Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 29. szám

Ócska vassínek eladása A m. kir. államvasutak igazgatósága a f. év folyamán még kiváltandó és pályafen­tartási czélokra már nem használható mintegy 1200 tonna belföldi és 1500 tonna külföldi ócska vassinek eladása czéljából nyilvános pályázatot hirdet. A kellőleg felszerelt aján­latok f. évi október 27. napjának déli 12 órá­jáig az anyag- és leltár beszerzési szakosz­tálynál adandók be. Pályázat faanyag szállításra. A m. k. államvasutak gépgyárának és a diós-győri m. kir. vas- és aczélgyár ré­szére a jövő évben szükséges deszkák, lé­ezek, gerendák és zsindelyek szállításának biztosítására nyilvános pályázatot hirdet. A kellőleg felszerelt írásbeli ajánlatok f. évi október hó 31. napjának déli 12 órájáig a nevezett igazgatósághoz (Budapest, kőbányai ut) nyújtandók be. Pályázat távirda-oszlopok szállítá­sára. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur a m. kir. távirdahálózatnál 1894. évben szükségelt 23406 drb. 6 l/ 2 m. 1929; drb. 8 m, és 766 drb. 10 m. hosszú távirda osz­lop szállítására pályázatot hirdet, melyre nézve az ajánlatok a keresk.ügyi m. kir. minisztérium segédhivatali igazgatóságánál f. évi október hó 15. napjának déli 12 órájáig nyújthatók be. Ezekre a közlésekre vonatkozó részle­tes tudnivalók a kamara irodájában bármikor megtekinthetők. PkárczöEATÜ Pápai élet. — A hétről. — Ez a hét a leányegylet hete. Vasár­nap felolvasással kedveskedett a közönség­nek, tegnap pedig a kézimunka kiállítását nyitotta meg. Még csak egy kis késedelem sem történt, amint ez a legtöbb kiállításnál megtörténni szokott. De működtek is a bi~ lem emlékeinek feltárásában a világ összes kulturnépei, de a németeké a dicsőség, hogy vasszorgalmukkal és kitartásukkal meg­valósították a francziák és angolok legvér­mesebb reményeit is. Vájjon mikor követ­kezik el a népek történetében az az idő, mikor a magyar nemzet is hasonló sikerrel teheti le adóját a művelődés oltárán ? Latköczy Mihály. Gondolatok. Az ifjü szive, rózsás remények tündérkertje, az öregé, hervadt remények bús temetője. * Mindent igérni és semmit sem adni — az ol­tárig, ezt a jelszót szeretném minden leánynak kitö­rülhetlenül a szivébe vésni. * A nőnek nem lehet más, mint rossz híre. * Két szerelmes : két háborúskodó fél. * Nagy művészet egy nőt meghódítani, nagyobb művészet egy viszonyt megszakítani, legnagyobb művé­szet a kihűlt szerelmet újra lángra lobbantani. * A könnyelműség nagy hiba, de szeretetreméltó tulajdonság. * A magány a szerelem sarkantyúja. * A szórakozás a boldogtalan szerelem ellenmérge. LADÁNYI. zottsági hölgyek derekasan. Azt mondják ugyan általában, hogy ha az Ur isten a vi­lág megteremtését bizottságra bizta volna, máig se volna megteremtve a világ, de me­rem állítani, hogy ezt csak a férfiakból álló bizottságokra olvasta rá valamely tréfás uri ember, és a világért se merte volna ezt ki­mondani teszem a kézimunkakiállitás bizott­ságára. Először félt volna a következmé­nyektől, másodszor nem akart volna a nőknek tartozó udvariasság ellen véteni, harmadszor pedig tartozott volna az igazság­nak azzal, az elismeréssel, hogy a mit . azok a picziny, gyenge