Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-02-09 / 6. szám

BOLDOG KISGYEREKEK -párt nevéb:n kívánta, hogy a nép­akaratnak ezen első szabad meg­nyilvánulása legyen útmutató a to­vábbiakra és így a népen keresztül érhessük el a szebb és boldogabb Magyarországot. Németh Ernő a Kommunista Párt nevében üdvözölte a köztársaságot és vázolta azokat a küzdelmeket, amelyeket a magyar kommunisták a köztársaság megva-' lósítása érdekében kifejtettek. Varga László a Polgári Demokrata Párt, Polgár Gyaia a Nemzeti Parasztpárt és Béldi Zoltán a Szociáldemokrata Párt nevében üdvözölték a fiatal magyar köztársaságot és hitet tettek, hogy ennek fennmaradása érdekében fognak dolgozni és minden erejük­ből küzdeni. Az egész hallgatóságra nagy kihatással levő ünnepély a Himnusz hangjaival ért véget, ame­lyet az I. honvéd hadosztály zene­kara kísért. A Nemzeti Bizottság ülése Pápa városi Nemzeti Bizottság szokásos heii ülésén több nagyobb jelentőségű kérdésben hozott- határo­zatot. Állandóan napirenden levő fájó kérdése ,a városnak, hogy a lopások mindjobban elharapódznak. Az utcá­kon járva, naponta szemtanúi lehe­tünk olyan jelenségnek, hogy egyes elhagyott és a bombázás által töb­bé-kevésbé megsérült házak tetőze­tét, gerendázatát, sőt a padlózatát is felszedik és elhurcolják. Nemzeti va­gyon pusztul ezzel és a Nemzeti Bi­zoüság elhatározta, hogy a rendőr­séget keresi meg az utcai járőrszol­gálat bevezetése végett, hogy ezáltal megszűnjenek a sorozatos lopások. Már korábbi ülésén foglalkozott a Nemzeti Bizottság az alsófokú isko­lás gyermekek egészségi állapotának állandó orvosi ellenőrzésével. A vá­ros orvosai nemes áldozatkészséggel vállalták is a gyermekek vizsgálatát. Megoldásra vár még a betegnek ta­lált gyermekek gyógyszerellátása, amit a Nemzeti Bizottság úgy kíván megoldani, hogy a népjóléti kor­mányzat útján a közeljövőben meg­érkező UNRRA gyógyszerszállítmány­ból igényel a város részére. Felháborodással tárgyalta a Nem­zeti Bizottság a Nemesszalókon elő­fordult rendőrségi eljárást (Ezt la­punk más helyén részletesen ismer­tetjük. Szerk.) és elhatározta, hogy hasonló esetek megismétlődésének elkerülése végett panasszal fordul a belügyminiszterhez és átír a kerületi kapitányság politikai osztályának, s Több kisebb jelentőségű ügyet tárgyalt ezenfelül még a Nemzeti Bizottság. Tollat, szőrmét és mindenfajta állati bőröket veszek. Lőwy és Bachrach PÁPA, Vásár utca 3. szám. Szerda délben felkerestem a szo­ciálpolitikai bizottság által életre hí­vott és jóemberek által megvalósított gyermek ebédehetési akciót. Nem­rég még internáló tábornak használt épületben talált otthont ez a nemes intézmény, ahol naponta 100-120 éhező kis magyar gyerek szenvedé­seinek könnyeit törli le a gondos szeretet. Szeretném azt mind leírni, amit éreztem, mikor beléptem a fe­hérre meszelt, rendezett, tiszta kis szobába, hol apró kis ember-palán­ták arcáról eltüntette a szomorúsá­got a gőzöigő jó leves és a mela­szos kalács, szeretőszívü úriasszo­nyok, lányok tálalják az ételt és osztják a kalácsot és mosolygóssá lesznek az arcok. Csak szív, szeretet és jóság tölti be ezt a kis szobát. Most kezet mosnak az apró kis magyarok éi imádkoznak és kezdő­dik az ebédelés. Boldog örömmel szürcsölik a jó levest és majszolják a kalácsot. Valami különös öröm ül ki azokra a gyerekarcokra . . talán szeretné­nek azután a kéz után