Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

I. Szász Károly emlékezete

11 let je már készen voltak akkor, mikor az ő Moore-kötete megjelent s mutatták az utat, melyen haladni kell. És mutatták — Arany utóbb még szjámos egyébbel is — oly dicsőségesen, hogy annál tökéletesebbet produkálni, amit e legnagyobb nyelvművészünk, alig is lehetett volna. Hogy ennek mennyire tudatában volt Szász Károly, láthatjuk pl. abból, hogy teljes Goethekötetébe egyetlen verset nem vett fel: a Balladát az elűzött és visszatért grófról, mert ezt már Arany lefordította. De az igazság kedvéért fel kell jegyeznünk azért, hogy ugyanabban a kötetben az Isten és a bajadér, a Korinthusi ara és még számos remek hiánytalanul eléri az Arany fordításának színvonalát, vagyis eléri azt a fokot, aminél magasabbra alig lehet emelkedni. Szász Károly előtt tehát ragyogó példák voltak a műfordítás terén. Míg azonban nagy költőink közül az e téren legtöbbet dolgozó Arany is legfeljebb ha három kötetnyivel ajándékozta meg irodalmunkat, Szász Károlyra várt a hivatás, hogy a világirodalom minden szent ligetét felkeresse s onnan dús termést hozzon meg nemzetének. Nem hiába volt pap, nem hiába vallja Kcdobiotikájában Teremtőjének: Nagy szellemekkel társalogva: Magam az üdv helyén lelém, Hozzájok is, mint templomodba Oly áhítattal léptem én. Ez az áhítat nála, a költőpapnál soha sem hiányzik s ez szüli az ihletet, mely a költői teremtés titka. És itt kell szembeszállni azokkal, kik Szász Károly életművét azért hajlandók kisebb értékűnek tartani, mert annak maradandó zömét, igen is, műfordítások alkotják. Akik hajlandók a műfordítást mesterségnek tartani csupán s elképzelik, hogy tökéletes műfordítás nem költőtől is kikerülhet. Nem hivatkozom velük szemben Aranyra. Ő talán — szintén a régi nagyok szerénységével — kevesebbre értékelte azt, amit irodalmunktól várhatott, amikor egy jó és teljes Shakespeare-fordítást fele irodalmunkkal egyenlő értékűnek tartott. Nem: az eredeti — az Aranyok színvonalán álló eredeti — mégis csak több, mint aminek tartalma, eszméje, formája nem tőlem származik. Viszont azonban idegen tartalmat, eszmét, formát technikailag, nyelvileg, gondolatilag és ami mindennél fontosabb: hangulatilag úgy tenni a miénkké, hogy szinte inem is sejtem származását, ez semmi szin alatt nem a mesterember, de a művész munkája s amennyiben az átélés