Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 29. szám

Borunk, a somlai bor nagy tekintélynek örvend a külföldön mindenütt, skül önösen Németországba, Francziaországba és Svájczba szállítanak legtöbbet. Kiviteli czikkeink közül még a gyapjú is némileg említésre méltó, melyből sok megy Sziléziába, Németországba. * * * Az állattenyésztés és kereskedés terén Pápa az 1892. évben lépést tartott a kamara területén levő többi várossal, sőt az apró marháknál s a szarvasmarháknál nagyobb forgalmat tanúsít mindegyiknél. Városunkban a vasúti állomáson feladtak 1216 drb apró marhát, 1513 juhot, kosot, kecskét, 1540 lovat, 311 sertést és 24525 szarvasmarhát ; tehát 9967 drbbal többet, mint a győri állomáson. A tavali országosvásárokon eladásra került jószágok száma is több volt, mint az idén. Igy pl. 1892-ben az augusztusi országos vásárra felhajtottak 2380 szarvasmarhát, az idei augusztusi országos vásárra pedig csak 1700 drbot hajtottak fel. Ló a tavali augusztusi váráron 450 drb, a szeptemberin 615 drb volt, az idén pedig az előbbi vásáron csak 200 drb, a szeptemberi vásáron 250 drb volt, s daczára a csekély kínálatnak, az áruk nagyon alacsonyan ingadozott. Kerületünk kereskedelme mellett az iparággal is kimerítően foglalkozik a jelentés. Örvendetes jelenségként említhetjük fel, hogy megyénkben már tavaly 10 gyár dolgozott s a munkások kellő díjazásban részesültek. De sajnálattal vettük tudomásul a Schlesinger Vilmos, Ferencz és társa pápai pipagyár panaszát, hogy Bécscsel szemben nagyon nehéz a versenyt fenntartania, s cs!*k nagy nehezen tehet szert a szükséges szakmunkasokra. Az agyagipar alacsony niveauja mellett a többi iparág semj talál kellő fejlesztésre. S igy az. ipar terén megyénkben uralkodó kedvező viszonyokra nem nagy befolyást gyakorol Pápa városa . . . A. bankügyről sem feledkezhetünk meg, s itt nem hagyhatjuk el, hogy a »Pápai Takarékpénztár« és »Pápavárosi és vidéki takarékpénztárról« meg ne emlékezzünk, mely intézetek minden tekintetben megfelelnek hivatásuknak. Rövid képben a közönség elé állittottuk a kamarai jelentés nyomán megyénk és városunk 1892. évi közgazdasági állapotát s azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az 1893 évről szóló jelentésben nem jutunk arra a szomorú tapasztalatra, hogy a kereskedők és iparosok száma csökkent és hogy minden lépten nyomon a zilált üzleti viszonyok felett panaszkodnak. # Október 6 ! Örökké felejthetetlen napja a magyar szabadság és jog lábbal tiprásának, midőn 13 honfiúnak bitófát állítottak, s lángoló hazaszeretetük, férfias akaraterejük a haza mártírjává avatta őket . . . S a tizenhárom aradi vértanú Golgotháján, a nyomorult bitófák tövében egy varázsütésre nőni kezdett a fü ... és midőn az utolsó sóhaj is elszállt az ajkukról, egy uj aera . . . uj kor virradt a hazára. Az ő életük árán kezdett uralomra jutni a lábbal tiport jog, s az ő sirhalmuk felett derült fel a magyar szabadság hajnala ! Dicső honfiak ti, kik egykor martirhaiáit szenvedtetek, legyen ezerszer áldva emléketek ! Elfogult szivvel, könybe borult szemmel suttogunk imát felettetek, kik a körüllévő csarnokok és athléta-lakások ión ízlésűek. Az épület déli végén két kapu nyílt, északon egy harmadik a futó-térre vezetett, a hol a versenyfutók gyakorolták magukat. A papok lakása voltaképen három párhuzamos épület, melyek csarnokokkal voltak összekapcsolva. Lszakon volt a papok tulajdonképeni lakása (Theokoleon) középen egy hosszúkás épület, melyet a byzanczi korban templommá alakítottak által és délen egy antik épület, melynek czélját csak sejteni lehet. Ez az épületcsoport legjobban mutatja, mennyi sok változott az idők folyamában Olympia területén és mennyit küzdött ott is a praktikus szükség az ideális kegyelettel. Az egyik oldalon határozottan ki lehet venni a papok lakásának ío termét (Megaron), mig a középépületen a bizancziak ép oda tették á templom apsis-át, a hol az antik bejárat volt. egyébként a byzanczi templom egymagában is nagyon érdekes. A brüsszeli csipkéhez hasonló finomságura kidolgozott márványrácsok, a gyönyörű munkáju bolthajtások es gránitkövek érthetővé teszik miért helyezte ide a hagyomány es néphit a leghíresebb görögszobrásznak Phidias-nak iskoláját vagy, ha ügy tetszik, műtermét. Ez volt a Phidiás iskolája ! monda vezetőnk bizonyos