Református nőnevelő intézet, Pápa, 1920

Az iskolai év története. A világháború kitörése óta az idei iskolai esztendő volt az első, melynek folyamán semmi rendkívüli körülmény nem akadályozta meg a tanítás és nevelés munkájának zavartalan menetét. Alig egy-két nap hijján ismét annyi ideig tartott az iskolai év, mint a békevilágban, abban az örökre visszasírt időben, mikor a magyar kultúra hegyek óriásiaitól le a végtelen tenger tükréig szabadon bonthatta ki szárnyait, mikor a magyar iskola az egész magyarság iskolája volt. Ma elszakadt véreink oly nehezen tudnak már velünk közlekedni, hogy szinte tartanunk kell az iskoláztatás révén fennálló összeköttetés végleges megszűnésétől. Az ő számukra a megszálló hatóságok akadékoskodása miatt még az idei év sem lehetett teljes. Minden nagy szerencsétlenségünk ellenére azonban bizunk azért mégis ügyünk igazságában, bizunk a magyar őserőben, hogy előbb, semmint kulturális intézményeink elveszítenék mágneses vonzó erejüket, visszatér ismét az az időszak, mikor útlevél nélkül kopogtathat be iskolánk ajtaján mindenki, aki a Kárpátok alján magyarnak született ... Előbb, mintsem az idei iskolai évről röviden beszámolnánk, meg kell emlékeznünk azokról a változásokról, melyek az iskolánkat fenntartó dunántúli református egyházkerület és közvetlen felsőbbségünk körében beállottak. Az egyházkerület vezéri tisztére az időnek előtte erőszak ásta sirjába hanyatlott Nagynak, halhatatlan emlékű gróf Tisza István főgondnoknak helyébe Balogh Jenő nyugalmazott minisztert, egyházkerületünk nagyérdemű főjegyzőjét emelte a gyülekezeteknek elismerő bizalma. Főgondnok úr Őnagyinéltóságát s nagynevű tudós személyében nemcsak egyházi életünknek, de egész nemzeti közművelődésünknek is vezető munkását, megválasztatása alkalmával felkerestük az intézet, annak tanárai és tanítványai részéről meleg üdvözletünkkel. Beiktatása díszes ünnepségén intézetünk is részt vett egy ünnepi énekszám előadásával. Amidőn örömünknek e helyen is kifejezést adunk, alázatos bizalommal kérjük őt, hogy kifogyhatatlan gondosságu Püspök urunkkal karöltve segítse keresztül intézetünket e mostani válságos időkön, hogy hivatását, melyet számára nagy alapítói kijelöltek, egyházunk és hazánk javára sikeresen tudja betölteni. Ezek közül az alapítók közül, mint arról jelen Értesítőnk élén is tartozó hálával és hűséges kegyelettel megemlékezünk, Czike Lajos személyében mélységes fájdalmunkra elveszítettük azt a