Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-23 / 18. szám

ban és Nagyszombatban végezte bátyja támogatása mellett, mivel már 9 éves korában teljes árvaságra jutott. Középiskolai tanulmányai bevégzése után Budapestre ment, hol egyetemi tanulniauyait végezte nagy szorgalommal s már 1847-ben orvostudorrá avatták. Mint orvostudor a budapesti egyetemen tanársegédi minőségben működött, de csak rövid ideig, mivel a forradalom alatt es után beállott nagy változások folytán a komoly törekvésű, tudományos ilju odahagyta a zajos, forrongó fővárost s szép csendesen visszavonulva a bakonyi hegyek közé Zirczen telepedett meg. A forradalom lezajlása után, 1856-ban Pápára jött, de itt nem sokáig időzött, mert megyei Il-od főorvossá neveztek ki s IBőiben Veszprémbe tette át lakhelyét. Azonban rövid idő múlva ismét Pápára jött s itt folytatta tevékeny működeset mintegy harmincz éven át egész haláláig. A pápai járásnak is ő volt az orvosa, s a közszolgálat terén élve, végső perczéig mindig buzgón es lelkiismeretesen megfelelt hivatásának. * * * Temetése f. hó 19-én d. u. 6 órakor általános részvét mellett ment végbe. Jelen volt Pápa város egész intelligenciája, a városi képviselőtestület nagy res e, az orvosi kar majdnem teljes számmal ; a casinó, a polgári kör, a birói kar, számos katonatiszt, az elhunyt sok tisztelője,s a hölgyvilág sok tagja, A gyászszertartást Néger Ágoston apátplébános végezte fényes segédlettel. A koporsót szebbnél-szebb koszorúk borították. A koszorúk felil'átai a következők voltak : ».A felejthetetlen rokonnak özv. Lázár Lajosné, Horváth Károly és családja. Felejthetetlen orvosának Rumpoldné, Tóth Dániel és családja; Felejthetetlen jó doktor b.icsinak Voyta Adolf és családja ; »Rokoni szeretettel — Galamb család ; «»Halás szivbol Kiss Lászlóné, Vilma, Eliz, Pista.« Ti .ztelete jeléül Piatsek és neje ; Schneller család, »Felejthetetlen sógorunknak Cornélia és Józsa« ; »Felejthetetlen sógorunknak Miklós, Adél, Ferencz és Gábor ;« »Polgári köi tagjai a legrégibb kedves tagjának 1893 ; »Orain Valteré ; »Hanauer Béla és családja — Dr. Makara Gyöig)nek« ; »Felejthetetlen férj és atyának neje és gyermekei« ; >>a jó Makara bácsinak — Hencz Gézáék« ; Pencz család ; »Dezsényi család — feledhetetlen rokonunknak« ; »Szeretett jó atyjuknak Iván és Anna« ; »a régi jó barátnak — Oláh család« ; »Garni< r főkertészt ; »Szeretett tisztájának — Veszprémmegye tisztikara* ; Latinovics Béláné — tisztelete és hálája jeléül ; »Rácz Gyuláné« ; »Heykál Ede«. A jövő világítása. KÖzlí : BERGL SÁNDOR mérnöki és szabad, irodája. Budapest, VI. Andrássy-ut 30. Tizenöt év óta mily csodákat művelt az elektromosság ! Mig azelőtt tisztán a laboratoriumokban szerepelt, addig ma már behálózza az egész világot és minden iparágat ; sőt új iparágakat is teremtett: a galvanoplastika sokszorosítja a szobrászat műremekeit, preparálja a fémeket, amelyek a levegővel érintkezve nem rozsdásodnak és tartós fémszerkezeteket is létesit, melyeket még néhány évvel ezelőtt a képzelet szüleményének tartottak ; az elektrochemiai szétbontás valóságos forradalmat idéz elő a fehéritésban és az előbb magas áruk miatt hozzáférhetlen fémeket hozzáférhetővé teszi ; a távíró ugyanazon sodronyon több táviratot közvetít egyidőben és a telephon segélyével kényelmesen cseveghetünk Párizsból Londonnal, sőt New-Yorkból Chicágóval, azaz 1500 kilométer távolságban. Az elektrotechnikusok szolgálatkészszé teszik a természet erőit, a legtávolabb eső vízeséseket, sőt a Niagara zuhatagát is és ezen erőket rengeteg nagy távolra átviszik. Szerény és kezdetleges kísérleteket tettek már az elektromossággal avégből is, hogy a lég-hajóval hatalmukba ejtsék a lég birodalmát. Európa, valamint az egész fölei fővárosait meghódította az elektromos világitás. Az elektromos világitás szelid és aranyos lángja nemcsak a városokban pótolja a gázt, hanem a hegyi falvakban — hol néhány évvel ezelőtt még a petróleum világitás is fényűzés volt — a petroleumot is ; vele milliónyi sugárzó gyertyafénynyel megvilágítják a nyilvános tereket, a katonai váracsokat, a I-ső felévben 144, a Il-ikban 128 tagja volt). Miként a theologiai önképzőkör, ugy ez utóbbi is, a mely büszkén tekinthet vissza nagy és fenyes múltjára, ez évben is buzgón folytatta munkálkodását üleseken es pályadijak kitűzésével, hírlapokat járatva és könyvtárának gyarapításával. Kiválóan előkelő helyet biztosit főiskolánknak a hazai intézetek között az a körülmény, hogy tanítványait nemcsak szellemi táppal látja el, hanem anyagilag is gyámolítja őket. Eltekintve attól, hogy a köztartás (convictus) már magában véve is nagy jótétemény a tanuló ifjúságra nézve, a szegényebb sorsuak még az ezert járó csekely díjfizetés alul is fel voltak mentve. Ezenkívül, mint minden évben, ugy az idén is nagy összeget osztott ki tanulói között a főiskola pénzben, u. m. 2857 frt 24 krt és 9 drb aranyat. Szerenyen, de áldásosán munkálkodik mellette a harmadéve alakult ifjúsági segitő-egyesület Nt. Antal Géza tanár ur vezetése mellett — szép reménynyel biztató csemete, a minthogy a vén fa, a főiskola, is erős záloga még mindig a nemzeti műveltség jövőjenek. St. Dr. Makara György, f 1822—1893. Dr. Makara György, városunk orvoskarának egyik legrégibb, tekintélyes tagja f. hó 18-án reggeli 4 órakor jobblétre szenderült. A tehetséges szorgalmas orvos hivatásának lőn áldozata. Egy hulla bonczolása közben vérmérgezést kapott, s csak hosszú szenvedés után váltotta meg kínjaitól a kegyetlen halai. Dr. Makara mintegy három évtizeden át gyakorolta Papán az orvosi praxist, s mindenütt elismerést, általános szeretetet vivott ki magának. Dr. Makara György született 1822-ben Podolán (Nyitra megye.) Iskoláit Komárommas őszi estékért, melyeket távol a város zajatöl, falusi magányában lesz kénytelen eltölteni. Mert szép ugyan a természet, szép a magány, de csak napsugaras szép tavaszi reggel, vagy holdvilágos nyári éjszakán, mig borzasztó egy ködbe borult esős őszi este, mikor a természetet nem uralja egyéb, mint költészete a hervadásnak, az elmúlásnak. Ön oda fog ülni az ablakhoz asszonyo m, hallgatni fogja a végtelen esőviz csobogását és kísérteties zörgését a sárguló faleveleknek. És képzelete előtt fel fognak tűnni a multak árnyai, lelki szemei előtt el fognak vonulni mindazok, kik iránt Ön egykor »jóakaratot« tanúsított. Es az^ a hálátlan gárda, melyben ott díszeleg az Ön első szerelme, a második, a tizedik és mindmegannyi egész jó magamig, szemere fogja Önnek vetni a »káros befölyást«, melyet Ön »jóakarata« daczára reájuk gyakorolt. »Eretlen elbizakodottságukban« nem fogják meggondolni : mily »kellemetlen consequentiái« lehetnek Önre nézve ezen »alaptalan