Református nőnevelő intézet, Pápa, 1918-19

gyává tétettek t tanai helytelenségének kimutatása mellett a valláshoz és hazához való ragaszkodás érzését iparkodtunk erősebbé tenni. Mikor a IV. évesek utolsó órájukon meghatottan búcsút vettek az intézettől, nyilvánvalóan látszott rajtuk, hogy a hitetlenség igéi náluk nem találtak talajra s azt tartották helyesnek és jónak, amit saját tanáraiktól hallottak és tanultak. Az u. n. ifjumunkás szervezkedést, melynek kezdete szintén a kommunizmust megelőző korba nyúlik vissza, hónapokon keresztül sikerült megakadályoznunk s mikor végre népbiztosi kiküldöttek és helyi direktóriumi tagok növendékeinket is belekényszerítetíék, gondoskodtunk róla, hogy tanári ellenőrzés alá kerüljön. így sikerült aztán az intézmény méregfogát kihúzni; az eddigi erkölcsi nevelés szellemével ellenkező velleitásokat letörni, belőle az oda nem való elemeket erélyesen eltávolítani s megakadályozni, hogy tanulmányi és fegyelmi ügyekbe beleszólása legyen. Hogy milyen módon irányítottuk ezt az inkább önképzőkört, semmint szakszervezet, annak megvilágításául szolgálhat az a tény, hogy ott kritikai megbeszélésben részesültek a Néptanítók Lapjában megjelent történeti materialista alapon álló u. n. mintaleckék s ez alkalomból a tévtanok megcáfolása után a megbeszélést történelmi nagyjaink dicsőítése zárta be. Növendékeink viselkedése az egész kommunista éra alatt kifogástalan volt. Rend és fegyelem úgy a tanítási órákon, mint azokon kivül, iskolában ép úgy, mint internátusban változatlanul a régi maradt. Komolyabb fegyelmi eset az egész év alatt mindössze egy fordult elő. Aki növendékeink közül az erőszakkal létesített ifjumunkás szakszervezetben szerephez jutott, annak viselkedése sem esett kifogás alá, hisz ezt a tisztséget nem változott meggyőződésének köszönhette, hanem annak, hogy — mint az önképzőkörben is szokásos — bizalmi állásokra a legjobb tanulókat szokták megválasztani. A tanítás eredménye nem volt sokkal rosszabb, mint előző években. A tananyagot egészen bevégeztük magyar történelemből, irodalomtörténetből és alkotmányból is. Vizsgálatot ugyan mi sem tarthattunk, de növendékeinket junius közepén — a kiadott rendelet fitymálásával — minden tantárgyból tanári gyűlésen megosztályoztuk. Távozásukkor csak a „megfelelt" bizonyítványt lehetett kiadni, de a törvényes rend helyreállta után az osztályozó ivekből bizonyítványukat azonnal kiírhattuk. Képesítő vizsgálatra bocsátott 32 növendékünk mind „megfelelt" végbizonyítványt kapott, de ezektől búcsúzva kifejezést adtunk ama reményünknek, hogy még az ősszel majd az ő „pót"- vagyis igazi képesítőjükön újra találkozunk. Istennek legyen hála, ez be is következett. Az intézet az u. h. forradalmi kormányzótanács rendeletével már áprilisban köztulajdonba vétetett ugyan, de formális átvétele, mivel különféle taktikázásokkal sikerült újabb és újabb haladékot kieszközölni, csak julius elején történt meg. Értékeinket még áprilisban lefoglalták, de néhány hét múlva visszaadták. Az intézet