Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

15 ellentmondás is jelzi, hogy egészen más, mint a többi forradalmi ünnepek. A politikai jogok és függetlenség, amelyeket más országoknak csak nagy rombolás, felforgatás és vér árán sikerült kivivniok, nálunk ennek a csodálatos napnak eredményeképen, szinte maguktól hullottak a nemzet ölébe. Ez a tisztaság, ez a vérnélküliség valami ragyogó, zavartalan fényt ad március 15-ének. Természetes, hogy a minden jóért, tisztáért hevülő költői lelket megkapja ez a tisztult vonás és amikor összehasonlítja a mi márciusunkat a nagy, de véres római március idusával, lelkesülten érzi, hogy a mérleg a mi javunkra billen. „Mi más nap ez ... ki sem szomjaz ma vérre, Nincsen halálra, gyilkolásra gond ; Mit a fölébredt rabnak ajka kérne, Arról előre, úr és pap lemond. ... Óh, nagy e nap, vér nem szenyezte ezt be S mit alkotott, így örök kincs marad." (Kozma : A szabadság napja.) De nem hogy vér, még csak kényszernek, nagyobb küzdelemnek árnyéka sem zavarja a nap derűjét: „Erőszak nem dúlt, bibor vér nem ömlött, Tűz nem rombolt békés házfödelet: Nem lángolt más, csupán a mámor pírja, Mint hajnalfény az ébredők felett. Szabadság napja volt e nap, sugárzó Tört láncokon s eggyé forrt szíveken ! A napnak is van foltja, ámde abban Nem volt a mocsoknak egy paránya sem " (Ábrányi E.: Március 15-én.) Kétségtelenül a mozgalmat vezető márciusi ifjúságnak is nagy érdeme van abban, hogy ez a nap így folyt le s a költő különös kegyelettel emeli ezt ki: „Áldott legyen emléke a Márciusi ifjúságnak ! Virág termett a nyomukban, Mint a meleg napsugárnak. Fönt lengették a lobogót, Egy csepp vér se hullott rája És kihajtott egy nap alatt A szabadság rózsafája." (Pósa L.: Márciusi ifjúság.) Azonban a márciusi napnak ez a békés jellege csupán ajándék a sorstól, a körülmények szerencsés alakulásának köszönhető. Igazi jelentősége nem ebben rejlik. Sőt magukban még azok a lelkes és lelkesítő jelenetek, események sem emelték volna a nemzeti ünnepek sorába, amelyek ma 81 éve Pest utcáin lejátszódtak. „Történeti esemény eszme nélkül ünneppé nem válhat" — mondja Ravasz László. A március 15-ének is az az eszmei tartalom adja meg igazi értékét, amely az események mögött mint mozgató erő működött: a szabadság eszméje. Ez az ideál emelkedik ki a