és igazságtalan vádnak«, a melyre aztán — s ez a legnagyobb baj ! — még oly »nagy önmegalázás« árán sem reflectálhat, mint a milyennek árán ezt az enyémre tevé. Mert azok nem fogják megérteni az ön szónoki figurákkal ékes replikáit — hisz a szellemek csak beszélni tudnak hozzánk, de minket meg nem értenek asszonyom ! Igen, igen ! Azokon a ködös, borongós őszi estéken lelki szemei előtt el fognak vonulni mindazok^ kik iránt ön egykor »joakaratot« tanúsított. Látni fogja közöttük azt a halvány, szőke ifjút, ki egykor szintén beleszédült az ön szemeinek örvényebe s ki azóta már egy sokkal mélyebb örvénybe — az elzülles örvenyebe sülyedt. A ki kenyér nélkül, dologtalanul csavarog az éjjeli lebujokban, nem riadva vissza még a becstelenségtől sem, csakhogy kielégíthesse azoknak a írivol orpheumi pillangóknak az igényeit, a kiknek a karjaiban keres kárpótlást az ön elvesztéseért asszonyom. Látni fogja közöttük a másikat, azt a szelid lelkületű, derék fiatal embert, azokkal a mély tüzű, fekete szemekkel, a kit pályája közepén szintén az ön észvesztő tekintete állított meg, s a ki azóta szerető feleség nélkül, rideg agglegénységben, kényelmes otthon helyett füstös kávéházakban tengeti nyomorult életét. Látni fogja a harmadikat, a tisztes családapát, hű feleségével, apró gyermekek között, a kinek máskor forró hitvesi csókját most lehűti az a gondolat, hogy az öntől titokban lopott csók édesebb és forróbb volt asszonyom. Látni fogja őt feldűlt családi életének közepette, mely fölött, mint Damokles kardja, állandóan ott lebeg az elválásnak ijesztő réme. Es látni fogja még mindazokat, a kiket en nem ismertem és nem ismerek, de a kikre ön ma még talán rá fog ismerni asszonyom. Gyönyörű gárda ! — kár, hogy nincs közöttük stafíágenak egy bolondos iíju, a ki keresztül lőtte szerelmes szivét—ön miatt asszonyom. Bizonyára nekem volt fenntartva ez a dicső szerep, de a melyet — már megbocsásson érte — én nem fogok eljátszani megható befejezésnek, ha még oly hatásos finale-ja volna is az annak a gyönyörű komédiának, melyet végig játszottunk az egymás mulattatására. Mert nem csak ön színészkedett, én is körmédiát játszottam önnel, most már bevallhatom. Ön is őszinte volt hozzám, en is Őszinte leszek — mert hiszen amikor szakítunk, akkor őszintek vagyunk — ugye asszonyom ? . Tehát én is komédiát játszottam önnel, most már bevallhatom. Komédiáztam akkor, mikor az első pár találkozás után már azt mutattam, hogy ön nélkül immár elni sem tudok — mert tulajdonképen csak az unalmamat akartam valahogy elűzni. Komédiáz* tam akkor, mikor először vallottam be önnek szerelmemet — mert akkor csak hallani akartam az ajkáról azt, a mit más uton már úgyis régen tudtomra adott : az igent. Komédiáztam akkor, mikor nagyhangon dörögtem az átkos fátum ellen, mely máshoz fűzi emberi kötelékkel, ki az istenek előtt egye^ dűl enyem — mert titokban inkább örültem rajta, valami bűnös mellékgondolattal. Komédiáztam akkor, mikor adtam a lelke mélyéig meghatottat az eljegyzési estén s poseoltam a fásult resignacióban, mely megnyugszik abban, mi máskép nem történhetett — mert hízelgett a hiúságomnak, hogy magamra fordítom a figyelmet és a részvétteljes érdeklődést. Komédiáztam akkor, mikor ügy álltam ott a templomban az esküvői szertartás alatt, mint a kit a bánat lesújtott, megkövülve, mozdulatlanul s mikor