Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-03 / 24. szám

dését ajánlja maximális kedvezménynek. Gy urátz Ferencz elvileg szintén a belépés mellett nyilatkozik. De kicsi­nyeskedésnek tartaná, ha ilyen 5 irtok­kal akadékoskodnánk. A többi városok mind sokkal nagyobb áldozatokat hoz­nak s ilyen magasztos czélra nem sza­bad sajnálnunk az áldozatokat. Meg kell adni az ingyen Színházat : a város be­csülete kívánja igy. A polgármester erre felveti a kér­dést s a közgyűlés az állandó választ­mánynak javaslatával ellentétben ingyen adja oda a színházat s a színikerületbe való belépést ezzel együtt elhatározza. A városi kezelő és segédszemély­zet több tagjának lakbér illetmény meg­szavazása iránti kérvényénél nagy vita fejlődött ki. Az állandó választmány fi­zetésöknek 5%-al való felemelését j a­vasolja. A közgyűlés 8— miután még Gyurátz is ajánlja Bar­thalos indítványát— a beérkezett összes e nemű kérvényeket a jogügyi és pénz­ügyi bizottsághoz utasítja. Még az Uj-utczaiaknak aszfaltozás iránt beadott kérvénye provokált kissé nagyobb vitát. Barthalos elfogadásra ajánlja a kérvényt ; Kreisler Manó a közlekedés könnyebbé tétele czéljából a uj-utczának még a Corvin-utcza előtt való aszfaltozását ajánlja. Az idő azon­ban ekkor már úgyis nagyon előreha­ladt s még a költségvetés tárgyalása is hátra lévén, a közgyűlés elhatározta, hogy ennek a kérvénynek és a költ­ségvetésnek tárgyalását délutánra ha­lasztja. A délutáni városi közgyűlésről lapunk ujdonsági rovatában emléke­zünk meg. Szliácsi fotográfiák. — Pillanatnyi felvételek. — Budapestről körülbelül 6 óráig szá­guldott a gyorsvonat, mire utazásunk czcl­jához, Szliácsra értünk. A robogó vonat ab­lakánál állva, édes hazánk hegyes völgyes vidékének szemlélésébe voltam elmerülve. Lelkem bekóborolta az egész tájat és mire a Kriván hegyekhez értünk egész valóm egy áhitatos imába olvadt. Magasra nyúló erdőkkel borított he­gyek mindenütt. Itt a tölgyesek ragadjak el a szemlélőt, ott a fenyvesek hívogatnak csábítóan, amott a kősziklában csodáljuk a teremtő dicső alkotását. Majd egy romjai­ban is hatalmas emlék bukkan elő : Salgö­vár. Igazi meghatottság vesz erőt rajtam e büszke vár láttára. Az itt lejátszódott szivet rendito szerelmi tragédia réme pillanatra le­hangolja kedélyemet . . . A füleki vár romjainál is vissza-vissza­térnek a mult bús emlékei, de azután me­gint vidám, csapongó lesz a jő kedvem. Az alföldi képhez szokott szemeim gyönyör­ködnek a hegyben, a völgyben, a buda­pesti levegőhöz szokott tüdőm teljes erővel szívja az ózonos, végtelen kellemes hegyi levegőt. Mint a lepke oly könnyű a lelkem, bár érzem gyarló emberi voltomat. Ugy el­bájol, ugy elragad a természet szépségé. Hisz mi sem hirdeti fenségesebben a jó Isten mindenhatoságát, mint ez örök igaz, szivct-lelket felemelő remek alakulá­sok ! Soh'se tudnék betelni veled, te lé­nyem felvillanyozó gyönyörű természet. Egyszerűségedben tündökölsz és tündöklé­sedben mily egyszerű, szerény vagy 1 Csak egy napra utaztam Szliácsra, de | bizony csak két hét után vetődtem haza. Az első reggelen andalító zene ébresztett fel mély álmomból. Mi ez ? Hol vagyok ? — kiáltottam az édesen hangzó daltól kel­lemesen meglepetve. Környezetem felvilágositott, hogy a betegek itt korán kelnek és mint minden fürdőhelyen a forráshoz zarándokolnak, ahol otromba kerítést ? Minek engedték meg »bevinni a villa udvarára a Tapol­czát?« ilyenkor miért nem szól bele a szépitési bizottság ? Barthalos, mint a szépitési egy­let elnöke, kötelességének tartja erre válaszolni. A szépitési egylet csak hi­vatalból előterjesztett ügyet birál el. Ez nem privát egylet, s amit eléje nem terjesztenek ahhoz semmi köze. Legutóbb is csak a római katholikus is­kolánál és az uj kollégiumnál kérték ki a szépitési bízottság véleményét, Mészáros rendőrkapitány köteles­ségének tartja megjegyezni, hogy a Fenyvessy-féle villa telke Fenyvessy tulajdona, a Tapolcza bevitelének en­gedélye pedig tanácshatározat. j\ hoz tehát Fenyvessynek joga volt, mire Hanauer visszavágott, hogy a tanács­nak nincs joga ajándékozni. -— A szenvedélyes vita után h. polgármester felteszi a kérdést: kiadják-e hát az indítványt a bizottságnak ? — mire a közgyűlés többsége igennel szavaz­A vásárok sorrrendjét és idejét meghagyják a régiben. Felolvastatik a szinikerület gyűlé­sére kiküldött rendőrkapitány jelentése, melyben ajánlja a kerületbe való belé­pést. Kijelenti, hogy a többi városok mind nagy áldozatokat hoznak arra a czélra s ajánlja, hogy a város adia ingyen a színházat. Az állandó vá­lasztmány azonban — tekintettel arra, hogy a város a színházat 7000 frt te­herrel vette át — nem hajlandó a szín­házat a kerületbe való belépés esetén sem ingyen átengedni, hanem a napi 10 frt átalánynak 5 frtra való leenge­E csók ! e csók, ez édesb volt a méznél S az anyatejnél. Csak ezóta elek; Midőn elcsattant e csók ajkamon, Érzém, hogy ekkor szállt belém a lélek, »Tekints körük, szólott a csók után A lányka, »látod, milyen változás ? Én nem tudom, honnan s miként van ez, De mostan ég és föld egészen más. Kékebb az ég, sugárosabb a nap, S e fák alatt itt hűvösebb az árnyék, S pirosb a rózsa, illatosb a lég . . . Ah, mintha csak egy más világban járnék.K Hadd álljanak itt az első csókról Ru­neberg svéd költő jellemző szavai is : Az esti csillag fellhő szélin üle, S lombárny alól a lányka kérdi tőle : Mondd, mi az égieknek gondolatjuk, Ha itt mi első, hü csókunkat adjuk ? S az égnek szende lánya szól reá : Örömmel néz az angyal nép alá, Tulajdon üdve képmására lel S csak a halál fordul zokogva el. Dőczy Lajos nemcsak a teljes csóknál, hanem az első csóknál is édesebbnek tartja a tiltott csőkot, a melyről azt mondja : Oh egy rövidke perezben mennyi kincs! Nem csók az, hidd meg a mi tiltva nincs. De mert az első csók természeténél fogva egyszersmind tiltott is, a «csókok csókja« nevet az érdemli mégis. A tiltott csóktól különbözik a lopott vagy rablott csók, mely az egyik fél bele­egyezés nélkül lopatik, vagy ha az ellenállás raboltatik. A lopott és rablott csók egyol­dalú lévén, nem is olyan elragadó s gyö­nyörteli, mint az elébbiek. A népdal sem tulajdonit neki fontosságot Csókolni, csókolni Könnyű csókot rabolni, De vissza is kapni, Már az aztán, már az aztán valami 1 Itt tartom helyén valónak megemlíteni a csók lélektanából a következőket : »A csókot nem kell kérni, hanem egyszerűen el kell venni.« »A hölgyek a kért csókot nem szívesen adják, a vett csókot elnézik a lo­pottat szeretik, a rablottért pedig epednek.« Daczára annak, hogy ; Edes gyümölcs a csók, melyet Egynek tépni sohse lehet, Csak ha ketten jönnek össze, De akkor se beszéd közbe S ha egy maga nyúlna érte Bekapkodna üres légbe; az egyoldalú csókért (midőn csak az egyik fél szivében van meg a vágy s a szerelem) ígér Petőfi oly sokat, mindent: E husz évess Életnek vedd el tavaszát, A szép reménynek tündérfölűét, Mit lelkem a jövőben lát; S ha nyílik ut embernek égbe Es üdvösséget osztanak ott: E túlvilági üdvösségből Végy el egy drága századot. Az egyoldalú csók a leggyötrőbb s legolthatatlanabb, benne a mi édes, egyúttal keserű. E csók után a szív nyugtot nem ta­lál, mit kifejez a következő vers is : Hogy egyszer megmerészelém Csókolni ajakát, Bűnhődtem már ezerszer én, Hogy tettem a hibát ; Azóta nyugtot sohse hágy A forró csók utáni vágy. Sok van még mit a csókról lehetne mondani • de bármennyit irnék is rólaj snind­azt mi a szerelemcsókban benne vau, kife­jezni nem tudnám. Érezni lehet azt, elmon" dani nem. Erezni is csak akkor, mikor égünk valaki iránt, mert igaz a költőnek szava : »Seit ich brenn für dich in Schmerzen, Weiss ich erst, was Küsse sind.« K Üres fej és gonosz szív még csak hagyján ; fordítva azonban nagy baj. 2. Mikor szamarat hivatalba tesznek, annyi, mint ha kocsiba fognák — hátulról. Ha nem indít, kicsi baj ; ha indít annál nagyobb a veszedelem, mennél erősebb a szamár. 3. A külső tisztesség rendszerint olyan, mint az »egyetemes flastrom». Akár­hány betakarja vele a belső nyavalyáját. Egyideig csak járja ; utóbb aztán cserben hagy a csodaszer és beteg — ispotályba kerül. 4. Manapság legalább is van annyi népboldogító stréber, a hány a vezetésre szorult. Miért ? ! Hát egyszerűen azért, mivel jobb juhásznak lenni, mint birkának. 5. Haladunk roppantul ! Ki merné ta­gadni ? De azért mégis mindig előbb meg­kérdezzük, ki mondta, tette ezt meg amazt, mi a neve, származása, milyen az összeköt­tetése és csak azután mondjuk ki az Ítéletet. Maga az igazság csak másodrendű kérdés. 6. A legjobb törvény is csak írott malaszt marad, ha folyton bele- és kima­gyarázunk valamit. És — fura dolog —- szíve­sen meg is bocsátjuk ezt a büvészetet, csak ügyesen történjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom