Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-03 / 24. szám

máj ilyenkor szól a zene. Csakhamar mi is bejártuk a timsó tartalmú Lenkei forrást, mely mintha mohával benőtt mély szikla­barlangban lenne. Zsinóron függő két íulü pohárkával, merítik ki a hallhatóan pezsegő, egészséget adó forrásvizet. Némely beteg a Dor(3ttya forrástól várja jobbulását, sokan az Ádám forrást tartják mindenhatónak, de e mellett a vastartalmú József forrást is él­vezik. Ez az egyedüli forrás, hová inni jár a fürdő összes vendége. Jó képii tót bá­csika töltögeti meg 100 vagy 150 grnyi vizzel a poharakat — nagyon jó lelkületü szegeny, egyetlen egyszer sem utasítja vissza a borravalót, nem hozza ki a sodrá­ból az sem, ha véletlenül nagyobb összeget csusztatunk a kezébe. Az orvos rendeletére kétszer vagy há­romszor kerülnek össze a betegek, hogy a vastartalmú forrásból igyanak. Az ivás köz­ben termeszetesen megkezdődik a tracscs. Ezt ugyan nem az orvos, hanem az asszonyi természet parancsolja igy. Betegen foglal­nak helyet a padokon, bevárandó mig reájuk jut a sor, de várás közben ugyancsak fris­sen perdülő egészséges nyelvvel szapulják meg a Gizit, Erzsit, Bertát és különös elő­szeretettel a szép Bodánét, nyilván azért, mert szép. Kritikai bonczkés alá veszik ez­után a Csikósné toilettjeit. Hisz a ruha, az szép, tán nagyon is szép, no az az nrvai mégis csak remek ember. De nézzétek csak azt a termetet! ? . . . elfojtott kaczagás, összedugott fejek — de nini a társaságba belevegyül maga Csikósné is. Szivélyes üdvözlés, gratuláczió az uj ru­hához. Forgatják, bámulják, dicsérik az uj művészi remeket. Hisz könnyű Árvainak remekelni — mondja az egyik — ha ily isteni termet a modellje ! . . . Ilyenek az asszonyok I A ruhákkal való fényűzés Szliácsban is grasszál. A divatlapok összes alakjai meg­elevenedtek és itt járkálnak a sétányokon naponként vagy hatszor változtatva toilettet. 7. Legújabb politikai codexünk azt morálisnak mondja, mi czélra vezető. Terv­ben sokat elitéi, mit a tények során meg­bocsát. 8. Ugyanazt a dolgot ezerfélekép ma­gyarázhatni. Csak attól függ, mit óhajtunk végeredményül. Hogy lehessen hát minden­kinek eleget tenni ? mikor ugyanazt a dol­got mindenki máskép kivánja ? 9. Az állam elvont, a társadalom pozi­tív fogalom. Sokban nem fedi egyik a má­sikat. Ha a társadalom oly egyseges szer­vezetet megtűrne, a milyen az állam kell, hogy legyen : ez óriási haladást jelentene. 10. Emberileg sokkal könnyebb a va­lamit semmivé tenni, mint fordítva. Terem­teni : ész és ügyesség; pusztítani: durva neveletlenség szokott, ihletet ölni a bacillus, a gombácska, az apaczaféreg is tud, de ele­tet menteni és fenntartani, csak az öntuda­tos, kiművelt lélek. 11. Mit takargatni k^l, az határozottan rossz : de azért nem minden jó, mit a világ szeme elé hoznak. Szemérem­hiány : hamis útlevéllel való csempeszet, mely annál veszedelmesebb, mennél ártatlanabbnak mutaeja magát. 12. Boldog világ ! keveset törődik az eszménynyel, dc keresi, lesi a hasznost, a gyakorlatit. Anyagilag élvez, erkölcsileg tesped; hanem azért a dicsőség magas Olympusán ugy feszeleg, mintha az igaz isteni csak tőle eredne. 