Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-23 / 18. szám

hadi hajókat és a világító tornyokat. Mindezek daczára az elektrotechnikusok még sincsenek megelégedve az eredménynyel. Miként a kereskedő, ha tartozásáról és követeléséről pontos mérleget állit össze, észreveszi, hogy sok haszontalan kiadás mellőzésével árait olyanynyira leszállíthatja, hogy versenyezni nem lehet vele, azonképpen az elektrotechnikusok is kiszámították, hogy a legjobban működő Ívlámpa is csak a fény előállításához szükséges energia 2 72%-át használja ki, tehát 97V-2°/o veszendőbe megyen, A fehéren izzó lámpa hasznos munkája csak 5%o, a gázcsőé 2%0, sőt a gyertyáé csak 1 %o; ebből igen könnyen megérthető, hogy miért nincsenek az elektrotechnikusok az elért eredménynyel megelégedve, Ha mindezek daczára ezen világítás mégis elegendő praktikusnak bizonyult, annak oka abban keresendő, hogy a mi szemünk oly csodálatosan érzékeny, hogy ha az 1 kg. viznek i°-ra való felmelegítéséhez szükséges hőt fénynyé alakitanok át, az több mint 100 millió évig hatással volna a szemre I Az emberi szem különösen olyképpen van összeállítva, hogy az a napfényt, amelynek a sárga fény képezi a legfényesebb részét, a lehető legjobban kihasználja. Mi az oka annak, hogy a szem e tökéletessége mellett mégis oly tömérdek hasznos munka megyen veszendőbe ? Miként tudva van a hang a hangzó test rezgései folytán keletkezik és minél nagyobb az egy másodpercznyi rezgések száma, annál élesebb a hang. Ha az egy másodpercznyi rezgések száma merően szegeztem a szemeimet önre, hogy ettől a tekintettől ön megtántorodott és majd összerogyott ott az oltár előtt — pedig engem tulajdonképen csak ez a szcéna ingerelt, ez a drámába illő jelenet. Komédiáztam akkor, mikor még azután is kérdeztem öntől, hogy : szeret-e ? miután ön már regen a másé volt — mert akkor csak a diadalomban akartam sütkérezni—és komédiát játszom most is, mikor az ön levelét komolyan veszem — pedig tudhatnám, hogy az sem volt egyébb szinészkedésnél! Komolyan veszem asszonyom, ennek daczára, aminthogy elküldöm önnek ezt a levelet is, pedig tudom, hogy meg fog gyűlölni érte. Nemtelennek fog tartani és alávalónak, a ki gyalázatos módon visszaélt az ön »jóakaratával«, vagy a legjobb esetben eszelősnek, a kit elvakított a düh, mikor megtudta, hogy ön szakit vele. Nem asszonyom ! most már egészen józan vagyok, hideg és szenvtelen, hiszen három hét elmúlt már, mióta a levelét vettem s csak most válaszolok reá higgadt megfontolással. Talán épen ez az oka, hogy kissé keményebben és kiméletlenebbül, tán élesebben, sőt durvábban irtam, mint a menynyit az ön finom idegei elviselni tudnak. Ön ideggörcsökbe fog esni, sőt tán el is fog ájulni soraim olvasása közben — hisz ön anynyiszor tud aszinpadihatásezen eszközeivel élni, ahányszor erre szüksége vagyon, — de majd csak fellocsolják gyengéd kezekkel, s akkor aztán higgadtan megfontolva az olvasottakat, kénytelen lesz elismerni, hogy ha udvarias nem is, de őszinte voltam — mint ön — bizonyára. Mert hiszen a mikor szakitunk, akkor őszinték vagyunk — ugye asszonyom ? . . . 32-nél kisebb, vagy körülbelül 80,000-nél nagyobb, akkor hangot sem hallunk. A fény is az aetlier rezgésének szüleménye. Ha e rezgések száma 484 trilliónál kisebb, akkor a szem mitsem vesz észre és csak hő fejlődik ; azonban ha a rezgések száma száma nagyobb, de 709 trilliónál kisebb, akkor vörös, sárga, zöld és viola fényt látunk, melyek napfénynyé egyesülnek és egyetlen egy benyomást, a fehér szint idézik elő. 709 trillió rezgésen tul mar csak chemiai kisugárzások vannak, melyek ugyan a fényképészeti lemezekre még hatnak, de a szem által észre nem vétetnek. Tehát fény előállithatása céljából a testek hőmérsékletét mindaddig emelnünk kell, mig azok nem világítanak, de eközben, tömérdek mennyiségű hő és chemiai rezgés megyen ránk nézve veszendőbe. Ha tehát avégből égetünk el valamit, hogy világosságot állítsunk elő, akkor ez éppen annyi, mint az orgona minden pedálját és pellentyüjét mozgatni avégből, hogy egy különös hangot hozhassunk létre. Eszerint itt azon probléma körül forog a dolog, közvetlenül ama rezgéseket előállitani, melyek a szemet érintik, természetesen a nélkül, hogy a többi is fellépjen. Lehetséges-e ez ? Nagyon valószínűleg igen. Különböző uton-módon és rendkívül csekély veszteséggel a hasznos munkában foszforescáló fényt tudunk előállitani, különösen pedig légmentes — az úgy nevezett Geisler-féle — csövekben. Tesla ur kísérletei azt mutatják, hogy igen élénk fényt állithatunk elő és az elektrotechnikusok reménylik, hogy igen rövid idő múlva már közvetlenül tudnak oly fényt előállitani, mely szemünk érzékenysége maximumának felel meg, azaz könnyedén a zöldbe játszó sárgás fényt, hasonlót ahhoz, amelyet a szent János bogárka kis mértékben állit elő és amelyet — ugy látszik — szemünk egészen befogad. Azon a napon, midőn a gyertyában levő hasznos munka, ezen egyetlen egy gyertyával az emiitett fajú fénynyé változik át, akkor ezerszer erősebb és ezerszer olcsóbb világítást kapunk. Habár a hasznos munka ily tökéletes kiaknázását nem is remélhetjük, annyi azonban tény, hogy a mai rossz világitásunk előbb-utóbb egy jobbnak fog helyet adni. E kerekedő fény teljesen hőmentes, egyidejűleg szelid és erőteljes és a szemet nem bántja, hanem ellenkezőleg jótékonyan hat rá ; e »jövendőfény« egyesíti a rezgő fény élénk mozgékonyságát a szent János bogárkának a világos, csendes, meleg éjszakai fényével. KARCZOLAT. Tövisek. Hosszú idő óta az idén történt először, hogy a város költségvetésében nagyobb összeget vett fel a kiadasok czimén. Máskor, kevesebb kiadás mellett is deficitet tüntetett fel a számadás, az idén a nagy költekezés daczára látszólag helyreállt a pénzügyi egyensúly. — Nem tehetünk róla, nekünk ez a csodálatos dolog azt a kereskedőt juttatja eszünkbe, a ki gazdag raktárait és fényes üzletét dicsekedve mutogatta egy nyomorult szatócsnak. »Nos ! min gondolkozol* — kérdi a szemle végeztével a gazdag a szegényt, mikor látta, hogy az mély gondolatokba merült. »Azon gondolkozom« — feleli a kérdezett — hogy az én üzletem csak egy nyomorult kis viskó és mégis mennyit rá kell fizetnem — milyen sok adósságod lehet neked erre az óriási üzletre ? . . . * * * »Doktor ur !« — igy állitja meg a héten közgyűléseink Ugrón Gáboiját egy városi képviselő — tudja ön azt a viccet a »kukaczos cseresznyével ?« — Nem ! — »No hát hallgasson ide !« Egy jámbor mohamedánt egyszer halálra ítéltek. A kivégzés előtt, a régi szokáshoz hiven megkérdik : mi az utolsó kívánsága. »Adjatok nekem egy kukaczos cseresznyét« — mondja nagy resignáczióval az öreg. »Minek neked az a kukaczos cseresznye ? — kérdik ámulva a birák. »Halgassatok ide« — kezdi az a magyarázatot — ha a túlvilágon majd elkezdenek a bűneimért kínozni, engem megöl a halálos félelem, hogy mikor lesz már a kínzásnak vége. Egyszerre aztán majd hallom, hogy bűnül rójják fel azt is, hogy utoljára nem a Koránt kívántam hanem kukaczos cseresznyét. Arra való az tehát nekem, hogy mikor ezt felemlítik — megkönnyebbülhessek, mert tudom, hogy a kukaczos cseresznye volt életemben az utolsó« . . . »De hát minek mondja el ezt nekem ?« — kérdi a közgyűlések doktor szónoka. — »Azért kedves doktor ur, hogy mondja meg, micsoda pont kerül a gyűlésben tárgyalás alá —- az ön interpellációja előtt ? Mikor ugyanis azt hallani fogom, akkor meg fogom tudni, hogy ideje lesz megszökni, mert most már jön — a kukaczos cseresznye ! , . . * * * A hosszú utGzának a »Fehér ló« oldalán lakó háztulajdonosai is kérvényezik maguknak az aszfalt járdát. Először rendkívül előzékenyek voltak és hagyták a túlsó oldalon lakóknak az elsőbbséget. Ez az előzékenység azonban onnan magyarázható, hogy előre látták, mennyi szidást fog kelleni azoknak eltürniök, a miatt, hogy ki hagyták vágatni a házak előtt levő fákat. »Hadd szidják először azokut« — nagy bölcsen igy gondolkozának és csak aztán, most akarnak ők is belekóstolni. — Az egyszeri zsidó embernek is, mikor valami ünnepnapra sovány libát süttetett a péknél, tévedésből szép, kövér ludat hoztak hazj. A máskor rendszerint morózus férj, csodálatosképen, az ebéd alatt rendkívül szívélyesen kinálta a feleségét, hogy egyék először ő a tálból. »Mondd fiacskám ! •— mért vagy te egyszerre hozzám olyan udvarias ?« — »Azért Zálikám« — vallja be őszintén a férj — mert most azok, kik a kövér lud helyeit a mi sovány libánkat eszik, bizonyosan átko: zódnak, hogy a ki az ő ludjukat eszi, folladjon meg az dsű falaton ! . . , Ledjen hát a tied az első falat 1« ... * * * Kitört a fürdő háború, A frizir-kisasszonyok reggeli pletykáinak legfontosabb tárgya most : ki marad I itthon a nyáron, ki megy fürdőre ? A ki itthon marad, azon szánakoznak, a ki elutazott, azt kritizálják. Egy ti| tokban versírással foglalkozó menyecske, hogy elfeled. tesse azt, hogy ő sem ment fürdőre és egy csapással a I maga pánjára hóditsa az itthon maradottakat, a divatos fürdőzésnek hódolókat a következő kis epigrammával ostorozza: »Nyáron hóhegyeket másznak, Télen meleg égövet S szórjak drága pénzöket — Pedig itthon, hogyha várnak ü Napsugarát forró nyárnak, Hidegét a tél fagyának Ép' úgy kapják — ingyen« ! * * * A mult héten Dani bácsi ellen, a fák kivágatása miatt palota forradalom készült. Le akarván csillapítani á zugolödókat, Dani bácsi benfentesei maguk híresztelték a városban, hogy most az egyszer megfogják regulázni a polgármestert. »Ide nézzetek« — mondották — még rendkívüli közgyűlést is hivunk össze e miatt. — Hanem azért titokban kiadták a jelszót, hogy lármázni ugyan szabad, de azért a szavazásnál a Dani bácsi egy hajszálának sem szabad meggörbülni . , . Azzal az általánosan ismert papucshőssel is ilyenformán tett a felesége. Vendégei Ígérkeztek ugyanis ebédre és erre az alkalomra a legremekebb ételeket készíttette az asszony. Félt azonban, hogy az ura a vendégség ürügye alatt nagyon neki talál látni a lakmározásnak, a vendégek megérkezte előtt tehát ilyenféle oktatást tartott a papucsvitéznek : »Te ember, én ugyan a vendegek előtt kínálni foglak, hogy : egyél édes férjem ! — de ha te azért hozzá mersz nyúlni a tortához, hát kikaparom a szemedet 1 . . . * w * A főiskola előtt kertnek csúfolnak holmi giz-gazt,. mit kerítés választ el a külvilágtól. Ez a kerítés útjába esik az aszfaltozásnak s annak lerombolása vagy meghagyása fölött a közgyűlésen szenvedélyes harcot vittanaK a váró atyák, pró és contra. Már — már feláldozták volna a kertet (!) a szépítésnek, midőn egyszerre feláll a városi főorvos és a »közegészségügy érdekében« a kerítésnek meghagyása mellett nyilatkozik. A tanácsnak sem kellett több. Nyomban altávolittatta a kerítést 1 . . .