a nagy tőke birtokosa nem igényli társai segélyét ahhoz, hogy a gazdasági élet bármely ágában hitelképességét, versenyképességét biztosítsa, ugy erre a kis iparos, kis kereskedő ezen czélokból feltétlenül reá szorul. S hogy ezen kölcsönösségre alapított szövetkezetek menynyire megfeleltek a várakozásnak, elég utalnom arra, hogy a külföldnek alig van egy zuga hol ily egyletek ne alapíttattak volna, sőt hazánknak alig van 2—3000 lakossal biró városa, hol ily szövetkezetek a szegény nép üdvére ne virágoznának. Nem akarom t. értekezlet, hogy engem azon vád illessen, mintha a megtörtént tények elhallgatásával akarnék a létesítendő szövetkezet eszméje mellett érdeklődest kelteni, s ezért nyíltan megmondom, hogy tudomásom van arról, miszerint városunkban a 70-es években volt hasonló czélu egyletünk, a mely azonban fájdalom sok szegény ember nagy károsításával bűnös kezek áldozatául esett. Azonban most a gazdasági viszonyok megváltoztak, a közmorál örvendetesen emelkedett, ujabb hiteltörvények hozattak, melyek a közvagyon kezelését, ellenőrzését szigorú pontossággal megszabják s mennél kevesebb alkalmat adnak arra, hogy a közvagyon lelketlen emberek prédájává váljék. Ha igaz az t. értekezlet, hogy szövetkezet alakítása első sorban a kis iparosok, kis kereskedők, szóval a kis tőkével rendelkező emberek hitelképességének emelése, ezek gazdálkodásának az u. n. gazdasági szükségből való kimentése végett czélirányos, ugy városunk bizonyára első helyen áll e téren, mert fájdalommal kell konstatálnom azt, hogy a mi kis iparosaink, kis kereskedőink, kis tőkéseink hitelképessége nem áll azon a fokon, mely czéltalanná tenné ezen hitelképességnek kölcsönös együttműködés melletti fokozását. De nemcsak a hitelképesség emelése képezi czélját az alakítandó szövetkezetnek, hanem az is, hogy a kisebb emberek heti keresményük egy részét a szövetkezet pénzi tárába helyezzék, a mely nekik kamatot sőt bizonyos nyereségjutalékot is biztosit azál( tal, hogy a szövetkezeti tag kötelezve v;m 1 hetenként bizonyos csekély összeg befizetés sére. Ketsegtelen, hogy ez a takarékossági ösztönt emeli és könnyű módot ad arra, hogy kevés megterheltetéssel a szegény ember néhány év alatt kis tőkét gyűjtsön magának. Hogy Pápán mily nagy szükség van ily szövetkezet létesítésére, legyen szabad utalnom azon tényre, kogy városunknak igen sok kereskedője és iparosa ez idő szerint | kénytelen a szomszéd kisebb városok vállala| tát támogatni, a mennyiben hetenként több 1 száz forint küldetik el Pápáról, mely bizo! nyára Pápán marad egy ily szövetkezet létesitése esetén. Nem tagadom t. értekezlet, az alapítandó szövetkezet csak akkor fog reusálhatni ha az a társadalom számottevő tényezői által erkölcsi pártfogásban részesül. Es erre az egylet különösen reá szorul a kezdet nehézségei közepette azért, hogy a szegényebb emberekben felkeltessék a bizalom az egylet szaks erü, alapos, czéltudatos és becsületes vezetése iránt. Ezek után t. értekezelet azt indítványozom, mondja ki az értekezlet: hogy egy önsegélyző egyleti szövetkezet felállítását Pápán szükségesnek és czélszerünek tartja, küldjön ki egy 7 tagból álló bizottságot a czelbol, hogy az elökeszitő munkálatokat a kereskedelmi törvény 223 és következő szakaszai alapján elvégezze és amennyiben ezen szövetkezeti részjegy aláíratott, tegyenek lépéseket az alakuló közgyűlés megtartása, az alapszabá.yok elöterjesztese és különösen az iránt, hogy a szövetkezet 1894 évi január hó i-én működését megkezdhesse. Talán nem lesz fölösleges tisztelt értekezlet, ha röviden vázolni fogom azon keretet, amelybe én a létesítendő szövetkezetet foglalni szeretném. Nézetem az, hogy a szövetkezeti tagok —- kiknek száma természetesen korlátlan — egy korona hetenkénti befizetésére köteleztessenek. Ezen heti befizetésekből folyó tőke képezze