Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

16 március költészetében, ez a nap s általában a március, fogalommá, a szabadság szimbólumává vált s így a március 15-ike költészete a szabadság költészetéi jelenti. Ha e két szót kimondom, Petőfinek, a szabadság költőjének alakja emelkedik ki képzeletemben. Ott látjuk őt a márciusi napok hullámai között, amint előre megírja magáról: „És mig a hullám zúg s a felhők dübörögnek, én a Lant idegébe kapott s vad tűzzel zengi el ajkam Harsány himnuszodat, százszorszent égi szabadság!" (Levél Arany Jánoshoz.) Az ő „Talpra magyar !"-ja gyújtja fel a lelkesedés lángját, vele csendül fel a fogadás a mámoros tömeg ajkán: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Az ő dalai adják „a szabadság első leckéit a nép között" — mint Kossuthoz irt levelében mondja, Ö köszönti elsőnek a már megvalósult szent eszmét: „Óh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve : Annyi éjen által, mint kisértet Bolyongott lelkünk a világban érted." (A szabadsághoz.) A szabadság fogalma azonban végtelen gazdag tartalmú, számtalan árnyalata és értelme van s hol az egyik, hol a másik domborodik ki ezek közül: egyéni szabadság, szólásszabadság, vallásszabadság, az akarat szabadsága, — hogy csak néhányat említsek. Az első márciusi napokban csakugyan azt látjuk, hogy a szabadság eszményei közül főképen a sajtószabadság gondolata lelkesíti a költőket. Ez nagyon természetes — a cenzúra hosszú évei után. A sajtó szabad volta valóban a legszélesebb hatású emberi és nemzeti jogok egyike, azonkívül az első napoknak ez a legaktuálisabb és legkézzelfoghatóbb eredménye. „Szárnya nőtt a gondolatnak!" — ujjong fel a cenzúrától való szabadulás örömében az egyik. „Ütött az óra, ébredjetek föl, Rab gondolat, elfojtott érzemény ! Nincs többé lánc a léleknek sasszárnyán, Nincs többé lánc a költő énekén !" — örvend a másik. Az egykorú költészet ebben látja a március 15-ike legfontosabb vívmányát. Petőfi is így köszönti a felszabadult sajtót: „Csattogjatok, csattogjatok, gondolatink szárnyai! Nem vagytok már többé rabok, szét szabad már szállani. Szabad sajtó! .. . már ezentúl nem féltelek, nemzetem, Szivedben a vér megindult s éled a félholt tetem." Még a csendes Vörösmarty is, aki különben a szabadsági mozgalmak alatt félretette lantját, a Szabad sajtó-t néhány szelid örömü verssel üdvözli: