Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

I. Szász Károly emlékezete

6 fényeben felragyogtatták, kétszeres erővel kap meg bennünket az ifjú költő lelkesedése, mely őt is a honvédek hőstetteinek kö­vetésére sarkallja: A német ágyuk félve kongaták Saját vésztők harangját s utoljára Lábunknál hevertek, mint a vert kutyák — Emlékszel-e még arra a csatára ? A nagy összeomlás őt is homlokon sújtotta. De kemény volt a homlok, nem ingott meg bele. S bár még tartania kellett tőle, hogy utoléri a bosszúállás keze, minden vágya, minden re­ménye A bujdosók hajóját keresi fel, majd pedig elzengi hatal­mas Perzsa énekét, mely egyike az önkényuralom legszebb alle­góriáinak, méltó, hogy a Tompáéival együtt említtessék. Az allegória fátyla nagyon is átlátszó. Nem szorul magyarázatra, hogy ki a győztes török, aki »félholdja szarvával kioltotta a perzsa nap lángoló szemét«, de annál felemelőbb erkölcsi bátorsága, mellyel hirdeti, hogy fenn az égben a nap mellett villám is lakik. És lenn a földön, hol oltárunk Kegyetlenül szétdönteték, Lehet a szent romok tövénél Egy sírt, egy sírt találni még, Addig hát halvány rabjaidnak Kevély hódító ne nevezz, Amíg az égnek egy villáma És a földnek egy sirja lesz! Ha hazafias költeményei körében akarunk maradni, akkor első pillanatra meglepőnek fogjuk találni, hogy legtöbbször ünnepi alkalmak azok, melyek lantjának hazafias húrjait megre­zegtetni szokták. Garay, akire, mint az époszirás terén egyik min­tájára, tekintett, Kazinczy, akinek születése százados évforduló­jára oly mesteri módon énekli meg a magyar nyelv szépségeit, Széchenyi s az elvesztése miatti nemzeti gyász, Vörösmarty, mikor ércbeöntött szobrát Székesfehérvárott leleplezik, Eötvös, akinek személyiségéhez szoros egyéni szálak fűzték, Deák, aki­nek bölcsessége segített békét teremteni, Bem, aki szűkebb ha­záját, Erdélyt mentette meg, ők és a többi jelesek: Dessewffy, Dugonics, Katona, Madách, mind szárnyaló ódára ihletik. Van, aki egyetlen ideált választ ki magának s ennek fényétől elvakítva, nem veszi észre, hogy a nemzet jobblétét legtöbbször nagy, erős egybefogások teremtik meg. Ő mindenkit, aki önzetlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom