Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 29. szám

a nemrégiben elhunyt id. P u r g 1 y Sándorról, méltatva azt az áldásos tevékenységet, melyet az elhunyt a közügyek terén kifejtett és indítványozza, hogy a közgyűlés a gyászba borult családhoz részvétiratot intézzen. Elfogadtatott. A Purgly halála következtében üresedésbe jött közigazgatási bizottsági tagság betöltését szavazás utján rendelték el, melynek eredménye az volt, hogy O v ár y Ferencz orsz. képviselő 66, Jánosi kanonok 32 és Matkovich Tivadar orsz. képviselő 5 szavazatot nyert és igy Ováry n

agy szótöbbséggel győzött. Ováry mindjárt a közgyűlés előtt megköszönte az őt ért kitüntetést és a megtisztelő bizalmat. Debreczen város átiratát a főrendiházi reform ügyében a közgyűlés sző nélkül tudomásul vette. Pozsony és Szeged, a harmadik egyetemért hevesen harczoló két város átiratát szintén bemutatták és ez alkalommal Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő emelt szót, hosszasan és érdekesen fejtegetve, hogy a harmadik egyetem felállítása nem helyes dolog akkor, midőn a már fennálló kolozsvári is igen sok kívánni valót hagy fenn és még mindig nem egészen teljes. Helyesebb volna — szerinte — ha ugy mint Olaszországban nálunk is a kisebb akadémiák teljesen kiépíttetnének, amit már a kir. táblák decentralizáczója is szükségessé tesz. Ováry orsz. képviselő ezután a tűzoltók szakszerű kiképzése mellett szólalt fel, kiemelve ennek előnyeit és fontosságát az esetleg előforduló tüzeseteknél. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult azon indítványához, hogy Veszprémben tűzoltói szaktanfolyam rendeztessék be, melybe minden község két tűzoltót köteles kül is belekerültünk. Pedig ugy történt. Alig léptünk be a kis vendéglőbe, mely faoszlopos tornáczával, venyigés padlás szobáival és apró ablakaival az olasz ostériákra emlékeztetett, a mikor legelébb is azzal fogadtak, hogy csak rögtönzött ebéddel szolgálhatnak. Előttünk ott járt egy angol touristakompánia, már pedig, a hol az angol étvágy megjelenik, ott az utódok számára nem marad ennivaló az eg alatt. Erre aztán olyan szörnyüködés támadt, a milyen csak harminczkét éhes embertől kitelik. A magyarok dühöngtek, a görög kalauz is dühöngött, a vendéglős pedig kétrét hajladozott és jobbnak látta a főhadiszállást a konyhába áttenni, a hol több légy, de kevesebb haragos ember volt, mint az ebédlőnek keresztelt hosszúkás ivóban. Az első harag iecsillapultával, melynek áldozatául esett az asztalokon lévő száraz kenyér es szurokizü gyantás bor, kissé csöndesebb lett a vendéglő és mikor megtudtuk, hogy jobbnak hiányában görög nemzeti ételeket kapunk, némiszerü humor is kezdett az apró hotelbe férkőzni. Körül néztünk a falakon és ott láttuk a nevezetesebb ásatok arczképeit, közbe a görög királyi családét, a mely sehonnan sem hiányzik és egyes jelesebb leleteknek többé-kevésbbé sikerült fényképfelvételeit. Néhányan ellátogattunk a konyhába is, melynek mestergerendáján egy világos sürü mezőn vannak felírva mindazoknak nevei, a kik az ásatások történetében kimagasló szerepet játszottak, deni. Fenyvesy szükségesnek látja, hogy Pápán is hasonló tanfolyam állittassék fel, felszólalására el is határozta a közgyűlés, hogy a megye nemcsak Veszprémben hanem Pápán is létesít tűzoltói szaktanfolyamot. A közgyűlés kedden is tartott, mely alkalommal a tárgysorozat pontjai vita nélkül kerültek elintézésre. A leányegyesületi kézimunka kiállítás. — Saját tudósítónktól. — A leány egyesületi kézimunkakiállitásra, mely tegnap nyilt meg, nagyon sok szép és értékes kézimunkát küldtek. Mintegy 280 kiállító 1500 darab kézi munkával vesz részt a kiállításon, mely valóban tündéri látványt nyújt még a laikus szemlélőnek is. A leggyönyörűbb fehér- és különtéle szinü selyem hímzések, bársony hímzés köti le mindenfelé a szemlélő figyelmét. Pamtagvánkosok, asztalra való disztakarók, különféle fényűzési kézimunkák emelik a kiállítás érdekességét. Jelen alkalommal, midőn még a kiállítást csak futólag tekinthetjük meg, s a számos érdekes tárgyat nem vehettük beható megszemlélés alá, csak ügy általánosságban szólhatunk róla, s szélesebb kontörokban rajzolhatjuk meg a kiállítás képét . . , Most a női ügyességről és szorgalomról általában beszélhetünk, melyről minden egyes kiállított tárgy élénken tanúskodik. Mennyi türelem, kitartás kellett ahhoz, mig a szebbnél szebb asztalteritőket, pamlagvánkosokat, hímzéseket oly pompás kivitelben elkészítették. A ragyogó szemek mennyi fénye, a finom női kacsok mennyi puhasága, s mily sok titkos gondolat lett az apró tűkkel beleöltve e sok szép kézimunkába, ki tudná megmondani ? . . . . * * .... * A kiállítók között szerepel Gyarmathy Zsigáné, a jeles Írónő is néhány kalotaszegi