Református nőnevelő intézet, Pápa, 1920

Akik jelenleg e mi intézetünk padjain tanulnak, azok közül nagyon sokan személy szerint már nem is ismerték Czike Lajost. A háború kardjának vészes suhintása külsőleg elvágta a köteléket, mely őt velünk összefűzte. De lélekben velünk maradt ő azután is, velünk van ma is s velünk lesz az idők végezetéig s úgy mint e mi falaink között akkor is, mikor ezt tiltotta a barbár 'erőszak, a múlt érdemét s a történet tiszteletét hirdette ajakunk, úgy a jövőben sem szününk meg sohasem hűséges kegyelettel ápolni annak a nemesnek emlékét, ki számunkra a történet lapjára jegyezte fel nevét. Ápoljuk emlékezetét s ápoljuk leghívebben az által, ha tanítjuk növendékeinket azoknak az eszméknek követésére, melyek az ő életet irányították, melyek számunkra fénylő tanulságok gyanánt visszasugároznak. Vallás, haza, munka és szeretet — ez a négy nagy eszme hatotta át az ő egész lényét. Szolgálta vallását az igaz református keresztyén ember Isten előtti megalázkodásával, szolgálta hazáját olthatatlan, izzó magyarságával s teljesítette mindkettő iránti kötelességét folytonos munka által a valódi krisztusi szeretet szellemében. Erre akarjuk, erre fogjuk mi is tanítani növendékeinket s így őrizzük meg leghívebben közöttünk szeretett jó örökös gondnokunk, drága jó Czike bácsink áldott emlékezetét!