Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

I. Szász Károly emlékezete

11 let je már készen voltak akkor, mikor az ő Moore-kötete meg­jelent s mutatták az utat, melyen haladni kell. És mutatták — Arany utóbb még szjámos egyébbel is — oly dicsőségesen, hogy annál tökéletesebbet produkálni, amit e legnagyobb nyelvmű­vészünk, alig is lehetett volna. Hogy ennek mennyire tudatá­ban volt Szász Károly, láthatjuk pl. abból, hogy teljes Goethe­kötetébe egyetlen verset nem vett fel: a Balladát az elűzött és visszatért grófról, mert ezt már Arany lefordította. De az igazság kedvéért fel kell jegyeznünk azért, hogy ugyanabban a kötetben az Isten és a bajadér, a Korinthusi ara és még számos remek hiánytalanul eléri az Arany fordításának színvonalát, vagyis eléri azt a fokot, aminél magasabbra alig lehet emelkedni. Szász Károly előtt tehát ragyogó példák voltak a műfordí­tás terén. Míg azonban nagy költőink közül az e téren legtöbbet dolgozó Arany is legfeljebb ha három kötetnyivel ajándékozta meg irodalmunkat, Szász Károlyra várt a hivatás, hogy a világ­irodalom minden szent ligetét felkeresse s onnan dús termést hozzon meg nemzetének. Nem hiába volt pap, nem hiába vallja Kcdobiotikájában Teremtőjének: Nagy szellemekkel társalogva: Magam az üdv helyén lelém, Hozzájok is, mint templomodba Oly áhítattal léptem én. Ez az áhítat nála, a költőpapnál soha sem hiányzik s ez szüli az ihletet, mely a költői teremtés titka. És itt kell szembeszállni azokkal, kik Szász Károly életmű­vét azért hajlandók kisebb értékűnek tartani, mert annak mara­dandó zömét, igen is, műfordítások alkotják. Akik hajlandók a mű­fordítást mesterségnek tartani csupán s elképzelik, hogy tökéle­tes műfordítás nem költőtől is kikerülhet. Nem hivatkozom velük szemben Aranyra. Ő talán — szintén a régi nagyok szerénysé­gével — kevesebbre értékelte azt, amit irodalmunktól várhatott, amikor egy jó és teljes Shakespeare-fordítást fele irodalmunkkal egyenlő értékűnek tartott. Nem: az eredeti — az Aranyok szín­vonalán álló eredeti — mégis csak több, mint aminek tartalma, eszméje, formája nem tőlem származik. Viszont azonban idegen tartalmat, eszmét, formát technikailag, nyelvileg, gondolatilag és ami mindennél fontosabb: hangulatilag úgy tenni a miénkké, hogy szinte inem is sejtem származását, ez semmi szin alatt nem a mesterember, de a művész munkája s amennyiben az átélés

Next

/
Oldalképek
Tartalom