női kezek egyszer létesí­teni akarnak, az ha törik, ha szakad oly pompásan meg is lesz csinálva, hogy ugyan­csak nyitva felejtheti a száját a teremtés koronája : a férfi. Es ha egyszer véletlenül (az isten mentsen meg tőle minden jó keresztény íérfilelket) ezek a mi hölgyeink kivívnák a nőemanczipacziót, és példának okáért a leányegylet elnökét ültetnék a polgármes­teri székbe, hát én, nem mernék ugyan rá mérget venni, de valószínűnek tartom, hogy Pápán nemsokára villanyvilágítás mellett bo­torkálnának haza még a berúgott lumpok is es egészséges vizvezeteki vizet inna meg az is, aki most csak ugy ismeri a papai vizet, mint a háta közepet. Szerencsenkre ! azonban jelenleg még nem diadalmaskodott a nőemanczipáczió, és szerencsétlenségünkre nem. a leányegyletre van bizva a vízvezeték és villanyvilágítás behozatala. Meg kell elégednünk tehát azzal a haladással, amit más téren mutat fel a pá­pai krónika. A mai lóversenyt értjük a ha­ladás alatt és a mai vasárnap bizonyára a legmozgalmasabb munkaszünet lesz. Akit csak a lába birja kint lesz a lóversenyen, zsúfolásig tömve lesz minden hely és a nő világ szive ugy fog ugrálni mint egy kő­száli kecske, ha a délezeg fess huszártisztek gárdáját lovagolni látja. Egy-egy szerelmes kis leány örömmel fog meggyőződni arról, hogy a katona milyen akadályokon ugrat ke­í resztül — ha akar és az a tapasztalat egész ! boldoggá fogja tenni az ő szerelmes kis szivecskéjét, mely alig várja az estét, i azaz a tánezot. A tükörsima parketten az­után újra bebizonyítják a mi derék katona­tisztjeink, hogy tudnak ők itt is győzni — ha akarnak. Csakhogy azt is tudják a mi élelmes tisztjeink, hogy az ilyen győzelem néha nem más — mint vereség ! X. SZÍNHÁZ. Szeptember 30—okt. 6. (s. a.) Pápa városa egyik múltkori köz­gyűlésén belépett a győri szinikerületbe. Színtársulatot szerzett az állandó színházba évenként egynehány hóra. Mindez szép do­log, csakhogy feladatának egyik részét nem teljesiti. Nem elég a színtársulat, szinpártoló közönségre is szükség van, mely a szintár­sulat anyagi érdekeit előmozdítsa. Mert va­lóban szégyenletes dolog, hogy egy oly jól szervezett színtársulat, mint Bokody, szintén deficittel kénytelen távozni városunkból. Mi­kor drámát adtak, operette után áhítozott a közönség, most, hogy jó operett-előadásokat élvezhetne, szépen magába száll, s az ope­rettekért való lelkesedés semmivé lesz. E szégyenletes állapotok Pápa város társadalmi életének valódi fokmérőjéül szol­gálhatnak, s élénk világot vetnek kicsinyes I gondolkozás módjára. Mi a magunk hivatá­! sának megfeleltünk, őszinte kritikával ismer­| tettük meg közönségünket a színtársulat tag­jainak jeles, praeciz játékáról, de ugy látszik, hogy kritikánkat nem igen vették figyelembe. Tehát legjobb lesz Thálja kapuit becsukni, Pápa város közönsége nem érzi hiányát a színháznak. * * * A mult heti előadásokról a követke­zőkben számolunk be : Szombaton »A dolovai nábob leá­nyát« adták. Berzsenyi Margit Vilma szere­pebe jól. beleélte magát, s kellő routinnal, ügyesen hozta színpadra a rajongó, szerel­mes leánykát. Szalkay Tarján ja ugyanazt a hatást tette reánk, mint az »Ármány és sze­relem« Ferdinándja. Szalkay