Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 32. szám

intézet vezetői azt becsületes kezekkel czéltudatosan és szakszerűen fogják vezetni, ugy bizonyos vagyok abban, hogy szövetkezetünk csakhamar fel fog lendülni és a szegényebb néposztály hálával fog megemlékezni e mai napról és Isten áldása fogja kisérni vállalatunkat. * Elnök ezután, az értekezlet hozzájárulásával, kimondta az uj szövetkezet létesítésének szükségességét és a 7 tagu bizottságba B é k á s s y Károly, B a rthalos István, K o c z k a László, Dr. Kende Adám, Lázár Ádám, Dr. R e c h n i t z Ede és Valter Sándor urakat kéri beválasztatni. Egyhangúlag elfogadtattak, mire az értekezlet feloszlott. # A budai honvédszobor megkoszorúzása. Lélekemelő, szép ünnepély színhelye lesz halottak napján ős Buda vára. Ekkor helyezik a magyar honleányok, Zala György által készíttetett, gyönyörű bronzkoszorujokat a honvédemlék talapzatára. Alig néhány hónapja, hogy a jobb érzésű honfiak, a vár ostromában elesett hős honvédek örök dicsőségére, e gyönyörű emléket felállították s íme újra lelkes ünneplők serege lepi el, virágok, koszorúk borítják a tért, melyre negyven év előtt a félistenek piros vérrózsákat hintének . . . Ugy, úgy . . koszorút a hősök emlékének, gyöngéd női kezekből hervadhatlan koszorút ! Annak az érczkatonának sebekkel borított feje emlékeztessen minket nehéz időkre s a szent lelkesedés, melyet az alkotó művész láng lelke oly híven árasztott el egész valóján, tanítson meg önzetlen, lángoló honszerelemre ! . . . Dicsőség a félistenek emlékének ! Tisztelet, hódolat a fennkölt leik" magyar honleányoknak 1 . . . ben veszendőbe megy, nagyon sok embert szerencséssé lehetne tenni. * Szerencsében nem ismered önma gadat, szerencsétlenségben nem ismernek mások. A szerencsétlennek többnyire az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy pompás emlékezőtehetsége van. * Minden ember volt már szerencsés, mindenki reményli, hogy lesz, de senkisem az. A szerencsének általában csak múltja és jővője van, jelenje nincs. * A remény az élet rózsája, csalódás a tövise. * Az élet olyan mint a sakkjáték. Ha az ember bevégezte pályafutását az összes figurák : a királyok, királynék, parasztok mind egy helyre kerülnek, * A magyar ifjúsághoz. Láng Lajos beszéde. (Folytatás és vége.) II. Mindazzal, a mit eddig mondtam, a tudományos kiképeztetésnek csak egyik és nem is legfőbb előnyét tüntethettem föl. Azzal, hogy önök komoly és odaadó szorgalmukkal biztos állást sőt vagyont és mi ennél is több, hirt és dicsőséget érnek el, a tudományos munkásságnak csak kisebb jótéteményére mutathattam rá. Van a tudományos munkásságnak egy másik, ennél sokkal nagyobb jótéteménye is, és ez az öröm és vigasz azon kiapadhatatlan forrása, melyet csak a valódi műveltség nyújthat. Hogy egy közgazdasági kifejezést használjak, a műveltség nemcsak a termelésben fontos, hanem a fogyasztásban is, sőt itt még fontosabb. Mert a műveltség óriási ereje nemcsak abban nyilvánul, hogy jobb és számosabb fegyvereket szolgáltat nekünk életczéljaink elérésére, hanem és tőleg abban, hogy az élvezetek és erőforrások oly gazdag tömegét nyújtja, minőkről annak, ki ily műveltségre nem emelkedik, sejtelme sem lehet. Ha bő ismeretek, kiváló elmeel es megfeszitett munka segedelmével röpülve emelkedünk fokról fokra pályánkon, nagy vagyonra és közbecsülesre, vagy épen ragyogó hírnévre téve szert, ugy ez bizonynyal büszke elégtétellel töltheti el keblünket. De mindennél becsesebb és édesebb gyönyört nyújt a valódi műveltség még a legszerényebb hívének is azáltal, hogy egy kimeríthetetlen gazdagságú tündérvilágot nyit meg előtte, mely egyedül ad élvet és erőt egyszerre. A gyönyört és vigaszt, melyet a művészet és költészet nagy mesterei nyújtanak, a legegyszerűbb elme is megérti ugyan, de az a gyönyör es vigasz, melyet egy müveit szellem merít a lángelmék remekeiből, még is csak messze fölötte áll amaz öntudatlan érzelemnek, melylyel a nagy tömeg megelégedni kénytelen. Az a gyönyör és vigasz azonban, melyet csak a valódi műveltség adhat : az emberiség történetében és fejlődésében mutatkozó nagy törvények felismeAz élet