Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 22. szám

czára annak, ha talán a jobb viszonyok közt élő lakosság- a viz ilyetén élvezésétől tartózkodik. S ha nincsenek is még teljesen a nézetek az epidémiák terjedésére s keletkezésére vonatkozólag tisztázva,'mindenki előtt világos, hogy a tiszta ivóvíz, a lakások s utczáknak egy teljes vízvezeték rendszer nélkül nem is képzelhető tisztasága, hatalmas védőeszközül szolgálnak az epidémiák ellen. Talajvíz: A Bakony erdő oro- és hydrographikus (hegy és vízrajzi) viszonyai, csaknem bizonyossággal oda engednek következtetni, hogy mivel a lecsapódásoknak csak igen kis része jut ismét felszínre, kell miszerint hatalmas talajviztömeg feküdjék a Rába medenczéjének földalatti főcsatornája mentén. Ezen víztömegek, mint a majorban s egyéb helyeken készitett kutak mutatják csekély mélységben húzódnak, a miért is a város vízellátására könnyen kihasználhatók. A szóban forgó viz mennyisége (tömege.) A Tapolczaforrások szolgáltatta viz minőségére nézve, melyről már előbb szólottunk, semmi kétség sem forog fenn, — de egész máskép áll a dolog a város alsó -— s különösen annak északkeleti részében található talajrészekre vonatkozólag. Daczára annak, ha a lakók állítása szerint, pl. a Major udvarbeli kut naponkénti összszükséglete (még pedig vizfogás idején) alig haladja meg a 400 hitért, mégis mielőtt egy végleges vizmü alapíttatnék ezen talajvíz vizbőségére, próbakutak fúrása válnék szükségessé, hogy az ezek produkálta vízmennyiség szolgálna biztos tájékozásul a naponként felszínre hozható szükséglet elbírálására. A viz minősége. A szükséges vízmennyiség előállítása után, a viz minőségének beható és lelkiismeretes bírálata következnék, amiért is czélszerü lenne úgy a Tapolcza forrásból (a.) mint a Tapolczának a város határán belüli medréből (b) mint végül a próbakutakból, vagy a mai fennálló kutakból (c) merített vizet nyigoru chemiai és bakteorológiai vizsgálatnak vetni alá. Természetesen ezen vizsgálatoknak oly fórum által kell végrehajtatniok, melynek véleménye kizár minden kétséget, s alapul szolgálhat további munkálatoknak. Az előmunkálatok menete: Miután Pápaváros vízellátására komoly előmunkálatok mindezideig nem történtek, ajánlatos lenne (a) mindenekelőtt egy szakembernek tanulmány tárgyává tenni a viszonyokat, aki azután támogatva valamely derék geologustól 8—10 napon belül világos képet nyújthatna a fennforgó kérdésekről. (b) Ezen tanulmányok megejtése után, minden körülmények között, a viz chemiaí-bakteorologiai vizsgálatának szüksége lép előtérbe. (c) Az igy megvizsgált s ivóvízül alkalmas viz azután' mennyiségét tekintve vizsgálandó meg a legszorgosabban. (d) mely a, b, c pontok alatt fölemlített előmunkálatok mindenesetre a legalkalmasabban az a) alatt emiitett szakférfiú vezetése mellett ejthetők meg. (e) Ezen szakférfiú azután egy bíráló tudósítást terjesztene az elért eredményekről a tanács elé, melynek alapján a vízszükséglet előállítása czéljából a tanácscsal érintkezésbe, s megállapodásra juthatna. Ezzel véget érnek az előmunkálatok, s megkezdődhetnek a végleges tervezetek teljes kiépítései. Az előmunkálatok megközelítő költségvetése. Az előmunkálatok költségei közelítőleg a következőkben körvonalozhatók : A kiküldött szakférfiú utiátalánya 30 frt, A kiküldött geologus utiátalánya 30 frt, A kiküldött szakférfiú 10 napi díjazása 300 frt, a várostól előállított kocsihasználat mellett A kiküldött geologus 2 napi díjazása 80 frt. Összesen 440 frt. A b) alatt chémai-bakteorologiai nyolczszori vizsgálat á 12 frt 96 frt, A c) alatt emiitett, 60 napon át folytatott mérési kísérletek, az esetlegesen szükséges 60 próbakut furatási költségeivel 1200 frt, 900 frt. Összesen 2100 frt. A d) és e) alatti mérési kísérletek felügyelete s a bírálati tudósítás szerkesztése 1000 frt, Összkiadás 3636 frt Megjegyzendő, hogy az összkiadás, kedvező körülmények között redukálódhatik, az a) alattinál 260 frtra, b) » 96 » c) » 600 » d) és e) alattinál 500 frtra. összesen 1456 frtra, azon kijelentéssel) hogy a tanács az előmunkálatok befejezte után, a szakférfiú vízvezetéki tervét valamint az építés kivitelét is jóváhagyia. Másnap Lianne már nem húzta ki kezét a doktoréból, mikor az szenvedélyesen összecsókolta, harmadnap már nem sajnált tőle egy biztató kézszorítást, negyednap megcsókoltatta magát vele. No, mert nem a doktor csókolta meg Lianne-t, Lianne úgy csókoltatta meg magát. Akarta. Ettől a csöktől aztán a doktor még jobban megrészegedett. Csak ugy áradt ki belőle a lángoló szerelmi vallomás. Szemei villogtak, arcza égett, hangja hol kitört, hol elfulladt a nagy izgatottságtól, mikor szenvedélyes hangon esküdött, hogy nem élhet nélküle. — A leány szenvtelenül, hidegen nézett a szeme közé, mint az állatszeliditő a vadállatra s akkor, mint egy jól nevelt leányhoz illik, azt mondta neki : »Beszeljen az anyámmal !« — A doktor megígérte, hogy beszél. Lianne várt másnapig, harmadnapig, hetednapig. De Fodor Jenő, ugy látszik, jobban szeretett csókolózni, mint a mamával beszélgetni. Mert nem hogy nem beszélgetett, de egyáltalán nem beszélt vele. Hanem csókolózni, azt már szívesen és gyakran megcselekedte. Mikor a leány a döntő lépés megtételére unszolta, mindig kitérőleg válaszolt. Majd ha tovább járt már a házhoz, majd ha a mama jobban megszereti, majd ha kilátásai nagyobbak lesznek. Szóval — majd ; mindig csak majd. Végre a leány megunta a várást. Aztán meg különben is sokat boszantották az otthoniak, hogy miképen áll a doktor elleni hódító hadjárat ügye ? Egy ilyen alkalommal megvallott az anyjának mindent. Őszintén elmondta a dolog állását. Es azzal végezte, a mit első izben mondott róla ítéletül : »Fodor egy közönséges állat. Csupán az érzékeivel szeret. Hanem én azért biztos vagyok a dolgomban, üz az állati vágy nem fogja őt nyugodni hagyni !« — Hát csak vigyázz rá, hogy ez a vágya le ne lohadjon !—volt rá az anyjának a felelete. Es Lianne vigyázott rá. Egyszer mikor talán nagyon is erősen vigyázott, hogy az a bizonyos láng le ne lohadjon, a doktor mintegy önkívületi állapotban szorította magához s szenvedélytől lihegő hangon suttogta a fülébe : »Lianne ! én érzem, hogy maga engem nem szeret. Csak játszik velem ... Ujjai körül csavar, mint valami gyenge játékszert . . . Nem szeret. . , csak megtűr ! — Nem igaz ! »Bizonyitsa be ! . . , Ha szeret, legyen az enyém egészen ! Enyémnek kell lennie, ha szeret ! . . . Egészen az enyemnek !« — Ha egyszer az öné voltam egészen, nem fog elvenni feleségül ! Fodor Jenő egyszerre lehűlt mintha hideg zuhanyt bocsátottak volna agyvelejére. Mint nyári zivatar alatt villámláskor az ég, ügy nyilt meg előtte egyszerre ennek a leánynak a lelke, Tehát csakugyan igaz, Liane csak ferjhez akar hozzá menni. Nem szerelemből, nem vonzalomból, önzésből csupán — legjobb esetben hiúságból. Csakhogy ő túl fog járni az eszén. Haha ! nem ő — Lianne lesz az áldozat. — Akkor nem veszem feleségül, ha nem lesz az enyém 1 Bizonyítsa be, hogy szeret ! »Feleségévé leszek !« — Haha ! és azt hiszi, hogy azzal bebizonyítja ? Feleségemmé lesz, mert megfelelő parthíenak tart, feleségemmé lesz, mert több vagyok eddigi kérőinél ! Feleségemmé lesz, mert ... Eh I de mit soroljam én fel ezer rugóját a maga elhatározásának ? Áldozatot kívánok bizonyítékul ! Ha szeret, legyen az enyém egészen ! Lianne először életében, megdöbbent ettől a nagy szenvedelytől. Ettől a színlelt szenvedélytől, melyről azt hitte, hogy igazi, hogy természetes. »Ne még ! . . . csak ma ne f . . . Holnap . . . vagy holnapután . . . igen . . . akkor mindent!« . . . vergődött a leány. A szive telve volt félelemmel és utálattal, de azért az ajkai körül kéjes, gyönyörre biztató mosoly játszadozott. Fodor Jenő megcsókolta a mosolygó ajkakat. »Tehát holnapután !« mormogá fogai között. Azzal vette a kalapját és távozott. — — Mikor Lianne ájulásszerű kábultságából felocsúdott, összerázkódott, mint az