Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 32. szám

ELOFIZETESI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12korona) Negyedévre 1

,5okr.(3 korona) Egyes szára ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. PA PA T HIRDETESEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEI. Annin papírkereskedő. Lapunk számárá hirdetéseket elfogad a Reutflr ügynökség és a Mafjy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Uj szövetkezet városunkban. Régi és közgazdaságilag elvítázhatlan igazság, hogy a kereskedelem és ipar fejlődésének főfeltétele: az olcsó pénz. A produktió eme hatalmas tényezőjét a társadalom javára fordítani és megakadályozni, hogy ínvidualistice hasson, volt mindenkor a főtÖrekvése minden komoly nemzetgazdásznak. Nemcsak a nagy ipar, hanem első sorban a kis ipar, a kézmives sodortatik a tönk szélére, ha pénzügyi zavarba kerül, egyesek vagy a pénzintézetek önkényes intézkedésétől függ és ha, a kellő kölcsönös érdek hiányában, nincs gondoskodva arról, hogy a kölcsönvevés igénybevételénél sem a kölcsönvevő sem a kölcsönadó meg ne kárositassék. Örvendetes jelenségnek keli tehát tekinteni ama mozgalmat, mely minap városunkban indíttatott azon czélból, hogy itt a kereskedelem és iparosztály érdekében egy szövetkezet létesíttessék, mely úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben az önsegély eszméjét lesz hivatva megvalósítani. A szövetkezet a Németországban és más európai államokban nagy számban létező úgynevezett »Vorschussve. reine« »les banques populaires« mintájára alakul. A szövetkezet minden tagja, Sím tarcza. W 11M Magyar hölgyek koszorúja a honvéd szobron. FÉLRE MÁR A KÉTKEDÉSSEL, TÉLI BÚVAL : HAZÁNK FELETT VIRÁGSZÓRÓ SZÉP KIKELET LEHE FUVALL ! . . . MINT NYOMASZTÓ NEHÉZ ÁLOM ELTÜN A MULT ANNYI BUJA, RÓZSA FÁTYOLT BORIT RÁJA MAGYAR HÖLGYEK HONSZERELME, MAGYAR HÖLGYEK KOSZORÚJA ! NEM FÉLTEM EN EZT A NÉPET, MAGYAR NÉPET : ÉL AZ ISTEN, EZER ÉVIG A KI ÓVOTT, A KI VÉDETT ! NEM VESZÜNK EL, NEM VESZHETÜNK, KI JŐNE ILY GONDOLATRA ? —MAGYAR HÖLGYEK KEBELÉT IM LETŰNT IDŐK SZENT EMLÉKE S HONSZERELEM DOBOGTATJA I , , , részese, hetenkint egy koronát fizet be, a mely neki kamatoz és a szövetkezettől igénybe veendő hitel alapját képezi. Eme befizetések bizonyos tekintetben a kényszertakaritás jellegét viselik és épen azért ajánlatosak és erkölcsi hatásaikban fölötte jótékonyak. — E szövetkezet létesitese többszörösen fogdalkozo tatta már a helybeli mérvadó köröket, de utóbbi időben, úgy látszik, már sürgős szükség parancsolta, hogy a terv alakot öltsön és hogy az intézmény életbe lépjen. Teljes elismeréssel tartozunk Dr. Kende vidámnak, ki az ügyet kezébe vette és mult vasárnapon a városházba nagyobb értekezletet hivott egybe. Ezen alkalommal a kérdést közgazdasági szempontból fejtegetvén, foglalkozott a szövetkezetbe lépő tagok jogaival és kötelességeivel. — A szabályzatokba fölvétetni óhajtja, hogy a heti fizetés tagon-, illetve részenkint egy korona legyen és hogy minden a szövetkezetbe lépő tag minden részvény után beiratási díjul egyszer s mindenkorra 1 — 1 irtot fizessen. A beiratási dijak a dijalapot képezik és arra valók, hogy netáni veszteségeket fedezzenek. Az alapszabályok