Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-10 / 25. szám

mellszobra magas kőtalapzaton nyugszik, kőlepcsőzettel. Köröskörül csinos virág és gyepágyak, vasrácsozattal keritve, emelik a szobor és a színháztér hatását. Liszt emlekköve a színház homlokzata elolt áll, melyen a Múzsák szoborcsoportazata látható. A leleplezési ünnepségen — sajnos — sokat rontott az eső, mivel a rossz idő miatt az ünnepély egy részét a Casino termében .kellett megtartani. Előkelő diszes közönségtöltötté meg azonban igy is a szék sorokat. Ott láttuk : V é c s e y bárót, a magyar kir. opera jogtanácsosát, Fenyvessy Ferencz orszgy, képviselőt, a »Liszt Ferencz Egyesület« elnöket, S z a n a Tamást, H o ff in a n n Pál dr, a soproni írod. és müv. kör elnökét, a híres zongora gyárost, Bösendorfertés Sopron polgármesterét F i n c k János kir. tanácsost. A programm rendkívül szép és sikerült volt. Sopron 4 ,dalegyesülete együtt énekelt karban elébb egy ünnepi hymnust magyarul, később egy »Lieder Freiheit« cz. német dalt. Majd dr. G a a r Vilmos mondott egy nagyhatású ünnepi beszédet magyarul, Dr. Kania József pedig egy szintén nagy tetszéssel fogadott beszédet német nyelven. Végül a soproni zeneegyesület kiváló karmesterének Dr. K o s s 0 v Jenőnek vezetése mellett eljátszotta gr. Z i c h y Gézának ez alkalomra irt és átengedett »Marche de Liszt« cz. indulóját. A Casinóból a diszes társaság a színháztérre vonult, hol a polgármester rövid beszéd kíséretében átvette a szobrot a város tulajdonába. Ezután a különböző egyesületek képviselői s Liszt hódolói a koszorúk egész özönét rakták le a szobor taiapzatára. Fenyvessy Ferencz a Liszt Egyesület nevében, mint annak elnöke, szintén koszorút helyezvén a szoborra, lelkes és óriási hatású eloquentiájával ragadta el az egész közönségét. Délután 1 órakor az újonnan épült Pannónia szálló remek szép nagytermében fenyes bankett volt, melyen az említett notabilitásokon kívül a város minden előkelősége részt vett. A hivatalos tósztot U felségére, a királyra Széchényi Imre gr. helyett, ki családi körülményeivel mentette ki elmaradását, Finck polgármester mondotta. Vécsey báró Sopron megye és Sopron város áldozatkész közönségét éltette. Altalános figyelem és érdeklődés közt szólalt fel Fenyvessy Ferencz s gyönyörű tösztjában, melyet az asztaltársaság hatalmasan megéljenzett és megtapsolt, a polgármestert köszöntötte fel. Később az ünnepi szónokokra ürítette poharát. A számos pohárköszöntő közt kiemelkedett még Hoffmann Pál tösztja, melyet a sajtó jelenlevő képviselőire mondott. Finck polgármester indítványára Liszt leányát W a g n e r Cosimat táviratban üdvözölték. Esti íél 8 orr kor e szép emlékű naphoz méltó hangverseny élvezetében részesült a közönség' Altdörfer zongoraművész Liszt Első haugversenyét játszotta oly mesteri bravúrral, hogy általános bámulatot keltett. (A pompás 1800 frt értékű zongorát maga a gyáros, Bösendorfer hozatta Bécsből) A zeneegyesület hatalmas, Kossovtól tói brilliansan dirigált zenekara gyönyörűen adta elő. Zichy Lisztindulöját, Cherubini Anacreon nyitányát és Mendelsohn Athaliájának harczi indulóját. Az 50—60 tagból álló sálon orchester valódi büszkesége Sopron városának. A közönség emelkedett hangulatban s azon tudattal távozott, hogy a zene nagy magyar mesterenek emlekezetét nemcsak hálás kegyelettel, de országra szóló fényes ünnepséggel ünnepelte. Giskra. 2