nyúlni és megcsókolni, akik lehetővé tették számukra ezt az örömöt. Már több ízben foglalkoztunk azon botrányos esetekkel, amelyek Nemes­szalókon sorozatosan előfordulnak. Nemesszalókon a község lakosai kö­zölt a legteljesebb békesség volna, ha nem lenne két összeférhetetlen egyén, ki egy, a községben elenyé­sző kisebbségben levő politikai párt védelme alatt a földreform során földhözjuttatottakat a birtokos gaz­dák ellen heccelik, mindenféle sza­bálytalanságok elkövetésére bíztatják őket és emiatt állandóak az össze­tűzések. A földreform során a községi föld­igénylő bizottság több olyan birto­kot vett igénybe, amely birtokok nagyságuknál fogva egyébként men­tesek lettek volna az igénybevétel alól. Döbrönte István és Badics Já­nos az ezen birtokokból földhözjut­tatottakat felbiztatták, hogy a földe­ken levő fákat vágják ki, annak el­lenére, hogy az igénybevételt szen­vedők a községi földigénylő bizott­ság határozatát megfelebbezték. Ter­mészetesen az egyébként is szeren­csétlen nép a nagyhatalmú pártférfiak mindenhatóságában bízva, örömmel vette eien olcsó faszerzési lehetősé­get és a fákat kivágják a tulajdono­sok tiltakozása ellenére. Azonban később baj történt, a felsőbb ható­ság megváltoztatta a földigénylő bi­zottság határozatait és visszaadta a földeket volt tulajdonosaiknak. Mi lesz azonban a kivágott fák­kal ? Ez a kérdés foglalkoztatta most már a két községi hatalmasságot. Nem jöttek zavarba Döbrönteék most sem, gondoltak egy merészet, koholt Vége az ebédnek. Imádkoznak. Ré­gen hallottam ilyen boldog, örömbe feltörő imádságot. Alig bírok felsza­kadó könnyeimmel. Egy kedves kis boldog gyereksereg köszöni meg az ebédet . . ., de az ő köszönésük melegebbül hangzik minden köszö­nésnél. Talán ez a kis édes gyerek­sereg megérzi az emberi szívek jó­ságát és talán tudják, hogy él a szívekben a könyörületesség, jobban, mint az önző világ hinni akarja. Elköszönök és elindulok a nap­sugaras utcán, mint angyali szó a sok kis szívből felszakadó hála. Le­gyen áldott mindaz, aki adományá­val édessé tette az éhezők keserű könnyét. Minden köszöneten túl, csendüljön feléjük az Úr üzenete: „Ha valaki az én kicsinyeim közül a legkisebbel is jót tett, olyan, mintha velem tette volna". És a társadalom­nak az a része, mely közönnyel és nemtörődömséggel, részvétlenül, még nem ébredt öntudatra és nem sietett az éhező gyermekek megsegítésére, nézzen egy kicsit befelé, tartson lelki­ismeretvizsgálatot, lehetetlen, hogy ne indítsa adakozásra az éhező, el­hagyott gyermekek felszakadó sírása. Sz. K. vádak alapján bfjga^ják a földtul a donosokat, népbíróságf elé állíttatják, ott esetleg megállapítják bűnösségü­ket, így mégis megtarthatják a föl­det és a fákat sem kell visszaadni. Döbrönteék gálád tervük végre­hajtásához hatósági segítséget is kap­tak a veszprémi politikai rendőrség­től, honnan egy politikai nyomozó szállt ki és a Döbrönteék által be­mondott vádak alapján három sza­lóki gazdát lefogattak és Pápára i szállítottak. Ez rövidesen a tiszta tényállás, amit kötelességünk ismertetni anél­kül, hogy ezzel a Népbíróság dön­tésének elébe akarnánk vágni, vagy azt bármely formában befolyásolni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a Népbíróság az igazságnak megfe­lelően, mindtn befolyástól mentesen -fogja meghozni határozatát. Most is valljuk, hogy aki bűnös, bűnhődjön. Kifogásoljuk azonban a veszprémi politikai rendőrség szere­pét ezen ügyben elsősorban azért, hogy miért kellett ezen ügyben Veszprémből beavatkozni, mikor Pá­pán, Nemesszalókhoz egy pár kilo­méterre^ is van rendőrség, amely ta­lán éppen olyan jól el tudott volna intézni ilyen ügyet, sőt talán jobban is, mert itt a közelben lévén, ismeri a helyi viszonyokat és jobban érté­kelheti egyes vádak komolyságát, vagy komolytalanságát. A pápai rendőrség eljárása kívá­natos lett volna azért is, mert talán ismerte a feljelentők és a baj csiná­lók előéletét is, így szavahihetőségük azonnal elbírálható lett volna. A fel­jelentés értékét illetőleg nem lett volna közömbös tudni, hogy Döb­rönte István saját édesanyját takarék­tűzhelyen szerette volna megsütni, a celldömölki járásbíróság két ízben ítélte el lopásért. Azért, hogy őrmes­terré előléptessék, önként jelentke­zett katonai szolgálatra, pedig mint sokgyermekes apát haza akarták en­gedni. A katonaságnál alantosaival a legdurvábban bánt. A felsorolást még tovább lehetne folytatni, de hagyjuk, ízelítőnek ennyi is elég, hogy meg­ismerhessük a nagyhatalmú és a de­mokráciát oly nagyon védelmező Döbrönte barátunkat. Ilyen élet folyik jelenleg az egyéb­ként csendes Nemesszalókon. Döb­rönte István falusi kiskirály és társa uralkodik a falu felett, ítél elevenek és holtak fe'ett, földet, fát oszt, le­tartóztat másokat, pedig elsősorban neki járna valami biztonságos, hűvös cella, hol gondolkozhassék az em­beri szabadságjogok felett. Jő! sikerült a Madisz műsoros délutánja Hétfőn, február 4.-én délután 5 órai kezdettel tartotta meg nagy ér­deklődéssel várt műsoros délutánját a Madisz pápai szervezete a Jókai­színházban. Bevezetésül Boncz István üdvö­zölte a megjelenteket, majd elkez­dődött a műsor, amely az eredeti programmtól sorrendben eltért. A műsor első részében Birkás Er­zsébet és Marton Mária felváltva énekeltek magyar nótákat cigányze­nekari kísérettel. Nagy sikerük volt; különösen Marton Máriának, akinek lágy hangja kellemesen hatott. Ezután került sor a zongora- és hegedűszámokra, melyekben Schu­bert, Hándel, Dancla, Csajkovszki, Beethoven és Liszt müvei szerepel­tek. Külön ki kell emelnünk Birkás Tibor hegedűszámait, amelyeket jog­gal nevezhetünk a műsor fénypont­jainak. Gyönyörű játékával művészi teljesítményt nyújtott. Birkás Tibor­nak, a kettős hegedűszámokban a betegsége miatt távolmaradt Nyári Lajos helyett, Dömötör János volt méltó partnere, bár játékán'sz ösz­szeszokottság hiánya észrevehető volt. A következő számban Marton Mária két Schubert- és egy Liszt­dalt énekelt nagy tetszés közepette. A hegedű- és énekszámok zon­gorakíseretét Horváth Miklós látta el nagy hozzáértéssel. Az egyes mű­sorszámokat szintén Horvá'h Miklós ismertette, de ebben a szerepében halk hangja miatt nem érvényesült. Emii ést érdemel még Soós Éva szavalata, aki Richárd Dehmel „A munkás" című versét adta elő Ju­hász Gyula fordításában. Végül az „Egy szoba-konyha" c. munkásdrámát adta elő a Madisz műkedvelő gárdája. A szereplők ügyesen oldották meg feladatukat, de a siker oroszlánrésze Dömötör Jánosé volt, aki rutinos színészre emlékeztető biztonsággal mozgott a színpadon. A műsor megtekintése után meg győződhettünk arról, hogy a demok­ratikus ifjúság kulturális vonalon is értékes munkát végez. L. L. Hirdessen a Független Hispzdümii \ Újból a szalókiak. •.

Next

/
Oldalképek
Tartalom