Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-16 / 17. szám

városunk ebben az irányban is meg­tenné kötelességét. Nagyban emelné városunk tekin­télyét a millenium alkalmából, ha ez ideig monográfiánk is elké­szülne, melyen — tudomásunk szerint — K i s Ernő, a főiskola tudományos ké­szültségü történelemtanára dolgozik. Hisszük, hogy a munka tudományos értékű lesz, s nagy elismeréssel adóz­nánk Kis Ernőnek, ha a milleniumig sajtó alá rendezné tekintélyes művét. Természetesen a munka kiadási költsé­geit a városnak kellene viselni, s min­dent el kellene követnie, hogy minél díszesebb kiadásban jelenjék meg. Az ihászi honvédszo­bor felállításának végső terminusául szintén a milleniumot tüzzük és elvár­juk, hogy ez időre a szobor már vá­rosunkat díszítse. A szoborbizottság in­dítson ujabb gyűjtést, rendezzen belép­tidijas műkedvelői előadásokat, ha még a szobor költségei nincsenek teljesen fedezve ; de ne várjon felállításával évtizedekig, mert a sok huza-vona va­lóban nagyon komikus színben tűnik fel mindenki előtt. Végül a sokat hangoztatott viz­kérdés, villanyvilágítás és csatornázás gyors keresztülvitele képezi egyik leg­nagyobb óhajunkat, mikor a millenium megünnepléséről beszélünk. Mert nekünk a millenium csak ak­kor lenne igazi ünnepünk, ha egészség­ügyi viszonyaink javulnának, ha világí­tásunk ezt a nevet méltán megérde­melné és nyáron a csatornák nem fer­tőztetnék meg a város — máskülönben elég jó levegőjét. Melegen óhajtjuk, hogy ebbeli folytonos panaszunknak végre megle­gyen a kivánt eredménye. Ezeket óhajtottuk emlékezésébe hozni a városi tanácsnak és városunk közönségének, s hisszük, hogy mind­ezen felhozott tervek megvalósulnak és akkor Pápa városa is méltóan fogja megünnepelni ezredéves fennállásunk ünnepét. Városi közgyűlés. A mi tekintetes képviselőtestületünk nem­sokára arról lesz nevezetes, hogy amikor dolgozni kellene, akkor lustálkodik és ami­kor lustálkodni kel]ene akkor dolgozik. Más jól nevelt képviselőtestület közgyűlések meg­tartása nélkül aluszsza végig a nyarat, ná­lunk közgyűlések mellett aluszik a városatyák 2/ 3-ad_része, csupán a hatralevő 1/ 3-ad resz tolja előbbre a haladás szekerét. Nota bene, ezek is csak azért, mivel ez a szeker az ő házuk mentén halad. Tudvalevő ugyanis, hogy je­lenleg Pápán az aszfalt képviseli a haladást és hogy hivatalosan konstatálták az aszíalt­láz grasszálását városunkban. A hétfői köz­gyűlésre is csupán a hosszú utczai aszfalt csalta be azt a 30—40 képviselőt a tanács­terembe, akik express vonaton akartak vé­gig siklani a tárgysorozat összes pontjain. Eleinte az előirt gyorsasággal hagyta el a vonat az útba esőkét állomást, a harmadiknál a Corvin és Kigyó utcza aszfaltirozásánál sem állott meg, csak fütyentett egyet nekik, az ötödik állomásnál azonban feltartóztatta a haladó vonatot — egy kerités. Dr. Lővy csinálta ezt a közlekedési akadályt, melynek elhárításán az erőteljes utasok tevékeny reszt vettek. Minél többen mentek azonban neki a kerítésnek, annál jobban állta el az utat és általános felháborodást keltett a gyorsan czélt érni akaró utasok között, hogy maga »a vonatvezető« mit sem tett az aka­dály elhárításán/, sőt az utasokkal ellenkező álláspontot foglalt el. Egy órai kemény munka után szabaddá lett a pálya, a vonat az utolsó előtti állomást is elérte, itt aztán az utasok nagyobb része leugrott a vonatról, es ugy ott hagyták a vonatvezetőt és a ka­lauzokat a faképnél, mint annak idején Szt. Pál az oláhokat. * * * A hétfő délután tartott közgyű­lésre a város atyái csak rendkívül kis számmal rukkoltak be. Meleg is volt, választás sem volt, igy hát nem csuda, ha a kitűzött tárgysorozat pontjai nem igen vonzották a képviselő urakat a meleg, tikkasztó levegőjű tanácste­rembe. Az aszfaltot amúgy is megsza­vazzák, ha az illető háztulajdonosok többsége erre nézve kérvényt nyújt be, a kollégiumnak meg pláne oda ajándékozzák ő nélkülök is azt a csi­petnyi kis teret, hát minek is izzadja­nak meg a közügyekért, ha nem ok­vetlen muszáj. — Csendesen indult meg a tudomásulvételek sorozata pont­ban 3 órakor és eltartott egészen 4-ig, Helyeslőleg bólintottak a képviselő urak a fejükkel, mikor a czédulaház emeletté való felépítését javasolta a városi tanács, és nem okozott nagyobb elégedetlenséget az sem, hogy a Cor­vin és Kigyó-utcza járdázása tárgyá­ban történt indítvány felett napirendre tért a közgyűlés. A Corvin utcza, a városi tanács hamupipőkéje, nem kap uj ruhát, bár legkopottabban néz ki a belvárosi élénkebb forgalmú utczák között. Igaz, hogy a Corv'n-utczai ház­tulajdonosok nem kérvényezték az asz­faltirozást oly tömegesen, amint az a kér­vény kedvező elintézésére szükséges lett volna és igy az ő saját hanyagságuk is út­ját állta a czél elérésének. Minden meg jegyzés nélkül vették tudomásul azt is, hogy Sült József és Mikovinyi Ödön kérvénye az apáczák leányiskolájának segélyezése iránt az állandó választ­mány javaslata folytán Augusztus hő 12-én kerül tárgyalásra. Nem vette nagyon a szivére a képviselőtestület Perlaky Géza kifakadásait sem, ki a barátok utczá­jának rosz kövezetét igyekezett vázolni és szemrehányólag említi fel, hogy ép­pen e helyen nem akar a város asz­faltiroztatni. Csak akkor élénkült a tanácskö­Minden bűnnél, minden ferdesegnél ott áll az asszony kifestett arczával, igéző mo­solyával s jóizüen kaczag a íérfiak ingatag állhatatosságán, kik egy tüzes csókjáért mil­liók szájából szakítják ki a kenyeret, önfe­ledten örvénybe rohannak, s kiábrándulásuk reggelén parázna testükkel ott sorvadnak a börtönczella penészes légkörében . . . Az ember egyesíti magában az ellen­tétek kimagasló pontjait ; tud sirni és tud kaczagni. Tud pusztitva rombolni, miként a hul­lámverte tenger ; és tud nemesen érezni, eszméket valósit, miként a tenger drágakö­vet termel . * . A jó és rosz egymást átöle­lik s nevetséges kényszerrel vonulnak ide s tova a földtekén, hogy viszásságot teremtse­nek s belénk leheljék a forradalmi ösztönt. . . A trónon ülő fejedelem trónjáról le­lépve megöli a férget, s a porban mászó féreg kiaszott tagjaival felkúszik a magasba ; sárral tiporja be a ragyogó fényt, a tétlen büszkeséget* * * * A fenyegető vésznek biztos előjele minden pillanatban ott rejtőzik a társadalom belső világában. A hosszadalmas szélcsend idején lenn a mélységben mérges anyagok gyűlnek egyhalomra s erőt gyűjtenek maguk­nak, hogy az erők egy bizonyos hőfokánál hatalmas energiával rombolják szét a rozzant alkotmányokat. A szélcsendet követi a vihar ; a halálos sejtelem után botorkál a halál, s a lázas agyvelő mindig talál konezot, hogy az összetákolt testet élénk mozgásba hozva, szeszelyes kicsapongással egyik baklövést a másik után követtesse el velünk. A társadalmi elemek hosszas chémiai vegyelemzésére lennénk utalva, ha ki akar­nók mutatni, mennyi elnyomott szenvedély napfényretörése idézte elő a párizsi diákza­vargásokat ; és sok titkos probléma tanul­mányozásába kellene mélyednünk, ha a ma­gyar társadalom felszínre vetett beteg jelen­ségét, a Vásenkeőy váltók szomorú tragédiáját igazságos világításban akarnók bemutatni. Sajnos, ez a biinper magába öleli a magyar társadalom minden egyes rétegét, s visszataszító képben tükröződik vissza két­ségbeejtő fejleményeiből a gyökeret vert betegségek lomha pusztítása. Szép, elegáns asszony ül a vádlottak padján, kinek szerelmét komoly birák mik­roskop alá fogják, s leányeveinek rózsás fátyolát az igazság nevében össze-vissza té­pik. Szépsége, nagy uri szenvedélye büsz­keséggel és pénzvágygyal párosítva elénk tárják a nagyravágyó nők titokzatos szerel­mét, kik melységes tekintetükkel, bámulatos prüderiával hálójukba kerítik a kicsapongó férfit. Itt van egy asszony, ki a többinél va­lamivel hatalmasabb méltósággal verte le nagyságát a rajongó férfinak, hogy földre tiporva korlátlan jő kedvvel mulasson dia­dala felett selymes boudoirjában. Szivének szerelme, mosolygó ajkának vidám kacza­gása túlhatolt a rojtos kárpitfüggönyön s künn az irigy nép tömeg előtt por ülte meg kitartó bátorsággal. S a szép asszony szerelme felett ott látjuk lebegni egy dorbézoló ifjú kiszenve­dett lelkét, ki a bűnök tengeréből öngyil­kosság árán szabadulhatott ki. A társadalom felső rétegének nyomo­rult tükörképe tárul akaratlanul is elénk, mikor a csábítás és gyönyör mámoros lég­körében a gavallér elveszti akaratát s az állatias ösztön magas niveaujáról villám­gyorsasággal hurczolja az örvény fele. Es utánna sorakozik egynehány kise­gítő eszköz, az alsóbb rétegek beteges kép­viselői, kik keztyüs kezekkel behatolnak a parkettes szalonokba s az események fejlő­désénél főmotorként szerepelnek. Félnek a napfénytől, lefüggönyözött ablakok mögött bátran cselekszenek, s nem gondolnak arra, hogy a függöny idők multán fellebbenhet, kezük nyoma, cselekvenyük parányi mara= déka szemünk ele tárhatják a ledéi 4 cselekvények bűnös sorozatát. * * * Nagy betegségek vannak a légkörben, fülledt, petyhüdt a levegő. Halovány az arcz, lassan suttog az ajk ; az akarat mö­gött homályos sejtelmek rejlenek, melyek szürke tónussal vonják be egész énünket. Az ideges szenvedély, álnok színlelés kénye­kedve szerint alakit át bennünket s az egész­séges vetélkedés helyett buta irigység lo­pózik lelkünkbe. Az igazság kikutatásánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom