Református nőnevelő intézet, Pápa, 1918-19

kép. tanárnő március 15-től, betegségük miatt főhatósági engedéllyel szabadságon voltak. Óráikat részben a többi rendes tanerők maguk közt osztották fel, részben Ligárt Olga áll. polg. leányisk. tanítónő, Horváth Endre főgimn., illetve Hamvai Gyula menekült kép. tanár és Sándor Pál főgimn. tanárok helyettesítették. Január hó 28.—31. napjain Németh István püspök úr és Kis József főisk. gondnok úr végeztek hivatalos iskolalátogatást. Febr. 26-án az intézetet szomorú gyász érte Brankovics Józsefné sz. Gaál Róza házvezetőnő elhunytával. A szorgalom, a becsület, a jóság és hűség eszményképe volt. Mindnyájunk kedves „Róza néni"-jét sirattuk el benne. Hálás kegyeletünk virraszt sirja felett. Március első napjaiban kapta meg az intézet a Vozdry Erzsébet tanárnő búzgó fáradozásából létrejött 3000 koronás tanulmányi alapítványt. Hasonló célt szolgál Miskolczy Imre ker. tanácsbiró úrnak ugyancsak e tanév folyamán tett 1000 K-ás kegyes alapítványa. A januárvégi iskolalátogatás alkalmával, de még február és március hó folyamán is még minden a régi, rendes kerékvágásban ment, ámbár a közoktatási kormányzat terén elharapódzó kárhozatos irányzat már ekkor kizökkenteni próbált belőle bennünket. A kiadott rendeletek ellen az ellenállást már ez időben megkezdtük s azt hol nyiltan, hol pedig, ha a terror nyomása miatt máskép nem lehetett: a tantermek falai között utóbb a proletárdiktatúra egész átkos ideje alatt végigfolytattuk. Áthatva attól az érzéstől, hogy az egyházkerület áldozatkészségéből létesült és a hitbuzgalom által mindekkoráig fenntartott iskolának minden körülmények között iparkodnia kell a nemes alapítók intenciói szellemében működni, a vallástan és az egyházi énekek tanítását a régi keretben és a régi módon folytattuk, még magántanuló növendékeinktől is felvettük a vallástani vizsgát. A növendékeknek tanári felügyelet melletti templombajárása egy napra sem szünetelt, az internátusban a házi istenitiszteletek, az asztali ima rendben megmaradtak. Termeink berendezésében semmi nem változott, nemzeti és egyházi vonatkozású képeink megillető kegyelettel helyükön meghagyattak. A tanítás terén kiadott utasításokat figyelembe nem véve, a nemzeti vonatkozású tárgyakat a régi szellemben tanítottuk. A szociálizmus elméletét mellőztük. Sajnos, nem térhettünk ki a képzőben a tanácsköztársasági rendeletek tanítása elől, mert ezek — horribile dictu 1 — tanítóképesítő tárgy gyanánt szerepeltek. E rendeleteket azonban megfelelő kritikában részesítettük s így sok esetben ép ellenkező hatást eredményezett tanításuk, mint aminek a hatalom bitorlói szánták. Veszedelmesebb volt ennél az a pár propaganda-előadás, melyet a helyi iskolaügy átgyúrására kiküldött közművelődési megbízott népbiztosi rendelettel a felsőbb képzős osztályokban kierőszakolt. Ezek ellensúlyozása úgy történt, hogy azok a témák, amikkel ő foglalkozott, egyéb tanórákon újabb megbeszélés tár-