Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-02-09 / 6. szám

II. évfolyam 6. szám. Pápai 1946 február 9. POLITIKAI HETILAP. Szerkesziőség és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Hirdetéseket felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Az államhatalom egyedüli forrása és birtokosa a nép írta: Dr. Nagy György. A nemzetgyűlés január utolsó nap­jaiban tartott ülésén egyhangú hatá­rozattal szavazta meg az egész ma­gyarság jökendőjére nagy kihatással lévő 1946. évi I. törvénycikket. A nemzetgyűlés által megszava­zott törvény elsősorban az emberi szabadsághoz való jogokat biztosítja és csak másodsorban fendezi az államforma kérdését. A törvénynek ilyen módon való meghozatala, élénken világít rá a törvényhozásnak azon céljaira, hogy elsősorban az emberi szabadságjo­gokat kell biztosítani, mert csak egy szabad nép tudhat felelősségteljesen ?Höv5 f?ors*,t illetően dönteni ugyan­így egy minden tekintetben szabad nép határozhatta el azt is, hogy a jövőben a köztársasági államformát választja. Szabadság néikül tulajdonképen nincsen élet. Ha az élethez való jo­gunkat biztosítani akarjuk,, akkor elsősorban szerezzük meg a szabad­ságot. Az 1946. I. t.-c. biztosítja a ma­gyar nép szabadságát, így a sajtó-, gyülekezési-, vélemény- és vallás­szabadságot, a tulajdonhoz való jo­got és az életlehetőségek biztosítá­sához való jogot. A magyai nép számára biztosított szabadságjogok teszik eleve a ma­gyar népet az összes jogok kútfor­rásává és birtokosává, amely jogait az általános, titkos és minden befo­lyástól mentes választás után meg­választott nemzetgyűlés utján gyako­rolja. Kútforrása és birtokosa lévén a magyar nép az államhatalomnak és az összes szabadságjogoknak, kell is, hogy ez a nép ezen jogaival él­jen és élni tudjon, A magyar nép többségi akarata elsőiorban az államforma kérdésé­ben nyilvánult meg, mely népakarat­megnyilvánulást mindenkinek tudo­másul kell venni, még akkor is, ha ezen kérdés megoldását egyenlőre nem tartotta időszerűnek, vagy talán egészen más felfogása volt. A ha­talom a nép kezében van, a nép többségének akarata a döntő min­den kérdésben. Mindaz, aki a nép többségi akaratával szembehelyezke­dik, árulója nemcsak hazájának, ha­nem az egész magyarságnak. Az újonnan megalkotott törvény, amely a népet tette a hatalom bir­tokosává, azonban nemcsak jogokat íuházott a népre, hanem ráruházta az ezen jogokkal járó súlyos és fe­lelősségteljes kötelezettségekét. A magyar nép, ha hosszú évszázad s küzdelmek, rengeteg vér és egyéb áldozatok árán végre kivívhatta jo­gait, most vállalnia kell az azzal járó nehéz kötelezettségeket is. Nem gondolhatja senki, hogy a szabadságjogok biztosításával és az államforma kérdésének eldömé^évpi az ő szerepe befejeződött és ezzel nyugodtan visszahúzódhatik kis kuc­kójába, munkapadja mögé, vagy hi­vatalába, a dolgok most már ma­guktól jönnek, nekünk kezünket sem kell kinyújtani, minden megoldódik annak rendje és módja szerint. A demokrácia teljes megvalósítása nem köveíkezhetik be ilyen kényel­mes állásfoglalás mellett, hanem igenis, ha komoly és tökéletes de­mokráciát akarunk, akkor mindnyá­junknak megfeszítet^ erővel ki kell vennünk a részt a ránk váró mun­kából. Munka van elég, nem is kell nagyon keresni, csak oda kell nyúlni, hol a legtöbbet és a legjobban tu­dunk segíteni. Városaink, falvaink romokban hevernek, vasutaink, hi­daink tönkretéve, népünk éhezve és dideregve kinlódja át ezt a nehéz telet, gyáraink, ipartelepeink üze­men kívül, gazdaságaink szinte a nincstelenségig kifosztva néznek a jövő elé. Pusztulás, romlás, egekig hstó panaszkiáltások mindenhol és mindenfelől. A munka területe tehát adva van, mert kell, hogy mindezen szenvedéseket megszüntessük, a könnyeket letöröljük, az éhezőknek kenyeret adjunk, a ruhátlanokat fel­ruházzuk, á gazdaságokat, gyárakat és műhelyeket munkába állítsuk, mert ha mindez nem történik meg, a demokrácia megvalósítása ismét csak szalmaláng lesz, amely vég­eredményben azokat perzseli meg, akik ezeknek megvalósításáért sokat küzdöttek. Éljünk becsülettel és tisztességgel azon jogokkal, amiket demokratikus berendezkedésünk számunkra bizto­sít, de vállaljuk is a vele járó köte­lezettségeket, mert csak így tudjuk fiatal demokráciánkat megszilárdítani és vihartállóvá tenni. Paraszt, munkás, tisztviselő és az összes dolgozók tegyenek félre min­den elvi ellentétet, egyesüljenek a munka frontján, küszöböljék ki ma­guk közül mindazokat, kik a mun­kát akadályozzák. Ne keressük egy­másban a hibákat, hanem ha ilye­nek vannak, ezeket igyekezzünk jó­akarattal helyrehozni és mindenkit beállítani a munkába. Szűnjön meg a folytonos dologtalan politizálás, mert ugyan kell a politika, de az csak akkor fogla.hasson helyet, mikor ránk kiszabott munkánkat elvégez­! tük. Magában a politika ne legyen -nyiikcreicíi forrás, csak azt is­merjük el politikai vezérünknek, ki a munka más terén is kiveszi a maga részét. Mindenkit a legmeg­felelőbb helyre állítsunk, ahol a leg­jobbat és a legtöbbet alkothatja. A munkaterület kiválasztásánál nem le­het irányadó szempont a páriállás, vagy hogy ki mennyit tett valamely párt érdekében. Főként tegyük félre az egyéni önző érdekeket, tanuljuk meg végre, hogy jót és maradandót alkotni csak tiszta, önzetlen szándé­kokkal lehet. Mindaz, aki a közéle­tet, vagy valamely más munkaterü­letet csak arra tart jónak, hogy ott magának, vagy családjának nagy anyagi hasznot szerezzen, vagy ké­nyelmes elhelyezést találjon, közö­sítsük ki magunk közül, mert ezek nem segítői, hanem árulói a demok­ráciának. A nép birtokosává vált az állam­hatalomnak, most azonban élni kell tudni vele, hogy ezt a nagy vívmá­nyát örökre megőrizhesse, ezt pedig csak úgy teheti, ha azért mindent félretéve, megfeszített erővel dolgozik és fárad, mert ha ezt nem teszi, a magyar nép maga lesz, aki a kivi­volt szabadságot viszi újra sírba, ezt pedig minden áron és minden érdek feláldozásával meg kell akadályoz­nunk. pl köztársaság ünnepe Február 1-ével a magyar nép év­százados harca fejeződött be és sza­badságjogait kivíva, dönthetett az államforma kérdésében. A magyar nép által általános, titkos és min­den befolyástól- mentes választás alapján összeült nemzetgyűlés szinte egyhangú határozattal a köztársasági államforma mellett döntött és február • 1-én megtartott ülésén a köztársa­ság eiső elnökévé Tildy Zoltán mi­niszterelnököt, a Független Kisgazda­párt országos vezérét választotta meg. Az egész ország népe megünne­pelte ezeket a sorsdöntő és az egész ország jövőjére kihatással lévő ese­ményeket, így Pápa városa is méltó keretek között vette ki részét az or­szágos ünneplésből. Február 1.-én d. e. 10 órakor a Jókai mozgóban gyülekezett a város lakossága társadalmi különbség nél­kül. Csakhamar nemcsak a nézőtér telt meg az ünneplők tömegével, ha­nem az előcsarnok és az utcai elő­tér is feketéllett az érdeklődők nagy seregétől. A szíripad nemzeti színű lobogókkal és délszaki növényekkel, virágokkal feldíszítve várta az ünne­pélyes díszülés megnyitását. A város polgármestere és a Nemzeti Bizottság által mégrendezett díszülés kereté­ben tartotta a városi képviselőtestü­let is ünnepélyes ülését, hogy ezzel is az ünnepély fényét emelje. A díszülés az I. honv. hadosztály zenekarának kíséretével előadott Szó­zat hangjaira vette kezdetét, majd Kerekes János polgármester magas­színvonalú beszédben vázolta a nap jelentőségét és azokat a küzdelme­ket, amelyet köztársasági állam­forma kivívása érdekében folytattak. A polgármester beszéde után elsza­valták Petőf nek a Republika c. köl­teményét, majd Szalay Tibor vezér- N őrnagy hosszabb beszédben törté­nelmi visszapillantást vetett a köz­társasági államforma kifejlődését il­letőleg és hitet tett a népakarat fel­tétlen megnyilvánulása mellett. Nagy István a Nemzeti Bizottság nevében' juttatta kifejezésre azon örömet, mely az egész magyar népet eltölti a köz­társaság kikiáltása alkalmából. Dr. Nagy György a Független Kisgazda­áRA: 3000 peng§.

Next

/
Oldalképek
Tartalom