büszkeséggel, amiért az ő vezetése alatt ezt is megláttuk. A harmadik nagy épület, legdélibbre a Pritaneumtól, oszlopoktól övezett haiala haláltól sem ijedtetek vissza .... mindig csak a haza üdve Libegett lelki szemeitek előtt. Es könnyeinken keresztül csillogó fény, az örömnek sugára tör magának utat, hogy dicső emléketek elvégre mégis fenséges hirdetőre talált, ott áll már Aradon a vértanuk szobra, büszkén hirdetve egész nemzetünknek, hogy szenvedésük megszívlelésre talált, és lelkesítő tanúságként fog szerepelni minden honfi előtt. Legyen áldva emléketek, dicső mar-tyrok ti, kiknek utja a Golgothára vezetett, s most isteni fényben, a honfiúi szeretet csodás nagyságában nevetek örök hírnévre tett szert. Október 6 ! Örökké felejthetetlen gyászos napja a magyar szabadság és jog lábbal tiprásának, a te emléked tanítsa meg a honfiakat, hogyan kell a hazát szeretni . . . inas alkotmány, melyben sok terem és szobaféle csoportosul egy udvar körül, a melyben római vízvezeték maradványai látszanak, sokáig és sokat vitatkoztak rendeltetéséről a tudósok, míglen egy felirat nyomra vezetett és minden kétségen kívül helyezte, hogy itt a Pausanias által emlegetett Leonidaion (Leonidas-palota) romjaival van dolgunk, a mely szállóul szolgált eleinte a görög ünnepi küldöttségek, utóbb magas állású római tisztviselők reszére. Máig impozáns épület, csak az kár, hogy a görög kormány a túlságosan buja növényzet kiirtásáról nem gondoskodik és igy a touristának a klasszikus dudva között valóságos vérontást kell okoznia. A Leonidas-palotától újra Zeusz-templomához jutunk, a mely körül az ókori műemlékek közül nem kisebb remekeket találtak, mint a Praxiteles (vagy mások szerint Paionios) győzedelmi istennője (Nike). A régi byzanczi fal hosszában haladva épen a Zeusz-oltárához vezet az üt, az egész templomváros központjához, a melyből azonban daczára regi nevezetességének (vagy talán épen azért) alig maradt egyébb egy körülbelül 17-2 méter vastagságú hamurétegnél, a melyben állatcsontok és áldozati ajándékok bronzszobrocskák és fogadalmi állatok vegyest fordulnak és fordultak elő. Minél mélyebben fészkelt az ember szivében ez oltár tisztelete, annál nagyobb és elkeseredett haraggal fordult ellene az uj kultusz^ Megyei közgyűlés. A hétfői megyei közgyűlés reánk pápaikra nézve nem bírván valami különös érdekkel városunkból csak kevesen utaztak a megyegyülésre, mely azonban mégis elég látogatott volt. A gyűlésen V é g h e 1 y Dezső alispán elnökölt, miután Eszterházy Móricz gróf megyénk főispánja betegsége miatt ebben akadályozva volt, atriiíelett a közgyűlés sajnálatát fejezte ki és részvéttáviratot menesztett Eszterházyhoz. V é g h e 1 y ezután a kőszegi útról számolt be, élénken ecsetelve azt a kitüntető kegyet, melylyel ő felsége a küldöttséget fogadta és azt a meleg érdeklődést, melyet ő felsége Veszprémmegye iránt tanúsított. Megható beszédben emlékezett meg az alispán, melynek győztes előhaladását a Zeusz-oltár villámai tetlenül nézték. Igy körüljárva az olympiai templomvárost végre is elérünk oda, a honnan kiindultunk a Zeusz-torsolioz, amaz óriási töredekhez, mely körülbelül olyan benyomást kelt bennünk, mint mikor a liliputiak megbámultak a közéjük tévedett Gullivernek roppant termetét. Meg egy pillantást vetünk rája, azután leereszkedünk a Kladeos medrébe, mely nyár derekán csak olyan szöcskeugrásnyi keskeny patakocskát rejteget magában és melyen tül a Grandhotel d'Olympíe vendégszerető falai várakoznak reánk. A nagy hőségben torony irányában igyekezünk feléje. Fejünkön a Patrasban vásárolt óriási karimájú szalmakalap, alatta egy-egy verejtéktől immár altal nedvesedett zsebkendő, felette az elmaradhatatlan touristaernyő : Ugy poroszkálunk 45" C. hősegben a krétafehérségü országúton felig csukott szemekkel, kissé megcsappant lelkesedessel de hatalmasan megnövekedett étvágygyal. Közbe-közbe öszvérekkel találkozunk, melyek komolyan haladnak mellettünk, de alamuszi módon kapkodnak utánnunk és meg akarnak harapni. Ezt a szokást alighanem éhes touristáktól vették által, a kik elődeikre haragusznak, lévén az nem ritka eset, hogy az Olympiát látogatók egyik karavánja a másik előtt elpusztít minden ennivalót. Mikor ezt a rosz tréfát egymás között megkoczkáztattuk, sejtelmünk sem volt, hogy az elődeik révén károsodott utasok köze mi