iskolája nem ismer szünidőt. A nyomorúság gyakran oly kitűnően van maszkírozva, hogy jólétnek látszik. * A szemétdomb szemétdomb marad, ha gyémánt van is közötte. * Ha az ember egy komédiás, ugy a lelkiismeret a sugó, és erre a hangra mindig figyelni kell. * A lustaság az unalom édes anyja és a szegénység nagyanyja. Az igazi urat nem a parancsairól ismerhetjük meg, hanem arról, hogy miképpen tesznek azoknak eleget. * Gazdagsághoz szerencse kell, szerencséhez nem kell gazdagság. rése, a bennünket környező anyagi és erkölcsi világ számtalan tüneményének megértése, a jelenségek bensejébe való behatolás ott, ahol a tanulatlan elme legfölebb egy homályos sejtelemig tud eljutni, mindez csak a tudományos, képzett elme kiváltsága. Pedig ezek oly élvek melyek igazibbak és maradándóbbak mindannál, mit bármi vakitó siker nyújthat. S a siker nem is virul mindig nyomunkban. Gyakran a legnagyobb munka és szorgalom sem mutathat fel eredményt és a szerencse legelkényeztettebb kedvenczeinek is kijut a megpróbáltatás nehéz óráiból. Unök, uraim, koruk irigylésre méltó kiváltságaképp, ma még törhetetlen bizalommal néznek a jövőbe, és én kívánom, hogy a jövő hozza meg önöknek mindazt, mit tőle remélnek, de a balsikerek nehéz órái önöket sem fogják megkímélni. Az élet nem áll pusztán örömökből. Legtöbbünknek életében az örömök csak elvétve virulnak, nehéz nélkülözések és keserű csalódások kiirthatatlan tövisei között. Nincs oly szerencsés élet, mely ezektől ment maradhatna, mert még ha zavartalan boldogságnak örvendenének is sajátpályájukon, szenvedni fognak azok fájdalmában, a kikhez önöket legmelegebb érzelmek vagy a legbensőbb vérkötelékek fűzik, unök fiatalok ma még, körülvéve szerető barátokkal és rokonokkal, de eljő az idő midőn megritkul önök körül azok sora, kiket szeretettel ölelnek keblökre, midőn sziveikben nem egy boldog érzelem helyét csak egy fájó visszaemlékezés foglalja el. Az elet ezernyi viszontagságai várnak önökre és a megpróbáltatás annyi nehéz órájában, midőn bántani fogja önöket sértett önérzet és méltatlan mellőzés, szégyenitő kudarcz és boszszantó káröröm, midőn őszi levelek gyanánt hullanak le az élet fájáról azok, kik önöket szeretettel vették körül és csalódni fognak azokban, kiket önök vettek körül szeretettel: az élet e válságos, de kimaradhatatlan óráiban, ha nem is legnagyobb, de legállandóbb, az idő vasfogával és a balszerencse minden szeszélyével daczolő vigaszuk az a műveltség leszen, melynek alapját most fogják lerakni. Mindaz, amivel a kedvező szerencse játszi szeszélye jó kedvében önöket elárasztja : állás vagyon és dicsőség veszendőbe mehet; de a mitől soha semmi hatalom nem foszthatja meg önöket, az az öröm és vigasz ama kiapadhatatlan forrása, melyet csak. az igazi műveltség adhat. Ha nem a magyar ifjúsághoz irányulna szózatom, talán ezzel be is fejezhetném azt, amit a tudományos munkásságra való ösztönzés érdekében mondandó volnék. De én a magyar ifjúsághoz szólok, melyet a tudományos munkásságra egy más, az egyéni érdek szűk körét messze meghaladó magasabb érdek is kell, hogy lelkesítsen. Fajunk fenmaradása és virulása, egy nagy státus bölcselőnk szerint, első sorban kulturális kérdés. Ebben a kijelentésben meg van adva az a nagy fontosság és suly, mely önöket, az ország messze legnagyobb főiskolájának ifjúságát, hazánk jövendő történetében megilleti. Nem akarok túlzásba esni és nem állitom azt, hogy a műveltség a fegfőbb vagy épen az egyedüli tényező, melytől népek és országok sorsa függ. A történelem elég példát mutat arra, hogy a nagy műveltség egyedül nem mentett meg különben rothadt és elerőtlenedett nemzeteket. De az viszont tény, hogy műveltség nélkül a leghatalmasabb nemzetek sem voltak képesek az enyészettel daczolni. S ha ez igy volt az emberiség egész történetében, kétszeresen igy áll ez ma és különösen mi ránk nézve, nemcsak azért, mert korunkban a műveltség fokozódott hatalmi tényező, de és főleg oly körülményeknél fogva, melyeket talán nem igen méltattunk eddigelé figyelemre. Korunk az egységes államok kora. Mert csak az egységes állam képes polgárait olyan erőfeszítésre áldozatkészségre