Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 19. szám

marával. Az egyik ilyen találmány azon szőrszitaszövő mechanikai szövőgép, melyet W. S. Laycsek talált fel. Ezen gép a régebb szerkezetű meg mindig használatban levő kczi szitaszövő székeket van hivatva helyettesíteni. Egy másik az aranyozókra fontos találmány. Azt vélik, hogy ezzel a kinai aranyozóenyv titkát fedeztek fel. Ezen enyv állítólag" fém — fa, üveg stb. aranyozásnál mint alapbevonat, miként az a kinai tárgyakon észlelhető, kitűnő szolgálatokat tesz. A harmadik a fémiparra nézve fontos találmány, melyet egy norvégiai talált fel és amelyszerint uj, akurégnum és bármely más fém számára is igen jó agorsforrasz állitható elő. Ezen találmányokra vonatkozó közelebbi részletek a kamara irodájában megtudhatók. 4. Egyházas-Rádócz állomásnak az összes gyors- teheráru forgalomra, ' való megnyílása. 2834/893. sz. A m. kir, államvasutak igazgatóságának hirdetményé alapján közzé teszi a kamara, hogy Egyházas-Rádócz uj állomás f. évi augusztus hó i-én az összes gyors- és teheráru forgalomra megnyittatik. Győrött, 1893. julius hó 20-án. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében : Jerfy Antal s. k. elnök. Szávay Gyula s. k. titkár. KARCZOLAT. Fürdői levél. Marienbad, 1893. julius. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjuk egy-két példányát pillantottam meg a napokban a helybeli »Cursalonban. Ep aznap, midőn a fürdői pletyka egy oly kis törtenetkét kolportál, melynek finale-ja az önök szép Dunántul-jának egyik városkájában fog lejátszódni — válóper alakjában. Ez a kis história bizonyára érdekelni fogja önöket. Elmondom tehát hivt n, igazán, ügy a mint azt én a fürdőorvostól és Róberttől hallottam. Hogy ki az a Róbert, az ki fog világlani az alábbiakból . . . * * Körülbelül két hete csinos szőke aszszonyka jelent meg férje karján a »Kreuzbrunnen-Promenade«-on. Meglátszott rajt-a, hogy csak szórakozni és nem üdülni jött erre a kies fürdőhelyre, mig a férje arcáról csak úgy ritt le a gyengeség. A hét sovány esztendőt hirdette messziről. De azért semmi különös kúrát nem ajánlott neki a mi csinos, fiatal fürdőorvosunk. Rendesen eljártak együtt a »Ferdinánd-kut«-hoz es a »Carolina-forrás«-hoz, pontosan használták mind a régi, mind az uj fürdőházat, ittak naponta az »Ambrozius kut«-ból és sétáltak a »FerencJózsef tér«-en. Ugy látszott, semmi sem képes őket ebből a rendes kerékvágásból kizökkenteni. Igy ment ez egy jő egy hétig, mikor az asszonyka ferje egszerre csak rendes napi latogatója lett a »Hydropatische Anstalt«nak. (Már megbocsássanak, de nem tudom a tollam hegyere venni ennek a szónak a szörnyforditását!) A vendégek csak úgy bámultak. Uram fia ! még ennek a szerencsétlennek is, kinek a csontjai zörögnek, massage-kurát rendelt a fürdőorvos ? Hát meg van az bolondulva ? Pedig a fürdőorvos épen nem volt megbolondulva. Hanem az bizo iyos, hogy nagyon közel volt hozzá. Bolondult, de a csinos kis dunántuli asszonyka után. A íérjet pedig valahogy csak el kellett tenni a láb alól. Massage-kurát rendelt tehát a szerencsétlennek. Abban tehát bizonyos volt, hogy reggeli 7—8 óra közt a férj ki nem szabadul Róbert körmei közül. Rossz nyelvek azt beszelik, hogy a menyecske pláne titokban jő borravalót adott Róbertnek — a masseurnak — hogy mikor férje benne van a vizes lepedőben, csak jól paskolja agyon a férjét. 