Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-23 / 18. szám

hadi hajókat és a világító tornyokat. Mindezek daczára az elektrotechnikusok még sincsenek megelégedve az ered­ménynyel. Miként a kereskedő, ha tartozásá­ról és követeléséről pontos mérleget állit össze, észreveszi, hogy sok haszon­talan kiadás mellőzésével árait olyany­nyira leszállíthatja, hogy versenyezni nem lehet vele, azonképpen az elektro­technikusok is kiszámították, hogy a legjobban működő Ívlámpa is csak a fény előállításához szükséges energia 2 72%-át használja ki, tehát 97V-2°/o ve­szendőbe megyen, A fehéren izzó lámpa hasznos munkája csak 5%o, a gázcsőé 2%0, sőt a gyertyáé csak 1 %o; ebből igen könnyen megérthető, hogy miért nincsenek az elektrotechnikusok az elért eredménynyel megelégedve, Ha mind­ezek daczára ezen világítás mégis ele­gendő praktikusnak bizonyult, annak oka abban keresendő, hogy a mi sze­münk oly csodálatosan érzékeny, hogy ha az 1 kg. viznek i°-ra való felmele­gítéséhez szükséges hőt fénynyé alaki­tanok át, az több mint 100 millió évig hatással volna a szemre I Az emberi szem különösen olyképpen van össze­állítva, hogy az a napfényt, amelynek a sárga fény képezi a legfényesebb ré­szét, a lehető legjobban kihasználja. Mi az oka annak, hogy a szem e tö­kéletessége mellett mégis oly tömérdek hasznos munka megyen veszendőbe ? Miként tudva van a hang a hangzó test rezgései folytán keletkezik és minél na­gyobb az egy másodpercznyi rezgések száma, annál élesebb a hang. Ha az egy másodpercznyi rezgések száma merően szegeztem a szemeimet önre, hogy ettől a tekintettől ön megtántorodott és majd összerogyott ott az oltár előtt — pedig en­gem tulajdonképen csak ez a szcéna ingerelt, ez a drámába illő jelenet. Komédiáztam ak­kor, mikor még azután is kérdeztem öntől, hogy : szeret-e ? miután ön már regen a másé volt — mert akkor csak a diadalomban akar­tam sütkérezni—és komédiát játszom most is, mikor az ön levelét komolyan veszem — pe­dig tudhatnám, hogy az sem volt egyébb szinészkedésnél! Komolyan veszem asszonyom, ennek daczára, aminthogy elküldöm önnek ezt a levelet is, pedig tudom, hogy meg fog gyű­lölni érte. Nemtelennek fog tartani és aláva­lónak, a ki gyalázatos módon visszaélt az ön »jóakaratával«, vagy a legjobb esetben eszelősnek, a kit elvakított a düh, mikor megtudta, hogy ön szakit vele. Nem asszonyom ! most már egészen józan vagyok, hideg és szenvtelen, hiszen három hét elmúlt már, mióta a levelét vet­tem s csak most válaszolok reá higgadt megfontolással. Talán épen ez az oka, hogy kissé keményebben és kiméletlenebbül, tán élesebben, sőt durvábban irtam, mint a meny­nyit az ön finom idegei elviselni tudnak. Ön ideggörcsökbe fog esni, sőt tán el is fog ájulni soraim olvasása közben — hisz ön any­nyiszor tud aszinpadihatásezen eszközeivel élni, ahányszor erre szüksége vagyon, — de majd csak fellocsolják gyengéd kezekkel, s akkor aztán higgadtan megfontolva az olvasottakat, kénytelen lesz elismerni, hogy ha udvarias nem is, de őszinte voltam — mint ön — bi­zonyára. Mert hiszen a mikor szakitunk, akkor őszinték vagyunk — ugye asszonyom ? . . . 