Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 19. szám

ügyi czélokra megszavazott összeget oly iskola segélyezésére kell fordítanunk, mely leányainknak kellő támogatásul szolgál a szükséges tanulmányok elsajátításánál, s nem egyes vallási érdekeknek ápolását tűzi ki czéljául. A zsidó hitközség 10,000 frtos kérvénye pedig furcsa komédiának tűnik fel a katholikusok kérelme után. A zsidóhitközségnek talán esze ágában sem volt a városhoz segélyért folyamodni, csak a példa után indult s szintén beállított gazdag kéregetőnek. Pedig ha egy kicsit tájékozást szereztek volna kérvényük benyújtása előtt, azt tapasztalták volna, hogy a katholikusok kérvénye sem részesül valami meleg támogatásban, sőt, mint értesülünk, a városi tanács javaslatában kereken megtagadja kérelmüket. Hisszük, hogy a városi képviselőtestület városunk jól felfogott érdekében az augusztus 12-iki közgyűlésen, mikor mindkét kérvény tárgyalás alá kerül, a 10,000 frtos segélyeket nem fogja megszavazni, különösen a mai áramlatok közepette, mikor az állam az egyes hitfelekezetek között fennálló válaszfalakat mindinkább szétrombolni igyekszik s az iskoláknál is törekvése legnagyobb mértékben oda irányul, hogy a felekezeti iskolák kevesbedjenek, s lassanként mind közvetlen az állam fenhatósága alá kerüljenek. A baromfitenyésztésről. Irta : DULLER MIKSA. II. Első czikkemben a baromfitenyésztés emelése fontosságát tárgyalván általanosságban, áttérek ezen gazdasági ág részleteire, mintegy utbaigazitást adván a fajok és egyedek helyes megválasztására. A iöldmivelési *) Lásd lapunk 17-ilc számát. minisztérium felkarolta a fekete L a n g sh a n, a P 1 y m out h-R 0 c k s és világos B r a h m a tyulc fajokat, eznnkivül a P ek i n g kacsákat és e 111 d e n i ludakat, Fzzel megjelölte azon irányt, melyben a hazai baromfitenyésztésnek haladnia kell és ha el is kell ismerni azt, hogy jelen iöldmivelési kormányunk az apró marha tenyésztésének emelése, terjesztése és ertekesitése tárgyában többet tett mint a megelőző miniszterek együttesen, kik talán meg annyit sem tudtak, hogy a baromfi es termenyeinek kivitele az évenkénti 20 millió forintot megközelíti s igy több külföldi pénzt hoz az országba nnnt a többi gazdasági állatok (juh, sertes, szarvasmarha) együttvéve, nem érthetünk egyet a jelenlegi intezőkkel sem intenczió sem erélyesség szempontjából. Baromfi 22 millió forint ertékben ment 1892 év folyamán a külföldre, egy ily állatállomány javításán tehát nem lehet eleget segíteni 600 frt ertékü fajtörzsek beszerzésével és kiosztásával, különösen akkor, ha az illető körökben a baromfitenyeszteshez mitsem ertenek. A szaksajtó subvenczionalására ellenben körülbelül 2000 forintot ad ki a miniszter és 600 frtot egy a minisztérium kötelékén kivül működő szaktanácsos fizetésére, mely utóbbi állás ép oly felesleges mint ertelmetlen. Megszoktuk azonban azt, hogy a kormánytól sokat nem várhatunk, legkevésbé pedig oly czélirányos es praktikus intézkedéseket, melyeket könyvekből megtanulni es a zöld asztal mellett megálmodni nem lehet, de a közönség tájékozására a baromfifajok megválasztása tárgyában kijelentjük és czikkünk folyamán indokoljuk is, hogy a brahma tyukíaj felkarolása és az olasz faj teljes , mellőzése nemcsak ertelmetlen intézkedés, de | következményeiben fölötte káros és kárhozj tató. J6S legalább megfontolandó lett volna j azon tény, hogy a német kormány kizárólag az olasz fajt propagálja, a többi fajra pedig semmi súlyt nem fektet. A különféle itt szóban forgó tyukíájok előnyeinek felsorolása előtt a magyar tyulc előnyeit és hátrányait akarom röviden vázolni. Előnyei, hogy edzett, acclimatizált, erős faj, mely az idő viszontagságait könynyen birja ; eledelét maga keresi nagyobbára ; fiait jól vezeti és erélyesen védi ; husa ízletes. Hátrányai : 80 tojásnál többet a legritkább esetben tojik évenként ; husa kevés, mert ritkán éri el a 2

2 kilogrammot; a tojás átlagsulya 50 gramm. Ezekkel szembe állítván a fajbaromfi előnyeit és hátrányait egészen eltekintünk a standard,szerű kívánalmaktól, melyek a tollazat, csőr, láb-színezetével a taréj alakjával és az egész küllemmel foglalkoznak, csak gazdasági értéküket akarom figyelemre méltatni. — Az olasz tyúk első helyen áll. Négyfele színezetben fordul elő, fehér, íekete, kendermagos és fogoly színezetben. Teste hasonló nagyságú és nehézségű a magyar tyúk testéhez, tojásainak száma évenkint 180—200, az egyes tojás súlya 70—75 gramm, már kora tavasszal kezd tojni, sőt | néha egész télen át folytatja működését, ! Husa kicsit vadizü, rosszul kotlik, vad állat, | mely a mezőt és legelőt szereti, maga ke: resi eledelet. A Plymout h-R 0 c k s amerikai eredetű tyukíaj a legkifogastaianabb haszon állat, csupa jo tulajdonsággal, sokat és ko| rán tojik, tojásainak száma 160—180, súlya I 65—70 gramm ; a 6 hónapos csibe — hizlalva 1 klg,, a 2 éves kakas 4V2 — 5V2 a 2 éves tyúk 4 klg minden hizlalás nélkül; jól keresi táplálékát, fiait lelkiismeretesen költi, szépen vezeti, őrzi és védi. Tisztán való tenyésztése és keresztezésre ez a legjobb fajú. A fekete Langshan tyúk legközelebb all az előzőleg ecsetelt fajtához, csakhogy tojasa átlag 5 grammal könnyebb és hűsa vörös szinü, de azért jó és ízletes. A feher brahma faj egészen a teljesen mellőzött cochin fajra üt, melynek az egyik válfaja. Nagyon tollas közepujja következtében lustán mozog és rosszul menekül a véresek es egyébb ragadozók elöl : nagyon jól kotlik sőt körülbelül mindig kotlik ; tojásai 60 gramm, saját teste a tyúknál 4—5> a kakasnál 6—-7 kilót nyom, tojásainak száma 100 drb évenkint a legjobb esetben. Inkább cliszbaromfinak válik be mint haszonállatnak es ezért helytelennek találjuk, hogy ezen fajtát is államilag felkarolták. — A kacsákra vonatkozólag megjegyzem, hogy a Pekingkacsa 120 tojást hoz évenkint, es hogy a kinőtt állatot könnyen lehet 6—7 sőt 8 kilóra is felhizlalni. Színe tiszta fehér. — Az e m d e n i lud tiszta fehér nagy állat : felhizlalva átlag 12—15 klg. sőt 20 klgos hízott: emdeni lud sem tartozik a ritkaságok közé ; eléggé szorgalmasan tojik és költ, jól vezeti fiait, főkivánsága a legelő, melyet deáltalunk eszrevett összes tünemények vegbe mennek. Nem volt, s nem is lehet soha a tiszta, igazi természettan feladata a végok, a tér, az istenség, a »Ding an sich« magyarázása, kutatása, — problémák, melyekről már a philosophusok, a metaphysikusok, üres darálással százakra menő kötetekkel kínozták a szenvedő emberiséget, — hanem mint emlitém egyszerűen a természettörvényeinek megismerése. Soha sem kérdi a physikus azt, hogy mi is az az erő, az anyag, a ter stb. hanem elfogadva azokat mint létezőket, vizsgálja a jelenségeket, amint azok a térben s időben, az anyagon, az erő behatása folytán végbementek. E kutatásai közben azután nem kalandozik el az eszmék világában, nem merül magába s elmélkedik a látottak fölött a nélkül, hogy magát a természetet tanulmányozná, tekintetbe venné, vagy ezt megismerni törekednék,—nem hoz ki nyakatekert okoskodások utján, a természettel, a valóval homlokegyenest ellenkező tételeket, miként ezt a philosophusok tettek, ha természettani problémákat akartak megoldani, — hanem lépésről — lépésre haladva, minden állítását a kísérletek meggyőző erejevei, a mathematikának mindenkitől elismert, soha senkitől kétségbe nem vont igazságával igazolja, s nem fogad el egyetlen állítást sem, melyhez a kételynek legkisebb látszata, a bizonytalanságnak csak árnyéka is férhet. Pedig hát aki a physikában egy kissé jártas, tudja, — vagy miként a physika számos s nagyszerű alkalmazása, a telegraph, a telephon, phonograph, a különböző gőzes villamosgépek fényesen igazolják, — eszméit s tárgyát tekintve, a physikus is, miként a költő magasan szárnyal, oly eszméket valósítva meg, milyenekről a legmerészebb phantasiáju költők meg álmodni sem mertek ; — csakhogy mig a költő soha sem tudja mily magasan repül, s ha csak a lángész erejével megáldva nincs, vissza is potyanhat, addig a physikus, mindig ismeri, megmondhatja a távolt, melyben kiinduló pontjától áll, s mivel lépésenkint, minden talppontot megerősítve haladt, vissza soha csak mindig előre juthat. Világos azonban, hogy a természet tanulmányozása közben a physikus sem zárkózhatik el teljesen magáról az anyagról, melyen s a mely által a vizsgált jelenségek vegbemennek, gondolkodni, — ő is tesz föltevéseket u. n. hypotheziseket a jelenségek miben létéről, ezeknek mintegy kézzel toghatövá tétele végett, — csakhogy ez nála mellékczél, melytől nem kívánja meg, hogy igaz, csupán hogy valószínű legyen, s a valósággal, az eddig igaznak s helyesnek ismert törvényekkel összeütközésbe ne jöjjön. Mert ha csak egyetlen tény lép is fel a tapasztalás körén belül, mely ellenkezik a fölvett hypothesissel, a physikus elejti ezt, s keres a jelenségekre vonatkozólag oly magyarázatot, mely eme legutolsó ténynyel is tökéletes harmóniában áll. Így pl. még Newton idejében a fényre vonatkozólag a physikusok azon feltevést (hypothezist) fogadták el, mely elméletnek egyéb okokból is, eppen Newton volt a leghevesebb harezosa s vedelmezője,—hogy a fény finom, súlytalan anyag, melyet a világító testek lövelnek ki magukból, s a | mely szemünkbe erve, bennünk a fényesség a látás érzetét kelti. Midőn azonban a kiváló franczia physikus Fresnel kiserletileg úgy, mint mathematikai uton kimutatta azt, hogy lehetseges miszerint két fénysugár ha valahol egy pontban találkozik, egymás hatását lerontsa, s igy ott azon pontban nemcsak hogy nagyobb világosságot nem, hanem sötétségét hozzon letre, — akkor ezen hypothesis tarthatatlanná vált, önmagától dölt meg. Mert hiszen ha a fény anyag lenne, kellene hogy két fénysugár összetalálkozásakor tényt-fényhez, vagyis anyagotanyaghoz ad\ a, ott az anyag mennyisége fölszaporodjek, s a világosság fokozott mértékben növekedjek, ami Fresnel kísérleteinél meg nem történt. A physikusok tehát ezen anyagelmélet helyébe Fresnel azon valószínűbb feltevését fogadták el, hogy a feny rezgés, — és pedig az egész világűrt betöltő finom, légnemű éterrészecskék haránt rezgése, — mely hypothesis még ma is teljes érvényben áll fenn. Minél több ténynyel vág azután egybe az ily hyhothezis, annál jobb, sőt ha pláne olyan, hogy alapján egyes, eddig nem is-* mert jelenségek bekövetkezését s egész le-