I°99- VESZPRÉM VARMEGYE ALISPÁNJATOL. x. 1893. ~— — Felhívás Yeszprémvdrm egye közönségéhez ! Vármegyénk területén az ez évben pusztított tüzesetek száma egy gyei ismét szaporodott, a tősgyökeres magyar nép lakta Vámos község nagy része folyó hó i-én a lángok martaléka lőn. A vésznapján fujt óriási szélvihar következtében 110 épület, nagy mennyiségű gabona, gazdasági felszerelés, házi és szárnyas állat, ruhanemű és lakberendezés lett rövid néhány óra alatt por-és hamuvá, sőt a mi legborzasztóbb, a pusztító elem két emberi áldozatot is követelt. A kár mintegy 30,000 forintra tehető s legnagyobb részben a szegényebb sorsú lakosságot érinti. Nagy mérvben igénybe volt ugyan véve a vármegye közönségének könyöriiletessége az utóbbi időben vármegye és országszerte előfordult gyakori elemi csapasok alkalmával, de azért a siker biztos reményében fordulok ismét hozzá, s kérve kérem: filléreivel tegye lehetővé, hogy a mélyen sújtott lakosság hajiékát az üszkös romok helyén újból felépíthesse s ne legyen kénytelen koldusként tovább vándorolni ! Szolgáljon jutalmul a nemesszivü adakozóknak az a tudat, hogy a ki szerencsétleneknek ad, Istennek ad. Az adományok, . melyeket hirlapilag nyugtázni fogok, közvetlenül hozzám küldendők. Veszprém, 1893. évi szeptember hó 2. Az alispán szabadságon : Kólossváry József, s. k. m. főjegyző. $ KARCZOLAT «I1 A „tekintetes közgyűlésből." Dani bácsit a mi kedves polgármesterünket már akárhányszor láttam közgyűléseken kívül is, de közgyűlést a Dani bácsi nélkül meg sohasem láttam. Kíváncsiságból is felmentem hát a szombati ülésre. Mikor két órát eltöltöttem a tanácsteremben, szentül megfogadtam, hogy többé sohasem leszek kíváncsi. Unalmasan, vontatottan haladt a gyűlés. Hiányzott a Dani bácsi, aki nem szo* kott sok időt eltölteni a határozatok kimondásával, hanem megcselekszi azt oly gyorsan, hogy ember fia abból egy árva szót nem hall. Az ő elnöklete alatt nem tartott volna a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása és az abban észlelt hiány pótlása teljes másfél óráig, ő az ilyesmin sokkal ügyesebben átsiklik. Általában olyan volt az a szombati előadás, mint amikor a primadonna még szabadságon van és a másodénekesnő próbálgatja a szárnyait és amikor, nehogy az előadásban résztvevők létszámában fogyatkozás legyen észlelhető, a publikum köréből »ugratnak« be egy-egy műkedvelőt. A másodprimadonna próbálgatása a publikumnak ártott, mivel sok időt rabolt el tőle, a műkedvelő fellépése ellenben csak az illetőnyujt. Modern szobrász mindenesetre oda tette volna az almafát is, de ha ezt el is hagyja, biztosan kifaragta volna az összes Hesperida-szüzeket. Mily egyszerű és sokat mondó ehhez képest az antik képfaragás ! A tető által kepezett két háromszög (Giebel) nagyobbszabásu szobrászati csoporttal volt diszitve. Ezt a ket csoportot, melynek megannyi alakját meglelték és az olympiai helyi muzeumban felállították, már csak azért is le kell írnunk, mert egész alakításuk öszszefügg a görögöknek egy sajátszerű költészeti ágával, a genealogikus költészettel. Ez a genealogikus költészet az által keletkezett, hogy kiváló költők, különösen Pindár az Olympiában győztes daliák családfáját viszszavezették valamelyik nemzeti félistenre. Píndár ódái, melyeknek lendületét a rómaiak híres ódaköltője, Horatius a zugó árvízzel hasonlította össze, minden egyes győztesnek juttattak egy-egy ilyen mythikus őst. Ilyen ősök voltak : Theseus, Perseus, Herakles, de első sorban a Peloponnesos nemzeti hőse Pelops, a kinek történetével az egyik oromcsoportozat, még pedig a keleti foglalkozik. üzen csoportozat, melynek alakjai a középalaktól jobbra és balra mindig kisebbek és kisebbek lesznek, majd guggoló és fekvő helyzetbe mennek által, azt a jelenetet ábrázolja, midőn Pelops ahhoz a sorsrendelte és végzetes versenyhez készül, a melylyel Oinoimaos elisi királytól elnyerte leányának Hppo damiának kezét, s ezzel együtt a? or* szág uralmát. A csoportozaton, melynek sikerült felállítása Gűttaer szobrásztól, gipszből készült, kiegészítése Treu tanártól ered. Zeus isten alakja a központ. Mellette jobbról és balról látszik Pelops, a mint elmélázva arájának Hippodámiának szemébe tekint és Oinomaos, a szilaj após, kinek daezos állása mutatja, hogy ép oly kevéssé hajlandó az uradalomról lemondani, mint felesége Sterope, a ki mellette áll. Odább a négyes fogatok látszanak, majd folyam-istenségek személyesített alakjai, melyeknél az Alpheios és Kladeosra gondol a magyarázat. Az egész verseny az őslakók és hódítók harczát mutatja, kik között Zeus alakja, mint az osztó igazság képviselője jelenik meg. Az egész jeleneten az eldöntésre váró mérkőzés izgalma ömlik el, még áll a két fél, de érezzük, hogy a válság bekövetkezett. A Theseus mondával függ össze a másik, nyugati oromcsoportozat, mely Peirithoos lapith-fejedelemnek menyegzőjéből merítette tárgyát és azt a jelenetet mutatja, midőn az ünnepélyre meghitt centaurok részeg fejjel el akarják rabolni amenyasszonyt és a koszorús leányokat, miben természetesen megakadályozzák őket a vőlegény barátai élükön Theseussal. Lnnek a csoportnak Apollo a központja, ki védőleg terjeszti karját a megtámadott menyasszony fölé, kinek viszont Peiróthoos kivont karddal siet védelmére A többi alakok a harezot ábrázolják, meglepő realismussal és változatossággal, kiemelkedőleg foglalva magukban The s^us} alakját. A sarkokban idősb nők, a kik a szörnyű veszedelmen jajveszékelve egy-egy nyugágyra kuporodtak és folyami nymphák, a kik a harezot nyugodtan nézik. Ilyen diszes alakzatokkal ellátva állott a Zeus-templom az Altis közepén. A kelő napsugár őt érintette legelébb, a pihenő alkony az ő aranypajzsain játszott legtovább verőfényes kévéivel. A tetőnek végében kétoldalt arany-edények látszottak, legfelül pedig Paioniosnak győzelmi istennője repkedett bronzból öntött aranyos szárnyaival. Ez a verőfényes, derült kép kisért, midőn a templom méreteit áttanulmányozva tovább haladtunk és a hatalmas oszlopok árnyából eltávozva immár láttuk azt is, mily kényes gonddal tartották meg a régiek az egyes részek óriás nagysága mellett az egésznek arányait. A hatalmas lépcsők, melyeken a meglett ember is csak mászni tud, de lépni nem, távolról finom szabású alapot képeznek a nagy oszlopokhoz és az egész alkotmány kecses vonalaival igazán mesteri kézre valló képet mutat. Ez volt tehát az olympiai temlom-város központja, mely körül a többi épületek mintegy diszes foglalatul sorakoztak. Latköczy Mihály.