varrotással. A megszokott egyszerű, finom női munka mosolyog le minden egyes ilyen Ott olvastuk felülről lefelé a következő neveket : Curtius, Adler, Hirschfeld, Treu, Weil, Furtwángler, Purgold, Bőtticher, Streichert, Steinbrecht, Bohn, Dörpfeld, Borrmann, Gráber és Gráf. Ha még hozzávesszük a legfelső évszámot: 1875. és a legalsót: 1887, együtt kapjuk meg a legújabb olympiai ásatások rövid krónikáját, de csak azon ásatásokét, melyeket a németek végeztek, mert kivülök más nemzetek tudósainak is nagy részök van e régi templomváros emlékeinek felkutatásában. Ebbeli állításunkat tüstént meg is okoljuk. Az első, aki arra figyelmeztetett, hogy Olympiában érdemes lenne ásatásokat rendezni, az angol Chandler volt, a ki még a mult század hetvenes éveiben terjedelmes útleírást irt Görögországról. Erre a tervre figyelmessé vált a hires Winkelmann de ásatásokat sürgető felszólalásai sokáig eredmeny nélkül maradtak, mig végül az angol Dodwell és Stanhope müvei után egy franczia expeditió indult Olympiába Blouet Ábel vezetése alatt. Ez az expeditió mindössze néhány hetet fordíthatott csupán az antik emlékek feltárására, de azért működése mégsem volt meddő, mert hisz több szép faragványt találtak meg a Zeusztemplom metopjairól, melyek jelenleg a párizsi Louvre-ban vannak. Látszik tehát, hogy a kezdeményezés dicsősége a trancziáké és angoloké, de azért azt is el kell ismernünk, hogy a munkának oroszlánrészét a németek végezték. Curtius kalotaszegi kézimunkáról, a melyek egy részének már vevője is akadt. E mellett az apáczazárda által kiállított, aranynyal hímzett püspöki köpeny és templomzászló vonja leginkább magára a szemlélő figyelmét. Ugy a püspöki köpeny, minc a templomzászló finom ízlésre, bámulatos türelemre vallanak, s azt bizonyítják, hogy a növendékeknél a zárda nagy gondot íordít a kézimunka tanítására. Számos érdekes tárgyat állítottak ki Gruber Paula és Neuhauser Hermin, kiknek munkáira még visszatérünk. De nemcsak a pápai hölgyközönség vesz részt a kiállításon. Budapest, Győr es Devecser is képviselve van. Jő eleve meg kell emlékeznünk Krónberger Miksáne és dr. Kreizler Gyuláné kézimunkáiról. Krónberger Miksáné selyemmel hímzett pamlagvánkosa, bársonyból készített falteritője, s remek kivitelű majolika festése egy országos kiállítás keretébe is beillenének. A majolika festés mellett a porczellán festés is képviselve van, melynek úgy látszik, s/.intén akadtak tehetséges, hivatott művelői. Stern Jenő győri porczellán- és majolikajestő is sók érdekes tárgygyal járult a kiállításhoz, melyeket el is árusít. .... Ennyit bevezetésül a sikerült kiállításról, melynek ügyes, valóban figyelemre méltó rendezésében kiváló része van Rosenthal Francziska asszonynak, a leányegyesület tevékeny, buzgó elnökének, ki a leányegyesület érdekeit valóban szivén hordja, s ennek érdekében semmiféle fáradtságtól sem ijed vissza. Üdvözöljük a leányegyesületet e sikerült kiállítás megnyitása alkalmából s kívánjuk, hogy életképességének minél többször ily élénk tanújelét adja. A győri tesMelml és iparkamaratAlPálydzat csizmák szállítására, A m. kir. államvasutak igazgatósága a mozdonyszemélyzet részére szükséges 1409 párhalina-csizma szállítására pályázatot hirdet. Az erre vonatkozó ajánlatok f. évi október hó 11. napjának déli 12 órájáig az anyag és leltár beszerzési szakosztálynál nyújtandók be. Ernő 1852 óta egészen 1879-ig, tehát teljes huszonhét évig agitált a mellett, hogy Oiympia feltárassek és sikerült a vállalat összes eilensegeit kapaczitálnia, avagy elhallgattatnia, a mi nem volt tréfa dolog, mert Olympia akkori képe minden más volt, csak nem biztató. Az azóta kiásott Altis-böl mindössze a Zeusz-templom romjai látszottak, imitt-amott pedig római téglafalak kandikáltak elő a szőlőültetvények közül. A többi épületből, a melyet korábbi közleményeinkben felsoroltunk, semmi, de épenséggel semmi sem látszott, helyettök azonban egy szörnyű rém várakozott az Alpheios és Kladeos partjain a fogadatlan vendégekre : a mocsárláz, mely most is sarkához tapad mindenkinek, a ki elég vigyázatlan a földre heveredni. Curtius azonban nem engedett. Elébb szerződést kötött a görög kormánynyal, melynek értelmében az eredeti leletek Olympiában maradnak, de az ásatások rendezői a másolatok felett feltétlenül rendelkeznek ; azután külön házat építtetett egy magaslaton a mely ház máig ott van Olympiában és »Deutsches Haus« név alatt szerepel. A kétkedők lassankint szintén elnémultak, mert hisz aránylag rövid idő alatt, a melyet fentebb arról a bizonyos mestergerendáról leolvastunk, ki volt ásva jóformán mindaz, a mit Olympiáról szólva Pausanias megirt, sa mit még romjaiban is páratlannak ismert el az utókor. Igy versenyeztek a dicső görög szel-