kidolgozására egy 7 tagu bizottság küldetett ki, mely egyszersmind a részvényjegyzések gyűjtését is eszközli. A szövetkezet igazgatása és ügyvitele a tagok által választott és megbízott közegek kezében van, kik a könyvelő és pénztárnok kivételével az első öt évben ingyen látják el a szö vetkezet körül felmerülő teendőket, hogy kezdetben ügyviteli költségek ne keletkezzenek. A szövetkezet a kereskedelmi törvény 223 és következő szakaszai figyelembe vétele mellett megalakul és 1894 január i-én kezdi meg munkásságát. Ezekben csak futólag érintettük azon kérdéseket illetve alapelveket, melyek megoldását a szövetkezet magának czélul tűzte ki, és szükségtelennek tartjuk azön okok részletes felemlitését, a melyek a vállalat mellett szólanak. A szövetkezet megalakulása égő szükségét képezi a helybeli kereskedelmi és iparosztálynak, de üdvös eredményt csak akkor várhatunk, ha a törekvés nemcsak a legközvetlenebbül érdekek felek, hanem a nagy közönségnél is élénk visszhangra és kellő támogatásra talál! Ugy legyen ! * * * A városház nagytermében vasárnap délután az érdekelt kisiparosok hivatott képviselői, a kereskedővilág számos tagja és a pénz emberei közül is többen megjelentek, hogy az uj szövetkezet ügyében tartott értekezleten kellő tájékozást szerezzenek maguknak a segélyegylet tervei és czéljai iránt. Az egybegyűlteket Dr. Kende Adám mint az ügy kezdeményezője, üdvözölte ÉN NEMZETEM LELKES NOI, HONLEÁNYOK, A HÜ HONFI SZENT ÖRÖMMEL, IMÁDATTAL NÉZ REÁTOK ! LELKETEK SZENT HONSZERELME, KÜBLETEK 110 DOBOGÁSA, ÉDES HAZÁNK BORÚS EGEN PIROS HAJNAL ÉBREDÉSE, FÉNYES HAJNAL RAGYOGÁSA 1 . . . LAMPÉRTH GÉZA. Halottak napjára. — A »Pápai Független Ujság« eredeti lárczája — »Hervadásból, fényből támad Lelkemen e kedves bánat« . . . Fújj csak, sivíts bús őszi szél puszta, kihalt avaron . . . Hulljatok csak, peregjetek hervadt, sárga levelek ! . . Hadd lássák szemeim az enyészetnek, hervadásnak képét hadd ringassam el a lelkem édes fájdalomba. Mert bánat van, fájdalom van az elmúlás gondolatában ; megnyugtató, kedves bánat, édes fájdalom. Halottak estéjén elnézem a temetőt; elnézem a temető zarándokait. Nem azokat a nagy, büszke, hideg márványoszlopokat, melyek aranyos betűkkel ragyogják a szeretett, legjobb szülő, hitves vagy a legkedvesebb gyermek nevét s a melyek koszorúit, mécseit felfogadott anyókák reszkető kezei gondozzák, élesztgetik ; nem azt a jó kedvvel hullámzó^ tömeget, melynek nincs fájdalma, bánata, mely csak szórakozni, gyönyörködni jött a halottak birodalmába . . . Oh nem ! — Az én tekintetem ott mereng el a sírkert zugában, azokon az egyszerű fejfákkal jelölt, horpadozó sírokon, melyeken egy-egy kis árva gyertyácska pislog, melyek fölött egy-egy bánatos, gyászba borult sziv kesereg . . . Nézem, nézem s a gyász, a fájdalom huliö könnyei megilletik az én szivemet is, fájnak nekem is . . . De aztán meg úgy elgondolkozom : vájjon melyik a boldogabb, az a bánatos kesergő-e idefönn, hol annyi a bú, a gyötrelem, vagy az a megsiratott, csöndesen nyugovó odalenn, hol nem bánt semmi, nem fáj semmi ?. . . Vájjon melyik inkább a megsiratni való ? . . . Hejh ! ki tudja, ha a halot:ak sírni tudnának, nem azok siratná k-e meg az élőket ? , , . $ *