1.) megerdemli 2.) legalább kifárad a kúrában annyira, hogy nem indul a felesége keresesére. Igy folyt ez az idylli élet egy jő ideig. Míg a férj Róbert izmos markai alatt nyögött, azalatt a fürdőorvos a menyecske lágy karjainak ölelését élvezte a Casino-Parkban. A menyecske meg volt nagyon elégedve — az orvossal ; az orvos a menyecskevei ; a férj a Róbert kúrájával ; Róbert pedig a borravalókkal. Es ugy látszott, mintha ezt az általános boldogságot semmi sem lett volna képes megzavarni, mikor veletlenül egy reggel rettenetesen lehűlt Marienbad enyhe levegője. S akár hiszik önök, akár nem, ettől a hidegtől a szerelmesek is nagyon lehűltek. rekasan meghálál. Pelyhe sok, hasán két zsirráncz talalható ; a tiszta tenyésztés nem annyira ajánlatos mint a keresztezes, mert mig az előbbinél elfajulás, visszafejlődés és elcsenevészedés észlelhető, addig az utóbbi mindig és minden tekintetben előnnyel jár. Czikkem vázlatszerű fogalmazását az teszi szükségessé, hogy nem szaklapban és nem szakemberekhez tordulok közleményeimmel ; a magyar gazdaasszony számára irom, ki inkább a haszonnal foglalkozik és a baromfinak pénzeriékben eszlelhető hasznából, az előirt standardszerü külső tulajdonságokkal ; nem a tolltenyésztést akarjuk emelni és nem a sportbaromfi terjesztését, hanem a jó es hasznos baromfinak felkarolását, a meglevőnek javítását a belátó és észszerű háziasszony szorgalmával és jóakaratával akarjuk előmozdítani. A győri tosMelinl és iparkamarai. 1. Közutak, vasutak és kikötök építése Bulgáriab an. 2791/893. sz. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leiratilag közli a kamarával mindazon gyártmányokat, melyek különösen a vasiparra való tekintetből a bulgáriai közutak, vasutak és kikötők építésénél, fenntartásánál és átalakításánál szükségeltetnek. A közelebbi részletek a kamara irodájaban megtudhatók. 2. kereskedelmi okiratok felülhitelesít és e. 2803/893. sz. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur leirata alapján értesiti e kamara az érdekelteket, hogy a cs. és kir. közös külügyminiszter ur f. evi május hó 24-én 17510. sz. a. kelt rendeletével a cs, és kir. osztr. magyar követségeket és consulátusokat utasította, hogy a m. kir. igazságügyminiszterium által kiállított vagy hitelesített okiratokat a netán szükséges t«. iülhitelesitési záradékkal azon esetben is lássák el, ha azok hozzájuk nem szolgálatiuton érkeznek, hanem a fél, vagy annak képviselője által a mondott czelból közvetlenül mutattatnak be. 3. Ipartechnikai találmányok. 2865/893. sz. A keresk. ügyi m. kir. miniszter ur leiratilag több ipartechnikai szempontból fontos találmányt közöl a kafolyását előre megjósolhatjuk, akkor annal valószínűbb, a tényleges valóságot annál inkább megközelíti s az igazsag erejével bir. Hogy ezen űtóbbi eset szinten lehetséges, vagyis hogy vannak a physikának oly hypothezisei, melyek minden kétségnélkül valóknak tekinthetők s a törvény niveaujára emelkedtek, — fenyesen igazolja ugyancsak Newton, a világ ezen legnagyobb szellemenek a tömegvonzásról felállított hypothezise az u. n. nehézkedési törvény, mely szerint az összes testek mind, oly erővel vonzzák egymást, mely növekszik a tömeg nagyságával, s fokozott mértekben kisebbedik a távolság nagyobbodásával, — egy erő, melynek jelenlétét a természetben mindenütt igazolva látjuk. Ez azon erő, melynek befolyása alatt az érett alma fájáról a földre hull, s az elhajított kő nem röpül el a végtelenbe, hanem újra a földre száll vissza. E jelenségek a felületes szemlélő előtt magától érthetőknek s igen természetesnek latszhatnak ugyan, egyszerűen mert igy szoktuk meg őket születésünktől fogva, de a komoly, mélyeszü kutatók előtt, mint Newton is volt, kikben meg van azon ritka isteni adomány, hogy az előttünk legközönségesebb tüneményekben, a mindennapi dolgokban is fölismerjek a természet legmagasztosabb nyilvánulásait, legsarkalatosabb törvényeit, — azok előtt talán meg sem lesz oly nagyon is egyszerű a dolog, mint azt az első pillanatra hinnők. Vagy oly természetes-e, hogy az alma a fáról lefelé esik s nem száll fölfelé, oly nagyon is világos, s közvetlenül szükséges-e, hogy az egyszer feldobott kő újra a földre essék vissza ? Hiszen éppen, ha a Newton féle törvényt nem ismernénk, a dolog természete szerint inkább várhatnók, hogy az elhajított kő kirepüljön a világűrbe, — s csakis ezen törvény magyarázhatja meg, hogy e jelenségek mind azért mennek az ismert módon végbe, mert a föld az almát épp' úgy mint a követ, valamint minden tárgyat e földön magához vonz. Még meggyőzőbben igazolják Newton hypothezisének igazságát a különböző csillagok, naprendszerünk összes bolygói, melyeket éppen ezen törvény értelmében működő erő tart meg evezredes pályafutásukban, — szóval az egész világegyetem, a melyben, a csillagászt szent bámulatba ejtő rendet éppen ezen erő kormányozza. Csak egyetlen az emberi művelődés történetében arany betűkkel feljegyzett, örökké fényes példát akarok felemlíteni e tekintetben t. i. a Neptun fölfedezésének rövid történetét: A 40-es évek elején, midőn a csillagászok naprendszerünk utolsó bolygójának az Uranusnak sebességét, pályáját stb, újra számították, egy kiváló franczia csillagász Le Verrier azon tapasztalatra jutott, hogy e bolygó mozgásában oly háborgások és zavarok lépnek fel, melyek semmifele eddig ismert körülményből ki nem magyarázhatók, s a melyek a mathematika szigorú logikáját, kétségbevonhatlan igazságát meghazudtolni látszottak. O tehát bizva számításai pontosságában s helyességében, a tekintetbe nem vett körülményekben kereste a hibát, s eltérőleg az eddigi eljárástól, az Uranus közeieben egy oly bolyó jelenlétét tételezte fel, mely az említett zavargásokat az Uranus pályájában a Newton féle hypothézis értelmebeit létrehozhatja, s tisztán a mathematika segélyével, asztalától el sem mozdulva, csupán a Newton fele gravitatio helyességéből kiindulva, kiszámította mily nagynak, mily nehéznek kell e bolygónak lennie ; meghatározta sebességét, pályáját, és végül helyzetét minden pillanatra nézve. Ekkor figyelmeztette a berlini csillagvízsgálóintézet igazgatóját, hogy irányozzák az intézet nagytávcsővét az égbolt azon pontjára, hol számításai szerint az Ufanus háborgások okozójának, egy 8-ad rendű bolygónak, naprendszerünk eddigelé Utolsó bolygójának fel kell tűnnie. S csakugyan midőn Gallé a berlini csillagvizsgálöintézet assistense 1846 szept. 23-án, Le Verrier utasításai szerint felkutatta a csillagos égboltozatot, megtalálta a kitűzött helyen a bolygók nyugodt fényével ragyogó Neptunt, óriási dicsőséget szerezve Le Verrier lángeszének, kinek eme felfedezése ismét fényes bizonyítéka lett Newton hipothézise igazságának,—nagyszerű eredménye a mathematika bámulatos hatalmának s egyike minden idők s népek legnagyobb felfedezéseinek. íme ily eszközökkel, ily módon dolgozik, s halad a phyzika, kitartóan, mindig csak a tiszta igazságot keresve, s nem sza-