a tulajdonké* peni üzleti tőkét. Ezen felül minden egyes részvény után fizettessék beiratási dij fejében 2 korona, melyből a netáni veszteségek pótlására szolgáló dijalap volna megteremtendő. Ezen ket alapon kívül azon czélból, hogy a szövetkezet állandó jellege bíztosittassek, teremtenék egy harmadik u. n. tör/.s alapot, amely a díjalap kamataiból alapul és növeltetik saját kamatain kivül a közgyűlés által megszavazandó egyébb összegekből, üzen törzsalap nem az evtársulatok, hanem a szövetkezet tulajdona maradjon és fentartandó mindaddig, mig a szövetkezet a kereskedelmi törvény szabványa szerint fel nem oszlik. Az alapszabályokban kellene gondoskodni arról, hogy ezen szövetkezeti törzsalap a szövetkezet törvényszerű feloszlása esetén, felekezet nélkül jótékony czélra lordittassék. Nagyon jól tudom, hogy az üzleti tőke értékesítésével járó kamatkülönbözet nyeremeny különösen az első években nem igen fog túlságos üzleti kiadásokat fedezhetni, minél fogva azon czélt kell a szövetkezet létesítésénél kitűzni, hogy az üzleti kiadások a lehetőség határáig reducáltassanak. Az tehát az én véleményem, hogy az első években az igazgatóság tagjai díjazást ne igényeljenek, sőt az intézeti tisztviselők közül csak a könyvelő és pénztárnok részesüljenek az évtársulatok számának szaporodásával arányban álló tiszteletdíjban, Ha a szövetkezet ezen keretben fog megalakulni, a társadalom előkelőbb rétegei részéről erkölcsi pártfogásban részesül, ha az S amig igy merengek, a mig igy gondolkodom, csak elszáll a gondolatom a lelkem messze innen messze, zajos, nagy városnak a temetőjébe . . . Hová is szállhatna máshová ? . . . Ott is látok büszke, nagy oszlopokat; tündéri fényben ragyogó, koszorúval, virággal borított sírokat is látok egyszerű fejfával jelölteket is, melyeken egy-egy pislogó mécs világa reszket, melyek fölött egy-egy megtörött alak sir, kesereg ... De nem ezekért, nem ezekhez szállt ide az én gondolatom, az én lelkem 1 Téged jött, hogy meglátogasson, te elhagyott, árva sirhalom, mely fölött nem ragyognak, csak a jó Isten csillagai, mely fölött nem kesereg senki, csak az őszi szél zúg-búg szomorúan . . . Vagy tán altató dalt, édes altató dalt dalol annak a te sokat meggyötört,- nemes szivednek én kedves halottam, talán csendről, nyugalomról beszél ? . . . Csendről, nyugalomról, igen ! — Csitulj, nyugodj szivem 1 . . . * S mire felébredek merengésemből, a temető újra csöndes ; a szél egyenkint eloltogotja a sirok világait, bele-belekap a koszorúkba, megbontja s szélylyei hordja virágait . . . Fújj csak, sivíts bús őszi szél puszta, kihalt avaron . . . Hulljatok, csak, peregjetek hervadt, sárga levelek ! Hadd lássák szemeim az enyészetnek, hervadásnak képét, haddd ringassam el a lelkem édes fájdalomba . . . Lampérth Géza. Gondolatok. Ha az igazság istennője mindent meglátna, meg kellene fúlnia az Ítéletmondásban. Éppen azért van a szeme becsukva. Csalódás minden ember sorsa. Csakhogy a jó ember önmagát csalja, a rosz ember másokat. Nem tudom a gazember fogja-e fel nehezebben a becsületes ember helyzetét, vagy a becsületes ember a gazemberét ? * A valóság mindig valóság, az igazság mindig igazság marad. Vagy tán rosszabbul hangzik gazember húzza ? a harang, ha Az igazságot akkor mondjuk meg legszívesebben, ha az az illetőt kellemetlenül érinti. * Mindig hazudni nehezebb, mint mindig igazságot mondani. * A rágalmazó beszéde olyan mint a kőszén ; ha nem éget akkor is feketít. Az emberek akkor a 1 e g h arapósabbak, amikor nincs h ar a p n í valójuk. Hí A pénzeszsákokhoz vezető ut, szivekkel van kikövezve, * Akinek mindaz kell, amije van, annak csakhamar nem lesz meg az, amije kell. * A szerencse csak a szerencsétlenek képzeletében letezik, az úgynevezett szerencsés maga nem is tud róla. * Azzal a szerencsével, ami az élet-