13. A végletek érintkeznek. Igaz. A legnagyobb öröm s a legnagyobb kin egy­formán — őrületbe ejtik a csepp embert. 14. Az élet iskola; — ez is igaz. Csakhogy — fájdalom — sokszor a tudat­lan tanit benne, az okos meg hallgatni, szót fogadni kénytelen. Mtr. Stadler Károly. Igy üdülnek, pihennek a női betegek, mig otthon sajnálkozva gondolnak reájuk, akik oly gyöngék, oly betegek hogy szegény­kéknek Szliácsrá is el kellett menni. Itt igazán bebizonyul annak a mondás­nak az igazsága, hogy a nő nem a férfiak kedvéért »puczczoskodik«, hanem csak azért, hogy a barátnőit bosszantsa. A férfiak úgysem gyönyörködhetnek az ő fényűzésükben, a férfi itt olyan ritka jelenség, mint a fehér holló. Meg is becsü­lik, ha vetetlenül egy odavetödik, és a höl­gyek hízelegnek, kedveskednek, udvarol­nak neki. Tánczmulatságot is rendeznek itt néha, desikere, mondhatnám a beszterczebányai tiszt úrak kedélyhangulatától függ — Ha átözön­lenek, csak akkor van jó világ. Máskor — igy például az Annabálon is—ujjainkból fenn­marad még egy, vagy tán kettő is, a mint a tánezosokat összeszámláljuk. Azért mégis csak víg élet van Szliácson. Nagy az élénk­ség a gyermekek játszóterén a Buda-és a Hungária szálloda által környezett árnyas helyen. A Pest szállodaelőtt a losonczi Rácz Rudi bandája nyújt élvezetet. Az Üdvözlégy­villa előtt bájos leánykák mutatják be ügyes­ségüket a lawn tennisben. Legkedvesebb sé­tahelyünk a Pannónia előtt elterülő üt, honnan, különösen estefelé, elragadó látvány kínálkozik. Tolunk északra terülnek el a Liptói hegyek, nyugatra a Tátra nyúlványait láthatjuk és dél és keletfele a Gömör-Sze^ pesi crczhegyseg környezi Szliácsot. — Előttünk sikság terül el és a távoli ták és bokrok közül ezüst szalag csillog elő, ott hömpölyög a Garam. Jobb oldalán látjuk Hajnikot és bal oldalán Halászi falut. Maga Szliács fekvése nem oly meglepő. De nem is ez vonzza ide a hölgyközönséget, hanem az a csodásnak ismert négy, különféle hő­mérséklettel biró és más-más tartalmú gyógy­fürdő. Bugyog, bugyborékol e víz folytonosan a fel-felszálló gázoktól, melyeket zászló alakú legyezővel hajtanak el a víz felszínéről a legyezős leányok, nehogy a betegek elszé­düljenek. A hölgyek, kiknek nagyobb része ideges, folytonosan zsörtölődik, panaszkodik. Nem győzik ócsárolni Szliácsot. Azzal bú­csúznak el egymástól, hogy ide többé vissza nem jönnének többé sohasem. Pedig jövő évben ismét itt fogják élvezni a viszontlátás örömét, mert hisz oly régen fürdőznek itt, hogy el se tudnak szokni tőle. LUSZTIG EMMA. Válaszok a »Pápai Független Ujság« aug. 20-án megjelent »Probléma« ezimü tárczájára. A »Problema« ügyében — mint több­nyire minden ügyben — ellentétes nézeteket vallottunk én és térjem. A férjem a tárcza olvasása után teljes erővel tapsolt a Fodor Jenő szerencséjének és a Lianne ballépésének, mig én alaposan kipisszegtem azt az érzékiesen szerető állatot, aki esetleg szalonkabátban, czilinderben jár és hízelgő módon furfangosan csalja a kelep­czébe azt a nagyfokú hiúsággal megvert kis leánykát. A köztem és férjem között kifejlődött nézeteltérést csakis a balllépés következmé­nyének megismerese tisztázhatná. De talán még ez se egészen. Mert ha esetleg Fodor Jenő elvette a történtek után Liannet, ugy a férjem kipisz­szegi