32-nél kisebb, vagy körülbelül 80,000-nél nagyobb, akkor hangot sem hallunk. A fény is az aetlier rezgésének szüle­ménye. Ha e rezgések száma 484 tril­liónál kisebb, akkor a szem mitsem vesz észre és csak hő fejlődik ; azonban ha a rezgések száma száma nagyobb, de 709 trilliónál kisebb, akkor vörös, sárga, zöld és viola fényt látunk, melyek nap­fénynyé egyesülnek és egyetlen egy benyomást, a fehér szint idézik elő. 709 trillió rezgésen tul mar csak che­miai kisugárzások vannak, melyek ugyan a fényképészeti lemezekre még hatnak, de a szem által észre nem vétetnek. Tehát fény előállithatása céljából a tes­tek hőmérsékletét mindaddig emelnünk kell, mig azok nem világítanak, de eközben, tömérdek mennyiségű hő és chemiai rezgés megyen ránk nézve ve­szendőbe. Ha tehát avégből égetünk el valamit, hogy világosságot állítsunk elő, akkor ez éppen annyi, mint az orgona minden pedálját és pellentyüjét mozgatni avégből, hogy egy különös hangot hoz­hassunk létre. Eszerint itt azon prob­léma körül forog a dolog, közvetlenül ama rezgéseket előállitani, melyek a szemet érintik, természetesen a nélkül, hogy a többi is fellépjen. Lehetséges-e ez ? Nagyon valószínűleg igen. Külön­böző uton-módon és rendkívül csekély veszteséggel a hasznos munkában fosz­forescáló fényt tudunk előállitani, kü­lönösen pedig légmentes — az úgy nevezett Geisler-féle — csövekben. Tesla ur kísérletei azt mutatják, hogy igen élénk fényt állithatunk elő és az elektro­technikusok reménylik, hogy igen rövid idő múlva már közvetlenül tudnak oly fényt előállitani, mely szemünk érzékeny­sége maximumának felel meg, azaz könnyedén a zöldbe játszó sárgás fényt, hasonlót ahhoz, amelyet a szent János bogárka kis mértékben állit elő és amelyet — ugy látszik — szemünk egé­szen befogad. Azon a napon, midőn a gyertyában levő hasznos munka, ezen egyetlen egy gyertyával az emiitett fajú fénynyé változik át, akkor ezerszer erő­sebb és ezerszer olcsóbb világítást ka­punk. Habár a hasznos munka ily tö­kéletes kiaknázását nem is remélhetjük, annyi azonban tény, hogy a mai rossz világitásunk előbb-utóbb egy jobbnak fog helyet adni. E kerekedő fény tel­jesen hőmentes, egyidejűleg szelid és erőteljes és a szemet nem bántja, hanem ellenkezőleg jótékonyan hat rá ; e »jö­vendőfény« egyesíti a rezgő fény élénk mozgékonyságát a szent János bogár­kának a világos, csendes, meleg éjszakai fényével. KARCZOLAT. Tövisek. Hosszú idő óta az idén történt először, hogy a vá­ros költségvetésében nagyobb összeget vett fel a kiada­sok czimén. Máskor, kevesebb kiadás mellett is deficitet tüntetett fel a számadás, az idén a nagy költekezés da­czára látszólag helyreállt a pénzügyi egyensúly. — Nem tehetünk róla, nekünk ez a csodálatos dolog azt a ke­reskedőt juttatja eszünkbe, a ki gazdag raktárait és fé­nyes üzletét dicsekedve mutogatta egy nyomorult sza­tócsnak. »Nos ! min gondolkozol* — kérdi a szemle végeztével a gazdag a szegényt, mikor látta, hogy az mély gondolatokba merült. »Azon gondolkozom« — fe­leli a kérdezett — hogy az én üzletem csak egy nyo­morult kis viskó és mégis mennyit rá kell fizetnem — milyen sok adósságod lehet neked erre az óriási üz­letre ? . . . * * * »Doktor ur !« — igy állitja meg a héten köz­gyűléseink Ugrón Gáboiját egy városi képviselő — tudja ön azt a viccet a »kukaczos cseresznyével ?« — Nem ! — »No hát hallgasson ide !« Egy jámbor moha­medánt egyszer halálra ítéltek. A kivégzés előtt, a régi szokáshoz hiven megkérdik : mi az utolsó kívánsága. »Adjatok nekem egy kukaczos cseresznyét« — mondja nagy resignáczióval az öreg. »Minek neked az a kuka­czos cseresznye ? — kérdik ámulva a birák. »Halgassa­tok ide« — kezdi az a magyarázatot — ha a túlvilágon majd elkezdenek a bűneimért kínozni, engem megöl a halálos félelem, hogy mikor lesz már a kínzásnak vége. Egyszerre aztán majd hallom, hogy bűnül rójják fel azt is, hogy utoljára nem a Koránt kívántam hanem kuka­czos cseresznyét. Arra való az tehát nekem, hogy mikor ezt felemlítik — megkönnyebbülhessek, mert tudom, hogy a kukaczos cseresznye volt életemben az utolsó« . . . »De hát minek mondja el ezt nekem ?« — kérdi a közgyűlések doktor szónoka. — »Azért kedves doktor ur, hogy mondja meg, micsoda pont kerül a gyűlésben tárgyalás alá —- az ön interpellációja előtt ? Mikor ugyanis azt hallani fogom, akkor meg fogom tudni, hogy ideje lesz megszökni, mert most már jön — a kukaczos cseresznye ! , . . * * * A hosszú utGzának a »Fehér ló« oldalán lakó háztulajdonosai is kérvényezik maguknak az aszfalt jár­dát. Először rendkívül előzékenyek voltak és hagyták a túlsó oldalon lakóknak az elsőbbséget. Ez az előzékeny­ség azonban onnan magyarázható, hogy előre látták, mennyi szidást fog kelleni azoknak eltürniök, a miatt, hogy ki hagyták vágatni a házak előtt levő fákat. »Hadd szidják először azokut« — nagy bölcsen igy gondolko­zának és csak aztán, most akarnak ők is belekóstolni. — Az egyszeri zsidó embernek is, mikor valami ünnep­napra sovány libát süttetett a péknél, tévedésből szép, kövér ludat hoztak hazj. A máskor rend­szerint morózus férj, csodálatosképen, az ebéd alatt rendkívül szívélyesen kinálta a feleségét, hogy egyék először ő a tálból. »Mondd fiacskám ! •— mért vagy te egyszerre hozzám olyan udvarias ?« — »Azért Zálikám« — vallja be őszintén a férj — mert most azok, kik a kövér lud helyeit a mi sovány libánkat eszik, bizonyosan átko­: zódnak, hogy a ki az ő ludjukat eszi, folladjon meg az dsű falaton ! . . , Ledjen hát a tied az első falat 1« ... * * * Kitört a fürdő háború, A frizir-kisasszonyok reg­geli pletykáinak legfontosabb tárgya most : ki marad I itthon a nyáron, ki megy fürdőre ? A ki itthon marad, azon szánakoznak, a ki elutazott, azt kritizálják. Egy ti­| tokban versírással foglalkozó menyecske, hogy elfeled­. tesse azt, hogy ő sem ment fürdőre és egy csapással a I maga pánjára hóditsa az itthon maradottakat, a divatos fürdőzésnek hódolókat a következő kis epigrammával ostorozza: »Nyáron hóhegyeket másznak, Télen meleg égövet S szórjak drága pénzöket — Pedig itthon, hogyha várnak ü Napsugarát forró nyárnak, Hidegét a tél fagyának Ép' úgy kapják — ingyen« ! * * * A mult héten Dani bácsi ellen, a fák kivágatása miatt palota forradalom készült. Le akarván csillapítani á zugolödókat, Dani bácsi benfentesei maguk híresztel­ték a városban, hogy most az egyszer megfogják regu­lázni a polgármestert. »Ide nézzetek« — mondották — még rendkívüli közgyűlést is hivunk össze e miatt. — Hanem azért titokban kiadták a jelszót, hogy lármázni ugyan szabad, de azért a szavazásnál a Dani bácsi egy hajszálának sem szabad meggörbülni . , . Azzal az általánosan ismert papucshőssel is ilyen­formán tett a felesége. Vendégei Ígérkeztek ugyanis ebédre és erre az alkalomra a legremekebb ételeket készíttette az asszony. Félt azonban, hogy az ura a ven­dégség ürügye alatt nagyon neki talál látni a lakmáro­zásnak, a vendégek megérkezte előtt tehát ilyenféle ok­tatást tartott a papucsvitéznek : »Te ember, én ugyan a vendegek előtt kínálni foglak, hogy : egyél édes férjem ! — de ha te azért hozzá mersz nyúlni a tortához, hát kikaparom a sze­medet 1 . . . * w * A főiskola előtt kertnek csúfolnak holmi giz-gazt,. mit kerítés választ el a külvilágtól. Ez a kerítés útjába esik az aszfaltozásnak s annak lerombolása vagy meg­hagyása fölött a közgyűlésen szenvedélyes harcot vit­tanaK a váró atyák, pró és contra. Már — már feláldoz­ták volna a kertet (!) a szépítésnek, midőn egyszerre fel­áll a városi főorvos és a »közegészségügy érdekében« a kerítésnek meghagyása mellett nyilatkozik. A tanács­nak sem kellett több. Nyomban altávolittatta a ke­rítést 1 . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom