Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-23 / 18. szám

irányzat 500 frt) mely összeg egy 15000 főnyi lakossággal biró városban, daczára annak, hogy a kolera elleni védekezés költségei nincsenek beleszámitva, nagyon csekély, úgyszólván lényegtelen összegnek mondható. Az itt felsoroltak a lényegesebb, leginkább figyelemre méltó kiadási tételek, melyek közül a már sokat hangoztatott utczavilágitásra és közegészségügyre kell nagyobb összeget előirányoznunk. A kiadásokat összegezve, azt tapasztaljuk, hogy az 1892, évben öszszes kiadás 81241 frt 31 kr., előirányzott összeg pedig 72485 frt 14 kr. volt ; tehát az előirányzott összeghez viszonyítva 8756 frt 16 kr. kiadási többlet mutatkozik. A kiadási többletnél alapos indokul szolgál, hogy a bevétel is jelentékenyen emelkedett, a mi a város jó gazdálkodásáról tesz tanúbizonyságot. Összes bevétel volt "2395 frt 44 kr., a mi az előirányzott 72485 frt *5 krhoz viszonyítva városunk számos gazdasági forrásának jövedelmezőségét bizonyítja, A vámok, fogyasztási és regáleadó házikezelése is hozzájárult a jövedelem nagyobbodásához, s mindenesetre arra mutat, hogy a házi kezelés már az ellenőrzés szempontjából is, sokkal inkább előnyére van a városnak, mintha ismét egyes consortiumoknak adta volna bérbe. A legfeltűnőbb bevételemelkedések a változó jövedelemnél észlelhetők, s egyes tételei városunk gazdasági életének kedvező felvirágzását tanúsítják. Emelkedett a gabonaszállítási forgalom, kedvező fordulat állt be a heti marhavásárok forgalmában, a disznóhúskereskedés terén, a mi mind kisebbvagyok róla győződve, hogy mielőtt postára adta, felolvasta azt a férjének és tudom, hogy aztán büszkén rakta zsebre a dicséreteket, melyekkel elhalmozták, hogy egyszer és mindenkorra olyan erélyesen szakított velem. Tudom, hogy azért fogalmazta a levelét olyan bámulatos nyíltsággal, azért idézte föl benne a multakat, az aprólékosságig hű részletességgel, hogy ezután mikor ime viszonyunkat a férje előtt önmaga leleplezte, hagyjon már fel az egyszer a velem való örökös gyanúsítással. Es ön talán jól is számitott, mert a férje kit eddig gyötört a -kétség, semmit sem tudva és mindent gyanítva, most bizonyára megnyugodott, olvasva az ön hozzám irt levelét, melyből mindent megtudott, a mi viszonyunkra vonatkozik s a melynek őszinteségében bizonyára nem kételkedett, hiszen az a szakítást tudatta velem. S a mikor szakítunk, akkor őszinték vagyunk — ugy-e asszonyom ? Ön is őszinte volt; hiszen beismert annyit, hogy állandóan »nagy jóakaratot tanúsított irántam« s hogy »mindig szívesen látott társaságában, sőt tán túl szívesen is,« — de hát mikor én mindig olyan »lelkes bámulója« voltam, lehet-e ezt csudálni vájjon ? ön őszinte volt, mert hiszen kijelentette, hogy : »soha még a hiúságának sem hízelgett az én széptevésem annyira, hogy bármiféle módon iparkodott volna engem, a Kegyed felől táplált jó véleményemben megtartani, |« , , , nagyobb mértékben szaporította a bevételi többletet. A változó jövedelemnél általános szánvtás szerint 32264 f

rt 65 kr. bevétel áll szemben a 16902 f

rt 68 kr. előirányzati összeggel ; a rendkívüli jövedelem 19654 frt (az előirányzott összeg 600 frt) ; s a községi adó 33263 frt 78 krt jövedelmezett (előirányzott összeg 33599 frt 17 kr.) Az állandó jövedelem 27311 frt 99 kr, a mi az előirányzott 21383 frt 30 krhoz viszonyítva, szintén kedvező fényt vet városunk gazdasági életére. Csak azután az 1892-ben felmutatott eredmények ne legyenek az elbizakodottság és hanyagság okozói, igyekezzünk odahatni, hogy a bevételek mindig jobban és jobban felülmúlják a kiadásokat, s a lényegesebb kiadási tételeket nagyobbítva minden évben több és több reformot valósítsunk meg. Értesítők. 11. Szokatlanul nagy terjedelemben, de a szokott kedvező eredményről számolva be, jelent meg a napokban a pápai ref. főiskola ez evre szóló értesítője Dr. Horváth József akadémiai és Szilágyi József gymnasiumi gazgatók szerkesztésében. Két tartalmas értekezés nyitja meg : Kis József akadémiai és Borsos István gymnasiumi tanár székfoglalója, amaz a házasságjog reformját, emez a klassikus költőknek Czuczorra gyakorolt hatását fejtegetve, — és ugy a könyvtár, valamint a többi gyűjtemények ez évben is szép gyarapodásának ismertetése zárja be az értesítőt, közrefogva a tantervről, és a tanításban elért eredményről szóló tudósítást, a mi leginkább érdekli nemcsak az iskolának, de ez évben különösen Pápa városnak minden barátját. 1892 jelentős szám lesz a papai főiskola történetében. Ez évre esnek a kisérleUgye ez a szépen megszerkesztett szónoki figura annyit jelent, hogy ön sohasem fogadta el az én udvarlásomat ? Mert ha más jelent, akkor nem tudok rá semmit sem felelni, nem értvén ezt a szebb sorsra érdemes mondatot. Hisz én sohase tanultam rhetorikát asszonyom ! De ha helyesen értelmeztem ezt a kijelentést, akkor engedje meg, hogy megnyugtassam. Óh ! nem volt szükség arra, hogy óvást emeljen a sorok között, nem fogom soha a szemére vetni, hogy elfogadta valaha az udvarlásomat. Hiszen nem is tette azt sohasem — ugy-e nem asszonyom ? Mikor először viszonozta hosszan, melegen az én sokat mondó kézszoritásomat; mikor szemünk sugárai először csókolóztak ; mikor sürgetett, hogy jöjjek gyakran, nagyon gyakran, mindennap ; mikor egész társaságot hagyott ott a kedvemért, hogy leülhessen mellém a kis salonban egy alacsony kerevetre ; mikor elborult, ha rosszkedvéi valék, s velem kaczagott, ha bána tom elmúlt ; mikor egyedül velem tanczolt át egy báli éjszakát ; mikor a séták alatt hozzám simult önfeledten s engedte, hogy a derekát átkaroljam — mindekkor pusztán »jöakaratot tanusitott« irántam — ugy-e bár asszonyom ? Mikor nem haragudott meg az első csók miatt ; mikor először adta azt vissza ajkaimra forró szenvedellyel ; mikor a lelkemet szivta magába minden jövetelemkor ; mikor lelkét lehelte helém minden bucsutek, melyek azt czélozták, hogy a vallasos türelmetlenség gyászos korának lezajlása óta több mint száz éve Pápán levő főiskolát Komáromba helyezzek át. Eldöntött dolog már, hogy az intézet Pápán maradt, sőt az is határozatba ment, hogy uj, városunk szépségét emelni hivatott épületet emelnek neki ; de talán meg sem fölösleges, és semmiesetre sem érdektelen, ha az ez évi értesítő adatainak alapján kicsit több világosságot vetünk a mozgalmakra, melyek a főiskola elhelyezését vallották czéljukul, Azon vádat ertjük, hogy a főiskola, miután nem fektzik központi helyén a dunántuli reform, egyházkerületnek, csak gyér látogatásra számithat. Erős czáfolatofc képez ezen állítás ellen az a statisztikai táblázat, mely a tanulók létszámáról nyújt áttekintést, a mennyiben nemcsak, hogy csökkenest nem mutat e szám a mult évekkel szemben, sőt ellenkezőleg, gyarapodast jelent. Régóta nem érte már el főiskolánk növendékeinek a száma a 300-at és ime, az idén 312 tanuló látogatta a collegiumot. Es a tanulók száma növekedésének nem marad vissza a tanítás eredményének erősödése. Mindegyik osztályban találunk egy vagy több tiszta jelest, mig a végleg elbukottak csekély százalékát teszik a létszámnak. — Tiszta jeles bizonyitványu volt az I-ső osztályban : Akucs István, Schor Ernő ; a Il-ikban i Lázár Andor, Varga Pál ; a 111-ikban í Hirsch Viktor; a lV-ikben: Németh Lajos, Rácz Gyula, Steiner Pál, Szánthó Gyula ; az V-ikben: Borsos Endre; a Vl-ikban: Csomasz Dezső; a Vll-ikben: Halász Zoltán, Lampérth Géza, Weltner Sándor; a VlII-ikban: Balogh Dénes, Csajághy Károly. Különösen szép sikert mutatott fel az intézet az érettségi vizsgálatoknál, a menynyiben a vizsgálatra jelentkezett 28 ifjú közül jelesen érett 4, javitó vizsgára lett utalva 3 : tehát oly eredmény, a mivel ez évbert csak kevés iskola dicsekedhetik. A szorosan vett iskolai tanulmányokon kívül tág tér nyílott a főiskola kebelén belül az ifjaknak, hogy más tekintetben is tökéletesbbitsék magukat. Volt zene-tanfolyam Gáthy Zoltán zenetanár vezetése alatt, 29 növendékkel; a franczia nyelvet tanulták 23-an; a gyorsírást 42-en. Elismerő említést érdémelnek ezenkívül a főiskolai ifjúság önművelést czélzó egyesületei, u. m. a theologial önképzőkör és az ifjúsági képzőtársulat (&*< záskor ; mikor nekem esküdött hűséget az eljegyzése napján ; mikor myrtuskoszoruval a fején is esküdött még, hogy szeret — mindezt pusztán »jóakaratból« cselekedte az iránt, a ki nem volt egyéb, mint »lelkes bámulója« — ugyebár asszonyom ? Vagy tán mégis több lettem volna én önnek, mint »lelkes bámuló,« s mégis »hizelgett az én széptevésem az ön hiúságának ?« . . . Ön »mindig szívesen látott társaságában sőt tán tül szívesen is« — és most mégis »meg akarja akadályozni egy ujabb látogatásomat, megóvandó magát mindenféle kellemetlenségektől ?« Hogyan van az, hogy önt asszonyom, »rnamár annyira bosz* szantja ez az egész dolog, hogy okvetlenül távol szándékozik magát tartani Budapesttől, mindaddig, mig én itt tartózkodom ?« , . , Nem kutatom aZ okokat, melyek Önt arra késztik, hogy maradjon meg falusi magányában asszonyom ! Szcp a természet, szép a magány, de százszor szebb és önnek különösen szép leszen mindakettő, mert úgy kell annak lenni ezután. Önnek Jcell szeretni eztán a magányt, mert hiszen nem cserélheti fel minden untalan ezzel a szépséges Budapesttel, ha addig nem szándékozik ide jönni, mig én itt tartózkodom. Mert én most az egyszer nem térhetek ki az ör* útjából s nem hagyhatom itt ezt a várost,, csak azért, hogy ön előtt megnyissam! kapuit! Nem tehetem asszonyom, bárhogy szánom is önt előre azpkért a, hosszú, unal*