kitűnő szinész, de nem hősszerelmes, s ugy látszik, nem is igen jól érzi magát drámai szerepeiben. Bo­kodyné »sans géne«, sikkesen adta Szentir­mainét ; kitűnően tükrözte vissza a nagyvi­lági hölgyet. Vágó Bilíczky Marőth szerepét kifogástalanul játszotta meg ; a kis kadétot találó alakításban mutatta be. Keresztes A, (özv. Domaházyné), Bokody (Merlin), Pénzes (Szentirmay) és Kovács (Lóránt) szintén mindnyájan dicséretet érdemelnek. Vasárnap a »Viola« cz. népszínmű került szinre. Bokodyné (Violáné) és Szalkay (Viola) a többi szereplőkkel együtt jó ősz­játékot nyújtottak. Sághy Rózsika (Vilma, Tengeli leánya) ez este lépett fel először a pápai közönség előtt, s kedves megjelenés sével, könnyed mozdulataival már e kis sze­repében is megnyerte a közönség tetszését. Hétfőn a »Csókon szerzett vőlegény « telt házat csinált. Kövessy Róza (Abray Irén) változatos szerepében mindig pompásan játszott ; s énekszámait folyton megismétel­tették. Bánfalvy (Csontay Lőrincz) egészse­ges komikumot öntött alakjába s jóízű ter­mészetességét az egesz darabon át érvényre juttatta. Nefelejcs (Bácskay) Szalkay (Ripacs) és Vágó (Futaki) kitűnően maszkírozták a három vándorszínészt, úgy mozdulataik, mint mimikájuk kaczagtató humort tükrözött vissza. Keresztes A. (Eszti) és Kovács (Béla) játéka sem hagyható figyelmen kívül. Kedden Kövessy Rózsa és Szalkay jutalomjátekául »Spitzer Régi«t játszották úgyszólván üres ház előtt. Kövessy Rózsa e (Spitzer Régi) nemében hálás szerepében is megnyerte a közönség tetszését. Szalkay (Weisz Móricz) a falusi zsidó ispánt élethűen játszotta meg. Berzsenyi Margit (Eszter) most is csak régi állitásunk valóságáról tett tanú­ságot ; naiv szerepeiben épen olyan tehet­séges színésznő, mint a drámai szerepekben. Az uj erők közül Sághy Rózsika (Julcsa) és Soös (Szabó) léptek fel. Sághy Rózsika ta­karos, csinos szobaleány volt, Soós törekvő színésznek mutatkozik. Szerdán első operett előadásul a »Madarász« ment. Ezt megelőzőleg O felsége nevenapjának ünnepere egy sikerült, allegori­kus tableaut rögtönöztek, mely alatt a hym­nuszt énekelték. Ez este lépett íel először Petrik Ágnes, coloratourénekesnő Mária, vá­lasztófejedelemnő szerepében s ez első fel­léptével már csengő, kellemes hangjáról, eleven játékáról tett tanúságot. Petrik sím­patikus színésznő, ki az öltözködés művé­szetében is jártas. Kövessy Rózsa, mint operetténekesnő is behízelgő kedvességgel, elragadó bájjal énekel, s Postás Miikában tehetségének ujabb phásisaival ismertetett meg bennünket. Pénzes (Ádám) szép hang­anyaggal rendelkezik, s mint operetténekes is teljesen kielégíti a közönség várakozását. Pénzesné (Szaniszló) férfiszerepében általános tetszést aratott; kellemes hangját ügyesen kezeli. Bátifalviné (Adelaide) Szalkay (Csörsz báró) Kovács (Schenk) szintén otthonosan érezték magukat szerepkörükben. Vágó és Szép jól adták a professzorokat. Sághy Ró­zsi aranyos, sikkes csaposleány volt. A. karénekek szépen sikerültek. A zenekar is kielégített bennünket, melyben nagy része van Kemény karnagynak. Csiltörtökön a »Rip van Winkle« előadásánál már az eiőadás nem volt oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom