Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-10 / 25. szám

nek magának volt kellemetlen, mivel kénytelen-kelletlen végig izzadta az egesz előadást, holott mint néző akkor szökhetett volna meg, amikor neki tetszik. A városatyák sorában is nagy volt a folytonossági hiány, (hony sóit qui mai y pense.) Persze nem volt választás, fa sincs már az aszfalt mentén, amit a polgármester ur kivágathatott volna, nem lehet hát érdekes jeleneteket inscenálni és ezer szerencse, hogy Bánóczy Pál háza a bástyán még mindig vakolatlanul meredez az égnek, mert külömben Bognár uram még a szépészeti bizottságot és annak legújabb tagját Bánóczyt sem korholhatta volna. Már pedig valaminek csak kell történni ami derűt hoz az arczokra és mosolyt fakaszt az ajkakon. Általában főpechje Bognár Gábornak, hogy nem veszik komolyan és a legügyesebb indítványa sem kelt figyelmet, csak azért, mivel az ő eszméje. Eszünkbe jut erről az Urbanovszky Ernő és a Deák Ferencz esete. Történt ugyanis egyszer, hogy Deák pompás beszedet tartott Budapesten a belvárosban, amely szörnyen tetszett Urbanovszyknak. Be is magolta másnap a lapokból, váltott egy gyorsvonatu jegyet Erdélybe és ott a saját választói előtt szóről-szóra elmondta a Deák beszédjét. A hallgatóság bizony cseppet sem lelkesedett és a beszéd nem tetszett. Ejnye dejmegjártam én a Deák eszével—fakadt ki Urbanovszky, amint alig egy két »éljen« hangzott a beszéde után. Történt azonban egyszer —- de erről már nem merek jót állani — hogy Urbanovszky egyik beszédje nagyon megtetszett Deáknak és ugyanezt a beszédet elmondotta a belvárosi választóknak. A hatás leírhatatlan volt és rendkívül meglepte Deákot. Sohasem hittem volna — igy szólt Deák, hogy ilyen okos ember ez az Urbanovszky ! Persze más az, mikor az aranyszájú Gyurácz Ferencz szólal fel valamely űgy érdekében és más az, amikor Bognár kardoskodik a maga igaza mellett. Bognár szombaton külömben ütötte a szépészeti bizottságot, (és ebben igaza volt) Dr. Lővy igazat adott Bognárnak (Lővynek is igaza volt) a szépészeti bizottság — pardon — Barthalos ütötte Lővyt (ebben már nem volt igaza) Hanauer ütötte a szepészeti bizottságot (Hanauernak sem volt igaza.) Hanauer ütés közben ugy tett mint a kancsal mészáros, <nem oda vágott a hová czélzott. A szépészeti bizottságra vágott és Fenyvessyre czélzott. Ezt az utóbbi czélzást észrevette ^Mészáros és belemártotta a csávába a tanácsot is, amely Fenyvessynek a tett építkezésekre engedelyt adott. A délelőttnek tehát mindössze két sebesültje volt : a szépészeti bizottság és a városi tanács. Egyéb baj délelőtt nem történt, de ha történt volna is, én nem referálhatnék felőle, mert 11 óra tájban ugy elpárologtam a tanácsteremből, mintha csak — városi képviselő lettem volna. A költségvetés délutáni hosszadalmas tárgyalásáról sem sokat tudok. Egy budapesti hirlapirökollegám képviselt a gyűlésen, aki egyéb élvezetek hiányában a közgyűlésen szándékozott mulatni. Az én szegény barátom esti 6 órakor Ugy tántorgott le a lépcsőkön, kijött az aszfaltra és megsemmisülve dölt a karjaim közé. Lankadt volt szegény és bágyadt, a szemeit alig birta addig is nyitva tartani, amíg nagy nehezen a »Griff« egyik szobájába transportáltattam és ágyba fektettem. Ott azután szépen elszunynyadt és aludt teljes 48 óráig, anélkül, hogy egyszer is felébredt volna. Hanem amikor felébredt, első dolga az volt, hogy megszökött a városból! Kópé. Pápai élet. — A hétről. — A holt saison meghalt, éljen az életteljes saison. Minden a mi egy világvárosban a pezsgő életet jelenti, beköszöntött. Megjöttek a diákok, a színészek s a fürdőn időzött monde élégant. Megnyíltak a muzsafiak és Thalia templomának kapui, az egyik hosszú a másik rövid időre. Megélénkült a város, az esti korzón tömérdek nép hullámzik. A kolera által itthon szorított egyetemi itjuság teljes erővel udvarol saz asphaltos utczákon követi a bolygó csillagokat : a nőket, akiket szivesebben is vesz, vizsgálat alá mint az égi firmamentum tündöklő mennyezetét. Az ifjabb muzsafiak, akik ugyancsak megbámulják a collegium uj fekete rácsos kerítését, nem az aszfalton, hanem a Lidi néni hatalmas sátra alatt keresik a gyomruk vágyát, rámosolyognak a pompás körtékre és szilvákra, melyek helyett a mosolygást a Lidi néni viszonozza. A convictus szatyija és Hajnóczky czipói szintén édes állapotokba ringatják a gyomrokat és a sziv is megtalálja a kielégítését azoknak a szép, kedves pápai leányoknak a viszontlátásában, akik még máig sem felejtették a Péter-Pál napi szivnehezitő bucsut és ugyancsak sok sóhajt küldtek a diákok után a szélrózsa minden iránya felé. Oh! szép az élet hiába — különösen Pápán. Fejlődünk, haladunk, szépülünk, nagyvárosiasodunk s csak a kákán csomót keresők találnak kivetni valót. Igaz, hogy olyan óriási a portenger, mint a Saharabeli sivatagokon, de hisz a nóta is csak ázt mondja, hogy »Söprik a pápai utczát«, de arról nem szól, hogy öntözik. A por felett, ha söpörnek, leginkább a nők panaszkodnak, mert ha söprik is a pápai utczát, a katonák még sem masíroznak itthon. Mert ha ezek verik a port és csapják a szelet, azzal nem sokat törődnek. Sok a panasz a miatt is, hogy a közönség nem a színházba, hanem sétálni jár. Keresi az ürügyet, hogy a színházlátogatás kötelessége alól kivonhassa magát. Ugy tesz, mint a bankár, akitől egy pénzügynök kölcsönt kér egy földes ur részére. — Nem adhatok annak az urnák, nem ismerem — veti ellen a bankár. Hát akkor van egy más földes ur kliensem, akinek pénzre van szüksége. Annak meg azért nem adhatok — feleli a bankár — mivel ismerem. A pápai közönség nem megy eleinte a színházba mivel nem ismeri a társulatot, később meg azért nem megy, mivel ismeri ! Figaro. SZÍNHÁZ. Bokody Antal színtársulata szerdán este vonult be színházunkba, nem valami kedvező auspicziumok mellett. A ház csakúgy kongott az ürességtől és különösen a páholyok közönsége tüntetett a távollétével. A honvédszobor alapjának gyarapítását nem ismerik el nálunk oly nemes czélnak, hogy ennek a kedvéért végig nézzenek egy előadást, melyet jórészt ismeretlen erők mutatnak be. Pedig ez a taktika helytelen, üppen az első előadásoknak telt ház előtt kellene lefolyniok, hogy a közönség saját tapasztalata és ítélete után indulhasson és ehhez viszonyítva részesítse pártfogásában a társulatot. Az első előadások egyöntetűsége és az összjáték máris meggyőzött bennünket arról, hogy ha nem is elsőrendű, de jól szervezett társulattal van dolgunk és hogy a tagok között akad nem egy, aki igazi tehetség jelét árulja el. Recenziónkban nem hunyunk szemet a fogyatékosságok felettf de u érdemnek is megadjuk az elismerést, azon reményben, hogy igazságos bírálatunk megszivlelesre talál színészeinknél meg akkor is, ha az talán egyesek hiúságának nem egészen megfelelő volna is. A „Gazdag Szegények"ben mutatta be magát először az uj társulat. Nem mondhatnók, hogy erre alkalmasabb darabot nem választhattak volna. Jókai ezen »népszinműsitett« regényében egy öreg »vasuti« és felesége e két pompás alak jellemzésében mutatja az»oroszlánkarmokat« a darab többi alakja jár-kel a színpadon, anélkül, hogy erre indokot találnánk és cselekményről általában nem is beszélhetünk. Itt ott felcsillog Jókai ragyogó humora és meg is teszi a hatását, egészben azonban a darab nagyon gazdag szegénységben. A színészek közül magasan kiemelkedik Bokody az igazgató, aki élethű alakítással és művészien játszotta meg az Öreg vasúti baktert. Bókody ugy látszik minden tekintetben az első a társulatnál. Kívüle Szalkay mint a komikum jele:; képviselője tünt fel és megjósolhatjuk, hogy ő csatc hamar kedvenczévé lesz közönségünknek. Kövessy Rózsáról (Csicsonka) ezen szerepe után nem mondunk Ítéletet, konstatáljuk azonban, hogy igen kedves jelenség és ízlésesen öltözködik. Helyre kis menyecske volt Pénzesné és ügyesen pergett a nyelve Bánfalvinénak is. Keresztes A. (Körmény Zsuzsa) néha-néha megtalálta az igazi hangot, egy kissé azonban mintha nagyon is kedélyeskednék a színpadon. Pénzes (a konstábler) színtelen, bágyadt, élettelen volt, mig Vágó (Szűköl Makár) szimpátikusan, diszkréten adta a diumistát. Intelligens színésznek látszik Berzsenyi Margit (Lizi kisaszasszony) nem ért el igazi hatást, több érzést és eredetiséget szerettünk volna látni alakításában. A súgóban nagyon csinos női hangot fedeztünk fel, a zenészekben pedig a mi másodrendű bandánkra ismertünk. Ezek a megfigyeléseink az első előadás alkalmából^ (r. g.) Második bemutató előadásul „Franciilon" ment, Dumas fi)s elévülhetlen, nagyhatású színműve. A czimszerepet Bokodyné játszotta oly bravourral, hogy még azok is megtapsolták, kiknek e rendkívül nehéz szerepet Márkus Emília alakításában volt alkalmuk megcsodálhatni. Bokodyné indispositiója daczára ugy mutatkozoit be ez estén, mint elsőrendű drámai hősnő, ki a társulatnak valódi büszkesége. A 2. és 3. felvonás vég-* jeleneteit, e t a két hatalmas coup de théatre-t megrázó erővel, elragadó hévvel és szenvedélylyel adta. uhajtanók, hogy ezt az alakítást bérletben, telt ház néaué végig, hogy mindenki meggyőződhetnék első sorban Bokodyné kiváló művészeti talentumáról, másrészt az egész ens ;mble kitűnőségéről, melyet föltétlen dicséret illet. Bokody az öreg marquis kis szerepében nagy ha* tást keltett. Berzsenyi k. a. Annette kedves, poétikus alakját a legfinomabban nuanceirozott naivitással játszotta. Ugy látszik, ez a szerep jobban megfelel egyéniségének, mint az első elÖadásbeli. Grandredont Kovács, Simeuxt Vágó adta könnyed fesztelenséggel, szinpadi otthonossággal. Kis Sándor kissé gyenge volt, mint Lucien Riverolles. Francine partnerének erősnek, drámainak kell lennie. — Kevés publikum, sok taps — nyílt színen is. A »Primadunna« egyike azon énekes bohózatoknak, melyek minden irodalmi érték nélkül a közönség nevető izmaira igyeke/nnk hatni és csupán mulattatni óhajtanak. A pénteki előkdáson jól mulattak azok, a kik nem perdülnek egy húron a színtársulattal szemben, szokatlan köztünk tanusitó pápai publikummal. A czimszerepben Kövessy Róz-ának elég alkalma volt, hogy bájos elevenségét és csinos hangját bemutassa megnyerő kedvességgel és igazi sikkel adta a kacsér primadonnát, zajos hatást ért el egy-két coupletval, mit a közönség megismételtetett. Pompás alak volt Czinczár (Szálkái Lajos, a ki jóizü komikumával gyakran megkaczagtatta a házat. Zóna Titus, főváiosi svihák szeredében lépelt iel először Bánfalvy és dicséretéül emiitjük fel, hogy az utóbbi időben ugyancsak gyakran meghurczolt karrika* túrát ujabb vonásokkal ruházta fel. Sok tapsot kapott. Pénzesné nagy ügyességgel aknázta ki hálás sőerepét és nagy derültséget kel.ett, mikor a különféle drámák és tragédiák alakjait össze-vissza forgatta. A többi szereplő is hozzájárult a szabatos előadáshoz. A »Lengyel zsidó «t Erckmann Cathrien hatásos színmüvét, valamivel nagyobb közönség nézte végig. Bokody rendkívül nehéz szerepében is excellált és az egész estén át zajos tapsra ragadta a közönséget Kivüle még Berzsenyi Margit jutott nagy szerephez, melyet kifogástalanul töltött be. Az előadásról lapunk legközelebbi számában bővebben megemlékezünk U SSSE: HÍREK ári! y — Személyi hirek. P u 1 s z k Ferencz a nemzeti muzeum igazgatója a napokban rövidebb tartózkodásra városunkba érkezett. —- Főúri vendég Devecserben. Gr. Eszterházy Ferencz apósa Lobkovitz herczeg — mint halljuk — veje és leánya látogatására e hó 16-án Prágából Devecserbe érkezik. Fogadtatására már készülődnék.