Fodort, amiért megfogatta magát, én meg tapsolok Liannenak, amiért a házasság jármába bírta Csalni a csapodár férfit. Lianne jellemtelennek mondható visel­kedésének is meg van a mentsége. A házassághoz vezető ut gyakran női becsülettel van kikövezve. Es különben is a czél nemesiti az eszközt. Bogárszemü asszonyka. A »Probléma« t, szerzőjének »Vá­lasz egy levélre« s »Katonavér, szinészvér« cz. szép tárczáit megtapsoltam, — a »Prob­lémá«t, pardon : a »Probléma« személyeit— bocsásson meg — de kipisszegem ! Megitéltetésüknél nem a »szivecskék«-re kellett volna apellálnia, erre csak egy jo­gos bíró van : a morál! Hogy melyik volt nagyobb karakter ? Karakterről nálok szó sem lehet! Melyik volt jellemtelenebb ? — Egyik tizenkilencz, a másik egy híján husz ! Általában az egész »kis« történet, sze­rintem, egy »nagy« absurdum! - th. — a. Azt kérdik Önök : melyik volt a kettő közül jellemesebb vagy jellemtelenebb ? Furcsa Isten teremtései ezek 1 Mikor a férfi még jellemes volt, akkor a nő volt jellemte­len, mikor pedig a nő később dacból adta a karaktert, akkor meg jellemtelenné vált a férfi. Annyi azonban bizonyos, hogy Fodor Jenő megérdemelte volna, hogy Lianne a — feleségévé legyen. — r — ő, A »Probléma« cz. tárczára kővetkező megjegyzéseim vannak: A férfi maga a meg­testesült jellemtelenség, meggondolatlanság­gal párosulva, ki a női erkölcsöt fitymálva megveti. A leány fifikusnak képzeli magát s a legügyetlenebb színben tűnik fel előt­tünk. Férjre vadász s grisetté lesz ; mely metamorphozisnál azonban ő csak eszköz, a cselekmény s ennek eredménye az anyától indul ki. A férfi mellett csak az anya hi­báztatandó, a szekatúrák folytán ügyet­1 e n ballépésre kényszeritett leányt nem tartom jellemtelennek. s. a. A mai számmal beszüntetjük a problé­mára vonatkozó válaszok közlését. Azoktól, kiknek válaszai későn érkeztek s melyeket ezért nem közölhettünk, szives elnézést ké­rünk. Majd sietünk mihamarabb alkalmat adni más fejtegetésekre. — Végül pedig le­gyen szabad pár megjegyzést tennünk. A legérdekesebb jelenség volt e válaszoknál, hogy a mi olvasóközönségünk milyen szíve­sen ragadja meg az alkalmat, hogy velünk eszmecserét folytasson ; ezért most őszintén köszönetet mondunk. A második — s ez már direkt a problémára vonatkozik — az, hogy hölgyeink legnagyobb része nem veszi védelmébe a nőt — mint azt az ember ter­mészetszerűleg várná — hanem elfogulatla­nul, sőt néha nagyon is kíméletlenül elitéli. Asszonyaink mély erkölcsi érzésére vall, hogy egyenesen megtagad minden solidaritást ne­mének lazább erkölcsű tagjaival s maga siet azoknak támadására, a helyett, hogy védel­mébe venné őket. A paritás elvéből persze az következnék, hogy a férfiak viszont a fin de siécle szalónbetyárt közösítenék ki ma­gukból, de a mi embereink, látva azt, hogy a hölgyek nekik igazat adnak, szót fogadnak és a világ továbbra is forog ugy, mint eddig, azaz — miként sohasem forgott a XIX. századnak előtte. HÍREK. 3ÖE — Báró Hornig Károly me­gyés püspök október hó 8-án érkezik városunkba. Mint lapunk mult számában már jeleztük, a püspök 8-án és 9-én részesíti a katholikus vallás hiveit a bér^ málás szentségében. A római katholikua

Next

/
Oldalképek
Tartalom